Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for :

  • "magasvérnyomás-betegség" x
Clear All
Authors: Andrea Emese Jakab, Erzsébet Valéria Hidvégi, Miklós Illyés, Attila Cziráki, Tibor Kalmár, Zoltán Maróti and Csaba Bereczki

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban világszerte folyamatosan emelkedik a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakorisága. Ez a jelenség nemcsak a felnőtt-, hanem a gyermek- és serdülőpopulációt is érinti. Ugyanakkor a túlsúly és az elhízás nem csupán kórállapotok, hanem számos egyéb megbetegedésnek, így emelkedett és magas vérnyomásnak a kialakulásához is vezethetnek. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a túlsúlyhoz és az elhízáshoz társult emelkedett és magas vérnyomás előfordulási gyakoriságát magyarországi 3−18 éves korú populációban. Módszer: A vizsgálatba 2005 és 2018 között összesen 8624 (fiú = 4719) gyermeket és serdülőt vontunk be. Normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott csoportokat a testtömegindex alapján képeztünk. Az emelkedett (≥90–<95 percentilis) és magas (≥95 percentilis) vérnyomás diagnózisát részletes noninvazív kivizsgálás (laboratóriumi vizsgálat, hasi ultrahang, gyermekkardiológiai vizsgálat, 24 órás vérnyomás-monitorizálás) eredményeként állítottuk fel. Eredmények: Vizsgálatunkban a túlsúly és az elhízás együttes előfordulási gyakorisága 23,5% volt, ezen belül fiúknál 26,4%, míg lányoknál 20%. A túlsúlyos gyermekek és serdülők csoportjában az emelkedett vérnyomás prevalenciája 9,8%, az elhízottaknál 4,6% volt, míg a magas vérnyomás előfordulási gyakorisága 8,3% (esélyhányados: 1,1; 95% CI) volt a túlsúlyosak és 26,7% (esélyhányados: 3,6; 95% CI) az elhízottak között. Következtetés: Tudomásunk szerint először közlünk magyarországi adatokat nagyszámú kortárs gyermek- és serdülőpopuláció esetében az emelkedett és magas vérnyomásnak a túlsúlyhoz és az elhízáshoz társuló előfordulási gyakoriságáról. A túlsúly és az elhízás a társult hypertoniával a szív-ér rendszeri betegségek kialakulása szempontjából fokozott kockázatot jelent. Éppen ezért kiemelkedően fontos a jól működő primer prevenciós stratégiák kialakítása. Orv Hetil. 2020; 161(4): 151–160.

Open access
Authors: Piroska Balog, Csaba Dégi L., Gábor Szabó, Anna Susánszky, Adrienne Stauder, Andrea Székely, Paul Falger and Mária Kopp

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője.

Restricted access

Az ADVANCE- (Action in Diabetes and Vascular disease: preterAx and diamicroN-MR Controlled Evaluation) tanulmány széles körben vizsgálta a vérnyomáscsökkentés és az intenzív vércukorcsökkentés hasznát 2-es típusú diabetes mellitusban. Átlagosan 4,3 év követési idő után az aktív kezelésre kijelöltek 73%-a, a kontrollkezelésre kijelöltek 74%-a tartotta meg a randomizációkor kapott kezelést. A placebokezelésre kijelölt betegekkel összehasonlítva, az aktív kezelés a vérnyomást 5,6/2,2 Hgmm-rel csökkentette. A major macrovascularis és microvascularis események relatív kockázata 9%-kal csökkent (aktív: 861 [15,5%] vs placebo 938 [16,8%]; esélyhányados 0,91, 95% CI 0,83–1,00, p = 0,04). A perindopril és indapamide fix kombinációja ezért meglehetősen jó hatással védheti ki a hipertónia szövődményeit 2-es típusú diabéteszes betegekben.

Restricted access
Authors: István Kiss and Ede Kékes

Napjainkban a hypertonia népbetegségnek tekinthető már az egész világon. A magas vérnyomásban szenvedő egyének száma egyre nő és a hypertonia okozta kockázat, megbetegedés és halálozás a legkorszerűbb terápia ellenére sem csökken kellő mértékben. Népbetegségként a hypertonia népegészségügyi kérdéssé vált. A prevencióhoz, illetve a hatékony ellátáshoz számos tulajdonság, vizsgálati adat és a terápia integrált adatsora szükséges. Mindezek hiánya vetette fel annak a szükségességét, hogy olyan adatbázis kerüljön létrehozásra, amelynek elemzésével a feltett kérdések megválaszolhatóvá válnak. Az adatok regiszterbe gyűjtésére és feldolgozására a Magyar Hypertonia Társaság vállalkozott először 2002-ben. A Magyar Hypertonia Regiszterbe eddig négy alkalommal történt adatfelvétel (2002, 2005, 2007, 2011), és jelenleg 108 473 beteg adatát tartalmazza. Az adatok alapján a magyarországi hypertoniás betegek 80%-a nagy vagy nagyon nagy cardiovascularis kockázatú csoportba tartozik. A regiszter adataival követni lehetett a magyarországi hypertoniás populáció cardiovascularis kockázatát és az alkalmazott antihipertenzív terápia hatékonyságát. A nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a hypertoniaregiszter létrehozása támogathatja a népegészségügyi programok eredményességét. Számunkra a Magyar Hypertonia Regiszter program is ezt igazolta. A továbblépéshez egyénileg azonosítható regiszterre lenne szükség, a megfelelő adatkezelési szabályozás és az evidenciákon alapuló szakmai irányelvek alkalmazása mellett. Orv. Hetil., 2014, 155(19), 764–768.

