Search Results

You are looking at 1 - 10 of 34 items for :

  • "laparoszkópia" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: György Lázár, János Tajti Jr., Melinda Látos, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Kornél Kovách, Klaudia Farkas and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A colitis ulcerosában szenvedő betegpopuláció 20–30%-a szorul élete során sebészi kezelésre. Napjainkban a proctocolectomia ileoanalis pouch képzésével az általánosan elfogadott műtéti módszer, melynél egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát. Célkitűzés: Az elmúlt 13 évben szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be colitis ulcerosa kezelésében a hagyományos és a minimálisan invazív technika vonatkozásában. Módszer: 2005. január 1. és 2018. május 31. között 89 beteg (48 nő és 41 férfi) került műtétre intézetünkben colitis ulcerosa miatt. A betegek átlagéletkora a laparoszkópos és a nyitott csoportban 45,06 ± 14,4, illetve 39,8 ± 13,4 év volt. Vizsgáltuk a műtétre kerülő betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői eredményeit, különös tekintettel a szövődményekre és az életminőség változásaira. Eredmények: Perioperatív időszakban a két csoport ápolási napjainak számában (10,3 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7) és transzfúziós igényében (2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk, azonban a laparoszkópos műtéteket követően az intenzív osztályon töltött napok száma (2,1 ± 0,9 vs. 2,5 ± 1,6) és a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7) szignifikánsan rövidebb volt. Hosszú távú szövődmények, mint a passzázszavar, a septicus állapot, a posztoperatív sérvek és az „egyéb” komplikációk száma a laparoszkópos csoportban szignifikánsan kevesebb volt. Az akut műtéteket vizsgálva a laparoszkópia szignifikáns előnye igazolódott a műtét utáni passzázsrendeződés napjainak kapcsán (1,2 ± 0,4 vs. 1,8 ± 0,7). Következtetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében a minimálisan invazív technika a nyitott műtétekhez képest kedvezőbb perioperatív eredményeket és hosszú távon jobb életminőséget biztosít, a kevesebb késői szövődmény megjelenésének és a betegek stabilabb pszichés állapotának következtében. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1363–1372.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Loránd Barabás, Ákos Szabó, Szilárd Szabó, Gábor Turcsányi, Csaba Sipos and Gábor István

Absztrakt

A Hartmann-műtétet eredetileg a rectosigmoideum tumoros betegségeinek kezelésére alkalmazták. Az utóbbi években a bal colonfél gyulladás okozta szövődmények, tumoros bélelzáródás, perforáció, reszekciót követő varratelégtelenség esetén, továbbá trauma okozta bélsérülés sürgős ellátására alkalmazzák, ha az anasztomózis készítése kockázatos. A későbbi gastrointestinalis tractus folytonosságának helyreállítása lehetséges hagyományos vagy laparoscopos úton. Ez utóbbi technikával végzett műtéttel kapcsolatos tapasztalatainkat mutatjuk be, összehasonlítva eredményeinket a hagyományos műtéti megoldással.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Szabó, Balázs Börzsönyi, Csaba Demendi and Zoltán Langmár

A csökevényes méhszarv terhessége ritka kórkép, legjelentősebb veszélye az életveszélyes hasűri vérzéssel járó ruptura. Hüvelyi ultrahangvizsgálat segítségével még tünetmentes, korai állapotban lehetséges a felismerés. A diagnózist követően a csökevényes méhszarv és az abban elhelyezkedő terhesség laparoszkópos reszekciója javasolt, az érintett oldali kürt eltávolításával együtt. A szerzők egy rudimenter szarvban kialakult, 9 hetes terhességgel jelentkező beteg esetét ismertetik, amelyet laparoszkópia segítségével sikeresen oldottak meg.

