Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for :

  • "kiújulás" x
Clear All

Absztrakt

Bevezetés: A komplikált (legalább egyszer kiújult és/vagy többszörös és/vagy infektált graft) hasfali sérvek kezelése nem megoldott probléma. Cél: Az eddig ismert lehetséges műtéti megoldások bemutatása, valamint egy, a szerzők intézetében kidolgozott műtéti eljárás hosszú távú eredményeinek bemutatása. Módszer: Konszekutív, prospektív kohorsztanulmányban 2011. januártól 2015. szeptemberig 41, legalább egyszer kiújult és/vagy sub- vagy enterocutan fistulával rendelkező, korábban szintetikus grafttal rekonstruált hasfali sérvet kezeltek kettőzött autológ irhagraft hasfali rekonstrukcióval. Minden beteget követtek és az eredményeket folyamatosan regisztrálták. A sebészi komplikációkat, a hasfali elődomborodást (bulking), a kiújulást és a betegek elégedettségét regisztrálták – többek között – a beavatkozásokkal kapcsolatosan. A betegek klinikai adatai és az eredmények: A csoportban (13 férfi / 28 nő) az átlagéletkor 59,2 év volt. 1, 2, 3 alkalommal kiújult sérve 12, 23 és 6 betegnek volt. Az átlag-BMI 32,1 kg/m2 volt. 12 betegnek volt kezelt diabetes mellitusa. 13 betegnél egyidejűleg hasfali fistula és/vagy infektált szintetikus graft is jelen volt. 13 betegnél seromaképződést észleltek. Két betegnél alakult ki fistula. Három betegnél regisztráltak hasfali elődomborodást, és három esetben recidív hasfali sérv jelentkezett 13, 17 és 19 hónappal a műtét után. A korábbi műtét(ek) során kialakult enterocutan és subcutan fistula minden esetben szanálódott. Exitus letalis nem fordult elő. Következtetés: Az alkalmazott módszer jól használható a komplikált, infektált incisionalis sérvek megoldására. A műtéti technika elsajátítása után biztonságosan alkalmazható és alacsony kiújulással jár. A módszer alkalmazása obes, nagy kockázatú betegeknél (BMI ≥ 25 kg/m2) ajánlott. További klinikai vizsgálatok elvégzése szükséges a módszer végső megítéléséhez.

Restricted access
Authors: Imre Bihari, George Ayoub and András Bihari

Bevezetés: Az alsó végtagi varicositas, más európai országokhoz hasonlóan, hazánkban is nagy gyakorisággal fordul elő. Célkitűzés: A szerzők lézeres visszérműtéttel elért ötéves eredményeiket, a kiújulás és a szövődmények gyakoriságát elemezték. Betegek és módszerek: Összesen 546 beteg 647 varicosus alsó végtagján végeztek műtétet. A betegek életkora 17 és 80 év között volt, 4,6%-uk túlsúlyos. A kezelt erek, az alsó végtag vena saphena törzseinek átmérője 4 és 31 mm között volt. Nyílt fekély 26 esetben állt fenn. A műtéti indikációt az esetek 9,1%-ában recidív varicositas képezte. A műtét során a varicosus saphena törzsbe fényvezető szálat vezettek, majd 980 nm, később 1470 nm hullámhosszú lézerenergia alkalmazása mellett azt fokozatosan visszahúzták. A betanulási időszakban tapasztalt nagyarányú kiújulás miatt a lézerenergiát átlag 28 J/cm-ről 164 J/cm-re növelték. Eredmények: A betanulási időszakban 13,8%-os, ezt követően 1,9%-os kiújulási arány fordult elő. Két esetben elkerülhető pulmonalis embolia lépett fel, ezenkívül ritkán, múló, kisebb szövődmények is jelentkeztek. Következtetés: A lézeres visszérműtét ajánlható, mivel utána a kiújulás ritka, a súlyos szövődmények elkerülhetők és a kisebb szövődmények múlóak. Orv. Hetil., 2012, 153, 1863–1869.

