Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • "műtéti kezelés" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: A rotátorköpeny-szakadás következménye az izom atrófiája és zsíros degenerációja. Ezek mértéke befolyásolja az ín rekonstruálhatóságát és a műtét utáni funkciót. Célkitűzés: Degeneratív szakadások rekonstrukciója után vizsgáltuk az izomállomány változását és ennek összefüggését a posztoperatív funkcióval 65 év feletti betegeknél. Módszer: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján artroszkópos rotátorköpeny rekonstrukciók utánkövetését végeztük. A vizsgálatba tizenegy, 65 év feletti beteg került bevonásra; az átlagos utánkövetési idő 39,9 hónap, a betegek átlagéletkora 71,9 év volt. A szakadás mérete szerint 3 C1, 3 C2, 4 C3 és 1 C4 volt. Minden betegnél műtét előtti és műtét utáni mágnesesrezonancia-vizsgálat elemzése, vizuális analóg skála és Constant-pontszám meghatározása történt. Eredmények: A posztoperatív átlagos Constant-érték 75 pont volt. Az izomatrófiára utaló értékek és a zsíros degeneráció nem mutattak szignifikáns javulást. Következtetés: A vizsgálat szerint a rotátorköpeny-szakadás 65 év felett végzett rekonstrukciója után az izomállomány zsíros degenerációja és atrófiája progrediál, az eredmények alapján ugyanakkor jó funkciót biztosít az ín rekonstrukciója. Orv Hetil. 2019; 160(14): 533–539.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Sallai, Eszter Kővári, Ádám Koteczki, Balázs Kovács, Péter Magyar, Balázs Futácsi, Imre Antal and Gábor Skaliczki

Bevezetés:A rotátorköpeny rekonstrukciója után kialakuló posztoperatív funkciót rendkívül sok tényező befolyásolja, közülük kiemelten fontos az esetlegesen kialakuló reruptura. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az artroszkópos rotátorköpeny-rekonstrukción átesett betegek műtét előtti és utáni állapotának összehasonlítását. Módszer: 2008 és 2012 júliusa között operált 22 beteg 23 vállát vizsgálták prospektíven. Minden esetben fizikális vizsgálat, röntgen és ultrahang történt. Az életminőséget és a funkcionális eredményeket Constant Score és Vizuális Analóg Skála segítségével határozták meg. Eredmények: A rekonstrukció a használt pontrendszerek alapján a betegek több mint 80%-ánál kiváló vagy jó eredményt hozott, a Constant Score 45-ről 79-re emelkedett, a Vizuális Analóg Skálán mért fájdalom szintje 6,6-ről 2,5-re csökkent. Teljes vastagságú szakadást nem, részleges szakadást 7 esetben (30%) észleltek. Az operált oldalon az acromiohumeralis távolság átlagosan 8,5 mm volt az ép oldalon mért 9,5 mm-rel szemben. Következtetések: Az artroszkópos rotátorköpeny-rekonstrukcióval a nyílt műtéthez hasonló jó eredmények érhetőek el. Orv. Hetil., 2014, 155(16), 620–626.

Open access

A kompressziós csigolyatörés a leggyakoribb töréstípus osteoporosisban, jelentősen emelve a betegség morbiditási és mortalitási mutatóit. A kompressziós csigolyatörések adekvát kezelése állandó témája a gerincgyógyászati, gerincsebészeti fórumoknak, a műtéti megoldások területén a legdinamikusabb fejlesztési tevékenység ezen a területen látható. A szerzők jelen közleményükben az osteoporoticus kompressziós csigolyatörések adekvát ortopédiai kezelési lehetőségeit foglalják össze a nemzetközi szakirodalom és saját intézeti tapasztalataik alapján. Orv. Hetil., 2011, 152, 1328–1336.

Restricted access

A porcfelszínsérülések külön kategóriáját jelentik az úgynevezett „kissing surface” sérülések (amikor a patellofemoralis ízület ízfelszínei egymással szemben, egyszerre sérülnek). Jellegükből adódóan nehezebbek a kezelési lehetőségek, több kompromiszszumra kényszerülünk és szerényebb eredményt tudunk elérni. A választható terápiás lehetőségek közül a szerzők mozaikplasztikát alkalmaznak. A módszer kiterjesztett indikációval jól használható. Más módszerekhez képest, különösen a minőséget és a rehabilitáció gyorsaságát tekintve jobb eredmény érhető el vele.