Open access

Az endometriumcarcinoma a leggyakoribb nőgyógyászati daganat. A sebészi kezelés hagyományosan laparotomia útján történik, de korai stádiumú betegség esetén a laparoszkópos módszerek is egyre szélesebb körben elfogadottá válnak. A tanulmányokban a túlélésre és kiújulásra vonatkozó adatok laparoszkópia és laparotomia esetében megegyeznek, míg az előbbi esetében lényegesen alacsonyabb műtéti morbiditásról és rövidebb lábadozási időről számoltak be. Magas szintű jártasság birtokában, az említett előnyök miatt, a laparoszkópia megfelelő kezelési alternatíva korai méhtestrák esetében. Összefoglaló közleményünkben a laparoszkópia korai stádiumú méhtestrák kezelésében betöltött szerepével foglalkozunk. Orv. Hetil., 2010, 42, 1748–1752.

Open access

A laparoszkópia az elmúlt három évtizedben forradalmasította a nőgyógyászati sebészet gyakorlatát. Napjainkra a minimálisan invazív sebészeti eljárások képezik az ellátás standard technikáját mind a jó-, mind a rosszindulatú nőgyógyászati betegségek döntő többségében. A természetes szájadékokon keresztül történő endoszkópos sebészet (natural orifices transluminal endoscopic surgery – NOTES), valamint az egy metszésen keresztül végzett laparoendoszkópos sebészi eljárás (laparo-endoscopic single-site surgery – LESS) fejlesztését a kisebb morbiditásra és a jobb kozmetikai eredményekre való törekvés indította el. Ezek az eljárások azon az elgondoláson alapulnak, hogy kevesebb behatolási kapu alkalmazásával tovább csökkenthető a sérvképződés esélye, a felépülési idő, a műtét utáni fájdalom, és jobb kozmetikai eredmények érhetők el. A NOTES technika fejlesztését a „heg nélküli sebészet” koncepciója hívta életre. A LESS és NOTES alkalmazhatóságára vonatkozó közlemények a technikák egyre szélesebb körű elterjedését eredményezték a nőgyógyászati gyakorlatban, és napjainkban már a laparoszkóppal elvégezhető beavatkozások többsége a LESS- és NOTES-technika segítségével is kivitelezhető. Annak ellenére, hogy biztonságos módszerekről van szó, több technikai probléma (háromszögelés, vizualizáció, ergonómiai megfontolások) vár megoldásra és számos kérdést kell még megválaszolni ahhoz, hogy ezek az eljárások széles körben elterjedhessenek. A sikeres technikai fejlesztések ellenére e módszerek alkalmazása egyelőre a kezdeti fázisban van, és az indikációk pontosítása, valamint az eszközök további tökéletesítése szükséges a jövőben. Orv. Hetil., 2011, 152, 785–792.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Sztipits, Péter Mészáros, Zsolt Dubóczki, Gergely Oláh, Andreas Mózer, Tamás Strausz and Tamás Mersich

