Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "kettős kihívás" x
  • All content x
Clear All

A tanulmány a modernizáció összefüggésében próbálja meg értelmezni a kilencvenes évek rendszerváltását. Abból indul ki, hogy a XX. századi magyar fejlődés egyik fontos jellemzője, hogy annak menetében időről időre gyökeres, gyors, gazdaságilag és társadalmilag megalapozatlan, ugrásszerű és ideologikus alapvetésű változások - rendszerváltások - következnek be. E társadalmi jelenségegyüttesek egyik sajátossága, hogy a magyar társadalom nem saját (szerves) fejlődési irányai és dinamizmusai, válságai és alternatívái által meghatározott úton és módon kerül olyan helyzetbe, amikor rendszerváltásra kényszerül, hanem külső, világgazdasági és nagyhatalmi-katonai korszakváltások nyomán. (Ilyen volt az első és második világháború időszaka, illetve a globálkapitalista korszakváltás.) A megalapozatlan és ugrásszerű váltások azzal kapcsolatosak, hogy a magyar gazdaság és társadalom évszázadok óta jelentősen eltérő fejlődési pályán mozog, mint a világgazdaság fejlődési irányát és dinamikáját az utóbbi évszázadokban meghatározó modernizációs trend, és amikor ez utóbbiban új irányzatok válnak dominánssá, akkor a magyar fejlődés is új pályára kényszerül. Korszakváltásokkor az eltérő fejlődésből-fejlettségből következően sajátos helyzet áll elő, hiszen részben kezelni kéne a magyar fejlődésből adódó kihívásokat, részben pedig a modernizáció új irányzataira is választ, méghozzá sikeres választ kéne adni. Ebben az értelemben a nyolcvanas-kilencvenes években is „kettős”kihívás érte az országot: egyfelől ekkorra került válságba az államszocializmus keretei közt gyors modernizációt felmutató Kádár-rendszer, másfelől akkorra dominánssá váltak a világgazdaság új modernizációs irányát meghatározó globálkapitalizmus folyamatai. Bár a két kihívás egy tőről fakadt, és egy időben jelentkezett, mégis két eltérő problémáról van szó. A tanulmány részletesen foglalkozik a rendszerváltás körülményeivel, és arra a következtetésre jut, hogyarendszerváltó politikai osztály nem adott adekvát választ a „kettős”kihívásra.

Restricted access

A tanulmány a rendszerváltás jelenségét a modernizáció összefüggésében kísérli meg értelmezni azon kutatások eredményeire alapozva, amelyek a XIX. század elejétől kapitalizálódni kényszerülő hazai fejlődést több modernizációs korszakra bontják. Ezen kutatások nem csupán a kiegyezés utáni vagy a két világháború közti időszakot tekintik modernizációs korszaknak, hanem az állam-szocialista berendezkedést is, továbbá az 1989–90-es rendszerváltást követően máig kialakult-kialakított félperifériás globálkapitalizmus-variánst is. A szerző felveti, hogy a rendszerváltó politikai elit különböző csoportjai vajon ebben a történeti perspektívában közelítettek-e a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának kihívásaihoz, avagy ezek halmazából indulataiknak, érdekeiknek, felkészültségüknek, ideológiáiknak stb. megfelelően önkényesen válogattak-válogathattak. Ugyanis, ha a rendszerváltó politikai osztály nem a reálviszonyoknak megfelelően definiálta a korszak kihívásait, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy nem adott rá adekvát választ, és így a társadalom minden területét hosszú ideje átható újratermelődési zavarok, az őket kísérő súlyos feszültségek és konfliktusok nem utalnak másra, mint a legutóbbi rendszerváltásunk válságára, netán kudarcára. A tanulmány ennek kapcsán számos fontos kérdést vet fel – például, hogy az állami-szövetkezeti tulajdon privatizálása önmagában már kapitalizmus-e, hogy a „piac” politikai akarattal „bevezethető-e”, avagy „kiiktató-e” a társadalomból stb. – melyeken talán érdemes elgondolkodni.

Restricted access