Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • "kapszulás endoszkópia" x
  • All content x
Clear All

Kovács M., Németh A., Pák P. és mtsai: A kapszulás endoszkópia diagnosztikus értékének és klinikai kihatásának vizsgálata tisztázatlan eredetű gasztrointesztinális vérzésekben. Orv. Hetil., 2006, 147 , 1827

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák, and János Fehér

A vékonybélben alakul ki az összes gastrointestinalis tumor 3-6%-a és a gastrointestinalis rosszindulatú tumorok 1-2%-a. Gyakrabban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, és a gyakoriság csúcsa az 50–60. életév közé esik. Az eddigi epidemiológiai vizsgálatok alapján leggyakrabban adenocarcinomák, carcinoid tumorok, lymphomák és stromatumorok alakulnak ki primeren a vékonybélben. A tumorok hisztológiai típusától függetlenül klinikai megjelenésükben azonosak. A benignus tumorok 50%-a aszimptomatikus, és mellékleletként sectio során derül csak fény jelenlétükre. Ezzel szemben a malignus daganatok 80%-a tünetképző. A vékonybél rosszindulatú daganatainak prognózisa igen rossz, mert a diagnózis felállításakor már 45-75%-ban áttétet képeznek, és a műtéti beavatkozás időpontjában 20-50%-uk irreszekábilis. A késői diagnózis oka egyrészt a korai tünetek aspecifikussága, másrészt a hagyományos radiológiai és endoszkópos módszerekkel a teljes vékonybél vizualizálásának korlátozott volta. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mert segítségével lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. A tumordiagnosztikában a kapszulás endoszkópia kellő időben történő alkalmazása esetén számos, alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a vékonybéltumorok prevalenciája magasabb, mint ahogy ezt a korábbi epidemiológiai vizsgálatok alapján becsülték. Az új módszer korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access

A coeliakia olyan autoimmun enteropathia, amelyet a genetikailag prediszponált egyénekben a gabonafélék gluténje indít el. A betegséget sokáig gyermekkori betegségnek tartották, mivel a klinikai tünetek a glutén étrendbe való beépítésekor jelentkeztek. A coeliakiára specifikus szerológiai markerek elterjedése megváltoztatta a kórkép epidemiológiájával és tünettanával kapcsolatos ismereteket. A diagnosztika nehézsége abból adódik, hogy a gluténszenzitív enteropathiás betegek több mint 50%-ának tünetei atípusosak, és az extragastrointestinalis manifesztációjú coeliakiában szenvedő betegek 90%-ának nincs gastrointestinalis tünete. Jelenleg a coeliakia diagnosztikája a specifikus autoantitestek kimutatásán és a duodenum szövettani értékelésén alapszik. Kezeletlen betegek esetén a felső standard endoszkópia során a nyombélben jól láthatók a boholyatrophia makroszkópos eltérései (Kerking-redőzet elsimulása, a nyálkahártyán áttűnő érrajzolat, a mucosa mozaikszerű rajzolata vagy granuláltsága és a fésűfogszerű redőzet kialakulása). A kapszulás endoszkópia (CE) a hagyományos endoszkópos módszerekkel szemben a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálatát teszi lehetővé. A vizsgálatok során a vékonybél-nyálkahártya 8:1 arányú nagyításban válik láthatóvá, ami gyakorlott vizsgáló számára lehetővé teszi a boholyatrophia megítélését. Az első tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a standard felső endoszkópia és a kapszulás endoszkópia szenzitivitása és specificitása azonos coeliakiában. A CE előnyét a felső endoszkópiával szemben a vékonybél teljes értékelhetősége jelenti, mert így a betegség kiterjedése és súlyossága is megítélhető. Hátránya a hisztológiai mintavétel hiánya. Bizonyítottan coeliakiában szenvedő betegek esetében, „alarm” tünetek jelentkezésekor a CE „first line” módszerként javasolható.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Artúr Németh, Gábor Pák, János Fehér, and István Rácz