Restricted access
Authors: Fanni Gelley, György Gámán, Zsuzsanna Gerlei, Gergely Zádori, Dénes Görög, László Kóbori, Imre Fehérvári, János Schuller, László Szőnyi, Péter Nagy, Attila Doros, János Fazakas, Gabriella Lengyel, Zsuzsa Schaff, András Kiss, Enikő Sárváry and Balázs Nemes

Bevezetés: A hepatitis C-vírus-fertőzés kiújulása továbbra is kihívás májátültetést követően. Célkitűzés: Az elmúlt tíz évben hepatitis C-vírus-infekcióval transzplantált betegek adatainak elemzése, összevetése korábbi eredményeinkkel. Módszer: A szerzők vizsgálták a donor és recipiens perioperatív adatait, a túlélést, a szövődmények arányát a hepatitis C-vírus-infekcióval összefüggő és egyéb indikációval végzett májátültetések, valamint korai és késői hepatitis C-vírus-infekció kiújulása esetén. Eredmények: 409 beteg közül 156 hepatitis C-vírus-pozitív beteg került májátültetésre (38%). A hepatitis C-vírus-fertőzött betegek túlélése és a grafttúlélés is rosszabb volt, mint egyéb indikációval végzett májátültetések esetén. A betegek 85%-ában a kiújulás igazolható volt, többségüknél egy éven belül. Három hónapon belüli rekurrencia igazolódott 26 betegnél. A májátültetéstől a vírus kiújulásáig átlagosan 243 nap telt el. A betegtúlélés három hónapon belül észlelt kiújulás esetén szignifikánsan rosszabb volt, mint három hónapon túli kiújulás esetén. Következtetések: A szerzők korábbi közléséhez képest az utóbbi tíz évben a víruskiújulást hamarabb észlelték. Korai kiújulás a prognózist lényegesen rontja, a rövid időn belül megkezdett antivirális kezelés ellenére. Orv. Hetil., 2013, 154, 1058–1066.

Open access

A Crohn-betegség krónikus, progresszív kórkép, amely évek alatt az esetek többségében stenotisáló vagy penetráló szövődményekhez vezet. A betegség súlyos aktivitása vagy a szövődmények miatt az esetek mintegy 70%-ában reszekciós műtétre van szükség. A betegség azonban csaknem mindig kiújul, sokszor újabb műtétet igényel. A posztoperatív kiújulás megelőzése nem megoldott, biztosan hatékony szereink nincsenek. Gondos kockázatfelmérés alapján egyedileg kell minden esetben dönteni a kiújulás rizikója és a kezelés előnyeinek, veszélyeinek mérlegelésével. Az alacsony kockázatú esetekben mesalazin adása jön szóba, de a kezelés mellőzése is elfogadható alternatíva. Súlyosabb esetekben immunszuppresszív szer, elsősorban azathioprin adása indokolt. Ígéretesnek tűnik a műtét után három hónapig metronidazol szedése, valamennyi betegcsoportban. A műtét után 6–12 hónappal végzett ileocolonoscopos vizsgálattal objektív képet kaphatunk a betegség endoszkópos súlyosságáról, amelynek prediktív értéke van a későbbi klinikai lefolyás vonatkozásában, ezáltal irányjelzőként szolgálhat a kezelés számára. A legsúlyosabb esetekben az anti-TNF-szerek jelenthetik a hatékony prevenciót és kezelést.

Open access
Authors: Zsuzsanna Németh, Katalin Boér, Miklós Kásler and Katalin Borbély

A modern képalkotó vizsgálatoknak a daganatos betegségek diagnosztikájában és a kezelés hatékonyságának megítélésében fontos szerep jut. Colorectalis carcinomák esetén a 18F-FDG PET/CT vizsgálatot a műtét előtti stádiummeghatározásra és a kiújulás igazolására javasolják. A morfológiai képalkotó módszereknek korlátai vannak, elsősorban az új kemoterápiás kombinációban alkalmazott úgynevezett célzott terápiák hatásosságának korai megítélésében. Mivel a metabolikus változások megelőzik a tumor méretbeli változását, ezért ezen a területen a PET/CT vizsgálatok egyre nagyobb szerephez jutnak. Az eddig alkalmazott RECIST-kritériumok mellett a metabolikus válasz mérésére szolgáló kritériumrendszert is létrehoztak. A szerzők közleményükben az irodalmi adatok alapján a kombinált PET/CT technika javallatait és szerepét tekintik át vastag- és végbélrákok esetén. Orv. Hetil., 2013, 154, 1447–1453.

