Search Results

You are looking at 1 - 10 of 40 items for :

  • "laparoszkópia" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: György Lázár, János Tajti Jr., Melinda Látos, Attila Paszt, Zsolt Simonka, Szabolcs Ábrahám, Kornél Kovách, Klaudia Farkas, and Tamás Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A colitis ulcerosában szenvedő betegpopuláció 20–30%-a szorul élete során sebészi kezelésre. Napjainkban a proctocolectomia ileoanalis pouch képzésével az általánosan elfogadott műtéti módszer, melynél egyre szélesebb körben alkalmazzák a laparoszkópos technikát. Célkitűzés: Az elmúlt 13 évben szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be colitis ulcerosa kezelésében a hagyományos és a minimálisan invazív technika vonatkozásában. Módszer: 2005. január 1. és 2018. május 31. között 89 beteg (48 nő és 41 férfi) került műtétre intézetünkben colitis ulcerosa miatt. A betegek átlagéletkora a laparoszkópos és a nyitott csoportban 45,06 ± 14,4, illetve 39,8 ± 13,4 év volt. Vizsgáltuk a műtétre kerülő betegek általános állapotát, a műtéti beavatkozások korai és késői eredményeit, különös tekintettel a szövődményekre és az életminőség változásaira. Eredmények: Perioperatív időszakban a két csoport ápolási napjainak számában (10,3 ± 3,3 vs. 11,2 ± 3,7) és transzfúziós igényében (2,6 ± 2,2 vs. 2,8 ± 1,7) különbséget nem találtunk, azonban a laparoszkópos műtéteket követően az intenzív osztályon töltött napok száma (2,1 ± 0,9 vs. 2,5 ± 1,6) és a passzázs megindulásának napja (1,2 ± 0,5 vs. 1,6 ± 0,7) szignifikánsan rövidebb volt. Hosszú távú szövődmények, mint a passzázszavar, a septicus állapot, a posztoperatív sérvek és az „egyéb” komplikációk száma a laparoszkópos csoportban szignifikánsan kevesebb volt. Az akut műtéteket vizsgálva a laparoszkópia szignifikáns előnye igazolódott a műtét utáni passzázsrendeződés napjainak kapcsán (1,2 ± 0,4 vs. 1,8 ± 0,7). Következtetés: A colitis ulcerosa sebészi kezelésében a minimálisan invazív technika a nyitott műtétekhez képest kedvezőbb perioperatív eredményeket és hosszú távon jobb életminőséget biztosít, a kevesebb késői szövődmény megjelenésének és a betegek stabilabb pszichés állapotának következtében. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1363–1372.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Loránd Barabás, Ákos Szabó, Szilárd Szabó, Gábor Turcsányi, Csaba Sipos, and Gábor István

Absztrakt

A Hartmann-műtétet eredetileg a rectosigmoideum tumoros betegségeinek kezelésére alkalmazták. Az utóbbi években a bal colonfél gyulladás okozta szövődmények, tumoros bélelzáródás, perforáció, reszekciót követő varratelégtelenség esetén, továbbá trauma okozta bélsérülés sürgős ellátására alkalmazzák, ha az anasztomózis készítése kockázatos. A későbbi gastrointestinalis tractus folytonosságának helyreállítása lehetséges hagyományos vagy laparoscopos úton. Ez utóbbi technikával végzett műtéttel kapcsolatos tapasztalatainkat mutatjuk be, összehasonlítva eredményeinket a hagyományos műtéti megoldással.

