Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "klinikai diagnózis" x
Clear All

A szerzők követték a klinikai és kórbonctani diagnózisok összehasonlításának menetét. Saját anyaguk és irodalmi adatok alapján vizsgálták a halál alapjául szolgáló betegség megállapítását, valamint az összehasonlításukat zavaró, megnehezítő tényezőket és ezek kiküszöbölésének lehetőségeit. Javasolják, hogy a klinikai és kórbonctani diagnózisok összehasonlítására olyan módszert válasszanak, melyek az eltérések természetét és azok okainak elemzését is lehetővé teszik. Az összevetés csakis egységes elvek alapján feldolgozott, ellenőrzött anyag esetében reális, az eredményeket körültekintően kell interpretálni.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Bencs, János Bencze, V. László Módis, Viktória Simon, János Kálmán and Tibor Hortobágyi

Absztrakt:

A Lewy-testes demencia (DLB) és a Parkinson-kórhoz társuló demencia (PDD) számos klinikai, patofiziológiai és morfológiai átfedést mutató neurodegeneratív kórkép. Neuropatológiai szempontból meghatározó a kóros α-szinuklein-aggregátumokat tartalmazó Lewy-testek (LB) jelenléte. DLB-ben nagyszámú LB található a corticalis régiókban, míg PDD-ben elsősorban a subcorticalis területek érintettek. Továbbá, DLB-ben gyakoribb az Alzheimer-kórra (AD) jellegzetes β-amyloid-plakkok és neurofibrillaris kötegek megjelenése. A mai napig vitatott, hogy valóban két külön betegségről vagy egyazon kórkép különböző megnyilvánulásairól van-e szó. A klinikai diagnózis alapja a motoros és a kognitív tünetek megjelenése között eltelt idő: DLB-ben a demencia gyakran a parkinsonizmus előtt jelentkezik, míg PDD-ben a motoros tünetek alakulnak ki korábban. Az egyre pontosabb képalkotó módszerek alapján DLB-ben nagyobb mértékű a corticalis károsodás, a kolinerg deficit, valamint a társuló AD-patológia, mint PDD-ben. Terápiás szempontból a PDD-ben gyakran használt levodopa DLB-ben kevésbé hatékony, sőt növelheti a pszichózis kialakulásának kockázatát, a betegség magtüneteihez tartozó hallucinációk és viselkedési tünetek kezelése pedig a jelentős antipszichotikum-hiperszenzitivitás miatt ütközik nehézségekbe. Összefoglalónkban részletesen tárgyaljuk a kórképek jellegzetességeit a patológia, a radiológia és a klinikai tünetek vonatkozásában, külön figyelmet fordítva az átfedések, valamint a különbségek bemutatására. Orv Hetil. 2020; 161(18): 727–737.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Mike, Valéria Gaál, Adrienne Németh, Ferenc Kövér, Sámuel Komoly and Zsolt Illés

A Susac-szindróma ritka, többszörös szervi érintettséggel járó kórkép, melyet encephalopathiából, a retinát ellátó artéria ágainak okklúziójából és halláscsökkenésből álló triász jellemez. Ritka előfordulása, fluktuáló lefolyása és a hosszabb-rövidebb ideig inkomplett klinikai kép miatt sokszor nem ismerik fel, pedig az időben megkezdett kezelés a prognózist kedvezően befolyásolja. Módszer: Közleményünkben egy beteg esetét ismertetjük, és összefoglaljuk a kórkép legfontosabb ismérveit, diagnosztikai és terápiás lehetőségeit. Eredmények: A 30 éves nőbeteg ismeretlen eredetű encephalopathia, napok alatt kialakuló személyiségváltozás, meglassult gondolkodás, indítékhiány miatt került a pszichiátriai, majd a neurológiai klinikánkra. A koponya MR-vizsgálata multiplex fehérállományi laesiókat, liquorvizsgálata emelkedett összfehérjét mutatott. Az anamnézisben szereplő ismétlődő kétoldali látászavar, halláscsökkenés és migrénes fejfájás az encephalopathiával együtt a fiatal nőbeteg esetében Susac-szindróma lehetőségét vetette fel. Az immunszerológiai vizsgálatok szisztémás kötőszöveti betegséget nem jeleztek, a thrombophilia irányában végzett vizsgálatok negatívak voltak. A fundoszkópia és a fluoreszcens angiográfia a retinaerek többszörös okklúzióját, az audiogram kétoldali típusos halláscsökkenést mutatott. A liquor vizsgálata a szindrómára jellemző összfehérje-emelkedést jelezte. A krónikus szteroidterápia a tünetek regresszióját eredményezte. Következtetések: Egy magyar eset ismertetésével célunk ráirányítani a figyelmet egy olyan ritka kórképre, melynél az interdiszciplináris gondolkodás a klinikai diagnózis alapvető része.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, János Tomcsányi, Gábor Müller, Richárd Hável, Asma Réka Soczó, Timea Váradi and Tamás Ferenci

