Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for :

  • "lymphadenectomia" x
  • All content x
Clear All

A hímvesszőrák egy ritka kórelváltozás. Ellátásában az elsődleges tumor és a nyirokcsomóáttét kezelése jelentős. Napjainkban egyre nagyobb igény van kevésbé invazív, de kuratív kezelésre. Célkitűzés és módszer: A szerzők áttekintik az irodalmi adatok alapján a hímvesszőrák kezelésének legújabb lehetőségeit. Az elsődleges daganat ellátásában komoly kihívás és egyben cél egy kozmetikailag elfogadható kinézetű hímvessző hátrahagyása. Az inguinalis lymphadenectomia morbiditása miatt bemutatják a kevésbé invazív ellátás lehetőségét. Eredmények: A sebészi kezelés fejlődése és a korábbi szigorú irányelvek felülértékelése lehetővé tette hímvesszőrák esetében is a szervmegtartó beavatkozások bevezetését. A középtávú eredmények a hímvessző korábbi csonkolásával nyert onkológiai eredményekkel megegyeznek. A őrszemnyirokcsomók kimutatásában és eltávolításában nyert legújabb ismereteink segítenek csökkenteni a beavatkozás morbiditását és így a betegek gyorsabb felépülését. Következtetések: A hímvesszőmegőrző technika kiterjesztésével biztonságos onkológiai eredmény mellett lehetővé válik a csonkolás elkerülése. A legújabb képalkotó vizsgálatoknak köszönhetően a lágyéki nyirokcsomók állapotának pontosabb felmérése lehetővé vált. A nyirokcsomók eltávolításának technikai fejlődésével a beavatkozás morbiditása jelentősen csökkenthető.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Tóth, Adrienn Bíró, Zsolt Kincses, Péter Árkosy, and Miklós Török

Absztrakt

Bevezetés: A gyomortumoros betegek 40%-ánál történik szükségtelenül kiterjesztett nyirokcsomó-dissectio, ami magasabb morbiditással és mortalitással jár. A Maruyama-komputerprogram (MCP) képes megbecsülni a nyirokcsomó-érintettséget még a műtét előtt, illetve a Maruyama-index (MI) jó prognosztikai tényező lehet a teljes és a betegségmentes túlélés megítélésében. Betegek és módszerek: Az MCP eredményességének számításához különböző „cut-off” szinteket határoztunk meg a receiver operating characteristics (ROC) analízis használatával. A hosszú távú onkológiai eredményeket – mint a teljes túlélést (OS) és a betegségmentes túlélést (DFS) – számítottuk a „hagyományos” nyirokcsomódissectio-kiterjesztés (D1 vs. D2) és a Maruyama-index szerinti operáció (MI < 5 vs. MI ≥ 5) alapján. Eredmények: 74 beteget vizsgáltunk az MCP segítségével műtét előtt a rövid távú eredmények felmérésére, és 101 beteg adatai voltak alkalmasak a hosszú távú onkológiai kimenetel értékelésére. Az MCP szenzitivitása 90,2%, specificitása 63,3% és a megbízhatósága 78,4% volt. A pozitív prediktív érték 75,5%-nak, a negatív prediktív érték pedig 84%-nak adódott. A D1 dissectiós csoportban a betegségmentes túlélés 93,6 hónap, a D2 csoportban 68,7 hónap (p = 0,41, HR = 1,34) volt. A teljes túlélés pedig 74,6 hónapnak, illetve 72,2 hónapnak (p = 0,66, HR = 0,87) adódott. Azoknál a betegeknél, akiknél MI < 5, a betegségmentes túlélés 92 hónap lett, míg azoknál a betegeknél, akiknél az MI ≥ 5, ez 62,5 hónap volt (p = 0,31, HR = 1,4). Teljes túlélés tekintetében az eredmény 86 hónap és 60,4 hónap (p = 0,17, HR = 1,52) lett. Következtetések: Eredményeink bebizonyították, hogy a nyirokcsomóáttétek számítógépes becslése hatékony eljárás, és amennyiben az MI < 5, az jelentősebb prediktív értéke a túlélésnek, mint a D1 versus D2 szinteken alapuló lymphadenectomia.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Németh, Balázs Pécsy, Tibor Géczi, Katalin Sas, László Szpisjak, Anna Rieth, Valéria Kiss, Ferenc Szőnyegi, László Tiszlavicz, Tamás Zombori, György Lázár, and József Furák