Full access

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access

Laparoszkópia helye a gastro-duodenális fekélyperforációk ellátásában

The role of laparoscopy in the treatment of perforated gastro-duodenal ulcers

Magyar Sebészet
Authors: Kornél Vajda and László Sikorszki

Összefoglaló. Bevezetés: A protonpumpagátló kezelés és Helicobacter pylori eradikáció következtében a fekélyincidencia csökkent, a fekélyből származó vérzések száma is csökkent, ellenben a perforációk előfordulása változatlanul 2–10% között van. A perforáció egy potenciálisan fatális sebészi sürgősségi helyzet, a mortalitás elérheti a 25%-ot, a morbiditás pedig az 50%-ot. Az időben végzett sürgős sebészi kezelés javíthatja az eredményeket. Célkitűzés: A fekélyperforáció nyitott és laparoszkópos módon történt ellátásának összehasonlítása a morbiditás, mortalitás, műtéti idő és ápolási idő alapján. Eredmények: 2017. 01. 01. és 2019. 06. 30. között 55 műtét történt gastro-duodenális fekélyperforáció miatt, 31 műtétet (56,36%) nyitott és 24 műtétet (43,63%) pedig laparoszkópos módon végeztünk. A laparoszkópos csoportban 4 konverzió történt (16,6%). A nyitott műtéti csoportban 23 férfi (átlagéletkor 56,3 év) és 8 nő volt (átlagéletkor 70,3 év), míg a laparoszkópos csoportban 13 férfi (átlagéletkor 49,7 év) és 11 nő (átlagéletkor 53,7 év) volt. A nyitott csoportban 5, a laparoszkópos csoportban 2 szövődmény fordult elő (p = 0,45). Az átlagos műtéti idő a nyitott műtétnél 51,95 perc (30–85), míg a laparoszkópos műtétnél 63,41 (25–110) perc volt (p = 0,13). A nyitott csoportból 6 (átlagéletkor 74,3 év), a laparoszkópos csoportból pedig 2 (átlagéletkor 68,5 év) beteget veszítettünk el 30 napon belül (p = 0,44). Az átlagos ápolási idő a nyitott csoportban 7,13 (5–16), a laparoszkópos csoportban pedig 6,19 (4–13) napnak bizonyult (p = 0,24). Az átlagos perforációméret a nyitott műtéti csoportban 7,4 mm (3–20 mm), míg a laparoszkópos műtéti csoportban 5,3 mm (3–10 mm) volt (p = 0,14). Szabad levegő natív hasi röntgenvizsgálaton a nyitott csoportban 25 esetben (80%), míg a laparoszkópos csoportban 13 esetben volt látható (54%). Megbeszélés: A korai diagnózis, az azonnal kezdett szupportív és antibiotikus kezelés és a sürgős műtét elengedhetetlen az eredmények javításához. A standard műtét a sutura csepleszlebennyel, amit lehet nyitottan és laparoszkóppal is végezni. Bár a viszonylag kis esetszám miatt anyagunkban nem sikerült igazolni a szövődmények arányának szignifikáns csökkenését, az irodalmi adatok alapján a laparoszkópos beavatkozásnak kisebb a morbiditása, mint a nyílt műtétnek, és ha nincs ellenjavallata a laparoszkópiának (anamnézisben többszörös hasi műtét, nem kellő laparoszkópos gyakorlat, felvételkori sokkos állapot és magas életkor), a laparoszkópia általános előnyei miatt és a szabadlevegő-hiány okozta diagnosztikus bizonytalanság esetén is a laparoszkópia első választásként javasolható.

Summary. Introduction: The incidence of peptic ulcer disease decreased due to proton pump inhibitors and Helicobacter pylori eradication. Bleeding from peptic ulcer decreased, as well, although perforation did not decrease and it is permanently between 2–10%. This is a potential surgical emergency, the mortality can reach up to 25% and the morbidity 50%, respectively. Urgent surgical intervention in the right time can improve the results. Aim: To compare the morbidity, mortality, the length of hospital stay and duration of operating time in open and laparoscopic repair of perforated peptic ulcer. Results: A cohort of 55 patients were operated on with perforated peptic ulcer from 01.01.2017 to 30.06.2019 31 open (51.36%) and 24 laparoscopic (43.63%) operations were performed from which 4 (16.6%) needed conversion to open approach. The average age of 23 men and 8 women were 56.3 and 70.3 years respectively in the open operations group, while 13 men and 11 women with average age of 49.7 and 53.7 years was in the laparoscopic operations group. Within 30 days the number of complications were 5 in the open and 2 in the laparoscopic group (p = 0.45). The average duration of operation was 51.95 minutes (30–85) in the open and 63.41 minutes (25–110) in the laparoscopic group (p = 0.13). 6 from the open group with average age of 74.3 years and 2 from the laparoscopic group with average age of 68.5 years died within 30 days (p = 0.44). The average length of stay was 7.13 (5–16) days in the open and 6.19 (4–13) days in the laparoscopic group (p = 0.24). The average size of the perforation was 7.4 mm (3–20) in the open and 5.3 mm (3–10) in the laparoscopic group (p = 0.14). Free air was seen in the abdominal cavity in 25 cases (80%) of the open and in 11 cases (54%) of the laparoscopic group. Conclusion: Early diagnosis, prompt supportive care and antibiotic treatment and urgent surgical intervention are essential to improve outcomes. The standard operation is the simple suture with pedicled omental flap which can be performed by either open or laparoscopic surgical repair. Laparoscopic method spreads slowly, the learning curve is longer and it needs more expertise but the morbidity is lower than that of the open surgery. The morbidity does not increase after conversion according to the literature so if there is no contraindication and there is enough expertise it should be suggested as the first choice.

