Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "krónikus hasmenés" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Várkonyi, Gergely Szombath, Anna Vályi-Nagy, Judit Csomor, Krisztina Egedi, Ilona Kovalszky, Katalin Tölgyesi, László Szerafin, László Tóth, Györgyi Soós and Tamás Masszi

Absztrakt:

A szerzők egy kiterjedt bőrérintettséggel járó szisztémás mastocytosisban szenvedő férfi beteg esetének bemutatásán keresztül rövid összefoglalót adnak erről a ritka kórformáról. A beteg életminőségét megkeserítő krónikus hasmenés antihisztaminok, a mellkascsapolás után korábban visszatermelődő folyadékgyülem alfa-interferon alkalmazása mellett megszűnt. Mintegy 40 évvel a bőrtünetek jelentkezését követően mind a „B” (30%-nál nagyobb mértékű csontvelő-infiltráció, dismyelopoesis, triptázszint >20 μg/L, máj- és lépmegnagyobbodás), mind pedig a „C” tünetek megjelenése (kóros májfunkció, cytopeniák, malabszorpciós tünetek, osteoporosis) jelezte a progressziót, és a beteg 87 éves korában exitált. A szerzők esetismertetésükkel felhívják a figyelmet erre a ritka betegségre és hangsúlyozzák, hogy a betegek számára tüneti, illetve egyedi méltányossági kérelem útján elérhető szerekkel jobb életminőség érhető el. Orv Hetil. 2018; 159(5): 192–196.

Open access

Hasmenést a gastrointestinalis rendszert érintő különböző patológiai folyamatok idézhetnek elő. Az infekt gastroenteritisek világszerte a morbiditás, illetve a mortalitás második leggyakoribb okát képezik. A fejlett országokban a munkából való kiesés, míg a fejlődő országokban a halálozás vezető okai. Évente 5-10 millió ember halálát okozzák. A sokféle etiológiai ágens által előidézett „utazók hasmenése” a fejlődő országokba utazók gyakori, rendszerint néhány napig tartó megbetegedése, az infekció azonban a posztinfekciós irritábilis bél szindróma kiváltásában is szerepet játszhat. Az infekt ágensek vagy az intestinalis mucosához történő adherenciájukkal, vagy a mucosa inváziójával, vagy enterotoxin, illetve enterotoxin/citotoxin képzéssel idézik elő a tüneteket. Akut infekt gastroenteritisekben az inkubációs idő alapján következtethetünk az etiológiára. Ha a lappangási idő 6 órán belüli, S. aureus - vagy B. cereus -toxin idézi elő a tüneteket. Újabban hipervirulens C. difficile -törzsek okoznak járványokat. Néhány patogén ágens krónikus hasmenés okozója lehet, leggyakrabban C. difficile-, Giardia lamblia-, Entamoeba histolytica-, Cryptosporidium-, Aeromonas- és Yersinia- fertőzés kapcsán alakul ki. A protozoonok által közvetített megbetegedések közül az amoebiasis a malária után világszerte a második leggyakoribb, halálhoz vezető betegség. A krónikus hasmenés oka lehet a HIV-fertőzés is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Györgyi Műzes, Hajnal Székely and Zsolt Tulassay

A Whipple-kór bakteriális fertőzés okozta, ritkán előforduló, számos szerv érintettségével, így változatos klinikummal társuló, alattomos kezdetű, relapsusokkal kísért idült lefolyású, kezelés nélkül fatális gyulladásos betegség. A kórkép gyanúját a jellegzetes (de nem specifikus) tüneti triász (fogyás, krónikus hasmenés, arthralgia) megjelenése sugallhatja. Elhúzódó, intermittáló jellegű láz és lymphadenopathia társulásakor fennállásának különösen nagy a valószínűsége. A Whipple-kór vonatkozásában meghatározó jelentőségű volt az egyedi tulajdonságokkal bíró kórokozó, a Tropheryma whipplei felismerése. A bakteriális fertőzés vélhetően gyakori, betegség viszont csak a hajlamosító immunológiai tényező(k) megléte esetén alakul ki. Tekintettel az alapvetően a macrophagokban perzisztáló és szaporodó baktériumokra, főként a mononuclearis-phagocyta rendszer kóros funkciója tételezhető fel. (A Whipple-kór elsősorban macrophag betegségként értelmezhető.) A klinikai kép sokszínű. Bár a Whipple-kórt eredetileg a gastrointestinalis rendszer megbetegedésének vélték, ma szisztémás betegségnek tekintik. A fertőzés gyanújakor az elsőként választandó vizsgálat a gasztroszkópia: jellegzetes esetben a postbulbaris duodenum és a jejunum területén az erythemas, erodált, sérülékeny nyálkahártyán szétszórt halványsárgás plaque-ok mutatkoznak. A szövettani mintákban előtérben áll a kifejezett macrophag infiltráció (a baktérium intracelluláris inváziójával). A betegség igazolásának klasszikus eszköze a vékonybél-biopsziás minták PAS-festése, valamint a kórokozó PCR-ral történő igazolása. A megfelelő antibiotikum kiválasztása és a terápia időtartama napjainkban is nagyrészt empirikus.

Restricted access