Search Results

You are looking at 1 - 10 of 46 items for :

  • "mellékhatás" x
  • All content x
Clear All
Magyar Onkológia
Authors: Edit Rápolti, András Szigeti, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei, Árpád Boronkai, András Papp, Éva Gömöri, Örs Péter Horváth, and László Mangel

Neoadjuváns, szimultán radiokemoterápiával elérhető terápiás választ és a kezelési mellékhatásokat vizsgáltuk lokoregionálisan előrehaladott rectumtumoros betegeknél. A pécsi Onkoterápiás Intézetben 2005 és 2007 között 112 klinikailag II–III. stádiumú rectumtumoros beteg részesült neoadjuváns radiokemoterápiában. A kezelést megelőző staging részeként hasi-kismedencei CT (112), transzrektális UH (49), kismedencei MR (10), és PET-CT (1) vizsgálat történt. A sugárkezelés hason fekvő pozícióban, belly-board vékonybél-védelemmel, 18 MV fotonenergiával, 3D-CRT technikával, 45 Gy összdózissal (napi 1,8 Gy) történt, az irradiáció 1. és 5. hetében 5-FU és Ca-folinát kezeléssel. A radiokemoterápiát követő negyedik héten készült CT-t a RECIST-kritériumok alapján értékeltük. A radiokemoterápia után 6–9 héttel sebészeti beavatkozás történt, és a szövettant a Mandard-féle regressziós beosztás szerint értékeltük. Mellékhatásokat CTCAE v 3,0 szerint rögzítettük. Akut grade 1, 2 és 3-as gasztrointesztinális mellékhatás a betegek 12%-ánál, hematológiai toxicitás 9,5%-ban jelentkezett. A kontroll CT-vizsgálatok 64,85%-os válaszrátát mutattak. A Mandard-féle grádus 15%-ban TRG1, 30,4%-ban TRG2, 28%-ban TRG3, 24%-ban TRG4 volt, míg TRG5 2,6%-ban fordult elő. Műtéti megoldásra 89 betegnél került sor, 72 esetben R0 reszekcióval. Szövettanilag 46%-ban T, 34,5%-ban N kategóriában tapasztaltunk downstaginget. Fokozott műtéti szövődményrátáról nincs tudomásunk. A neoadjuváns kezelést követően 86 beteg követését végeztük el. 2009 márciusáig követett betegeink közül 48-an jelenleg is progressziómentesek (55,8%). Lokális recidíva 3 esetben fordult elő, 25 esetben pedig távoli áttét miatt progrediált a betegség, bár a lokális kontroll megtartott volt. 10 esetben lokális recidívát és távoli áttétet is diagnosztizáltunk. A betegek közül 17 hunyt el. A II–III. stádiumú rectumtumoros betegek neoadjuváns radiokemoterápiája alacsony toxicitású kezelés, mely eredményes és magas R0 reszekciós arányt tesz lehetővé.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Lipiodollal jelölt tumorágy alapján végzett képvezérelt sugárkezelés, illetve szimultán integrált boost technika bevezetése izominvazív hólyagdaganatok radiokemoterápiájában. Módszer: Izominvazív tranziciocelluláris hólyagcarcinoma miatt 2016. április óta három férfi betegünknél végeztünk radiokemoterápiát. A radiokemoterápia megkezdése előtt mindegyiküknél tumorágy-reszekciót végeztünk, amely során a daganatágyba submucosalisan 10 ml lipiodolos oldatot fecskendeztünk be, így jelölve a tumor helyét az emelt dózisú besugárzáshoz. A radiokemoterápia során 30 frakcióban a kismedencére 51 Gy-t (napi 1,7 Gy), a teljes hólyagra 57 Gy-t (napi 1,9 Gy), a lipiodollal megjelölt tumorágyra 63 Gy-t (napi 2,1 Gy) adtunk szimultán integrált boost formájában, forgóíves, intenzitásmodulált technikával. A besugárzás pontosságát napi kilovoltos CT-vel biztosítottuk. A radiokemoterápia alatt jelentkező korai radiogén urogenitalis és gastrointestinalis mellékhatásokat a Radiation Therapy Oncology Group beosztása szerint osztályoztuk. Eredmények: A lipiodol beadása során és azt követően érdemi perioperatív mellékhatást, toxicitást nem észleltünk. Betegeinknél az előírt dózist leadtuk. A sugárkezelés időtartama hat hét volt (heti öt frakció). A SIB-kezeléshez kialakított dózis–térfogati megszorításokat minden betegünknél teljesítettük. A kilovoltos CT-ellenőrzések során a lipiodollal megjelölt tumorágy jól látható volt. A kezelés alatt egy betegnél grade II cystitist és grade II proctitist, egy betegnél grade I cystitist észleltünk, amelyek tüneti, gyógyszeres kezeléssel javultak. A harmadik betegnél akut radiogén mellékhatás nem alakult ki. Következtetések: A lipiodol hólyagfali injektálása biztonságos volt, perioperatív toxicitást nem okozott. A tumorágy lipiodolos jelöléssel jól látható volt a sugárkezelés előtt végzett kilovoltos CT-n. A teljes kezelési idő négy nappal megrövidült, a tumorágyra leadott biológiai összdózis emelése mellett. A korai radiogén mellékhatások mérsékeltek voltak. Orv Hetil. 2017; 158(51): 2041–2047.