Full access
Orvosi Hetilap
Authors: István Szabó, Balázs Börzsönyi, Csaba Demendi, and Zoltán Langmár

A csökevényes méhszarv terhessége ritka kórkép, legjelentősebb veszélye az életveszélyes hasűri vérzéssel járó ruptura. Hüvelyi ultrahangvizsgálat segítségével még tünetmentes, korai állapotban lehetséges a felismerés. A diagnózist követően a csökevényes méhszarv és az abban elhelyezkedő terhesség laparoszkópos reszekciója javasolt, az érintett oldali kürt eltávolításával együtt. A szerzők egy rudimenter szarvban kialakult, 9 hetes terhességgel jelentkező beteg esetét ismertetik, amelyet laparoszkópia segítségével sikeresen oldottak meg.

Open access

Az endometriumcarcinoma a leggyakoribb nőgyógyászati daganat. A sebészi kezelés hagyományosan laparotomia útján történik, de korai stádiumú betegség esetén a laparoszkópos módszerek is egyre szélesebb körben elfogadottá válnak. A tanulmányokban a túlélésre és kiújulásra vonatkozó adatok laparoszkópia és laparotomia esetében megegyeznek, míg az előbbi esetében lényegesen alacsonyabb műtéti morbiditásról és rövidebb lábadozási időről számoltak be. Magas szintű jártasság birtokában, az említett előnyök miatt, a laparoszkópia megfelelő kezelési alternatíva korai méhtestrák esetében. Összefoglaló közleményünkben a laparoszkópia korai stádiumú méhtestrák kezelésében betöltött szerepével foglalkozunk. Orv. Hetil., 2010, 42, 1748–1752.

Open access

A laparoszkópia az elmúlt három évtizedben forradalmasította a nőgyógyászati sebészet gyakorlatát. Napjainkra a minimálisan invazív sebészeti eljárások képezik az ellátás standard technikáját mind a jó-, mind a rosszindulatú nőgyógyászati betegségek döntő többségében. A természetes szájadékokon keresztül történő endoszkópos sebészet (natural orifices transluminal endoscopic surgery – NOTES), valamint az egy metszésen keresztül végzett laparoendoszkópos sebészi eljárás (laparo-endoscopic single-site surgery – LESS) fejlesztését a kisebb morbiditásra és a jobb kozmetikai eredményekre való törekvés indította el. Ezek az eljárások azon az elgondoláson alapulnak, hogy kevesebb behatolási kapu alkalmazásával tovább csökkenthető a sérvképződés esélye, a felépülési idő, a műtét utáni fájdalom, és jobb kozmetikai eredmények érhetők el. A NOTES technika fejlesztését a „heg nélküli sebészet” koncepciója hívta életre. A LESS és NOTES alkalmazhatóságára vonatkozó közlemények a technikák egyre szélesebb körű elterjedését eredményezték a nőgyógyászati gyakorlatban, és napjainkban már a laparoszkóppal elvégezhető beavatkozások többsége a LESS- és NOTES-technika segítségével is kivitelezhető. Annak ellenére, hogy biztonságos módszerekről van szó, több technikai probléma (háromszögelés, vizualizáció, ergonómiai megfontolások) vár megoldásra és számos kérdést kell még megválaszolni ahhoz, hogy ezek az eljárások széles körben elterjedhessenek. A sikeres technikai fejlesztések ellenére e módszerek alkalmazása egyelőre a kezdeti fázisban van, és az indikációk pontosítása, valamint az eszközök további tökéletesítése szükséges a jövőben. Orv. Hetil., 2011, 152, 785–792.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Sztipits, Péter Mészáros, Zsolt Dubóczki, Gergely Oláh, Andreas Mózer, Tamás Strausz, and Tamás Mersich

