Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "műtéttechnika" x
Clear All
Authors: Attila Vágvölgyi, Ákos Kocsis, László Agócs, Zoltán Heiler, Pál Vadász and Attila Csekeő

Absztrakt

Közleményünkben pectus excavatum miatt 86 fiatal felnőttön Nuss-technikával végzett elülső mellkasfali korrekciós műtétek retrospektív elemzését végeztük el. Áttekintjük az eredményeket, az előforduló szövődményeket és azon módszereket, melyekkel a szövődmények valószínűsége csökkenthető, a műtéttechnikai részleteket is érintve. A betegek életkorát figyelembe véve értékeljük a Nuss-műtét felnőttkori alkalmazhatóságát. Az elmúlt 7 év alatt osztályunkon 86 betegen végeztünk minimálisan invazív elülső mellkasfali korrekciót. A betegek átlagéletkora 21,4 év volt. Súlyos intraoperatív szövődményt nem tapasztaltunk. Fémelmozdulást négy betegnél észleltünk, a 12, illetve 53 nappal a műtét után kialakuló elmozdulás ismételt Nuss-műtéttel megoldható volt. Egy lemezt a 13. posztoperatív napon helyi septicus szövődmény miatt, egyet pedig 14 hónappal a műtét után sterilen bekövetkező jelentős dislocatio miatt távolítottunk el. Egy beteg fájdalom miatt kérte a fém kivételét. Egy, az arteria mammaria oldalágából származó intraoperatív vérzést VATS technikával, egy tüdősérülés okozta légmellet mellkasi drainage-zsal oldottunk meg. A rekonstrukció eredménye tartós, a betegek több mint 90%-a elégedett és panaszmentes. Az évek folyamán a műtéti időtartamunk és az ápolási idő csökkent. A Nuss-műtétek biztonsággal és jó hosszú távú eredménnyel alkalmazhatók fiatal felnőttek pectus excavatum korrekciójára. A rövid hospitalizáció, kisebb műtéti fájdalom, a minimálisan invazív műtét csökkent időtartama jelenti a beavatkozás előnyeit. Fokozottabb rizikót a 30 év feletti életkor és a megelőző mellkasfali korrekció jelent.

Restricted access
Authors: Oszkár Hahn, Dávid Bárdos, Péter Kupcsulik, Attila Szijártó, András Fülöp, Bálint Kokas, Damján Pekli, Attila Zsirka-Klein, Ibolyka Dudás, Péter Pajor and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A májtumorok reszekálhatóságának egyetlen biológiai feltétele a májreszekció után megmaradó, a májműködést még biztosítani képes elégséges májszövetmennyiség (FLR). A műtét után visszamaradó májszövet tömege még a műtét előtt megnöveszthető vena portae okklúziós eljárásokkal. A legújabb ilyen eljárás az Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), mely a legrövidebb idő alatt a legjelentősebb indukált hipertrófiát biztosítja. A műtét morbiditása és mortalitása az eljárás bevezetése idején azonban elfogadhatatlanul magas volt. Célkitűzés: A szövődmények csökkentése a betegszelekció pontosításával és a műtéti technika módosításával. Módszer: Műtéttechnikai módosításként a ’teljes mobilizálás’ technika helyett klinikánkon ún. ’no touch’ technikát dolgoztunk ki. Klinikánk betegadatait nemzetközi regiszterbe kapcsoltuk, melyben gyűjtjük a demográfiai adatok mellett az alapbetegség, a májműtét, illetve a szövettani jellemzőket, vizsgáljuk a morbiditást (Clavien–Dindo) és a mortalitást. A májtérfogat és -funkció mérésére CT-volumetriát, valamint 99mtechnécium-mebrofenin SPECT/CT-t alkalmazunk. Az adatokat multivarianciaanalízissel vizsgáltuk. Eredmények: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának I. Sebészeti Klinikáján 2012 és 2018 között 20 ALPPS-műtétet végeztünk. A relatív térfogatnövekmény, illetve a reszekabilitás 96% vs. 86%, illetve 95% vs. 98% volt klinikánk és a regiszter 320 betegét vizsgálva. ’No touch’ technika alkalmazásakor a Clavien–Dindo III–IV. morbiditás és a mortalitás (22%–0%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint ’complete mobilization’ technika esetén (63%–36%; p<0,05). A regiszter betegadatainak multivarianciaanalízise alapján mortalitást fokozó független tényező volt a 60 év feletti kor, a máj macrosteatosisa, a nem colorectalis májtumor, a 300 percnél hosszabb műtét, a több, mint 2 egység vörösvértest-transzfúzió, illetve az elégtelen FLR-funkció a stage 2 előtt (p<0,05). Következtetés: Az ALPPS-műtét morbiditása és mortalitása helyes betegkiválasztással és ’no touch’ műtéttechnikával csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269.