Absztrakt:

A Castleman-betegség egy ritka, lymphoproliferativ betegség, melynek pontos oka ismeretlen. Diagnosztikájának alapja az adekvát szövettani vizsgálat. Míg az unilocularis formánál a betegség a leggyakrabban a mellkast érinti, és az épben történő sebészi eltávolítás a tünetek megszűnését eredményezheti, addig a multilocularis formánál egyéb kezelési formák egészíthetik ki vagy válthatják fel a műtéti eltávolítást. Munkánkban egy Castleman-betegség miatt multidiszciplináris kezelésen átesett beteg esetét mutatjuk be. Az 56 éves férfi betegnél kivizsgálása előtt 18 héttel, egy felső légúti infekciót követően beszédnehezítettség, nyelészavar, felső és alsó végtagi progresszív paresis jelentkezett. Plazmaferézisre a beteg panaszai átmenetileg megszűntek ugyan, de a sebészi mintavételek a mellkas-CT-n látott mediastinalis lymphadenomegalia eredetét nem tudták igazolni. Így az 5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó eltávolítása vagy mintavételezése miatt került a beteg osztályunkra. Átvételkor mind a négy végtagon jelentős atrófia, hipotónia, tetraplegia volt látható, és testszerte areflexia igazolódott. Osztályunkon posterolateralis thoracotomiából eltávolítottuk az 5,5 × 3,5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó-konglomerátumot. A szövettani vizsgálat Castleman-betegséget jelzett. 3 nappal a műtét után a végtagok mozgása megindult, a 9. napon már járókerettel járóképessé vált, ezt követően neurológiai rehabilitációs osztályra került. Ekkor a felső végtagokban közel megtartott, míg az alsó végtagokban 4/5-ös izomerőt észleltek. Ezt követően a beteg metilprednizolon-, B1-vitamin-, kalcium-citrát- és famotidinkezelésben részesült; 2 héttel átvétele után otthonába bocsátották, ekkor már járókeret nélkül biztonságosan közlekedett. Tünetei 3 hónappal a műtét után csaknem teljes mértékben megszűntek. A Castleman-betegség diagnosztikája és kezelése multidiszciplináris feladat. Ha a páciens műtéti teherbíró képessége engedi, akkor az unilocularis Castleman-betegség terápiás eszköztárában a sebészeti eltávolításnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen. OrvHetil. 2020; 161(1): 33–38.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, Péter Nyirády, Miklós Szűcs, Attila Szendrői, Attila Majoros, Gergely Bánfi, András Kiss, Gábor Lotz, Péter Törzsök, Zsolt Kelemen, and Imre Romics

A hímvessző rosszindulatú daganata ritka kórelváltozás. Szövettanilag az esetek túlnyomó része elszarusodó laphámrák, de az elhelyezkedésük miatt a műtéti kezelést az urológus végzi. A daganatok szinte kizárólag a fitymabőr distalis részéből vagy a glansból indulnak ki. Célkitűzés és módszer: A szerzők bemutatják a hímvesszőrák kezelésével, gondozásával szerzett tapasztalataikat. Az eredmények feldolgozását részben retrospektív, részben prospektív módszerrel végezték. Eredmények: 1996. június és 2006. június között 50 betegnél végeztek műtétet péniszkarcinóma miatt. A betegek átlagos életkora 63,1 (31–83) év volt. A daganatok 94%-a laphámrák volt, 2 (4%) esetben verrucosus carcinoma, egy esetben melanoma malignum. A patológiai T-stádium 23 (46%) esetben T1 volt, 19 (38%) betegen 2, 6 (12%) esetben T3 és 1 (2%) alkalommal T4. A differenciáltság, grade-1 volt 12 (24%), grade-2 volt 27 (54%) és grade-3 volt 10 (20%) esetben. A betegek közül 11-nek (22%) volt egyoldali, és 8-nak (16%) kétoldali inguinalis nyirokcsomóáttéte. Az előzményekben 4 (8%) betegen történt circumcisio fitymaszűkület miatt, míg 25 (50%) betegnek a rák felismerésekor volt phimosisa. A műtéti kezelés után 17 (34%) beteg részesült kemoterápiában. A betegek átlagos túlélési ideje 31,4 (2–114) hónap volt. Következtetések: A hímvesszőrák kialakulásában fontos szerepe van a fitymaszűkületnek, mely megbetegedésének kockázata a műtéti megoldás után is magasabb. A betegség lefolyása agresszív viselkedésű, a nyirokutakon terjedő, ahol az előrehaladt stádiumokban vagy alacsony differenciáltság esetén már felismeréskor kimutatható. A terápia meghatározásában a stádiumorientáltság kezelési elvének kell érvényesülnie. A korai műtéti kezeléssel hosszú távú túlélés érhető el.

