Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for :

  • "krónikus stressz" x
Clear All

Áttekintésünkben az egyedülálló szülők testi és lelki egészségi állapotára vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmi adatokat tárgyaljuk. Ezen téma időszerű, mivel a nyugati típusú társadalmakban egyre több az egyszülős család. A szakirodalom nagy része az egyszülős családban felnövő gyermekeket érintő hatásokkal foglalkozik, pedig az egyedülálló szülőkre háruló többszörös szerepelvárások következtében megjelenő krónikus stressz mind testi, mind lelki egészségromláshoz vezethet maguknál a szülőknél. Ezen a téren is úgy tűnik, megjelennek a nemi különbségek. A gyermeküket egyedül nevelő anyák és családjaik gyakrabban élnek rossz anyagi körülmények között és a szegénység már önmagában is megnöveli az esélyét a testi betegségek és lelki zavarok gyakori előfordulásának. Ezzel ellentétben a nemzetközi tanulmányok többsége azt mutatta ki, hogy az egyedülálló apáknál ritkább a szegénység, és az egészségi állapotuk sem jelentősen rosszabb, mint a párkapcsolatban élő apáké. A tanulmány végén az irodalomban megjelent egészség- és társadalompolitikai irányelveket ismertjük.

Restricted access
Authors: Kornél Simon, Edit Dobó, Anikó Szépvölgyi, Estilla Szalczer, Szilvia Kazup, László Papp and Erika Varga

A cardiovascularis kórképek gyógyításában elért eredmények ellenére a szív-ér rendszeri megbetegedések gyakorisága a fejlett és fejlődő világban növekszik. Ez a tény összefügg a világméretű elhízás-, illetve diabetespandémiával, valamint az úgynevezett urbanizált életforma térhódításával. A szerzők ismertetik a civilizációs életforma és a krónikus stressz összefüggését, valamint a következményes életforma-változások, szív-ér rendszeri kockázatnövekedés érveit. Továbbá megfogalmazzák a cardiovascularis kockázatcsökkentés mai gyakorlatának (polipill-alkalmazás, úgynevezett célértékek elérése) kritikáját. Hangsúlyozzák a cardiovascularis kockázati tényezők következményes természetét, ebből adódóan a kockázati faktor csökkentésére irányuló kezelés mérsékelt hatásfokát. Kiemelik az oki kezelés (életmód-intervenciók, krónikus stresszkezelés) elvi elsőbbrendűségét a gyógyszeres intervenciókkal szemben. Tárgyalják a macroangiopathia és a microangiopathia patogenezisének azonos és eltérő jegyeit. Ismertetik a krónikus stressz szerepét a diabetes kialakulásában, valamint a krónikus stressz létrejöttének kiváltó okait. Tárgyalják a metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes hátterében levő anyagcserezavar (diszmetabolizmus) létét támogató experimentális és klinikai adatokat, hangsúlyozzák a nem ischaemiás diabeteses cardiomyopathia önálló cardiovascularis kockázati faktorának szerepét. Részletezik a diabeteses cardiovascularis kockázatcsökkentés lehetőségeit: hangsúlyozzák a magas vérnyomás, a hyperlipidaemia csökkentésének hatékonyságát szemben a vércukorcsökkentés mérsékeltebb hatásosságával. Hangsúlyozzák, hogy a fokozott diabeteses cardiovascularis kockázat megszüntetése csak az alapokot képező anyagcserezavar (diszmetabolizmus) ismerete és kezelése által lehetséges. Ismertetik az úgynevezett metabólikus promóterekkel elért eredményeket. Orv. Hetil., 2011, 152, 1353–1361.

Restricted access

, 87 (4), 112–118. 20 Simon, K.: Chronic stress and epigenetics. Relation between academic sciences and theology. [Krónikus stressz és epigenetika. Az akadémiai

Restricted access

A cardiovascularis megbetegedések foglalják el a morbiditási és mortalitási statisztikák vezető pozícióját. Annak ellenére, hogy a cardiovascularis megbetegedések gyógyításában jelentős haladás történt, ezen betegségcsoport gyakorisága világszerte fokozódik, és egyre fiatalabb korcsoportot fenyeget. Ezen jelenség szoros összefüggést mutat az obesitas és a 2-es típusú diabetes világméretű járványával, ami viszont a civilizációs életforma terjedésével van összefüggésben. A feltételezett patomechanizmus centrumában az urbanizált életforma indukálta krónikus stressz áll. A mai gyógyítás döntően nem a kiváltó ok (krónikus stressz) kezelésére, hanem a következményes cardiovascularis rizikófaktorok gyógyszeres befolyásolására törekszik. A guideline-okban megjelölt célértékek elérése nem szükségszerűen eredményezi a beteg számára fontos klinikai kimenetel javulását. A randomizált klinikai vizsgálatok ma általánosan alkalmazott statisztikai szemlélete elsősorban a gyógyszereladás növelését, nem a patofiziológiai ismeretek gyarapítását szolgálja. A kutatásban és a gyógyításban ma a gyógyszeripar játsza a meghatározó szerepet, ami miatt nem ideálisan érvényesül a betegek érdeke, és felesleges mértékben megnövekednek a költségek. A betegcentrumú vs. üzletorientált gyógyítás szétválasztása alapvető orvosetikai kérdés.