Open access
Authors: Gábor Simonyi, J. Róbert Bedros and Mihály Medvegy

Jól ismert, hogy a hypertonia önálló cardiovascularis kockázati tényező. A magasvérnyomás-betegség kezelésére gyakran három vagy annál is több készítmény szükséges. Amennyiben a betegnél a maximálisan tolerált adagban alkalmazott legalább három vérnyomáscsökkentő kombinációjával (egyike diuretikum) sem érhető el a célvérnyomás, rezisztens hypertoniáról van szó. A rezisztens hypertonia gyógyszeres kezelése a legtöbb esetben a gyógyszer-kombinációk számának növelése ellenére is sikertelen. Ennek veszélye viszont a magas vérnyomásból adódó fokozott cardiovascularis kockázat. A rezisztens hypertonia eszközös kezelésére jelenleg két fő irányban folynak vizsgálatok. Az egyik a carotisbaroreceptorok stimulációjával, míg a másik az arteria renalisok körüli szimpatikus idegrostok rádiófrekvenciás ablatiójával csökkenti a rezisztens hypertoniában szenvedők vérnyomását. Orv. Hetil., 2013, 154, 203–208.

Restricted access
Authors: Călin Molnar, Tibor Sárközi, Cedric Kwizera, Marian Botoncea, Opriș Zeno, Marius Petrișor and Bianca Liana Grigorescu

Absztrakt:

Az epehólyag-agenesia ritka, a biliaris rendszer embriológiai hibája miatt kialakult veleszületett elváltozás. Az esetek többségében tünetmentes, más esetekben az epekólika tüneteit utánozza. Betegünk 72 éves kaukázusi nő. Anamnézisében magasvérnyomás-betegség, illetve magas koleszterinszint szerepelt, melyekre vérnyomáscsökkentő, illetve koleszterinszint-csökkentő kezelést kapott. Felvételére az epekólika tüneteinek megjelenése miatt került sor. Laparoszkópos műtéten esett át, mely alátámasztotta a végleges diagnózist. E ritka eset kapcsán bemutatjuk megközelítésünket, valamint az orvosi szakirodalom rövid áttekintését. A sebésznek intraoperatívan el kell döntenie, hogy egy lehetséges ectopiás epehólyagot keres, vagy tovább vizsgálja az esetet képalkotó eljárások segítségével. Az epehólyag-agenesia ritka állapot, mellyel a sebésznek számolnia kell. Azokban az esetekben, amikor az epekövesség tünetei nem meggyőzőek, a műtét elkerülése végett a legjobb kiegészítő képalkotó eljárás a mágnesesrezonancia-kolangiopankreatográfia. Orv Hetil. 2019; 160(38): 1510–1513.

Restricted access

A magasvérnyomás-betegség az egyik leggyakoribb betegségforma, amely önmagában is cardiovascularis rizikófaktor Európa és Amerika civilizált országaiban. A hypertoniás betegek 40–50%-ában egyéb rizikófaktorok is társulnak a betegséghez, mint dohányzás, dyslipidaemia, szénhidrátanyagcsere-zavar, metabolikus szindróma vagy éppen 2-es típusú diabetes mellitus. Ezeknél a magas rizikójú betegeknél az optimális kezelés megoldása nem egyszerű feladat, és a célérték elérése monoterápiával csaknem lehetetlen. Az utóbbi években kiderült, hogy a vérnyomáscsökkentés és a kóros lipidprofil-normalizálás együttes megvalósítása igen nagy jelentőségű az atheroscleroticus szövődmények megelőzése terén. Ehhez két-három vagy több gyógyszer együttes adására van szükség.Mi elindítottunk egy nyitott vizsgálatot mintegy 1000, nagy rizikójú hypertoniás betegnél, akiknél a magas vérnyomás mellett dyslipidaemiát, visceralis obesitast, metabolikus szindrómát vagy 2-es típusú diabetest igazoltak. A polipill típusú kezelési stratégiánk során ACE-inhibitort (lisinopril), kalciumantagonistát (amlodipin), statint (atorvastatin) és szükség szerint antithrombocyta-kezelést adtunk.

Restricted access

Absztrakt:

A szervátültetések utáni immunszuppressziós kombinációs terápia fontos eleme a takrolimusz. A kalcineurininhibitor-csoportba tartozó gyógyszer terápiás tartománya szűk. A vérkoncentráció beállítása esetenként igen bonyolult, a mellékhatások elkerülése, valamint a megfelelő immunszuppresszió elérése érdekében azonban elkerülhetetlen. A cikkben a takrolimusz farmakokinetikai, farmakogenetikai és röviden a farmakodinámiai tulajdonságait foglaltuk össze. Részletesebben a citokróm enzimek egyéni variációit tekintjük át. Az irodalmi adatok áttekintése után egy új, a rizikócsoportba tartozó betegek kiszűrésére alkalmas módszer ismertetése következik. A koncentráció/dózis arány meghatározásával a kutatók megkülönböztetnek gyors és lassú metabolizáló betegcsoportokat. A gyors metabolizálókról általánosságban elmondható, hogy magasabb dózisokat igényelnek, és a szövődmények előfordulása körükben gyakoribb. Hosszabb távon eredményeik elmaradnak a lassú metabolizáló csoportéitól. A vesetranszplantációk hosszú távú jó eredményeihez ma már sokkal inkább hozzájárul a gondozási időszak problémáinak megoldása, mint maga a műtét. Ebbe a csoportba beletartozik az alapbetegségek megfelelő kezelése (magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, endokrinológiai problémák), a szövődmények (például infekciók, malignus betegségek) időben történő felismerése, kezelése, valamint az immunszuppresszió pontos beállítása. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1178–1183.

Open access