Restricted access

Az endometriumcarcinoma a leggyakoribb nőgyógyászati daganat. A sebészi kezelés hagyományosan laparotomia útján történik, de korai stádiumú betegség esetén a laparoszkópos módszerek is egyre szélesebb körben elfogadottá válnak. A tanulmányokban a túlélésre és kiújulásra vonatkozó adatok laparoszkópia és laparotomia esetében megegyeznek, míg az előbbi esetében lényegesen alacsonyabb műtéti morbiditásról és rövidebb lábadozási időről számoltak be. Magas szintű jártasság birtokában, az említett előnyök miatt, a laparoszkópia megfelelő kezelési alternatíva korai méhtestrák esetében. Összefoglaló közleményünkben a laparoszkópia korai stádiumú méhtestrák kezelésében betöltött szerepével foglalkozunk. Orv. Hetil., 2010, 42, 1748–1752.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kalincsák, Péter Gőcze, József Bódis, Krisztina Kovács, Ágnes Stefanovits, Noémi Bohonyi, Sándor Péntek, and Szilárd Papp

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A közlemény célja ismertetni a méhdaganatok egy meglehetősen ritka, klinikailag igen agresszív típusának, a malignus kevert Müller-cső-eredetű daganatnak, más néven carcinosarcomának a jellegzetes prognosztikai faktorait, kezelésének lehetőségeit. Módszer: 2009 és 2017 között 29 beteget kezeltünk malignus Müller-cső-eredetű tumor miatt. I. stádium esetén műtétet és posztoperatív sugárkezelést végeztünk. II–IV. stádium esetén trimodális kezelés történt (műtét, kemoterápia és sugárkezelés). Eredmények: A betegek átlagéletkora 68,51 (49–90) év, átlagos BMI: 30,22 (20,90–37,22). Komplett reszekció utáni recidívát 6 esetben diagnosztizáltunk (ebből 4 beteg nem fogadta el a sugárkezelést), átlagosan 15,52 (6–36) hónap elteltével, távoli metasztázist 5 esetben, átlagosan 19,2 (8–32) hónap múlva. A teljes túlélés átlag 11,92 hónap (1–75). Hat beteg jelenleg is daganatmentes. Következtetések: Jelenleg nincs egységes konszenzus a daganat terápiás ellátására vonatkozóan. A kezelésben standard a műtéti eljárás, mely teljes hasi méheltávolítást és kétoldali adnexectomiát jelent, azonban a helyi recidívák és távoli metasztázisok nagy előfordulási aránya miatt felmerült a regionális nyirokcsomó-eltávolítás és posztoperatív kezelés szükségessége. Bár a posztoperatív sugárkezelés a lokoregionális kontrollt javítja, túlélésre vonatkoztatott előnye továbbra sem bizonyított. Az adjuváns kemoterápia mind a kismedencei, mind az extrapelvicus recidívák arányát csökkenti, azonban továbbra sincs egyértelmű ajánlás a leghatékonyabb kemoterápiás szerre vonatkozóan. A teljes túlélést kombinált citosztatikus kezeléssel sem sikerült javítani az elmúlt évtizedekben, ezért azt gondoljuk, hogy a multimodális kezeléstől várhatók jobb eredmények. A hatékonyabb ellátás céljából – az onkológia más területeihez hasonlóan – biológiai terápiával és target kezeléssel kapcsolatban is folynak vizsgálatok; az alacsony betegszám miatt releváns következtetés csak hosszú évek múlva vonható le. Orv Hetil. 2018; 159(19): 741–747.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Müller, Ágnes Sárkány, Áron Altorjay, Anna Szilágyi, Tímea Tura, and Zsófia Ozsvár