Restricted access

Az Észlelt Stressz Kérdőív (Perceived Stress Scale - PSS) magyar változatának jellemzőit vizsgáltuk 217, stresszkezelő programra jelentkező egyén válaszai alapján. A kérdőív három változata (PSS14, PSS10, PSS4) szorosan korrelál (r = 0,99 és 0,93), mindhárom belső megbízhatósága igen jó (a Cronbach-alfa rendre 0,88; 0,85; 0,79), és a teszt-reteszt megbízhatósága is kiváló (r = 0,90). A nem, az életkor és az iskolai végzettség nem befolyásolta szignifikánsan az összpontszámot, ugyanakkor mintánk egyes alcsoportjainak átlagpontszámai különböztek: a szakemberek (orvos, szakápoló, pszichológus) átlagértékei alacsonyabbak voltak, mint a „normál” és diák csoport értékei, a szomatikus betegcsoport magasabb pontszámot ért el, míg a legmagasabb a pszichiátriai kezelés alatt álló (szorongó) csoport pontszáma volt. A kérdőív validitását más, ismert pszichológiai skálákkal összehasonlítva is igazoltuk. Közepesen szoros összefüggést találtunk a PSS és a szubjektív testi tünetek (PHQ), a WHO Jól-lét Skála, a rövidített Cook-Medley Ellenségesség pontszámok között; szorosabb volt az összefüggés a depresszió (Rövidített Beck Depresszió Kérdőív - BDI) és a szorongás (Spielberger Vonásszorongás Skála - STAI-T) pontszámokkal: a korrelációs együtthatók 0,52-0,85 között voltak. A fentiek jelzik, hogy bár van összefüggés az észlelt stressz és a különböző testi és lelki tünetek között, a PSS által mért változó egy független konstruktum, mely alkalmas a krónikus stressz mint rizikófaktor becslésére.

Restricted access

Absztrakt

Az elhízás etiológiájában kitüntetett jelentőséggel bíró életmód (túltáplálkozás és fizikai inaktivitás) hátterében gyakorta pszichológiai tényezők húzódnak meg. A krónikus stressz hozzájárulhat a diéta betartását akadályozó magatartásokhoz (például rendszertelen étkezés, emocionális evés) és a fizikai inaktivitáshoz egyaránt. A randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei szerint a relaxáció alkalmazása csökkenti az érzelmi evést, javítja a táplálékbevitel kognitív korlátozását és ezáltal elősegíti a súlycsökkenést. A stresszkezelés azonban túlmutat a relaxáción: adaptív problémafókuszú és emóciófókuszú megküzdési módokat, valamint kapcsolatépítő készségeket is magában foglal. A feszültséglevezető készségek segíthetnek az érzelmi evés más viselkedésekkel történő kiváltásában. A kognitív újrastrukturálás, a nemet mondás és a problémamegoldás technikája pedig hozzájárulhat azon konfliktusok és nehézségek megelőzéséhez vagy hatékony kezeléséhez, amelyekből az evésrohamok révén levezetést nyerő feszültségek származnak. A stresszkezelő készségek fejlesztése növelheti a páciensek együttműködését a súlycsökkentő kezelés során. A tanulmányban ismertetett módszerek a családorvosi és szakorvosi praxisban is könnyen megvalósíthatók, illetve támpontokat adhatnak az elhízott páciensek kezelésének optimalizálásához. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 260–267.

Open access
Authors: István Sal, Ildikó Papp and Dóra Perczel Forintos

A szerzők a cukorbetegség és az elhízás világméretű terjedése, valamint gazdasági kihatásai ismeretében a kezelés komplex, magatartás-orvoslási módszereit és ennek aktuális kérdéseit tárgyalják. A krónikus stressz szerepét hangsúlyozzák az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség etiopatogenezisében. Mindez paradigmaváltást igényel a kezelés terén is. Irodalmi adatok és saját gyakorlati tapasztalataik alapján a szerzők a magatartás-orvoslás alkalmazásában látják a jelenleg még szembenálló orvosi filozófiai gondolkodásmódok integrálásának lehetőségét a gyógyítómunka hatékonyabbá válása érdekében. Ismertetik a diabetes magatartás-orvoslásának elemeit, az önmenedzselésre helyezve a hangsúlyt, aminek elsőrendű feltétele a betegség elfogadása és a motiváció, ezt követheti az elméleti és gyakorlati ismeretek oktatása, a jelenleg is folyó diabetesedukáció. A komorbid pszichés zavarok akadályozzák ezeket a folyamatokat, ezért azok korai felismerése és a cukorbeteg-gondozás keretében történő komplex kezelése elengedhetetlen. Ismertetésre kerül egy kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program, amely a gyakorlatban jól alkalmazható mind a megelőzés, mind a cukorbetegek kezelése terén. Orv. Hetil., 2012, 153, 410–417.