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos technika a máj malignus daganatainak sebészetében egyre szélesebb körben elfogadott. A minimálinvazív technika előnyei mellett több nemzetközi tanulmány alapján a laparoszkópia nem jelent onkológiai kompromisszumot. Célkitűzés: Célunk az Intézetünkben végzett laparoszkópos és nyitott májreszekciók összehasonlítása a laparoszkópos tanulási fázis lezárultával. Módszer: Az osztályunkon 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között végzett minor májreszekciók adatait retrospektív módon vizsgáltuk. Minor reszekciónak a maximum 2 szegmentumot érintő műtétet tekintettük. Elemeztük az eltávolított szegmentumok számát, a műtéti időt, a 30 napos morbiditást és mortalitást, a posztoperatív transzfúzió szükségességét, a kórházi ápolás hosszát, az R1-reszekciók arányát és reszekciósszél-távolságát. Eredmények: 2013. 01. 01. és 2017. 03. 31. között 178 minor májreszekciót végeztünk malignus májdaganat miatt, ebből 123 nyitott és 55 laparoszkópos beavatkozás volt. A kísérő betegségek, az életkor és a nemek tekintetében a betegcsoportok homogének voltak. A nyitott műtéti csoportban szignifikánsan több volt a bisegmentectomiák aránya (p<0,0001). A műtéti időtartam (p = 0,91) és a perioperatív transzfúzió (p = 0,102) tekintetében nem találtunk szignifikáns eltérést a hagyományos és a laparoszkópos csoport között. A posztoperatív szövődmények aránya nem mutatott szignifikáns különbséget (p = 0,50), a mortalitás is megegyezett (p = 0,34). Az R1-reszekciók és az átlagos reszekciós távolság tekintetében sem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport tekintetében (p = 0,447; p = 0,263). A laparoszkópos csoport tagjai szignifikánsan kevesebb időt töltöttek kórházban (p = 0,0001), mint a hagyományos technikával operált betegek. Következtetés: Eredményeink alapján a laparoszkópos technika onkológiai-sebészeti kompromisszum nélkül, szignifikáns mértékben csökkentette az ápolási napok számát; a 30 napos morbiditás és mortalitás tekintetében nem találtunk különbséget. Alkalmazását vizsgálatunk alapján biztonságosnak tartjuk malignus májdaganatok esetében. Orv Hetil. 2019; 160(3): 104–111.

Full access

Torquálódott méhfüggelék laparoszkópos ellátása a 32. terhességi héten

Laparoscopic management of adnexal torsion at 32th week of gestation

Orvosi Hetilap
Authors: Márió Attila Vincze, Gábor Németh, and Tibor Novák

Összefoglaló. Terhességben az élettani és anatómiai változások miatt bizonyos patológiás szervi eltérések nem specifikus tünettannal járhatnak. A várandósság alatt fellépő hasi panaszok esetén lényeges felállítani a gyors és pontos diagnózist, a minél korábbi adekvát terápia érdekében. A klinikai tünetek hátterében többek között állhatnak szülészeti betegségek, illetve appendicitis, megnagyobbodott ovariumcysta, nephrolithiasis vagy diverticulitis is. Esetismertetésünkben egy 32 hetes gravida ellátását prezentáljuk, aki jobb alhasi panaszok miatt jelentkezett a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. A magzati paraméterek megfelelőek voltak. A klinikai vizsgálatok appendicitis gyanúját vetették fel, mely miatt laparoszkópia történt. Torquálódott jobb oldali tuba uterina miatt jobb oldali salpingectomiát végeztünk, az appendix kóros elváltozása nem igazolódott. Magzati, illetve anyai szövődmény a posztoperatív szakban nem volt. A további terhesgondozás során szövődményt nem észleltünk, majd a betöltött 40. terhességi héten hüvelyi úton egészséges újszülött született. A méhfüggelék megcsavarodásának operatív megoldása laparoszkópos úton alkalmazható módszernek tekinthető terhességben is. Az adnexcsavarodás ritka sürgősségi nőgyógyászati kórképnek számít, bár szakirodalmi adatok alapján az adnexum torsiójának rizikója fokozott lehet a terhesség korai szakaszában, kiváltképp asszisztált reprodukciós technikák alkalmazása esetén. Várandósság alatt hirtelen jelentkező alhasi panaszok esetén az anamnesztikus adatok tükrében, a klinikai vizsgálatok során szükséges az adnextorsio lehetőségére is gondolni. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1418–1421.

