Search Results
. 2000 342 1156 1162 Zágoni T., Péter Z., Tulassay Zs.: A minőségi kolonoszkópia. Magyar Belorvosi Archívum (megjelenése
A vastag- és végbélrák a halálokok sorrendjében a második helyen áll. Fejlődésmenete különösen alkalmassá teszi szűrővizsgálatra. Bár a tünetmentes vastag- és végbélrák kimutatására endoszkópos módszereket is eredményesen alkalmaznak, máig csak a rejtett székletvér kimutatásának hatásosságára rendelkezünk epidemiológiai, azaz randomizált, ellenőrzött vizsgálatokban nyert bizonyítékokkal, ezért ennek módozatai alkalmazhatók tömeges, népegészségügyi lakosságszűrésre. A guajak típusú kémiai vérkimutatást a fajlagosság hiánya miatt joggal kritizálják. Az újabb módszerek közül a vérfehérjék (hemoglobin) antigenitásán alapuló immunkémiai módszereket tartják a legmegfelelőbbnek. Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében szervezett modellprogramokban kétféle vérfehérje (emberi hemoglobin és albumin) specifikus kimutatására alkalmas immunkémiai módszert használtak. A mintaprogramokban a meghívottak 30–45%-a jelent meg. A pozitív székletmintát adó személyek mintegy harmada visszariadt a kolonoszkópiás vizsgálattól. A szűrővizsgálatok jelentős számú, szövettanilag igazolt mirigyes polipot és korai rákot hoztak felszínre, és igazolták a módszer hasznosságát. A modellprogramok még folyamatban vannak. A szűrővizsgálatok folyamatos és fokozatos kiterjesztése előtt a mintaprogramokban használt kettős specificitású (hemoglobin és albumin) vérkimutatási eljárás alkalmazhatóságát – hitelesített kontrollmódszerekkel párhuzamosan vizsgálva – igazolni kell annak érdekében, hogy a laboratóriumi protokoll rutin-vizsgálóeljárásnak ismerje el. Emellett kívánatos a teljes kolonoszkópia alkalmazhatóságának vizsgálata is, ám ehhez szükség van az ország kolonoszkópos kapacitásának fejlesztésére.
Az endoszkópos vizsgálatok minősége alapvetően befolyásolja azok értékét. A fejlett világban ezért a folyamatos minőségfejlesztés módszerét használják ennek javítására. Hazánkban a gastrointestinalis endoszkópia területén nincs példa még a minőség mérésére sem. Cél: Az endoszkópos laboratóriumban végzett kolonoszkópiák teljességének mérésével a minőség meghatározása és javítása. Betegek és módszer: A projekt indulása előtti negyedév leleteiből (841 kolonoszkópia) a szerzők retrospektíven határozták meg a kiinduló értékeket. A következő két évben (2009-ben 3160, illetve 2010-ben 3167 kolonoszkópia) háromhavonta értékelték a caecum elérésének arányát vizsgáló orvosokra lebontva. Eredmények: A bázisidőszak caecumintubálási rátája 81,6% volt, ám ha nem vették figyelembe az elégtelen előkészítésből és az előre nem tudott szűkületből adódó vizsgálatokat, akkor az érték (illesztett caecumintubálási ráta) 90,9% volt. A következő két év során a caecumintubálási ráta 84,2% és 85,7% (p = 0,0394) volt, míg az illesztett ráta 92,3 és 92,6%-nak (p = 0,381, NS) bizonyult. Tizennégy vizsgáló orvos közül a bázisidőszakban csak hat orvos esetében volt az illesztett caecumintubálási ráta 90% fölött, míg a második évben már 10-nek, és csak egy vizsgáló maradt 87% alatt. Az évi 100-nál több kolonoszkópiát végzők illesztett caecumintubálási ráta eredményei 91,2%-ról 92,7, majd 93,1%-ra javultak, míg az évi 100-nál kevesebbet vizsgálók esetében az értékek 86,7%-ról a következő években 85,5 és 89%-ra változtak. Következtetések: A komplettségi indikátor kiszámításával és nyilvánossá tételével, vélhetően pusztán a nagyobb odafigyelésnek köszönhetően, az endoszkópia minősége a kolonoszkópos komplettségi mutató alapján nőtt a szerzők munkahelyén. Igazolták, hogy a legalább évi 100 kolonoszkópiát végzők minőségi mutatója jobb, mint a beavatkozást ennél kisebb számban végzőké. Orv. Hetil., 2012, 153, 1142–1152.