Bevezetés és célkitűzések: A portalis hypertensio következtében kialakult vékonybéleltérésekről kevés irodalmi adat ismert. Retrospektív, összehasonlító vizsgálatukban a szerzők a kapszulás endoszkópia diagnosztikus eredményeit, valamint az észlelt elváltozásokat elemezték cirrhosis hepatisban szenvedő betegekben tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. Betegek és módszer: 11 cirrhosis hepatisban és portalis hypertensióban szenvedő beteg és 22 májbetegségben nem szenvedő kapszulás endoszkópiás vizsgálat eredményeit hasonlították össze felső panendoszkópiával és kolonoszkópiával nem tisztázott eredetű gastrointestinalis vérzés esetén. A filmeket két egymástól független vizsgáló értékelte. A kapszulás endoszkópiával vizsgált betegeket átlagosan 19 (1–42) hónapig követték. Eredmények: Két centrumban 48 hónap alatt 7 férfit és 5 nőt vizsgáltak, a betegek átlagéletkora 66,2 (±7,6) év volt. Az első klinikai tünet észlelésétől a vizsgálatig eltelt idő átlagban 15,7 (±14,9) hónap. A betegek ez idő alatt 2,8 (±1,3) alkalommal kerültek kórházi felvételre; egy beteg esetében átlagosan 7,9 vizsgálat történt a kapszulás endoszkópiát megelőzően. Mind a 11 betegnél vérzésforrást diagnosztizáltak kapszulás endoszkópia során a vékonybélben. 7 betegben (63%) két definitív vérzésforrást észleltek. Az összes beteg esetében portalis hypertensióval összefüggő elváltozásokat találtak (8 esetben angiodysplasia, 2 esetben portalis hypertensiv enteropathia és 1 esetben bélvaricositas igazolódott). A követés során az újravérzések aránya 27,3%-os volt; a kontrollcsoportban 18,2%-os. Következtetések: Portalis hypertensióban obskúrus gastrointestinalis vérzés esetén a kapszulás endoszkópia eredményes vizsgáló eljárás negatív panendoszkópiát és kolonoszkópiát követően. A vékonybélvérzések hátterében leggyakrabban multiplex angiodysplasiák állnak, és gyakoriak a többszörös vérzésforrások ebben a betegcsoportban.

Restricted access

A herediter intestinalis polyposisszindrómák és a nem polyposisos colorectalis carcinoma ritka, autoszomálisan dominánsan öröklődő kórképek. Az emelkedett vékonybél-karcinóma rizikó és a gyakori akut sebészeti beavatkozásokat eredményező obstrukció és intussusceptio megelőzése miatt szükséges a betegek követése és szűrése. Korábban a kisméretű vékonybélpolipok diagnosztikája nehéz volt, mert a hagyományos radiológiai módszerek diagnosztikus értéke alacsony ezekben az esetekben, és a tradicionális endoszkópos módszerekkel, mint felső endoszkópia, kolonoszkópia és push-enteroszkópia a vékonybél csak részlegesen vizualizálható. A „drót nélküli” kapszulás endoszkópiával lehetővé vált a teljes vékonybél noninvazív, fájdalmatlan vizsgálata. Az eddigi vizsgálati tapasztalatok igazolják a kapszulás endoszkópia hatékonyságát és biztonságosságát ezekben a kórképekben. Ismételt sebészeti beavatkozásokat követően is biztonsággal alkalmazható a módszer, a kapszularetenció veszélye alacsony. A familiáris adenomatosus polyposisban és a Peutz–Jeghers-szindrómában elvégzett összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján a kapszulás endoszkópia diagnosztikus érzékenysége lényegesen jobb a báriumos követéses röntgenvizsgálatnál és az MR-enterográfiánál. A vizsgálatok értékelése során viszont problémát jelent a polipok méretének és lokalizációjának meghatározása.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Andrea Uhlyarik, Gábor Pák, Attila Török, Judit Gervain, and János Fehér