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos technika a máj malignus daganatainak sebészetében egyre szélesebb körben elfogadott. A minimálinvazív technika előnyei mellett több nemzetközi tanulmány alapján a laparoszkópia nem jelent onkológiai kompromisszumot. Célkitűzés: Célunk az Intézetünkben végzett laparoszkópos és nyitott májreszekciók összehasonlítása a laparoszkópos tanulási fázis lezárultával. Módszer: Az osztályunkon 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között végzett minor májreszekciók adatait retrospektív módon vizsgáltuk. Minor reszekciónak a maximum 2 szegmentumot érintő műtétet tekintettük. Elemeztük az eltávolított szegmentumok számát, a műtéti időt, a 30 napos morbiditást és mortalitást, a posztoperatív transzfúzió szükségességét, a kórházi ápolás hosszát, az R1-reszekciók arányát és reszekciósszél-távolságát. Eredmények: 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között 178 minor májreszekciót végeztünk malignus májdaganat miatt, ebből 123 nyitott és 55 laparoszkópos beavatkozás volt. A kísérő betegségek, az életkor és a nemek tekintetében a betegcsoportok homogének voltak. A nyitott műtéti csoportban szignifikánsan több volt a bisegmentectomiák aránya (p<0,0001). A műtéti időtartam (p = 0,91) és a perioperatív transzfúzió (p = 0,102) tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést a hagyományos és a laparoszkópos csoport között. A posztoperatív szövődmények aránya nem mutatott szignifikáns különbséget (p = 0,50), a mortalitás is megegyezett (p = 0,34). Az R1-reszekciók és az átlagos reszekciós távolság tekintetében sem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport tekintetében (p = 0,447; p = 0,263). A laparoszkópos csoport tagjai szignifikánsan kevesebb időt töltöttek kórházban (p = 0,0001), mint a hagyományos technikával operált betegek. Következtetés: Eredményeink alapján a laparoszkópos technika onkológiai-sebészeti kompromisszum nélkül, szignifikáns mértékben csökkentette az ápolási napok számát; a 30 napos morbiditás és mortalitás tekintetében nem találtunk különbséget. Alkalmazását vizsgálatunk alapján biztonságosnak tartjuk malignus májdaganatok esetében. Orv Hetil. 2019; 160(3): 104–111.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A minimálinvazív technikák a gyermeksebészetben is egyre nagyobb teret hódítanak, melyek elsajátítása fontos feladata a szakképzésnek. Felmérésünk a gyermeksebészek laparoszkópos tréningjét elemzi. Módszer: E-mail formájában kerestük fel a szakorvosjelölteket, illetve a 2012 után szakvizsgázott gyermeksebészeket. A kérdőív a szakképzés alatti laparoszkópos lehetőségeket és a szubjektív véleményeket dolgozta fel. Eredmények: E-mailben küldtünk ki 34 kérdőívet, melyre 17 szakorvosjelölt és 11 fiatal szakorvos válaszolt (összesen 82%). A traumatológiai ellátást nem végző képzőhelyeken 15%, a többi központban 2% és 10% közötti a minimálinvazív műtétek aránya. Minden gyermeksebészeten végeznek rutin laparoszkópos műtéteket, míg az osztályok 40–60%-án haladó laparoszkópos beavatkozások is elterjedtek. A rezidensidőszak első 2 évében a szakképzésben lévők fele jutott laparoszkópos műtéthez. A 3–6. képzési évben átlagosan 20 laparoszkópos műtét jutott a szakorvosjelölteknek. A képzésben lévők 50%-ának van lehetősége laparotrainer használatára, azonban az endoszkópos műtétekre való felkészüléshez az oktatóvideók megtekintése a legelterjedtebb (100%). A gyermeksebészek véleménye arról, hogy rendelkeznek-e elegendő laparoszkópos tapasztalattal a szakvizsgára: n = 6 (21%) igen, n = 12 (43%) elégséges és n = 10 (36%) nem. Véleményünk szerint a képzés javítható lenne az eszközpark bővítésével, laparotraineres és állatkísérletes ingyenes gyakorlatokkal és az oktatók türelmesebb és odaadóbb hozzáállásával. Következtetés: A legtöbb képzőhelyen a laparoszkópia már a mindennapi gyakorlat része, a szakképzésben lévők azonban kevés lehetőséget kapnak a magabiztos jártasság megszerzéséhez. A laparotrainerek rendszeres használata és több műtéti lehetőség biztosítása lényegesen javíthatná a képzést. Szükség van a szakképzés műtéti követelményrendszerének revíziójára, a laparoszkópos műtéti szám emelésére. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753.