Absztrakt
Bevezetés: Az endometriosis miatt kezelt betegek száma az utóbbi évtizedekben nőtt és az esetek is előrehaladottabbak. A belet infiltráló endometriosis legsúlyosabb szövődménye a vastagbélileus. A betegség ezen szövődményéről napjainkig 16 angol nyelvű, a betegek anamnézisét, kivizsgálását leíró esetismertetés jelent meg. Betegek: 2009 óta az I. Nőgyógyászati Klinikán endometriosissal kezelt 535 beteg közül három esetében korábban vastagbél-elzáródás miatt akut sebészeti beavatkozás történt. Eredmények: A betegek (13/21) 59%-ának anamnézisében endometriosisra utaló tünetek vagy endometriosis miatti korábbi kezelés szerepelt. A képalkotó vizsgálatok (ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonanciás vizsgálat) csak egy esetben vetették fel endometriosis gyanúját. Az esetek 61%-ában (13/21) a primer műtét előtt, 24%-ában (5/21) a műtét után történt kolonoszkópia, de egyetlen esetben sem merült fel endometriosis lehetősége. Bár minden esetben ileus alakult ki, a mucosa csupán 5%-ban (1/19) volt infiltrált. Következtetések: Fiatal nőbeteg ileusa hátterében endometriosis is állhat. A másodlagos kolonoszkópos jelek (falmerevség, megtöretés, benyomat) felismerésével a gasztroenterológus segítheti a preoperatív diagnózist, így megelőzhető a műtét felesleges kiterjesztése. Javasolt nőgyógyász bevonása a műtétbe. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1960–1966.
., Tulassay Zs.: A kolonoszkópia a vastagbélszűrés elsődleges módszere. Orv. Hetil., 2009, 150 , 299–304. Tulassay Zs. A kolonoszkópia a vastagbélszűrés elsődleges módszere
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: A Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának endoszkópos laboratóriumában vizsgálták a felső és alsó endoszkópiák indikációit, a diagnózisok megoszlását indikációk szerint, valamint a kolonoszkópiák minőségi mutatóit. Módszer: 2010. január 1. és 2011. december 31. között 2987 beteg felső és alsó endoszkópos vizsgálatának adatait elemezték (férfi/nő: 1361/1626, átlagéletkor: 60,7 év, SD: 16,7 év) a fekvő- és járóbeteg-megjelenések riportjaiból. Eredmények: A felső endoszkópiák során a jóindulatú fekélybetegség, nyelőcső-varicositas, gyomorpolip és gyomorrák előfordulási gyakorisága 10,8%, 4,5%, 6,1% és 2,9% volt. Az alsó endoszkópos vizsgálatok vastagbélpolipot, diverticulosist, daganatot és gyulladásos bélbetegséget 29,9%, 22,4%, 6,9% és 9,7%-ban írtak le. A betegek 26,3%-át vizsgálták okkult/manifeszt GI-vérzés indikációjával. A vérzés indikációjával vizsgált betegek idősebbek voltak (p<0,01), több volt a férfi (p<0,001, OR: 1,64), gyakrabban szedtek acenocoumarol- vagy heparinkészítményeket (p<0,001), gyakoribb volt a jóindulatú fekélybetegség (p<0,001, OR: 2,83) és nyelőcső-varicositas (p<0,001, OR: 2,79), a gasztroszkópiák, valamint a kolonoszkópiák során a colorectalis daganat (p<0,001, OR: 3,27). A kolonoszkópiák 81%-a volt komplett. Az inkomplett vizsgálat hátterében elégtelen előkészítés (38,2%), technikai nehézség (25,1%) és daganat miatti szűkület (20,5%) állt. Következtetés: A diagnózisok megoszlása és a minőségi mutatók (adenomatalálat, komplettálási arány) megfeleltek az adott populációban várhatónak. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2074–2081.