Restricted access

A sarokfájdalmak egyik leggyakoribb okozója a plantaris fasciitis. Kezelésére számos nem invazív eljárás ismert, amelyek gyakran nem hozzák meg a várt eredményt. Ilyen esetekben elhamarkodottan kerülhet sor helyi szteroidinfiltrációra vagy a műtéti beavatkozásra. Célkitűzés: Kidolgoztunk egy könnyen elsajátítható, otthon alkalmazható betegtájékoztató-tréning programot, melynek hatásosságát kívántuk vizsgálni a hagyományos kezelésünkkel összevetve. Módszer: A program Achilles-ín- és plantarisfascia-nyújtó, masszázs- és krioterápiás gyakorlatokat tartalmaz, cipőviselési tanácsokat nyújt, amelyet saját képanyagunkkal illusztráltunk. A betegeinket 3 különböző csoportra osztva kezeltük. Eredmények: Hathetes kezelést követően a csak iontoforézist kapott betegekhez képest lényegesen javultak a boka- és lábízületi funkciók, ezzel párhuzamosan a betegek panaszai jobban csökkentek a gyógytorna hatására. Következtetés: Az általunk kidolgozott betegtájékoztató-tréning program hasznos segítség a mindennapi ortopédiai és a háziorvosi gyakorlat számára is. Műtéti kezelés csak korrektül véghezvitt és eredménytelen konzervatív kezelés után jöhet szóba.

Restricted access

Absztrakt:

A vékonybél daganatai ritkák, az egész béltraktus daganatainak 1–5%-át képezik. A vékonybél leggyakoribb malignus daganatai az adenocarcinoma, lymphoma és a neuroendokrin tumorok. Ritkábban előforduló daganatok közé tartoznak a gastrointestinalis stromalis tumorok (GIST), a leiomyosarcoma és a leiomyoma. A leiomyoma leggyakrabban a jejunumban fordul elő, ezt követi az ileum és a duodenum. A legtöbb esetben ezen tumorok diagnózisát műtét előtt nagyon nehéz felállítani. A műtéti kezelés lehetőségei duodenalis tumorok esetén lokális excisio, szegmentális duodenumreszekció és pancreaticoduodenectomia. Ezen jól differenciált tumorok prognózisa relatíve jó. A szerzők egy 61 éves férfi esetét tárgyalják, aki duodenalis tumor miatt került felvételre. Panaszai három hónappal felvétele előtt kezdődtek, amelyek periodikusan jelentkező epigastrialis tompa fájdalom és hányás volt. A benignus duodenalis tumor excisiójára került sor, és a beteg a műtétet követő hetedik napon hagyta el a kórházat panaszmentesen. A szerzők a duodenalis leiomyomáról közölt irodalmi adatokat is áttekintik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Bokor, Erszébet Koszorús, Valentin Brodszky, Thomas D’Hooghe, WERF EndoCost Consortium and János Rigó

Bevezetés: Az endometriosis az egyik leggyakoribb nőgyógyászati betegség, több mint 70 millió felnőtt és serdülő nőt érint világszerte. Célkitűzés: A szerzők az endometriosis diagnosztikus késedelmi idejének meghatározását, a sebészi, illetve kombinált műtéti kezelés hatékonyságának vizsgálatát, valamint a betegek életminőségének felmérését tűzték ki célul. Módszer: A beválogatási kritériumoknak megfelelő 240, endometriosisban szenvedő nőből 84 vett részt a retrospektív és prospektív kérdőíves felmérésben. Eredmények: A tünetek kezdetétől a diagnózisig átlagosan 3,9 év telt el. A tünetek fellépésekor a betegek 89%-a, a kezelést követő prospektíven vizsgált hónapokban 28%-a panaszkodott fájdalomról (p = 0,025). A sebészi kezelés és a műtéti terápiával kombinált konzervatív kezelés hatékonysága között nem találtak szignifikáns különbséget (p = 0,85). A munkahelyi teljesítmény csökkenéséről a betegek 47%-a, míg a személyes kapcsolatok kedvezőtlen alakulásáról a vizsgálatban részt vevők 40%-a számolt be. Az életminőségre standardizált életévveszteség egy év alatt 0,147 volt. Következtetések: Jelen felmérés az első hazai prospektív, az endometriosis életminőségre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmány. A betegségre hosszú diagnosztikus késés jellemző. Az endometriosis jelentősen rontja az életminőséget, de adekvát kezeléssel a panaszok csökkenthetők. Orv. Hetil., 2013, 154, 1426–1434.

