Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "kisiskoláskor" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

A kisiskoláskori versengéssel kapcsolatos kutatási eredmények alapján a 8–9 éves gyerekek számos aspektusból összehasonlítják teljesítményüket társaik teljesítményével (Ruble és Frey, 1991). Ugyancsak ezen eredmények alapján elmondható, hogy a kisiskolás gyerekek pozitívan viszonyulnak a versengéshez (Sándor és mtsai, 2005), valamint szívesen és sokat versengenek, és különösen érzékenyek a versengő játékokban elért győzelemre és vesztésre (Underwood és mtsai, 1999).

Vagyis a szakirodalom és saját vizsgálataink alapján a versengés a kisiskoláskorban lényegében életkori sajátosságnak tekinthető, és hozzátartozik az ilyen életkorú gyerekek iskolai és iskolán kívüli életéhez. Ugyanakkor nincs a szakirodalomban olyan vizsgálat, amely azt kívánta volna feltárni, hogy a versengést gyakran megélő 8–9 évesek milyen fogalmat alakítanak ki erről a jelenségről, milyen szociális reprezentációval rendelkeznek a versengéshez hozzátartozó győzelemről és vesztésről, és milyen érzelmi és viselkedéses reakciók azok, amelyeket a jelenséghez tartozónak ismernek fel. A jelen vizsgálat ezt a hiányt kívánta pótolni.

A vizsgálatban összesen 67 gyermek vett részt: 33 fiú és 34 lány, két budapesti általános iskola második osztályos tanulói. A vizsgálatnak ebben a fázisában a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy a vizsgált versengéssel, győzelemmel, illetve vesztéssel kapcsolatban mondjanak minél több olyan szót, amelyek a vizsgált fogalmakkal kapcsolatosak.

A gyerekek által a három fogalommal kapcsolatban adott asszociációk elemzése a szociális reprezentációk elméleti keretein belül mind a Verges-féle (Verges, 1994), mind az AGA (Asszociatív Csoport Analízis) technikával (Szalay és Brent, 1967) megtörtént.

A két elvégzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Verges-féle asszociációs módszerrel kapott eredmények összhangban vannak az AGA-módszerrel kapott eredményekkel. Az asszociációs vizsgálatok alapján csakúgy, mint a korábbi rajzos vizsgálataink alapján (Fülöp és Sándor, 2008) a 8–9 éves gyerekek a versengés fogalmát elsősorban mint versenyt, ezen belül is leginkább mint sportversenyt értelmezik, vagyis a versengésnek a világos szabályok szerint zajló, szervezett, strukturált formáját ismerik a legjobban. A fogalmat kevésbé kötik a legfőbb életterületeikhez, a családhoz és az iskolához.

A győzelem és a vesztés érzelmileg erősen telített fogalmak, a győzelem egyértelműen pozitív a vesztés pedig negatív érzelmeket idéz. Különösen igaz ez a lányokra, akiknek a reprezentációjában mind a győzelemmel, mind a vesztéssel kapcsolatban több érzelem fejeződik ki.

A fiúkra jellemzőbb, hogy a versengés kapcsán több olyan fogalmat idéznek (autóverseny, foci, boksz stb.), amelyek megfelelnek a hagyományos férfi nemi sztereotípiáknak és jellemzőbben kapcsolnak a három fogalomhoz csapatsportot, mint a lányok.

Restricted access

Summary

Az alábbi írás a versengés pszichológiai fogalmának az alakulásával foglalkozik, és azt kívánja bemutatni, hogy a versengésfogalom második világháború után történő stigmatizálása miként hátráltatta és nehezítette meg a jelenség elmélyültebb kutatását és működésmódjának megértését. Azt kívánja a versengés témáján keresztül demonstrálni, hogy politikai, ideológiai megfontolások és motivációk miként irányítják egy jelenség kutatására a figyelmet, és egyben hogyan akadályozhatják annak torzításmentes, tudományos megismerését. A jelen tanulmány bemutatja, hogy egy olyan kiváló és nagy tekintélyű kísérleti szociálpszichológus, mint Morton Deutsch munkássága miként alakítja ki egy adott kutatási terület vezető és többségi paradigmáját: a versengés és együttműködés polarizált felfogását, szimbiotikus kezelését és a versengés egydimenziós felfogását. Ezután bemutatja az 1990-es évektől bekövetkező paradigmaváltást, amelynek lényege a versengés önmagában vett vizsgálata, többdimenziós felfogása és a konstruktív és destruktív versengési folyamatok elkülönítése. A versengéskutatás történetével párhuzamosan a cikk tárgyalja a tanulási motiváció kutatásában a kilencvenes évek óta zajló szakmai vitát is, valamint a versengés kulturális összehasonlító vizsgálatainak, a versengés többdimenziós felfogását alátámasztó eredményeit.

Restricted access

Summary

A jelen vizsgálat a fejlődéslélektani vizsgálatok azon sorába tartozik, amelyek azt kívánják feltárni, hogy miként fejlődik a társas jelenségek megértése a gyermekkor során. A választott interperszonális jelenség a versengés volt, amely a gyerekek életének számos helyszínén (családban, játszótéren, óvodában, iskolában) előfordul._

Restricted access