Search Results

You are looking at 1 - 10 of 36 items for :

  • "klasszifikáció" x
Clear All
Pszichológia
Authors: Zsuzsanna Surányi, Ádám Babocsay, Szabolcs Takács and András Vargha

Absztrakt

Szenzoros élménykeresés adatok hagyományos és újfajta klaszterezési eljárásokkal és vizualizációval történő újraelemzését mutatjuk be. Egy új, személyorientált elemzési módszert mutatunk be az élménykeresés mintázatainak vizsgálatára, mely alkalmas (1) nemcsak kvantitatív, hanem kvalitatív különbségek kimutatására, (2) tipikus értékkombinációk, különböző élménykeresői típusok kimutatására.

A személyiségpszichológiai kutatásokban újdonságnak számító – ám a kémiában és geofizikában széles körben elterjedt – sűrűsödéselemzések a korrelációs vizsgálatok és a hagyományos távolságalapú klaszterelemzésekből levont következtetések számos potenciális hibaforrására világítanak rá. Az elemzéseink révén összehasonlítást nyernek a változó- és a személyorientáltelemzési megközelítések is.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Dolgozatunk célja a 2014 és 2018 között osztályos ellátást igénylő szemsérülések klasszifikációja, epidemiológiai összefoglalása. Módszer: Retrospektív módon vizsgáltuk a 2014. január 01. és 2018. december 31. között kórházunkban szemsérülés miatt osztályos ellátást igénylő betegcsoportot. A vizsgálatba 97 beteg 98 szeme került bevonásra. A sérülések klasszifikációjához a Birmingham Eye Trauma Terminology (BETT) és a Shukla és mtsai által létrehozott kibővített klasszifikációt alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált 97 páciensből 16 nő, 81 férfi volt. Az átlagos életkor 43,3 ± 22,5 (min.: 3, max.: 92) év, 20 páciens 18 éven aluli volt. 46,4%-nál a jobb szem, 52,5%-nál a bal szem volt érintett, 1%-nál kétoldali sérülés történt. A sérüléstől az ellátásig eltelt átlagos idő 1,3 nap volt. A sérülések kapcsán átlagosan kórházban töltött idő 5,2 nap, az átlagos obszervációs idő 9,7 hónap volt. A szemsérülések 95,8%-a mechanikai sérülés volt, melyből 74,2% szemgolyóra lokalizálódó sérülés, 20,4% adnexumokat érintő, 5,4% destruktív szemsérülés volt. A szemgolyót ért sérülések között 15 zárt, 60 a bulbus megnyílásával járó szemsérülés volt, és 21 esetben került idegen test a szemgolyóba. Az esetek 93%-ában sikerült megőrizni vagy javítani a beteg legjobb korrigált látóélességét az ellátás során. Következtetés: A kibővített klasszifikáció segítségével az osztályos ellátást igénylő összes szemsérülés csoportosíthatóvá vált. A szemsérülés mértékétől függően az időben megfelelő ellátásban részesülő szemsérülések esetén javítható vagy megőrizhető a látóélesség. Orv Hetil. 2019; 160(49): 1941–1947.

Open access

A vasculitisek a ritka betegségek olyan heterogén csoportja, amelyben közös jellemző az erek falának gyulladása. A szaporodó kórképek, a definícióban és a nevezéktanban mutatkozó átfedések és hiányosságok miatt a klasszifikációs kritériumok folyamatosan változtak. A beosztásoknál alapvető szempont volt az erek mérete és a gyulladásos érfal patológiai sajátossága. A vasculitis diagnosztikájában hiányoznak a standard eljárások és validált diagnosztikai kritériumok, így a klinikai gyakorlatban a klasszifikációs kritériumok az irányadók. A 2012-es Chapel Hill-i Konszenzuskonferencia változást hozott a definícióban, nevezéktanban és a hiányzó kórképek besorolásában. Az alcsoportok definíciója pontosan kijelöli az adott betegség diagnózisát és alkalmas homogén betegségcsoportok kialakítására. Az etiopatogenetikai tényezők jobb megismerésével a közeljövőben újabb betegségek, alcsoportok definiálása várható. Orv. Hetil., 2013, 154, 1571–1578.

