Search Results

You are looking at 1 - 10 of 26 items for :

Clear All

Higher plant population and nitrogen management is an adopted approach for improving crop productivity from limited land resources. Moreover, higher plant density and nitrogen regimes may increase the risk of stalk lodging, which is a consequence of complex interplant competition of individual organs. Here, we aimed to investigate the dynamic change in morphology, chemical compositions and lignin promoting enzymes of the second basal inter-nodes altering lodging risk controlled by planting density and nitrogen levels. A field trial was conducted at the Mengcheng research station (33°9′44″N, 116°32′56″E), Huaibei plain, Anhui province, China. A randomized complete block design was adopted, in which four plant densities, i.e., 180, 240, 300, and 360 × 104 ha−1 and four N levels, i.e., 0, 180, 240, and 300 kg ha−1 were studied. The two popular wheat varieties AnNong0711 and YanNong19 were cultivated. Results revealed that the culm lodging resistance (CLRI) index of the second basal internodes was positively and significantly correlated with light interception, lignin and cellulose content. The lignin and cellulose contents were significantly and positive correlated to light interception. The increased planting density and nitrogen levels declined the lignin and its related enzymes activities. The variety AnNong0711 showed more resistive response to lodging compared to YanNong19. Overall our study found that increased planting densities and nitrogen regimes resulted in poor physical strength and enzymatic activity which enhanced lodging risk in wheat varieties. The current study demonstrated that stem bending strength of the basal internode was significantly positive correlated to grains per spike. The thousand grain weight and grain yield had a positive and significant relationship with stem bending strength of the basal internode. The results suggested that the variety YanNong19 produces higher grain yield (9298 kg ha−1) at density 240 × 104 plants ha−1, and 180 kg ha−1 nitrogen, while AnNong0711 produced higher grain yield (10178.86 kg ha−1) at density 240 × 104 plants ha−1 and with 240 kg ha−1 nitrogen. Moreover, this combination of nitrogen and planting density enhanced the grain yield with better lodging resistance.

Restricted access

Összefoglalás

A regulátoros repce kísérlet terméseredményei azt bizonyították, hogy a regulátoros kezelések mind a hibrid (Vectra), mind a fajta (Smart) esetében eredményesek voltak minden alkalmazott állománysűrűség esetében. Bár a terméskülönbségek a különböző regulátor kezelések esetében nem túl jelentősek, mégis egyértelműen megállapítható, hogy az őszi + tavaszi együttes regulátor kezelések (C és D kezelés) eredményesebbek voltak a csak őszi kezeléshez képest. Megállapítható, hogy mind a fajta (Smart), mind a hibrid (Vectra) hasonlóan reagált a regulátorra a termésnövekedés tekintetében. Az alacsonyabb (0,5–0,7 millió/ha) csíraszám mellett a hibrid és a fajta is nagyobb mértékű termésnövekedést mutatott (35,0–37,5%), mint a magasabb csíraszám (0,8–1,0 millió/ha) esetében (20,0–20,8%). A legmagasabb termést a Smart fajta esetében mértük 0,7 millió/ha csíraszámnál kombinált őszi + tavaszi regulátorkezelésnél (2878 kg/ha).

A növénykórtani, infekciódinamikai vizsgálatok eredményei azt bizonyították, hogy a repcében is egyre több kórokozóval kell számolni, melyek fellépése is egyre nagyobb mértékű. A regulátoros repce kísérlet eredményei alapján megállapítható, hogy a repceállományokban a legerőteljesebb mértékben a Peronospora fertőzöttség lépett fel (Smart fajta, kontroll parcella, 1,0 millió/ha csíraszám: 27%), de viszonylag erőteljes volt a Phoma és Sclerotinia fertőzöttség is. A regulátoros repce kísérletben a fertőzöttség mértékét a kijuttatott regulátorok (egyben fungicidek is) csökkentették. A hibrid (Vectra) és a fajta (Smart) betegség-ellenállósága között számottevő különbséget nem lehetett megállapítani. A kisebb tőszám esetében a fertőzöttség valamivel mérsékeltebb szintű volt.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: V. Greveniotis, O. Xanthopoulou, E. Pessios, P. Deligeorgidis, D. Stefanis and C. Ipsilandis

