Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • "limb salvage" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Perlaky, János Kiss, Krisztián Szalay, Moghaddam Amin Maysam, Péter Ágoston, and Miklós Szendrői

–895. 7 Muscolo DL, Ayerza MA, Farfalli G, et al. Proximal tibia osteoarticular allografts in tumor limb salvage surgery. Clin Orthop Relat Res. 2010; 468: 1396

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Barnabás Galambos, Péter Banga, Zsolt Kövesi, József Németh, Lajos Jakab, and Tamás Czigány

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők elemzik retrospektív vizsgálatukban 1986-tól 2006-ig egy regionális érsebészeti centrum érsérüléseit a kialakulás mechanizmusa, típusa, lokalizációja a sebészeti kezelés és a terápiás eredmények alapján.

Anyag és módszer: Ezen periódus alatt 128 érsérülés közül 90 direkt 30 indirekt behatás miatt alakult ki ill. a trauma által okozott krónikus károsodás (álaneurizma, trombózis, AV fisztula) következtében 8 esetben történt beavatkozás. Izolált érsérülés 97 betegnél fordult elő, míg 31 esetben ideg, csont és lágyrészsérüléssel kombinálódott az érsérülés. Leggyakrabban az artéria femoralis superficialis (22,6%) és a popliteo-cruralis (22,6%) artériák sérültek, ezeket követték a radio-ulnaris erek (13,2%).

Eredmények: Százharminckét esetben volt szükség műtéti megoldásra, többek között direkt varrat 26, artériás sérülésnél interpozíció 50, vénasérülésnél interpozíció 5, end to end anasztomózis 12, vénafoltplasztika 7 esetben volt a választott műtét. Huszonnyolc esetben végeztünk nem-rekonstruktív, 4 esetben pedig endovaszkuláris beavatkozást. Öt szekunder amputációt végeztünk és 5 beteget veszítettünk el. A végtagmentési arány 95%-os volt.

Megbeszélés: A végtagi érsérülések sikeres rekonstrukcióinak a limitáló tényezői az egyidejű, kombinált, súlyos csont, lágyrész és idegsérülések.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsuzsa Nagy, Zoltán Oláh, Judit Kókai, Anna Barbara Molnár, Ágnes Laczkó, Gábor Viktor Szabó, Viktória Juhász, Dávid Garbaisz, Márton Berczeli, Zsófia Sztupinszky, and Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Ruzsa, Ferenc Kuti, Balázs Berta, Károly Tóth, Zoltán Bánsághi, Zoltán Vámosi, and Kálmán Hüttl

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A sebészi tibialis bypassműtétnek kritikus végtagischaemiában limitált a kivitelezhetősége, míg a percutan angioplastica széles körben elérhető és jó rövid távú eredményei vannak. Regiszterünk célja az volt, hogy kritikus végtagischaemiában a térd alatti angioplastica hosszú távú eredményeit vizsgáljuk. Módszer: Prospektíven dolgoztuk fel 2008–2011-ben kritikus végtagischaemia miatt térd alatti angioplasticán átesett 281 betegünk adatait. A beavatkozás célja az egyeres kiáramlás biztosítása volt ballonos angioplasticával. Stentimplantációt csak akkor végeztünk, ha a ballonos tágítás után jelentős residualis szűkület vagy dissectio maradt vissza. A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai siker (a fájdalom enyhülése, sebgyógyulás, végtagmentés) és a major események előfordulása volt. A major események közzé tartozott a halál, a myocardialis infactus, a major nem tervezett amputáció, a sebészi revascularisatio szükségessége és a major vérzés. Másodlagos végpontok voltak a beavatkozás sikere, proceduralis adatok és az eszközfelhasználás. Vizsgáltuk a beavatkozás sikerének és a diabeteses láb szindrómának a végtagmentésre kifejtett hatását. A major amputáció hosszú távú halálozásra kifejtett hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Betegeink átlagéletkora 72,5 ± 10,6 év és a vizsgálati periódus átlaga 40,8 ± 9,7 hónap volt. Jó angiográfiás eredményt 255 végtagban (90,7%) értünk el egy egyenes, térd alatti artériában. Ballonos angioplasticát 278 (98,9%) betegnél végeztünk, két betegnél (0,7%) rotációs atherectomiát és 74 betegnél (26,3%) stentimplantációt. Az elsődleges végpontok tekintetében hosszú távú nyomon követés során (klinikai siker) a nyugalmi fájdalom 56,6%-ban szűnt meg, a fekély 73,5%-ban és a gangraena pedis 46,5%-ban gyógyult be. A hosszú távú végtagmentés 73,5% volt; 65,8% diabeteses és 89,6% nem diabetes láb szindrómában (p = 0,001). A major nemkívánatos események előfordulása a hosszú távú kontroll során 122 (43,4%) volt. A hosszú távú nyomon követés során 57 (20,3%) beteg hunyt el: 38 (13,5%) diabeteses és 19 (6,8%) nem diabeteses láb szindróma esetén (p = 0,932). Sikeres intervenció esetén a betegek 72,3%-ában, míg sikertelen intervenció esetén a betegek 84,6%-ában értünk el végtagmentést (p = 0,225). Következtetés: A térd alatti angioplasticának jó hosszú távú klinikai eredményei vannak, azonban a betegekben a major események előfordulása magas. Diabeteses láb szindrómában magasabb a hosszú távú amputációszám és a mortalitás. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 418–425.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Ildikó Szelechman, Gábor Jancsó, Gergely Vadász, Gábor Kasza, László Sínay, Gábor Fazekas, Péter Hardi, Tibor Nagy, László Benkő, Melinda Gadácsi, Nikoletta Lima, Gábor Menyhei, and Endre Arató

73 Patel KR, Semel L, Clauss RH: Extended reconstruction rate for limb salvage with intraoperative prereconstruction angiography. Journal of Vascular Surgery 1988; 7: 531

Restricted access

., et al.: Quality of life implications as a consequence of surgery: limb salvage, primary and secondary amputation. Sarcoma, 2001, 5 (4), 189–195. 10

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Szeberin, Zoltán Münch, Mátyás Fehérvári, Gábor Bíró, László Entz, and György Acsády

Survival and limb salvage in patients with infected arterial prostheses Am J Surg 135 4 499 504 . 13. G

Restricted access

economic case for the limb salvage team. J. Vasc. Surg., 2010, 52 (Suppl. 3), 17S–22S. 7 Schaper, N. C., Apelqvist, J., Bakker, K.: Reducing lower leg amputations in

Restricted access

. S. és mtsai: In utero limb salvage: Fetoscopic release of amniotic bands for threatened limb amputation. J. Pediatr. Surg., 2003, 38 , 848–851. Adzick N. S. In utero limb

Restricted access

of life implications as a consequence of surgery: limb salvage, primary and secondary amputation . Sarcoma , 5 ( 4 ), 189 – 195 . Feeney , S. L. ( 2001 ). The relationship between pain and negative affect in older adults: anxiety as a predictor

Open access