Restricted access
Authors: Mihály Murányi, Ali Salah Morshed, Mátyás Benyó, Csaba Tóth and Tibor Flaskó

A prosztataspecifikus antigén vizsgálatának széles körű elterjedésével a prosztatarákos betegek egyre korábbi stádiumban kerülnek radikális prostatectomiára, így a szövettani vizsgálat során egyre gyakrabban derül fény kisméretű tumorra vagy tumormentességre. Célok: A szerzők az általuk elvégzett radikális prostatectomiák között vizsgálták a pT0 stádiumú betegeket. Módszerek: Retrospektív módon vizsgálták az 1996 és 2010 között elvégzett 1134 radikális prostatectomiát. A szövettani vizsgálat alapján a tumormentes eseteket tekintették pT0 stádiumnak. A betegeket két csoportra osztották aszerint, hogy a műtét előtt hormonkezelést kaptak vagy sem. Eredmények: A pT0 stádiumú betegek száma összesen 32 (2,8%) volt. Az arány a hormonkezeltek körében 9,3%, a nem hormonkezelteknél 1,2% volt. Két betegnél álpozitív prosztatabiopsziás szövettani lelet igazolódott. Incidentális prosztatarák, alacsony Gleason-score-érték és nagy prosztataméret esetén a pT0 stádium aránya magasabb volt. A hormonkezelt csoport pT0 stádiumú betegei közül háromnál észleltek biokémiai kiújulást, ezek közül egynél klinikai kiújulást. A nem hormonkezelt pT0-s betegek körében kiújulás nem volt. Következtetések: A műtét előtt hormonkezelt betegek körében a pT0 stádium gyakoribb. A specimen tumormentessége ellenére előforduló kiújulás miatt azonban ezeknél a betegeknél nem beszélhetünk valódi pT0 stádiumról. A nem hormonkezelt betegeknél jelen vizsgálatunk és más közlemények adatai alapján a pT0 stádium előfordulási aránya 1% körüli. E betegek prognózisa rendkívül kedvező. Orv. Hetil., 2012, 153, 113–117.

Restricted access

Idiopathic retroperitoneal fibrosis

Buktatók és kihívások – két kórlefolyás tapasztalatai

Authors: Hajnal Székely, Krisztina Hagymási, Zoltán Sápi, Erika Hartmann, Emese Mihály, Györgyi Műzes and Zsolt Tulassay

A retroperitonealis fibrosis a retroperitoneum idült, nem specifikus gyulladása; az esetek 75%-ában idiopathiás. Fibrosis jellemzi, amely valószínűleg autoimmun gyulladást követően alakul ki. A kiváltó tényező nem ismert, de az atherosclerosis szerepét feltételezik. A jellegtelen klinikai tünetek, laboratóriumi eltérések miatt gyakran hosszú idő telik el a kórisméig, ezért sok esetben már szövődmények megjelenésével találkozunk. A gyógyszeres kezelés – a szövődmények sebészi vagy urológiai megoldását követően – az immunszuppresszív terápia. A kortikoszteroid a leggyakrabban alkalmazott készítmény, az optimális dózis és a kezelés időtartama nem teljesen egyértelmű. Kiújulás miatt az esetek többségében ismételt vagy a szteroiddózis csökkentését lehetővé tevő kezelés szükséges. A kezelésre adott válasz megjósolására, a kortikoszteroidigény megítélésére vagy a betegség visszatérésének előrejelzésére alkalmas tényezők nem ismertek. A szerzők két beteg kórtörténetét ismertetik – bemutatva a kórisme megállapításának nehézségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 1818–1826.

Open access
Authors: Rita Temesi, László Sikorszki, János Bezsilla, Ákos Botos, Attila Berencsi, András Papp, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A sebészi technika és tapasztalat jelentősen meghatározza a rectosigmoidealis tumorok kezelését. Anyag és módszerek: 2005 és 2009 között 200 rectum- és rectosigmoidealis tumor miatt operált betegünket prospektíve 39,8 hónapig követtük. Recidív tumor és távoli áttét kizáró ok volt. Elsődleges célunk volt összevetni az átlagos túlélést a két csoport közt; a másodlagos célunk volt összehasonlítani a stádiumfüggő túlélést, a helyi kiújulás és távoli áttétek incidenciáját. Kielemeztük az intra- és postoperativ szövődményeket, műtéti időt, a specimen oncopathologiai minőségét és az ápolási időket. Eredmények: A hároméves követés alatt a túlélési és kiújulási adatok nem mutattak szignifikáns különbségeket. Az ápolási idő a laparoscopos csoportban szignifikánsan rövidebb volt, valamint a középtávú túlélési adatok is az előrehaladottabb stádiumú eseteknél jobbnak mutatkoztak. Az incisionalis sérvek aránya is szignifikánsan kevesebb a laparoscopos csoportban. Következtetések: A laparoscopos rectum- és rectosigmoidealis resectiók eredményei nem rosszabbak, sőt jobbak, mint a nyitott műtétek esetén. Hozzáadva a minimálisan invasiv technika előnyeit, elsőként választandó módszer lehet.