Open access

Bevezetés: A gerinc deformitásainak műtéti kezelésében világméretű áttörést jelentő térbeli korrekciót biztosító multiszegmentális rögzítőrendszer és műtéti technika, a Cotrel–Dubousset-instrumentárium magyarországi bevezetése a szerző nevéhez fűződik, aki a bevezetést követő 21 év alatt 1655 deformitáskorrekciós műtétet végzett. Célkitűzés: A szerző közzé kívánja tenni gerincsebészeti tevékenységének eredményeit, nemzetközi összehasonlításba helyezve azokat. Módszer: A műtétek során kapocsrendszerek, majd hibrid instrumentáriumok (thoracalisan kapcsok, lumbalisan transpedicularis csavarok) kerültek használatra. A korrekció során kezdetben klasszikus derotáció, majd transzláció, később „in situ bending” technika, végezetül a három eljárás szükség szerinti keveréke került használatra. Eredmények: A műtéti kezelés során a sagittalis síkú balance helyreállítása mellett elért átlagos 40,8°-os (SD: 25,9), 65,5%-os frontális síkú korrekció részben meghaladta, részben megfelelt a nemzetközi eredményeknek. A gyulladásos (3,9%) és mechanikai szövődmények (1,7%) előfordulása megegyezett a nemzetközi átlaggal, míg a neurológiai szövődmények előfordulása (0,48%) kevéssel azok alatt maradt. Következtetések: A nemzetközi átlagot meghaladó korrekciós eredmények okát a szerző a meticulosusan alkalmazott szegmentális analízisen nyugvó, a Cotrel–Dubousset-instrumentárium korrekciós filozófiára alapuló, azt mindig következetesen alkalmazó korrekciótervezésben látja. Orv. Hetil., 2015, 156(15), 598–607.

Restricted access

Absztrakt

A derékfájás világszerte az egyik legnagyobb népegészségügyi problémává vált. A szerző a jelenleg érvényes nemzetközi standardokra támaszkodva foglalja össze a derékfájás mindennapi ellátásában szükséges ismereteket. Az akut derékfájás ellátásában kiemeli a specifikus és nem specifikus derékfájás gyors és pontos diagnózisának, elkülönítésének szükségességét. Míg a specifikus esetekben a kiváltó okok specialisták által irányított ellátása szükséges, addig a nem specifikus esetekben fájdalomcsillapító kezelés, valamint korai és aktív mobilizálás a választandó terápiás eljárás. A kezelések elsődleges célja a tünetek hatékony csökkentése mellett megelőzni azok krónikussá válását. A krónikus derékfájdalom kezelésének célja a fájdalom hatékony csökkentése, a fizikai aktivitás folyamatos fenntartása, a tartós rokkantság megelőzése, valamint a munkaképesség visszaállítása. A fájdalomcsillapítók, a nem szteroid gyulladásgátlók és az izomlazítók csökkentik a fájdalmat, míg a multidiszciplináris kezelési programok, személyre szabott, irányított gyógytorna, kognitív viselkedésterápia, valamint rövid oktatási programok segítenek a funkció helyreállításában. Műtéti kezelés a konzervatív terápiás próbálkozások sikertelensége esetén csak a degeneratív kiváltó okok megszüntetésére irányulhat. Orv. Hetil., 2015, 156(33), 1315–1320.

Restricted access

Az európai lakosság egyharmadát érintő krónikus vénás betegségnek jelentős társadalmi, gazdasági kihatása van. Egyre inkább bizonyítható, hogy a vénafal strukturális átépülését két tényező okozza: a nagy vénás nyomás következtében létrejött áramlási zavar és egy progresszív gyulladásos láncreakció. A mikrocirkulációban a „fehérvérsejtcsapda” és a leukocyta-endothel interakció vezet bőrelváltozásokhoz, lábszárfekélyhez. A CEAP-osztályozás teszi lehetővé az egész világon a betegség egységes értelmezését, az egyes osztályok leírását. A gyakorló orvos számára a duplex scan ad értékes segítséget a pontos diagnózis felállításához, a kezelés irányításához. Ez az ultrahangvizsgálat számos, hasznos információt ad az alsó végtag vénás rendszeréről, kimutatja a reflux jelenlétét és helyét, a proximalis vénák esetleges elzáródását. A kezelés lehetőségei: konzervatív bázisterápia – beleértve a kompressziót, venoaktív gyógyszereket, vénás tornát, tanácsadást és gondozást –, a műtéti kezelés és a szklerotizáció. Világszerte gyorsan terjednek az új, ígéretes terápiás módszerek: a rádiófrekvenciával vagy lézerrel végzett endovénás beavatkozások és a habszkleroterápia.

Open access