Summary. Due to physiological and anatomical changes in pregnancy, certain pathological organ abnormalities may be associated with non-specific symptoms. In the case of abdominal complaints during pregnancy, it is important to make a quick and accurate diagnosis to apply an early adequate therapy. The cause of the clinical symptoms can be obstetrical diseases, appendicitis, large ovarial cyst, rarely nephrolithiasis or diverticulitis. Through our case study, we present the treatment of a 32-week gravida. Examination of the pregnant patient occured at the Department of Obstetrics and Gynecology of the University of Szeged due to right lower abdominal pain. The fetal parameters were satisfactory. We assumed appendicitis, so after proper preparation laparoscopy was performed. Salpingectomy was performed because of torqued right fallopian tube and no pathological changes were detected on the appendix. In the postoperative period, there were no fetal or maternal complications. During further care of pregnancy, there were no complications and a healthy newborn was born by vaginal delivery at the 40th week of gestation. The operative procedure of adnexal rotation by laparoscopy can be considered as an applicable method even in pregnancy. Adnexal torsion is a rare emergency gynecological disease, although literature data suggest an increased risk in early pregnancy, especially in the case of assisted reproductive technology. In the case of sudden abdominal pain during pregnancy, in the light of anamnestic data, it is recommended to consider the possibility of adnexal torsion, too. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1418–1421.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A minimálinvazív technikák a gyermeksebészetben is egyre nagyobb teret hódítanak, melyek elsajátítása fontos feladata a szakképzésnek. Felmérésünk a gyermeksebészek laparoszkópos tréningjét elemzi. Módszer: E-mail formájában kerestük fel a szakorvosjelölteket, illetve a 2012 után szakvizsgázott gyermeksebészeket. A kérdőív a szakképzés alatti laparoszkópos lehetőségeket és a szubjektív véleményeket dolgozta fel. Eredmények: E-mailben küldtünk ki 34 kérdőívet, melyre 17 szakorvosjelölt és 11 fiatal szakorvos válaszolt (összesen 82%). A traumatológiai ellátást nem végző képzőhelyeken 15%, a többi központban 2% és 10% közötti a minimálinvazív műtétek aránya. Minden gyermeksebészeten végeznek rutin laparoszkópos műtéteket, míg az osztályok 40–60%-án haladó laparoszkópos beavatkozások is elterjedtek. A rezidensidőszak első 2 évében a szakképzésben lévők fele jutott laparoszkópos műtéthez. A 3–6. képzési évben átlagosan 20 laparoszkópos műtét jutott a szakorvosjelölteknek. A képzésben lévők 50%-ának van lehetősége laparotrainer használatára, azonban az endoszkópos műtétekre való felkészüléshez az oktatóvideók megtekintése a legelterjedtebb (100%). A gyermeksebészek véleménye arról, hogy rendelkeznek-e elegendő laparoszkópos tapasztalattal a szakvizsgára: n = 6 (21%) igen, n = 12 (43%) elégséges és n = 10 (36%) nem. Véleményünk szerint a képzés javítható lenne az eszközpark bővítésével, laparotraineres és állatkísérletes ingyenes gyakorlatokkal és az oktatók türelmesebb és odaadóbb hozzáállásával. Következtetés: A legtöbb képzőhelyen a laparoszkópia már a mindennapi gyakorlat része, a szakképzésben lévők azonban kevés lehetőséget kapnak a magabiztos jártasság megszerzéséhez. A laparotrainerek rendszeres használata és több műtéti lehetőség biztosítása lényegesen javíthatná a képzést. Szükség van a szakképzés műtéti követelményrendszerének revíziójára, a laparoszkópos műtéti szám emelésére. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1747–1753.

Full access