Restricted access

Bevezetés: A bőrkímélő mastectomia és az azonnali emlőrekonstrukció onkosebészeti biztonságossága megkérdőjelezhető. A rendelkezésre álló evidencia a legtöbb esetben szelektált betegcsoportok rövid távú utánkövetésén alapul. Cél: A szerzők tanulmányukban egy nem szelektált betegcsoport 10 éves onkológiai utánkövetésének adatait elemzik. Módszerek: 253, bőrkímélő mastectomiával és azonnali emlőrekonstrukcióval kezelt beteg utánkövetési adatainak retrospektív elemezését végezték. Minden, emlőcarcinomával diagnosztizált betegnek felajánlották az azonnali emlőrekonstrukciót a tumor stádiumától függetlenül („all-comers” módszer). Eredmények: Az „all-comers” módszer eredményeképp a betegek viszonylag nagy hányada előrehaladott emlőrákkal került műtétre. 119 hónapos átlagos utánkövetési idő alatt a lokoregionális recidíva aránya 8,2%, a distalis kiújulás 10,6% volt. A betegek emlőrák-specifikus túlélése 90,9% volt. Autológ szövettel végzett emlőrekonstrukciót gyakrabban alkalmaztak magasabb tumorstádium esetén, ezért a recidívák gyakorisága magasabb volt, mint implantátummal végzett emlőrekonstrukciók után. Következtetés: A hosszú távú utánkövetésen alapuló eredmények szerint a bőrkímélő mastectomia és az azonnali emlőrekonstrukció onkológiailag megbízható kezelési módszer. Mivel az „all-comers” módszer alkalmazása onkológiailag biztonságosnak bizonyult, ezért azonnali emlőrekonstrukció a tumorstádiumtól függetlenül felajánlható. Orv. Hetil., 2013, 154, 163–171.

Restricted access
Authors: Tamás Szili-Török, Szabolcs Szeghy, Attila Kardos, László Környei, Dóra Paprika, András Szatmári and András Temesvári

A veleszületett szívbetegségek miatt végzett szívsebészeti beavatkozások után nem ritka a ritmuszavarok megjelenése. A ritmuszavarok egy része a szívbetegség előrehaladása miatt lép fel, de jelentős hányada éppen a szívsebészeti műtétek következményeként jön létre. A gyógyszeres próbálkozások gyakran csődöt mondanak ezekben az esetekben, az intervenciós kezelés pedig bonyolult lehet az aritmia kiindulásának összetett jellege miatt. Célkitűzés és módszer: A szerzők közleményükben a veleszületett szívbetegség miatt operált betegeiknél 2004 és 2006 között végzett katéteres ablatiós beavatkozások eredményeit foglalják össze retrospektív elemzéssel. Eredmények: A vizsgált időszakban 26 esetben végeztek katéteres ablatiós beavatkozást, 24 betegnél eredményesen (92%). Kiújulás miatt ismételt beavatkozásra 3 esetben került sor (11%). Jelentős szövődményt nem észleltek, kisebb szövődmény (vérömleny a szúrás helyén) 4 esetben fordult elő. Következtetések: Ebben a betegcsoportban a katéteres ablatiók hatásásos esélyt nyújtanak a gyógyszeres kezeléssel szemben, kis megterhelést rónak a betegekre, és gyógyító eljárásnak számítanak. Ugyanakkor az összetett ritmuszavarok kezelése megfelelő szakértelmet és technológiai hátteret kíván, a klasszikus aritmiákhoz képest a beavatkozás megismétlése gyakrabban válik szükségessé.

Restricted access