A valeriána használata már a XX. század elején visszaszorult addiktív és egyéb mellékhatásai miatt. A kelet-európai származású, harmincnyolc éves nő, egy 20 hónapos kisded édesanyja első alkalommal vascularisan dekompenzált cirrhosis és máj parenchyma működési elégtelensége miatt került a szerzők látókörébe. Anamnézisében toxikus ágensként etil-alkohol-, valamint valeriánatartalmú gyógynövénykészítmény-abúzus szerepelt, amelyeket a májbetegség, illetve az akut májelégtelenség etiológiai ágensének tekintettek. Több alkalommal végzett plazmaferezis mellett állapota rendeződött, ambuláns követés alkalmával panaszmentes, kémiai laboratóriumi eredményei a referenciatartományban vannak. Fél év múlva külföldi tartózkodásakor intenzív osztályos kezelést igénylő gyomorvérzés lépett fel. A szerzők kórházában elvégzett endoszkópos vizsgálat szövettani eredménye gastricus sigillocellularis carcinomát igazolt. Totális gastrectomia, omentectomia, lymphadenectomia során a tumor eltávolításra került, majd a páciens citosztatikus kezelésben részesült. Felmerült a valeriána és az etil-alkohol potenciális szerepe a daganat kialakulásában, a toxicitás fokozódásában.

Restricted access

Absztrakt:

A szerzők nagy késéssel felismert nyelőcső-perforációk és -rupturák diagnosztikus problémáit és kezelési típusait tárgyalják. A késedelem mögött, scleroterápia, idegentest-eltávolítás, tévesen értelmezett mellkasi gyülem vagy cerviális bőr alatti emphysema, kiterjesztett mediastinális lymphadenectomia és mellkasi szúrt sérülés elégtelen exploratiója húzodott meg. Az áthatoló nyelőcsősérülés megszüntetése ellenére, a beteg sepsise végzetes volt. Az alkalmazott műtétek a primer sutura fedésétől vagy szervkímélő időleges kirekesztésétől, a rezekciót kiváltó, Johnson-típusú nyelőcső-kirekesztésig terjedtek, melyet a nyelést helyreállító colon-bypass követett. Reménytelennek tűnő esetekben sem kizárt az eredetileg ép nyelőcső rekonstrukciója.

Restricted access

Absztrakt

Az emlő-helyreállító műtétek eredményei a betegek számára nem mindig kielégítőek. A latissimus dorsi izomlebennyel végzett helyreállító műtét megfelelő lehetőség, és endoszkópos preparálás mellett a háti heg is elkerülhető. A hónaljban ejtett egyetlen metszésen keresztül a bőrmegtartó mastectomia és a sentinelnyirokcsomó-eltávolítás vagy az axillaris lymphadenectomia is elvégezhető. Az azonnali emlőrekonstrukcióhoz egyes esetekben a latissimus dorsi izomlebeny használható fel, amely endoszkóposan asszisztáltan ebből a metszésből kipreparálható. A bemutatott beteg az esztétikai és a funkcionális eredménnyel is elégedett volt, a mell alakjának megőrzése és a háti heg mellőzésének köszönhetően.

Restricted access

Absztrakt

A regionális nyaki lymphadenectomia – elterjedt nevén nyaki dissectio – a fej-nyaki tumorsebészet fontos alapműtéte. Ezen műtét 110 éves evolúciója során a különböző iskolák, nevezéktanok és műtéti technikák keveredése nyomán olyan mértékű zavar alakult ki az irodalomban és a mindennapi szakmai életben, amely szinte lehetetlenné teszi a sebészi és onkológiai eredmények standardizálását és objektív összehasonlítását. Ezt a helyzetet kísérlik meg a szerzők jelen összefoglaló munkájukban közérthetően tisztázni, a multidiszciplináris fej-nyaki terápiás döntésekben részt vevő kollégák kommunikációját megkönnyítendő annak érdekében, hogy a fej-nyaki tumoros betegek számára minden esetben optimális terápiás döntés szülessék. A közlemény történeti és irodalmi áttekintést ad, valamint ismerteti a két legelterjedtebb műtéti technika eredményeinek statisztikai összehasonlítását. A műtéti technika megválasztása szignifikáns hatással van az onkológiai hozamra. A megfelelő sebészi koncepció az onkológiai haszon maximalizálása mellett a betegek életminőségét a lehető legkisebb mértékben befolyásolja, egyrészt a primer sebészi terápiás morbiditás csökkentése, másrészt az adjuváns indikációk optimalizálása révén. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1871–1879.

Restricted access