Open access

1996 A transanalis endoszkópos műtéttechnika (sec. Buess) magyarországi első eredményei Orv Hetil 137 2839 43 . 7

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A méhnyakrák a nők egyik vezető haláloka a daganatos megbetegedések közül. A korai stádiumban felismert daganat műtéti ellátásának két leggyakrabban alkalmazott módja a laparoszkópos és a hasi út. Célkitűzés: Célunk volt az idegkímélő totális laparoszkópos radikális hysterectomia és a hasi radikális hysterectomia intra- és posztoperatív eredményeinek összehasonlítása klinikánk anyagában. Módszer: 2016 júniusától 2017 júniusáig 10 laparoszkópos és 11 hasi radikális méheltávolítást végeztünk korai stádiumú méhnyakrák miatt. Az eredményeket retrospektíve értékeltük. Eredmények: Nem volt különbség a hasi és laparoszkópos műtétek között a műtéti időben, a vérvesztésben, az intra- és posztoperatív szövődmények számában. Hasi műtéttel szignifikánsan több kismedencei nyirokcsomót távolítottunk el. A betegek hospitalizációjának ideje szignifikánsan rövidebb volt a laparoszkópos csoportban. Következtetés: A totális laparoszkópos radikális hysterectomia műtéti eredményei a hasi radikális hysterectomia hasonló eredményeivel összehasonlíthatók, attól nem kedvezőtlenebbek. A laparoszkópos műtéttechnika előnyei miatt ennek a technikának a prioritása felmerül a korai stádiumú cervixcarcinoma műtéti kezelésében. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1403–1409.

Restricted access
Authors: Andrea Ferencz, Hossein Bahri, Zalán Szántó, Erzsébet Rőth and György Wéber

A hasi sebészetbe több mint 20 éve vezették be a minimálisan invazív műtéti technikát megvalósító laparoszkópos beavatkozásokat. A klinikai eredmények oda vezettek, hogy ezek jelentős része ma már rutinbeavatkozásnak tekinthető. A hasi sebészet új generációját a Natural Orifice Transluminal Endoscopic Surgery technika jelentheti. A módszer természetes testnyílásokon transluminalisan bevezetett (transgastricus, transcolonicus, transvaginalis), flexibilis endoszkóppal végzett diagnosztikus és terápiás hasi műtéteket jelenti. Teoretikusan a módszer lehetőséget nyújt az invazivitás és a posztoperatív fájdalom további csökkentésére, a posztoperatív hasi sérvek elkerülésére és a kozmetikai eredmények javítására. Jelenleg is számos kutatócsoport dolgozik azon világszerte, hogy a mint minden új technikánál joggal felmerülő kérdésekre (műtéttechnika, indikáció, kontraindikáció, szövődmények, monitorozás) és aggályokra tudományosan megalapozott választ kapjunk. A jelen közlemény áttekintést kíván adni az új sebészeti technika eddig elért hazai és nemzetközi kísérletes eredményeiről és klinikai vonatkozásairól.