Miller, F.I., Anderson, K.L. 1963. Relationship in winter wheat between lodging, physical properties of stem and fertilizer treatments. Crop Sci. 3 :468–471. Anderson K

Restricted access

Studies were made on the fodder and seed production of ryegrass (Lolium perenne L.) using twelve treatment combinations with four levels of nitrogen (30, 60, 90 and 120 kg/ha/cut) and three levels of phosphorus (0, 50 and 100 kg P2O5/ha), laid out in a randomized block design with four replications. The mean of two years indicated that nitrogen at 120 kg/ha/cut increased the green fodder (834 q/ha) and dry matter yield (129 q/ha) significantly over the lower doses. After leaving the same crop for seed production during mid-March, nitrogen at the rate of 60 kg/ha gave the highest seed yield (7.61 q/ha). Beyond this dose the seed yield decreased drastically due to lodging. Phosphorus at the rate of 50 kg P2O5/ha gave 5% higher dry matter (99.6 q/ha) and 7.4% higher seed yield (7.26 q/ha) over the control.

Restricted access

1536 Dunn, G.J., Briggs, K.G. 1989. Variation in culm anatomy among barley genotypes differing in lodging resistance. Can. J. Bot. 67 :1838

Restricted access

The grain yield was increased by 8.2% per cycle (32.8% overall) in a population of Mindszentpusztai Yellow Dent (MYD), by 8.9% per cycle (35.6% overall) in a population of Mv Syn. I and by 4.9% per cycle (19.7% overall) in a population of Westigua when tested on the closed pedigree line HMv 124-2. Averaged over the three populations the rise in grain yield was 7.5% per cycle, giving a total of around 30% after four cycles. The grain moisture at harvest showed a slight but significant decrease, while there was no change in the percentage stalk lodging. It seems probable that this increase in grain yield was achieved not at the expense of other correlated characters, but as the result of a greater frequency of gene combinations having a positive effect on grain yield, since recurrent selection was combined with selection for multiple ears at high plant density. The hybrid performance of the improved populations was extremely good, reaching 87.9% of that of commercial hybrids. Over the last 25 years around 11,500 S1 families have been tested from a total of 115 populations (including the three discussed above) and the inbreeding of the selected families was continued until the homozygous state was reached. Despite careful selection, it has not proved possible to breed inbred lines suitable for the development of hybrids with commercial value. Further research will be required to discover the reasons for this failure.

Restricted access

Összefoglalás

Eltérő évjáratok és különböző agrotechnikai műveletek interaktív hatásait vizsgáltuk tartamkísérletben, csernozjom talajon a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) kukoricánál. Száraz évjáratban a Diabrotica virgifera virgifera nem okozott növénydőlést, optimális vízellátottságú évjáratban viszont monokultúrás termesztésben jelentős megdőlés következett be. Bikultúra (búza-kukorica) és trikultúra (borsó-búza-kukorica) vetésváltásban Diabrotica által okozott szárdőlést nem lehetett tapasztalni. Monokultúrában a növekvő trágyaadagok mérsékelték a Diabrotica miatti növénydőlés mértékét (kontroll kezelésben 37,2–41,1%, N240+PK kezelésben 14,1–15,3%). Száraz évjáratban a kukorica maximális termése 4316–7998 kg/ha (nem öntözött), ill. 8586–10970 kg/ha (öntözött), kedvező évjáratban pedig 13787–14137 kg/ha (előző években nem öntözött), ill. 13729–14180 kg/ha (előző években öntözött) intervallumban változott vetésváltástól és trágyaadagtól függően. Száraz évjáratban a vetésváltás igen jelentős hatást gyakorolt a kukorica termésére, míg kedvező évjáratban ez a hatás mérsékelt volt (a monokultúrához viszonyított terméstöbblet bi- és trikultúrában 3390–3862 kg/ha, ill. 350–150 kg/ha).

Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 4270 kg/ha (mono), 3264 kg/ha (bi) és 2681 kg/ha (trikultúra) volt. A kontroll kezelésben az öntözés hatására lényegesen kisebb terméstöbbletet (2525 kg/ha, 2155 kg/ha és 1436 kg/ha) kaptunk, ami a víz- és tápanyagellátás szoros kölcsönhatását bizonyította kukoricánál.