Restricted access

Az endometriosis korszerű sebészi kezelésének célja a károsodott kismedencei anatómia helyreállításával az endometriosishoz társuló fájdalomtünetek csökkentése, illetve a teherbe esési esélyek javítása. Cikkünkben a különböző elhelyezkedésű kismedencei endometriosislaesiók eltávolításának műtéti lehetőségeit elemezzük. Az endometriosis sebészi kezelése döntően laparoszkópia útján valósul meg, míg a laparotomia alkalmazási köre egyre inkább beszűkült és csak speciális esetekre korlátozódik. A peritonealis endometriosis laesiói reszekció, elektrokoaguláció vagy lézervaporizáció segítségével kezelhetők, amelyek azonos mértékben csökkentik az endometriosishoz társuló fájdalomtüneteket, illetve javítják a teherbe esési esélyeket. Az endometrioma kezelésében hosszú éveken át kétféle műtéti megoldás terjedt el; a cisztatok eltávolítása az úgynevezett strippingtechnika segítségével, valamint a cisztatok megszüntetése az ablatiós műtéti technikával. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a stripping előnyösebb az endometrioma ablatiójával szemben mind a fájdalomtünetek csökkenése, mind a reproduktív funkciók szempontjából. A mélyen infiltráló endometriosis kezelése jelenti a legnagyobb kihívást az endometriosis sebészetében. A mélyen infiltráló laesiók eltávolításában a lézertechnika alkalmazásának jut főszerep. A rectovaginalis septum endometriosisa esetén lézer segítségével a mélyen infiltráló laesio biztonsággal és maradéktalanul eltávolítható. Bélendometriosis esetén az érintett bélszakaszt szegmentális reszekcióval, discreszekcióval vagy az úgynevezett shavingtechnikával távolíthatjuk el. Leggyakrabban a szegmentális reszekciót alkalmazzuk, mivel egyedül ez esetben biztosítható a reszekciós szél biztos épsége. Az ureter endometriosisa esetén kisfokú érintettség mellett ureterolysis, míg obstruktív uropathia fennállásakor az ureter reszekciója javasolható. Az endometriosishoz társuló fájdalom hatékonyabb csökkentését célozza a praesacralis neurectomia és az uterusidegrost-ablatio. Ezen beavatkozások klinikai eredményessége azonban nem egyértelmű, az endometriosis kezelésében betöltött pontos szerepük tisztázása további vizsgálatokat igényel. Az endometriosis sebészetében a folyamatosan fejlődő műtéti technikák az endometriosislaesiók egyre teljesebb és hatékonyabb eltávolítását teszik lehetővé, amelynek köszönhetően egyre eredményesebben kezelhetők az endometriosishoz társuló klinikai tünetek és csökkenthető a betegség kiújulásának veszélye.

Open access

Bevezetés: Mélyen infiltráló bélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha az endometriumhoz hasonló szövet infiltrálja a bél subserosáját, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust. Célkitűzés: A szerzők a vastagbelet érintő mélyen infiltráló endometriosis miatt bélreszekción átesett betegek ellátása kapcsán szerzett tapasztalataikról számolnak be. Módszer: 2009 és 2012 között 50 betegnél végeztek a rectumot és/vagy a szigmabelet érintő mélyen infiltráló endometriosis miatt szegmentális bélreszekciót. Eredmények: Ultramély reszekció 21 esetben, 29 esetben mély rectum, illetve szigma anterior reszekció történt. Valamennyi esetben szükség volt a rectumon kívül más szerveken is műtéti beavatkozásra endometriosis miatt. Leggyakrabban a belső női nemi szerveken (n = 47) és a húgyhólyagon (n = 9), valamint az ureteren (n = 18) végeztek műtétet. A vastagbelet érintő mélyen infiltráló endometriosiscsomók száma betegenként átlagosan 2,4±1,8 volt. Valamennyi esetben sikerült megőrizni a fertilitást. Súlyos sebészeti szövődmény (Clavien–Dindo III. stádium vagy súlyosabb) 3 esetben fordult elő (6%). Következtetések: Az eredmények azt igazolják, hogy a mélyen infiltráló colorectalis endometriosis kezelésére alkalmazott szegmentális reszekció hatékony és biztonságos sebészi eljárás. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182–186.

Open access