Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "korai enteralis táplálás" x
Clear All

Absztrakt

Bevezetés: A súlyos acut pancreatitis a gastroenterologiai sebészet nagy kihívást jelentő területe. A legújabb kutatások szerint a teljes parenteralis táplálás kiegészítéseként intravénásan adott glutamin segíthet a septicus szövődmények megelőzésében, és csökkentheti a halálozási rátát, azt azonban még nem vizsgálták, vajon az enteralis táplálás eredményeit is képes-e javítani a glutamin. Célkitűzés: A korai jejunalis táplálás és az intravénás glutamin-dipeptid együttes alkalmazásának vizsgálata súlyos acut pancreatitisben, prospektív randomizált kettős vak kontrollált klinikai vizsgálat során. Beteganyag és módszerek: Vizsgálatunkban 45 súlyos acut pancreatitis miatt kezelt beteg vett részt, akiknél felvételkor a Glasgow score legalább 3 volt, és/vagy a CRP 150 mg/ml feletti. A glutamincsoport (n = 24) tagjai napi 0,5 g/kg i.v. glutamint, a kontrollcsoport (n = 21) tagjai azonos mennyiségben a kórházi gyakorlatban alkalmazott, egyéb aminosavakból álló infúziót kaptak 7 napig. A felvételt követő 48 órán belül minden betegnél elkezdtük a nasojejunalis táplálást, és kezelésük minden egyéb szempontból is azonos irányelvek szerint történt. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a pancreasspecifikus septicus szövődmények és a szervi elégtelenségek gyakoriságát, másodlagos végpontokként a radiológiai és sebészeti intervenciók szükségességét, a kórházi tartózkodás időtartamát és a mortalitást jelöltük meg. Eredmények: A glutamincsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 2 esetben fertőzött pseudocysta és 2 betegnél fertőzött necrosis. Tíz esetben UH-, illetve CT-vezérelt punkcióval és drainage-zsal sikerült megszüntetni a folyadékgyülemet, műtétre egy betegnél sem volt szükség. A kontrollcsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 3 esetben fertőzött pseudocysta és 3 esetben fertőzött necrosis. Kilenc esetben sikeres volt a radiológiai intervenció, három betegnél sebészi beavatkozásra kényszerültünk. A kontrollcsoport mortalitása 14% (3 beteg) volt, szemben a glutamincsoport 0%-os mortalitásával. A glutamincsoport átlagos ápolási ideje 10,6 nap volt, ami szignifikánsan rövidebb a kontrollcsoport 15,9 napjánál (p = 0,00104). Összefoglalás: A glutamincsoport eredményei minden vizsgált paraméter esetén valamivel jobbnak bizonyultak a kontrollcsoportéinál, de statisztikailag kimutatható különbséget csak az ápolási napok számában sikerült igazolni.

Restricted access
Authors: Katalin Darvas, Judit Futó, Ilona Ökrös, Tibor Gondos, Ákos Csomós and Péter Kupcsulik

Az akut pancreatitis dinamikusan változó, gyakran progresszív kórkép, amelynek 14–20%-a az intenzív terápiás ellátást igénylő súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás csoportjába tartozik, az akutan vagy több fázisban, elhúzódóan kialakuló többszervi elégtelenség, illetve többszervi diszfunkció miatt. Szisztémás irodalomkereséssel áttekintettük az elmúlt öt évben e tárgykörben megjelent közleményeket. A prognózis felállításában elsősorban a szisztémás gyulladásos válaszreakciónak, a többszervi elégtelenségnek és a többszervi diszfunkciónak van szerepe, amelyre az állapotfelmérő skálák alkalmasak (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation, Glasgow Prognostic Index, Sepsis-related Organ Failure Assessment, Multi Organ Dysfunction Syndrome Scale, Ranson Scale). Ezek mellett a klinikai jeleknek [életkor, társbetegség(ek), tudatzavar, elhízás] és a laboratóriumi vizsgálatoknak (szérumamiláz, -lipáz, C-reaktív protein, -prokalcitonin, -kreatinin, karbamid-nitrogén, -kalcium) fontos kiegészítő prognosztikai jelentősége van. A korai szervi elégtelenség fennállásával növekszik a késői lokális szövődmények és a halálozás aránya. Az intenzív osztályos kezelés lehetővé teszi a megfelelő klinikai észlelés és eszközös monitorozás mellett a szövődmények korai felismerését és ennek alapján a célzott terápia bevezetését. A kezelés célja a szisztémás gyulladásos válaszreakció, a többszervi elégtelenség és diszfunkció progressziójának gátlása és a szervezet kompenzatorikus gyulladásellenes válaszreakciójának beindítása. A pancreas exokrin működésének csökkentése a teljes per os táplálás 24–48 órás megszüntetésével javasolt, a proteázgátlók hatásossága vitatott. Lényeges a szervi elégtelenségek korai felismerése és kezelése, valamint az intravascularis volumen rendezése, fenntartása, a folyadékresuscitatio, ezzel a stabil hemodinamika biztosítása és a mikrocirkuláció javítása. Alapvető az adekvát oxigenizáció fenntartása, korai oxigénadagolás, szükség esetén korai intenzív lélegeztetés bevezetése, emellett az elektrolit- (szérumkalcium) és sav-bázis, valamint cukorháztartás szoros kontrollja, illetve a megfelelő fájdalomcsillapítás (szisztémás, epiduralis). A mesterséges táplálás kulcspontja a korai enteralis táplálás és immunonutríció. Az inflammációs mediátor etiológiai szerepének ismeretében a kezelésben szerepet kap a gyulladásos reakció csökkentése és a koagulációs kaszkád modulációja (aktivált protein C). A komplex terápia lényeges része megfelelő javallat alapján az aktivált enzimek és toxinok eltávolítása (hemofiltráció, plazmaferézis) és az antimikrobás profilaxis, illetve kezelés, valamint a thromboembolia-profilaxis. Az akut fázisban szükségessé válhat a megnövekedett intraabdominalis nyomás csökkentése. Intenzív protokoll alkalmazásával és interdiszciplináris együttműködéssel a súlyos heveny hasnyálmirigy mortalitása 30%-ról 10%-ra csökkenthető.

Restricted access