A trágyázás termésnövelő hatását alapvetően az évjárat vízellátása határozta meg, melyet a vetésváltás és öntözés módosított. Száraz évjáratban a trágyázás terméstöbblete 1282–3376 kg/ha, kedvező évjáratban 1838–4899 kg/ha között változott.

Az évjárat, mint abiotikus stressz módosította a különböző vetésváltási rendszerekben termesztett kukorica trágyaadag optimumát. Száraz évjáratban kisebb műtrágya adagok bizonyultak optimálisnak (mono: N120–180+PK; bi: N180+PK; tri: N60–180+PK), mint kedvező évjárat esetén (N180+PK; N180+PK; N120–180+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy az időjárási stresszhatásokat megfelelő agrotechnikával (vetésváltás, trágyázás, öntözés) mérsékelni, de teljesen megszűntetni nem lehetett.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Ivica Buhiniček, Branko Palaveršić, Ante Vragolović, Domagoj Šimić, Hrvoje Šarčević and Vinko Kozumplik

141 153 Davis, S.M., P.L. Crane, 1976. Recurrent selection for rind thickness in maize and its relationship with yield, lodging, and other plant characteristics. Crop Science 16

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, csernozjom talajon, a Hajdúságban vizsgáltuk, hogy adott tőszám (60 ezer/ha) esetén a különböző tápanyagszintek hatására, valamint, hogy adott trágyaszint mellett (N120P90K90) a különböző tőszámok hatására hogyan változik a kukorica növények magassága, az üszögfertőzés, a csőfuzárium-fertőzés, a szárdőlés, valamint a Push-teszt értéke és a termés nagysága.

Vizsgálataink a 2010. év adatait tartalmazzák. Vetésváltás esetén három modell került beállításra (mono-, bi-[búza, kukorica], trikultúra [borsó, búza, kukorica]). A kezelésekben öt tápanyagszintet (kontroll [kezeletlen], N60P45K45, N120P90K90, N180P135K135, N240P180K180) és három állománysűrűségi értéket alkalmaztunk (40 ezer/ha, 60 ezer/ha, 80 ezer/ha).

A növekvő trágyaadagok hatására N240+PK tápanyagszintig szignifikánsan nőtt a növénymagasság, N240P180K180 tápanyagszinten vetésváltástól függően 247,0–286,4 cm közötti értékeket mértünk. A különböző tápanyagszintek befolyásolták az üszög-és a csőfuzárium-fertőzés, a szárdőlés és a Push-teszt nagyságát. A legnagyobb értékeket mind három vetésváltási modellnél a N240+PK trágyaszinten kaptuk. A vetésváltás módosította az optimális trágyaadagot. Monokultúrás termesztés esetén a legnagyobb termést a N240+PK trágyaszintnél (8726 kg/ha), bikultúrában a N180+PK tápanyagszintnél (9371 kg/ha), míg a vetésváltás kedvező hatása következményeként trikultúrában a N120+PK trágyaszintnél értük el (9424 kg/ha).

A három vetésváltási rendszerben adott trágyaszint mellett (N120P90K90) a növényszám növelésének hatására szignifikánsan nem változtak az agronómiai és növényegészségügyi paraméterek. A tőszám növelésének hatására emelkedett a termés. A legnagyobb termésmennyiséget a 80 ezer/ha tőszám esetén tapasztaltuk (monokultúrában 7937 kg/ha, bikultúrában 9290 kg/ha, trikultúrában 9510 kg/ha). Mindhárom vetésváltás esetén érvényesült, hogy 60 ezer/ha állománysűrűségig a terméseredmények szignifikáns mértékben növekedtek, a 80 ezer/ha tőszám esetén már nem tapasztal tunk szignifikáns mértékű termésnövekedést.

A tőszám egyik vetésváltási modell esetén sem mutatott összefüggést egyik agronómiai tulajdonsággal sem. Ezzel szemben mindhárom vetésváltás esetén a trágyázás erős vagy közepes pozitív kapcsolatot adott a kukorica növények magasságával (0,928 – 0,967), az üszögfertőzés (0,734–0,795), a csőfuzárium-fertőzés (0,658–0,817), és a szárdőlés (0,752–0,825) mértékével, valamint a Push-teszt (0,728–0,867) értékével és a termés nagyságával (0,545–0,898).

Restricted access