Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "malignus melanoma" x
  • All content x
Clear All

–46. [Hungarian] Rásó, E., Barbai, T., Győrffy, B., et al.: Prognostic and predictive markers of malignant melanoma. [A malignus melanoma prognosztikus és prediktív markerei.] Magy. Onkol., 2013, 57 (2), 79–83. [Hungarian

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Tóth, Beáta Somlai, Judit Hársing, Zsófia Hatvani, and Sarolta Kárpáti

Bevezetés: A malignus melanoma túlélése elsősorban a TNM-stádium függvénye, azonban a Nemzeti Rákregiszter a daganatokat stádiumok alapján nem részletezi. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán melanomával kezelt betegek stádiumfelmérését tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálat 2004–2009 között diagnosztizált 1160 cutan melanomás betegre (558 férfi és 602 nő, átlagéletkoruk 60,5±16, illetve 57±17 év) terjedt ki. Eredmények: Nagy esetszámú nemzetközi vizsgálatokkal összehasonlítva az IA és IV-es stádiumban a klinika betegeinek aránya kedvezőnek bizonyult, azaz viszonylag magas százalékban fordultak elő a korai melanomák (IA: 34,8%), alacsony volt a késői, IV-es stádiumú daganatok előfordulása (0,4%). Az IB–IIA stádiumban már szignifikánsan alacsonyabb, a későbbi stádiumok (IIC, IIIA, IIIB) esetében magasabb volt a betegek aránya a nyugat-európai, ausztráliai, egyesült államokbeli adatoknál. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy a korai diagnózis javítása, a nyugati országokhoz való felzárkózás érdekében további lépések, primer és szekunder prevenciós programok szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 969–976.

Open access

16 481 490 . 11. G Szekeres Z Battyáni 2003 A malignus

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Árpád Rózsa, Erzsébet Mellár, Sándor Poczik, Róbert János Bánhegyi, Péter Soós, József Liechtenstein Zábrák, Béla Pikó, István Varga, and Aurél Ottlakán

Absztrakt

A mucosalis melanomák csoportjába tartozó primer gastrointestinalis (GI) melanomák előfordulása igen ritka. Az összes malignus melanomát tekintve – azok mintegy 5%-át teszik ki – legnagyobb részük (3%) a rectumban található. A prognózis rossz, az átlagos 5 éves túlélés rectalis melanoma esetén 10–20%. Közleményünkben három esetet mutatunk be. 1. A 68 éves férfi kórszövettanilag igazolt rectummelanoma miatt került műtétre. Radikális műtéti és onkológiai kezelés után a műtétet követően három évvel a primer tumor áttétes manifesztációját igazolták a gyomorban. Radikális gyomorkiirtást követően onkológiai kezelés történt. 2. Az 59 éves férfi betegnél appendicitisre utaló tünetek miatt appendectomiát végeztünk. A kórszövettani vizsgálat az appendix melanomáját véleményezte. A kivizsgálás során a primer tumor a gyomorban volt, és áttéteket igazoltak a tüdőben is. 3. A 82 éves nőbeteg végbélfájdalom, nyákos, gyakori székürítés, széklettartási nehézség miatt jelentkezett ambulanciánkon. A rectum alsó harmadában primer melanoma malignum igazolódott multiplex hepaticus áttétekkel. Bemutatásra szánt eseteink leginkább azért igen figyelemreméltóak, mert a malignus melanoma rendkívül ritka lokalizációiról van szó, különösen igaz ez a háromból két esetben, melyekben a primer GI melanoma metastasisa is a GI traktusban volt fellelhető.

Restricted access

Absztrakt

A hagyományosan hormondependens tumorok mellett egyre több daganattípusról derül ki, hogy eltérő módon viselkedik férfiakban és nőkben, arra utalva, hogy az endokrin tényezőknek szerepe lehet a betegség lefolyásában. Malignus melanóma esetében a premenopauzális nők túlélési rátája jobb, mint a posztmenopauzálisoké vagy a férfiaké. Ennek ellenére azok a kutatások, melyek a melanómák nemihormon-receptorstátuszát kívánták elemezni, nem vezettek egyértelmű eredményre. Az epidemiológiai megfigyeléseknek a kísérletes alátámasztása is igen ellentmondó eredményeket hozott. Humán melanóma-sejtvonalainkon mi sem tudtunk fehérjeszinten számottevő mennyiségben jelenlévő nemihormon-receptorokat kimutatni. Bár mRNS-szinten detektálhatóak voltak, a kvantitatív vizsgálatok szerint nagyságrendileg kisebb mértékben expresszálódnak, mint a pozitív kontrollnak használt sejtvonalak esetében. A nemi hormonok nem befolyásolták jelentősen melanómasejtjeink in vitro tulajdonságait. A glükokortikoid-receptor kimutatható volt mind mRNS-, mind fehérjeszinten, a dexametazon mégis csak igen nagy dózisban hatott in vitro. Munkacsoportunk korábbi eredményei azt mutatták, hogy humán melanómasejteket injektálva hím és nőstény SCID egerek lépébe, a metasztázisok száma hím egerekben jelentősen magasabb. Ez a különbség már az első napon kialakul. Farokvénába oltást követően a tüdő kolonizációjában nem volt ilyen különbség. Szívbe oltás után vizsgálva a kolóniaképzés mintázatát, csak a máj esetében találtunk különbséget a nemek között a kolóniák előfordulási gyakoriságában illetve számában. Megállapítottuk tehát, hogy a megfigyelt jelenség a májra specifikusnak tekinthető. Ezért vetődött fel a 2-metoxi-ösztradiol szerepe a nemi preferencia kialakulásában. A 2ME2 az ösztradiolnak a májban keletkező metabolitja, és már ismert tumorellenes hatásáról. Hatását nem az ösztrogénreceptorokon keresztül fejti ki. Hatékonyan gátolta humán melanómasejtek szaporodását a sejtciklus befolyásolásával és apoptózis indukálásával. A mechanizmusban szerepet játszanak a mikrotubulusok, a mitokondrium és a kaszpázok is. Emberi melanómasejtek SCID egerek lépébe való oltását követően az állatok 2ME2-kezelése csökkentette a primer tumor méretét, a májkolóniák számát, és növelte az apoptotikus sejtek arányát a kolóniákban.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Szabó, Miklós Szűcs, András Horváth, Eszter Székely, Gitta Pánczél, Gabriella Liszkay, Péter Holló, Norbert Wikonkál, and Péter Nyirády

malignum. [Malignus melanoma veseáttéte.] Magy Urol. 2000; 12: 159–162. [Hungarian] 3 Böde I, Bálint P, Pajor L, et al. Male urethral melanoma. [A férfi húgycső melanoma.] Magy Urol

Open access