Restricted access

A hemolitikus urémiás szindróma és a trombotikus thrombocytopeniás purpura klinikai diagnózisok átfedő, történelmi leírásokon alapuló fogalmak. A két betegség molekuláris patomechanizmusának feltárása az utóbbi években lehetőséget teremtett a pontos, etiológiai klasszifikáció megalkotására. Az ok-okozati összefüggések megismerése pontosabb diagnosztikát, új irányú terápiás lehetőségeket és részletesebb prognosztikai besorolást tesz lehetővé. Jóllehet a hemolitikus urémiás szindróma és trombotikus thrombocytopeniás purpura rossz prognózisú, ritka klinikai kórképek, a pontos molekuláris-etiológiai diagnózis és az annak alapján választott terápia segíthet az érintett betegek sikeres ellátásában. Jelen összefoglaló tartalmazza a ma rendelkezésre álló diagnosztikai lehetőségek elméleti hátterét, azok részletes leírását és a leletek értelmezéséhez szükséges gyakorlati ismereteket.

Restricted access

Absztrakt:

A vesesejtes carcinoma (RCC) többféle, a veséből kiinduló rosszindulatú daganattípus gyűjtőneve. Az egyes entitások sajátos epidemiológiai, morfológiai, immunhisztokémiai, genetikai és klinikai jellemvonásokkal bírnak. Ezek együttes figyelembevételével került publikálásra 2016-ban a vesedaganatok aktuális WHO-klasszifikációja. Az eltelt három év során újabb, provizórikus RCC-altípusok kerültek leírásra, melyek egyelőre nem képezik részét a hivatalos beosztásnak. Ebben az összefoglalóban ezek az entitások kerülnek részletes áttekintésre. A szerzők bemutatják a következő daganattípusok klinikopatológiai jellegzetességeit: pajzsmirigyszerű follicularis carcinoma, az ALK-transzlokációhoz társult carcinoma, vesesejtes carcinoma prominens simaizomstromával, fumarát-hidratáz-deficiens carcinoma, bifázisos squamoid papillaris carcinoma, eosinophil solid és cysticus carcinoma, atrophiás vesére emlékeztető carcinoma, világossejtes carcinoma óriássejtekkel és emperipolesissel, Warthin-szerű papillaris carcinoma, low-grade oncocytás vesetumor (CD117-negatív, CK7-pozitív), high-grade oncocytás vesetumor, TCEB1-mutáns carcinoma és neuroendokrin vonásokkal rendelkező chromophob carcinoma. Ha a patológus követi az aktuális leletezési protokollokat, akkor ezek az entitások jórészt nem osztályozható RCC-ként kerülnek diagnosztizálásra. A munka meg kívánja ismertetni ezeket az altípusokat a hazai patológus-, onkológus- és urológusközösséggel azért, hogy javuljon a diagnosztikus pontosság, valamint hogy elkezdődhessen az ilyen esetek gyűjtése és további célzott vizsgálata is. Orv Hetil. 2020; 161(3): 83–94.

Open access

A XX. század 80-as éveitől a neurózisfogalom használata fokozatosan kiszorul a szakirodalomból és a mindennapi gyakorlatból. Ehelyett a DSM-III és újabb átdolgozásai, valamint ICD-10 kategóriái mennek át a köztudatba. A szerző sorra veszi e radikális átalakulás előnyeit és hátrányait. Megállapítja, hogy nem csupán egy szűkebb szakterület belső problémájáról van szó. A diagnosztikai gondolkodás átalakulásának folyamatát egy tágabb társadalmi-kulturális keretbe helyezi. A dekonstrukció kifejezés találóan írja le azt a folyamatot, amelynek következtében a nagy, átfogó, egész kategóriák fokozatosan átadják helyüket a valóság apróra bontott részelemeinek. A dekonstrukció a középkori európai filozófia „univerzália vitáját” idézi fel, vagyis, hogy az általános fogalmaknak van-e és mennyiben van valóságos léttartalmuk. A neurózis, mint átfogó kategória, amely a pszichiátriai (és egyéb) betegek sokaságára jellemző, heurisztikus értékkel bír, amennyiben új tartalommal (antropológia, ontológia) töltjük fel. Orv. Hetil., 2012, 153, 1327–1333.