A vékonybél stromatumorai az összes vékonybél-stromatumor 35%-át alkotják. A SIST-tumorok egyik vezető klinikai tünete a gastrointestinalis vérzés. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mivel a módszer alkalmas a teljes vékonybél vizualizálására, a betegek számára jól tolerálható, és a szövődmények száma alacsony. Tisztázatlan eredetű, obskúrus gastrointestinalis vérzések esetén negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően következő diagnosztikus lépésként javasolt módszer. Esetismertetés: 2 beteg (58 és 69 év, egy férfi és egy nő) vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A videofelvételeket mindegyik esetben két független vizsgáló értékelte. Mindkét esetben a kapszula a 8 órás vizsgálati idő alatt elérte a Bauchin-billentyűt, a teljes vékonybél jól vizualizálható volt. A vizsgálatok értékelése során a vékonybél vérzésének hátterében egyik esetben a makroszkópos kép alapján tumort véleményeztünk, a másik esetben a vérzésforrás magasságát tudtuk kijelölni, az észlelés alatt is aktívan vérző laesio típusát azonban nem. A vérzésforrás pontosítása miatt a második esetben kettős ballonos enteroszkópia történt. A sebészeti beavatkozásokat követő hisztológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok során orsósejtes GIST-tumorok igazolódtak. A Fletcher-klasszifikációt alapul véve, a tumorméret és a mitotikus index alapján mindkét eset alacsony rizikócsoportba sorolható. Következtetés: A kapszulás vékonybél-endoszkópia korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Kovács, Péter Pák, Gábor Pák, János Fehér, and Kálmán Hüttl

Az angiodysplasiák a gastrointestinalis traktus leggyakoribb vascularis anomáliái és a vérzésből eredő mortalitás jelentős tényezői. Az obskúrus gastrointestinalis vérzések (OGIV) hátterében megközelítőleg 40%-ban vékonybél-angiodysplasiák állnak, és ebben a betegcsoportban a leggyakoribb vérzésforrást jelentik. Kialakulásuk oka ismeretlen, valószínűleg dominálóan szerzettek, és korral összefüggő degeneratív folyamatok eredményezik őket. Diagnosztikájuk nehézsége egyrészt multiplex megjelenésükből, másrészt kicsiny nagyságukból adódik. Az eddig elvégzett kapszulás endoszkópos (CE) vizsgálatok azt igazolják, hogy manifeszt vérzés során elvégzett CE szenzitivitása lényegesen jobb, mint lezajlott vagy okkult vérzés esetén. Esetismertetés: 61 éves, 13 éve antikoaguláns terápiában részesülő nőbeteg vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű, ismétlődő gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A vizsgálat során a gyomor antrumában típusos angiodysplasiát és a jejunum felső harmadában aktív vérzést észleltünk látható vérzésforrás nélkül. Következő diagnosztikus lépésként szelektív mezenteriális angiográfiát végeztünk a diagnózis pontosítására, és egyidejűleg radiológiai intervencióra is sor került. Következtetés: A kapszulás endoszkópia megváltoztatta az OGIV-betegek diagnosztikáját, és negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően elsődleges diagnosztikus eljárássá vált. A vizsgálat kellő időben történő alkalmazása esetén a CE jelentősen lerövidítheti a diagnosztikus ténykedések idejét, definitív terápiát eredményezhet, és számos alacsony diagnosztikus értékű és költséges vizsgálat takarítható meg. A vékonybél-angiodysplasiák sikeres terápiája ma is nehéz; a radiológiai intervenció jelenti a legkisebb megterhelést a beteg számára.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Nagy Attila, Kerekes György, Erényi Ákos, and Kocsis József

M , Németh A , Rácz I : Kapszulás endoszkopia szerepe a vékonybél tumorok diagnosztikájában . Abstract MGT 47 . Nagygyűlés , Balatonaliga , 2005 . 8. RH

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Jassó András, Bertha László, Gyökeres Tibor, Takács Imre Géza, and Bursics Attila

diagnosis of small bowel diseases . Chin Med J 120 30 – 5 . 15. M Kovács , A Németh , P Pák , A Uhlyarik , G Pák , I Rácz : 2006 A kapszulás endoszkópia

Restricted access