Restricted access

Az elmúlt 30 évben a bevezetett minimálisan invazív műtéttechnika forradalmasította a nőgyógyászati ellátást. A da Vinci robot 2005-ben történő bevezetése a nőgyógyászati sebészetbe nagy léptékű változást hozott. Felhasználási területe főleg az általános és reproduktív nőgyógyászati műtétekre, nőgyógyászati urológiai és nőgyógyászati onkológiai beavatkozásokra összpontosul. Leggyakoribb műtéttípusok: méheltávolítások, myomakiágyazások, függelékeken végzett műtétek, méhkürt-anastomosisok, sacrocolpopexia és a radikális nőgyógyászati onkológiai műtétek. A robotsebészet gyors és széles körű terjedésével ellentétben nem állnak rendelkezésre elegendő számban randomizált összehasonlító és költséghatékonysági vizsgálatok. Megfelelő képzés és gyakorlat birtokában az optimális betegválasztást követően a robotsebészet kiemelkedő előnyökkel jár. Legfontosabb előnyei a minimális vérveszteség, alacsony posztoperatív fájdalom, gyors felépülés és a csekély szövődményráta. Ameddig azonban nem állnak rendelkezésre elegendő számú, hosszú távú követéses vizsgálatok és összehasonlító, randomizált tanulmányok, a robotsebészetet nem szabad minden javallat esetén alkalmazni. A cikk bemutatja a robotsebészet nőgyógyászatban elért fejlődését, technikai felépítését és alkalmazási területeit a rendelkezésre álló irodalmi adatok tükrében. Orv. Hetil., 2012, 153, 967–972.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A kismedencei szervek süllyedésének (POP) előfordulási aránya az életkor előrehaladtával növekszik, és az idősödő nőpopuláció jelentős többségét érinti. Az elmúlt évtizedben széles körben elterjedtek a POP rekonstrukciója céljából alkalmazott szintetikus transvaginalis háló (TVM)-műtétek. Az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA) által 2008-ban, majd 2011-ben kiadott figyelmeztetést követően a hálóműtétek számában drasztikus csökkenés volt megfigyelhető, ugyanakkor mind a mai napig nem érhető el megfelelő hatékonyságú műtét. Célkitűzés: A tanulmány célja a klasszikus, háló nélküli és háló felhasználásával történő kismedencei helyreállító műtétek hatékonyságának összehasonlítása volt POP-csökkentő és antiincontinens (anti-SUI-) hatás, valamint intra-, peri- és késői (36 hónap) posztoperatív komplikációs ráta alapján. Módszer: 2013. január és 2014. január között összesen 120, II–III. stádiumú, mellső-középső kompartmentsüllyedésben és genuin stresszincontinentiában szenvedő, műtéti ellátásra került beteg adatait elemeztük. TVM-műtéten 60 nőbeteg, Kelly–Stoeckel-vaginoplasticán további 60 nőbeteg esett át. A műtéti komplikációkat Clavien–Dindo (CD)-rendszer segítségével határoztuk meg. Eredmények: A mellső hüvelyfali süllyedés megszüntetésével (91,6% vs. 63,3%; p<0,001), továbbá anti-SUI tekintetében (90% vs. 55%, p<0,001) a TVM-műtéttel szignifikánsan jobb eredményt lehetett elérni, mint a Kelly–Stoeckel plasztikai műtéttel, ugyanakkor hálókilökődés a vizsgált 36 hónapos utánkövetés alatt 8,33%-ban fordult elő. A Clavien–Dindo-beosztás szerinti perioperatív szövődmény tekintetében a két csoport között szignifikáns eltérés nem igazolódott (p = 0,405). Következtetés: A hüvelyi hálóműtétek jó eredménnyel és elfogadható rövid és hosszú távú szövődményprofillal alkalmazhatók mind POP-rekonstrukció, mind a POP-ot kísérő genuin SUI megszüntetése céljából. A helyes indikációs kör betartása, a tökéletes műtéttechnika elsajátítása ugyanakkor megkerülhetetlen a tökéletes operatív eredmény eléréséhez. Orv Hetil. 2018; 159(10): 397–404.

Restricted access

Nagy A, Buess G: A transanalis endoszkópos műtéttechnika (sec. Buess) magyarországi első eredményei. Orv Hetil 1996; 137: 2839–2843 5 Morino M, Risio M, Bach S, Beets

Restricted access