Open access

Absztrakt

Az endometrialis hyperplasiák 1994-es WHO felosztása citológiailag atípusos és típusos hyperplasiát és ezeken belül a mirigyek komplexitása szerint simplex és complex hyperplasiát különböztet meg. A felosztás legnagyobb hibája, hogy gyenge a reprodukálhatósága, és a klinikummal sincs teljesen összhangban. Az azóta elvégzett molekuláris és számítógépes morfometriai vizsgálatokkal sikerült azonosítani azt az elváltozást, mely az endometrium I. típusú carcinomájának prekurzora lehet. Az elváltozást endometrialis intraepithelialis neoplasiának (EIN) nevezték el. Definíció szerint az EIN olyan monoklonális, a környezettől szerkezetileg és citológiailag is eltérő mirigyszaporulat, mely endometrioid adenocarcinoma kialakulására hajlamosít. Az EIN diagnózis morfometriai alapját a D-érték képezi (DS), mely három morfometriai tényező logikai kombinációja. Ezek a jegyek a mirigyek szerkezeti komplexitását, a mirigy és a stroma arányát és a sejtmagok változatosságát reprezentálják. A léziókban már igen korán kimutatható genetikai eltérés a PTEN-inaktiváció és K-ras-mutáció. Az EIN-be nem sorolható hyperplasiás eseteket benignus endometrialis hyperplasiának tartják. Ezzel az endometrium rákmegelőző állapotának egy új szemléletű felosztását valósították meg. A retrospektív vizsgálatok bebizonyították, hogy az új szisztéma sokkal jobban korrelál a klinikummal, így megbízhatóbban lehet terápiát alapozni rá. A WHO a 2003-ban kiadott “Kék könyv”-ben részletezi az elváltozást, annak diagnosztikus kritériumait, és a jelenleg legelterjedtebb 94-es felosztás mellett ajánlja a rendszer bevezetését.

Restricted access

A téma-összefoglaló áttekintést ad az intelligenciatesztek kialakulásáról, arról, hogy az értelmi fogyatékos gyermekek iskolai szelekcióját szolgáló első tesztekből hogyan nőtt ki az intelligencia és tesztpszichológia elmélete. Vizsgálja az értelmi fogyatékosság definíciójának pszichometriai kritériumait, a nemzetközi szervezetek klasszifikációs rendszereit. Komplex diagnosztikus keretben összegzi az IQ-használatban vitákat kiváltó helytelen alkalmazás és a szakszerű felhasználás ismérveit.

Restricted access

Az R-klasszifikáció a rosszindulatú tumoros betegek terápia utáni tumorstátusának leírására szolgál. Sokan félreértik vagy félreértelmezetten alkalmazzák a diagnosztikus munka során, illetve az is előfordul, hogy megannyi szakmai ajánlás ellenére nem vált a mindennapi rutin részévé. Egyszerűsége ellenére az R-klasszifikáció megadása nemcsak a reszekciós szélek tumoros érintettségének megítélését jelenti, hanem figyelembe veszi a nyirokcsomó- és távoli áttéteket is, azaz a beteg tumorát annak teljes kiterjedésében vizsgálja, így az egyik legmegbízhatóbb prognosztikus marker. A legfontosabb, hogy a beteg kezelésében közreműködő kollégák (sebész, patológus, onkológus, radiológus) ugyanazt értsék az általában a patológus által megadott R-státuson, ez előfeltétele a minőségi betegellátásnak. Ez a tanulmány ismerteti az R-klasszifikáció megadásának tematikáját és a rutinmunka során felmerülő bizonytalanságokra próbál megoldásokat találni. Orv. Hetil., 2011, 152, 2086–2090.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Bak, Ilona Péter, Tibor Nyári, Péter Simon, Mátyás Újlaky, András Boér and Miklós Kásler

Absztrakt

Bevezetés: A pajzsmirigybetegségek diagnosztikájának módszertana rendkívül széles, magába foglalja a fizikális, radiológiai, ultrahang-, izotóp-, laboratóriumi és a vékonytű-technikás aspirációs citológiai vizsgálatokat. Célkitűzés: A szerzők célja a pajzsmirigygöbök aspirációs citológiai gyors, azonnal adott diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 1348 beteg pajzsmirigy-aspirációs vizsgálatát végezték el. A citológiai diagnózisokat a Bethesda System for Reporting Thyroid Cytopathology (2008) klasszifikáció alapján hat kategóriába (I.: nem reprezentatív, II.: benignus, III.: atípusos, IV.: follicularis neoplasia, V.: malignitásra suspect, VI.: malignus) sorolták. A citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemezték. Eredmények: Az 1348 pajzsmirigygöb citológiai diagnózisa a fenti csoportok szerint a következő volt: I.: 214, II.: 986, III.: 56, IV.: 41, V.: 18, VI.: 33 eset. A mintavételeket 227 (16,8%) esetben követte szövettani vizsgálat. Az összesített pozitív-negatív esetek számításánál a benignus kategóriában a pozitív prediktív érték 98,25%, a malignusban pedig 88,46% volt. A IV., follicularis neoplasia csoportban a szenzitivitás 66,67%-nak bizonyult. Következtetés: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a pajzsmirigygöbök aspirációs citológiai vizsgálata és a Bethesda System for Reporting Thyroid Cytopathology klasszifikáció alkalmazásának minőségbiztosítási eredményei a nemzetközi elvárásoknak megfelelnek. Orv. Hetil., 2015, 156(41), 1661–1666.

Restricted access