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisát felhasználva vizsgálják azon, heveny szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisát, akiknél a felvételi EKG-n új vagy feltehetően új bal-Tawara-szár-blokk (úBTSZB) volt. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2014. 01. 01. és 2015. 06. 30. között 18 091, heveny szívinfarktus (AMI) miatt kezelt beteg adatait rögzítettük; 8334 betegnél ST-elevációval járó (STEMI), 9757 esetben nem ST-elevációval járó infarktus (NSTEMI) volt a klinikai diagnózis. A STEMI-csoportban vizsgáltuk az ST-elevációs (n = 7937), illetve az úBTSZB-s betegek (n = 397) klinikai jellemzőit és prognózisát. A halálozás vizsgálatára többváltozós regressziós modellt (Cox-regressziót) használtunk. Eredmények: Az AMI-betegcsoportban 1274 esetben (7%) találtunk BTSZB-t. STEMI klinikai diagnózisa esetén az úBTSZB-s alcsoportba tartozó betegek (n = 397) idősebbek voltak, s nagyobb volt a férfiak részaránya és a társbetegségek előfordulása, mint azoknál, akiknél a felvételi EKG-n ST-eleváció volt. A BTSZB-s csoport halálozása mind a 30 napos (25,4% versus 12,4%), mind az 1 éves időpontban (47,3% versus 19,9%) magasabb volt, mint az ST-elevációs betegcsoportban. A percutan coronariaintervenció (PCI) mindkét csoportban lényegesen alacsonyabb halálozással járt együtt. Többfaktoros elemzés során a BTSZB önálló prognosztikai jelentőségét igazoltuk: az ST-elevációhoz viszonyított hazárdhányadosa 1,33 (95%-os konfidenciaintervallum: 1,10–1,62), kontrollálva nemre, életkorra, PCI megtörténtére, szisztolés vérnyomásra, szívfrekvenciára, szérumkreatinin-eltérésre és öt kórelőzményi/társbetegségi adatra. Következtetés: Az akut szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisát a felvételi EKG is befolyásolja: BTSZB esetén az életkilátások rosszabbak, mint ST-elevációnál. Orv Hetil. 2018; 159(17): 677–681.

Restricted access

Absztrakt:

Mind a depresszió, mind a daganatos kórképek népbetegségek, melyek ráadásul sokszor komorbid módon fordulnak elő. Nem szisztematikus (narratív) összefoglaló tanulmányunkban röviden áttekintjük a depresszió és a malignus betegségek közti epidemiológiai összefüggéseket, melyek kapcsán elmondható, hogy 1) a depresszió előfordulási gyakorisága daganatos betegekben jóval meghaladja az átlagpopulációban mérhető értékeket; 2) depressziós páciensekben gyakrabban alakul ki malignus megbetegedés, és 3) a depresszió növeli a daganatspecifikus mortalitást. Az epidemiológiai összefüggések kapcsán röviden tárgyaljuk a daganatos betegek suicid halálozását is. Ezenkívül összefoglaljuk a két kórállapot gyakori együttállásának lehetséges etiológiai magyarázatait, ennek részeként azokat a biológiai és pszichológiai mechanizmusokat, amelyek magyarázhatják, hogy a depresszió (és/vagy annak kezelése) hogyan vezethet daganatok kialakulásához és vice versa. Végül röviden kitérünk még a depresszió szűrésének és kezelésének aspektusaira a daganatos betegek körében, megállapítva, hogy tekintettel a daganatos betegek között a depresszió aluldiagnosztizáltságára, az onkológiai ellátásban javasolt a depresszió szűrése, felhíva a figyelmet arra, hogy a szűrésnek csak akkor van létjogosultsága, ha a kiszűrt pozitív esetek pszichiáterhez való eljutása (ahol megtörténhet a klinikai diagnózis felállítása és valamiféle antidepresszív kezelés elindítása) biztosított. Orv Hetil. 2020; 161(22): 908–916.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ilona Mihály, András Trethon, Zsuzsanna Arányi, Adrienne Lukács, Tímea Kolozsi, Gyula Prinz, Anikó Marosi, Nóra Lovas, Ilona Sarolta Dobner, Géza Prinz, Zsuzsanna Szalai and Tamás Pék

Bevezetés: A B19 humán parvovírus-fertőzés magyarországi incidenciája nem ismert. Cél: A szerzők célul tűzték ki az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet virológiai laboratóriumában 2011-ben diagnosztizált B19 humán parvovírus-fertőzéses esetek elemzését. Módszer: A betegek klinikai és laboratóriumi adatait retrospektív módon a vizsgálati indikációt felállító klinikusok által rendelkezésre bocsátott, illetve a kórházba felvételt nyert betegek kórtörténeti dokumentációja alapján elemezték. Eredmények: 2011-ben 72 betegben igazoltak enzimimmunoassay-vel aktuális B19 parvovírus-fertőzést. A klinikai diagnózis az igazolt esetek 30,6%-ában B19 parvovírus-fertőzés, 16,7%-ában tranziens aplasztikus krízis, 8,3%-ában ízületi betegség, 4,1%-ában akut hepatitis volt. A betegség négy fázisának tünetei (légúti és vérképző rendszeri tünetek, arcexanthema, testexanthema, ízületi tünetek) kettős, hármas vagy négyes kombinációban fordultak elő, illetve az arcexanthemát kivéve egyedüli tünetként is jelentkezett mindegyik. A vezető tünetek az exanthema (74,6%), kóros vérkép (69%), láz (54,9%) és ízületi panaszok voltak (33,8%). Gyakori volt a szokatlan megjelenésű bőrtünet. Akut ízületi betegsége nyolc betegnek volt (11,3%), náluk a kóreredet tisztázása kezelésük és további sorsuk szempontjából volt kulcsfontosságú. Hét várandósnál igazolódott B19 parvovírus-fertőzés (9,9%), egyiküknél hydrops foetalist követően spontán abortusz zajlott le. Az optimális vérvételi időpont ellenére 16 esetben a virális IgG nem volt kimutatható (22,5%). Következtetések: A szerzők tapasztalatai hozzájárulhatnak a B19 parvovírus-fertőzés különböző klinikai megjelenési formáinak megismeréséhez. Orv. Hetil., 2012, 153, 1948–1957.

Restricted access