Open access

A szerző röviden ismerteti a Selye-féle stresszelmélet alapjait, az akut és a krónikus stressz azonos és eltérő sajátosságait. Hangsúlyozza, hogy a környezet fogalmába nemcsak a külső környezet, hanem a belső környezet (betegségállapotok) és a pszichomentális állapot is beletartozik. Ismerteti a legfontosabb epigenetikai fogalmakat: a környezet és a gének közti kölcsönhatást, a neuroendokrin rendszer szerepét, a génaktiváció, géninaktiváció mechanizmusát, a fenotípusplaszticitás, az epigenetikai reprograming fogalmát. Taglalja a betegségállapotok és a fenotípusok epigenetikai kapcsolatát, annak klinikai jelentőségét. Hangsúlyozza a pszichomentális állapot szomatikus állapotra gyakorolt befolyásoló szerepét, valamint ennek potenciális jelentőségét a klinikai gyakorlatban. Ismerteti a világméretű cardiovascularis morbiditás növekedése és a krónikus, civilizációs stressz közti összefüggést, tárgyalja a mai terápiás gyakorlat érvrendszerét és kritikáját. Megállapítja, hogy az akadémiai tudomány és a hittudomány közti ellentét feloldódik az epigenetikai ismeretek birtokában. Orv. Hetil., 2012, 153, 525–530.

Restricted access

A XXI. század vívmányaként hangoztatják a testi-lelki egészség komplexet, amelynek részeként a sportolók körében is mind nagyobb figyelmet szánnak a szomatikus orvoslás mellett a pszichére is. A sportpszichiátriát húzták elő és állították a teljesítményfokozás szolgálatába akkor is, amikor már valamennyi biológiai fegyvert elpuffogtattak, s a várva várt eredmény még mindig nem jött meg. Sőt, egyre több energiaráfordítás ellenére egyre rosszabbá vált. A sportolók körében több pszichiátriai kórkép hívja fel magára a figyelmet vagy a magas prevalencia, vagy egy-egy specifikus szindróma kialakulása által. A depresszió (versenyzés utáni depresszió, a megmérettetés meghiúsulása utáni depresszió), a krónikus stressz, szorongás, a túledzési szindróma, fáradékonyság, enerváltság, alvászavarok, étkezési zavarok tünetei, a burnout, az evészavarok (anorexia athletica, atlétatriász), személyiségtényezők és a kémiai addikciók mind rendkívül fontosak. A jelen tanulmány elsőként foglalja össze azokat a legfontosabb pszichiátriai kórképeket, amelyek a sportolópopulációban, az egyes sportágak szerint különböző mértékben, nagy jelentőséggel bírhatnak.

Restricted access
Authors: Zsófia Ocsovszky, Beatrix Rafael, Tamás Martos, Márta Csabai, Zsolt Bagyura, Viola Sallay and Béla Merkely

Absztrakt:

Bevezetés: A cardiovascularis megbetegedések vezető haláloki tényezőként évente 4 millió halált okoznak Európában. Az életmód mellett 25–40%-ra becsülik a pszichoszociális tényezők szerepét a betegség létrejöttében. A felnőttkori szociális izoláció a krónikus stressz forrása, és másfélszeres rizikót jelent a betegség kialakulására. A társas támogatás alacsony szintje és a társas izoláció növeli a depresszió, a magas vérnyomás és az elhízás valószínűségét, ezáltal növelve a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását is. Célkitűzés: A jelen kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan függ össze a vizsgálati személyek egészségmagatartása társas kapcsolataikkal. Továbbá a már korábban validált Multidimenzionális Társas Támogatás Skálát adaptáltuk az egészség területére. Módszer: Az online kérdőíves adatfelvétel 2018 őszén történt (n = 507). Felvételre került a Társas Támogatás Skála egészségre adaptált változata, a szubjektív egészségi állapot, a szubjektív anyagi helyzet, felvettük a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, valamint a WHO Rövidített Jóllét Kérdőívet és az Észlelt Stressz Kérdőívet. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés összességében igazolta az eredeti háromfaktoros struktúra meglétét (Cronbach-alfák = 0,945, 0,950 és 0,905). A regressziós modellek szerint az egészséggel kapcsolatban a barátoktól kapott társas támogatás tendenciaszerű pozitív összefüggést mutat az intenzív testmozgással (B = 0,205, béta = 0,096, p = 0,093). Logisztikus regressziós modellben vizsgálva, az egészséggel kapcsolatban kapott társas támogatás nem áll összefüggésben a dohányzással. Csupán az iskolai végzettség mutatkozott szignifikáns tényezőnek (B = –1,284, OR = 0,277, p = 0,000). Következtetés: A Társas Támogatás Skála egészséges életmódra adaptált változatának pszichometriai mutatói mintánkon megfelelőnek bizonyultak. A társas támogatás összefüggést mutatott a mentális egészség mutatóival (depresszió, stressz-szint, jóllét), valamint tendenciaszerű összefüggést a testmozgással. Orv Hetil. 2020; 161(4): 129–138.

Open access