Az endoszkópos vizsgálat indikációjának elbírálása és a vizsgálat elvégzése terhességben különösen nehéz feladat, amely tapasztalt vizsgálót kíván.Bár egyrészt helyes a vizsgálatot halasztani a harmadik trimeszter vagy akár a szülés utáni időszakra, mégis bizonyos klinikai helyzetekben (pl.: akut felső tápcsatornai vérzés vagy biliaris pancreatitis esetén) az endoszkópos beavatkozást ugyanúgy azonnal el kell végezni, mint azokban az esetekben, ahol nem várandós betegről van szó.A szakirodalomban viszonylag kevés a fellelhető adat, amire támaszkodhatunk, s ezek az adatok is mind retrospektívek. A helyes döntést az is nehezíti, hogy egy-egy gasztroenterológus valószínűleg legfeljebb évente egy alkalommal kerül hasonló döntési helyzetbe Magyarországon.Nem választhatjuk a védekező álláspontot ezekben az esetekben, fontos, hogy mindig a magzat és az anya érdekeinek figyelembevételével is döntsünk.
A terhességben végzett emésztőrendszeri endoszkópos vizsgálóeljárásokkal kapcsolatos irodalmi adat kevés. Az endoszkópiáknak mindössze 0,4%-át végzik terheseken. Kazuisztikák és néhány, kis esetszámot feldolgozó retrospektív adat áll rendelkezésre. A graviditás során bekövetkező élettani változások miatt az endoszkópia elvileg több veszéllyel járhat. Az indikáció felállítását nehezíti, hogy a tünetek, panaszok egy része lehet a terhesség következménye is, de állhat a háttérben akár gasztroenterológiai megbetegedés is. A biztonságos vizsgálat feltételeiről is keveset tudunk. Nemcsak az endoszkópia okozta kockázattal, hanem a beavatkozás során alkalmazott gyógyszerek, kontrasztanyag, röntgensugár és az endoszkópos terápia potenciális veszélyeivel is számolni kell. Endoszkópiára csak akkor kerüljön sor, ha az indikáció megkérdőjelezhetetlen és terápiás konzekvenciákkal is bír. A gravida csak FDA szerinti „A” és „B” kategóriájú készítményeket kaphat. A vérzés és az alarm tünetekkel járó pyrosis egyértelmű indikációi a gasztroszkópiának. A hányinger, a hányás, az epigastrialis fájdalmak és a székletvérteszt pozitív eredménye endoszkópiát nem, legfeljebb gasztroenterológiai konzíliumot indokolnak. Vérzés, rectum-szigma térfoglaló folyamat, illetve stenosis és súlyos atípusos hasmenés esetén szigmoidoszkópiát kell végezni. Létjogosultsága csak a terápiás endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiának van. Az obstrukciós icterus és a biliaris pancreatitis azonnali endoszkópos terápiát igényelnek. A röntgensugárzás ellen a magzat védhető, és így az őt érő dózis a teratogén tartomány alatt marad. Orv. Hetil., 2011, 152, 1043–1051.
Az endoszkópia minőségi követelményei
Magyar szakmai irányelv
Quality expectations in endoscopy – Hungarian guideline
kolonoszkópia: feltételek és elvárások. [Quality colonoscopy: assumptions and expectations]. Orv Hetil 2010; 151: 1331–1339. 82 Standards of Practice Committee of the American
A szerzők egy 83 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél kolonoszkópiás előkészítés során, de a nátrium-foszfát ozmotikus hashajtó bevételét megelőzően, hirtelen eszméletvesztés és epileptiform görcsök jelentkeztek. A laboratóriumi vizsgálat súlyos hyponatraemiát igazolt. Hypertoniás sóinfúzió hatására az elektrolitzavar rendeződött, az eszméletzavar lassan oldódott, és a beteg mentális állapota fokozatosan javulni kezdett. A hyponatraemia hátterében az előkészítéstől és a vizsgálattól való félelem, stressz indukálta ADH-szekréció és a beteg által „félreértett”, túlzott folyadékbevitel állt. Az esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a kolonoszkópiás vizsgálati előkészítés veszélyére, ami az orvos utasítását „túlzottan” betartó beteget fenyegeti, továbbá, hogy bemutassa az akut hyponatraemia ellátását.
