Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "lipolízis" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A zsírszövet mint a 2-es típusú diabetest kísérő inzulinrezisztencia egyik célszerve.

Az antidiabetikumoktól a fejlesztés alatt álló „adipeutikumokig”

Fat tissue as the primary target organ of insulin resistance in diabetes mellitus.

From antidiabetics to „adipeuticums”
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Winkler
and
István Wittmann

Az inzulinrezisztencia az a kóros állapot, amelyben az endogén vagy a kívülről adagolt (exogén) inzulin szöveti glükózfelvételt és -hasznosítást elősegítő hatása elmarad az anyagcseréjüket illetően egészséges személyeken megfigyelttől. Az egész szervezetet érinti, kitüntetett célszövetei a máj-, az izom- és a zsírszövet, patogenetikai és az ezek hátterében álló molekuláris biológiai folyamatai azonban részben eltérnek egymástól. Az utóbbi időben jelentősen bővültek a zsírszövet szerepével kapcsolatos ismeretek, s egyre inkább úgy látszik, hogy a diszfunkcionális zsírszövet a kóroki történések központi szereplője. A kézirat áttekinti a zsírszövet szerkezetét, az adipogenezis és a lipolízis szabályozását, a mikrobiom és a zsírszövet kapcsolatára vonatkozó adatokat, az akut és a krónikus inzulinrezisztencia különbségeit, valamint a zsírszöveti inzulinrezisztencia mérséklésére ma rendelkezésre álló terápiás eszközöket. Jóllehet szelektív zsírszöveti támadáspontú, biztonságos, hosszú távú humán alkalmazást lehetővé tevő molekula ma még nincs a reménybeli közelségben, az első, fejlesztés alatt álló „adipeutikummal” kapcsolatos állatkísérletes megfigyelések új kezelési lehetőség ígéretét vázolják fel. Orv Hetil. 2023; 164(1): 3–10.

Open access

Absztrakt

Az energiamentes édesítőszerek fogyasztása az elmúlt néhány évtizedben előtérbe került, mivel az édes ízt kalóriabevitel nélkül képesek biztosítani és ezáltal támogathatják a testtömeg optimális szinten tartását. Ez az előnyös hatás azonban gyakran megkérdőjeleződik, ugyanis az energiamentes édesítőszereket összefüggésbe hozzák az édes íz iránti vágy fenntartásával, illetve fokozásával és az édességek, édes italok túlzott fogyasztásával. A legújabb vizsgálatok azonban nem találtak pozitív összefüggést az energiamentes édesítőszerek használata és az édes íz iránti sóvárgás között. A randomizált kutatások azt igazolták, hogy fogyasztásuk inkább mérsékli, mint emeli a cukortartalmú élelmiszerek fogyasztását, jótékony hatást fejtenek ki az étrend minőségére és segítik a testtömegkontrollt. Számos, elsősorban sejttenyészeteken végzett, illetve állatkísérletes vizsgálat felveti az energiamentes édesítőszerek jótékony anyagcserehatásait, például a kisebb mértékű ectopiás zsír felszaporodását a máj- és izomszövetben a kontrollcsoporthoz képest. Ezek mellett megfigyelték a fokozott adipogenezis, illetve a csökkent lipolízis kialakulását is. Orv. Hetil., 2016, 157(Szuppl. 1), 3–7.

Open access

Absztrakt:

A nem alkoholos zsírmáj a metabolikus szindróma májmanifesztációja, a leggyakoribb májbetegség, súlyos formája a nem alkoholos steatohepatitis. Patogenezisében számos genetikai és környezeti tényező együtthatása vezet a májban a trigliceridfelhalmozódáshoz és a gyulladásos kaszkád kialakulásához. A telített zsírban gazdag étrend, az obesitas, az adipocyták diszfunkciója, a citokinek, az inzulinrezisztencia és a következményes fokozott lipolízis, a szabad zsírsavak májba jutása, a lipotoxicitás és az oxidatív stressz mind együtt vezetnek májsejtkárosodáshoz és az inflammasoma aktiválásához, a „steril gyulladáshoz”. A hepaticus csillagsejtek és progenitor sejtek a fibrogenezis fő tényezői. A bélmikrobióta megváltozása, a bakteriális túlnövekedés és az endotoxinaemia is kulcsfontosságú a kórfolyamatban. A hajlamosító genetikai tényezők közül a patatinszerű foszfolipáz, valamint a transzmembrán-6 superfamily 2 gén mutációi jelentősek. Az epigenetikai regulátorok között főleg a mikro-RNS-ek és az extracelluláris vesiculumok kapnak szerepet a betegségben. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisének jobb megismerése haladást hozhat új terápiás eljárások kifejlesztésében. Orv Hetil. 2017; 158(23): 882–894.

Restricted access