Open access

Közel másfél évtizede bizonyított a ciszplatinalapú radiokemoterápia előnye, mindenekelőtt az előrehaladott szolid tumorok kezelésében. Fej-nyaki és méhnyakdaganatokban már rendelkezésre állnak az áttekintő, sőt prospektív vizsgálatok eredményei. Bizonyítást nyert, hogy mind korai, mind előrehaladott stádiumban a lokális terápiás válasz és a teljes túlélés vonatkozásában jobb az egyedüli sugárterápiához képest. A ciszplatin hatása újabb hatékony molekulákkal (például m-TOR-gátlókkal, tirapazaminnal) valószínűleg tovább fokozható. Ismertetésre kerülnek ezeken túl a jelenleg folyó, a terápiás eredményeket hasonlóan tovább javító, nem ciszplatinalapú radiokemoterápiás kezelések is. Nem szabad megfeledkezni ugyanakkor arról, hogy mindenekelőtt a méhnyakrákok radiokemoterápiája – mint minden kombinált kezelés – együtt járhat hematológiai és/vagy hólyag- és bélkárosodással. Ennek megelőzésére és elkerülésére már saját tapasztalatok és nemzetközi ajánlások is rendelkezésre állnak. Orv. Hetil., 2013, 154, 803–809.

Restricted access

A nemszteroid gyulladásgátlók (NSAID) az egyik legszélesebb körben alkalmazott gyógyszercsoport világszerte. Számos jótékony hatásuk mellett az évtizedek során kedvezőtlen mellékhatásaik is kiderültek. Az NSAID-ek károsíthatják a tápcsatorna bármely szakaszát. Korábban alsó tápcsatornai mellékhatásaikat kisebb jelentőségűnek gondolták, egyre több megfigyelés igazolja azonban, hogy legalább olyan mértékben károsítják az alsó tápcsatornát, mint a felsőt, csupán a diagnosztikai lehetőségek korlátozottabbak. Az NSAID-ek károsíthatják az ép nyálkahártyát, de meglévő bélbetegség fellángolását is okozhatják. Alsó tápcsatornai mellékhatásokat elsősorban a duális (COX-1- és COX-2-) gátlók idéznek elő. A patomechanizmusban a ciklooxigenáz-gátlás mellett fontos a helyi hatás, amely az epithelsejt sérülésével megindítja a további károsodás láncreakcióját (permeabilitás növekedése, luminalis faktorok beáramlása, gyulladásos mediátorok termelődése stb.). A tanulmányban a szerzők a legújabb irodalmi adatok alapján tárgyalják a jelentősebb alsó tápcsatornai NSAID-mellékhatásokat, valamint a jelenleg rendelkezésre álló prevenciós és terápiás lehetőségeket.

Restricted access

Absztrakt:

A nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek a leggyakrabban javasolt fájdalomcsillapítók. A reumatológiai gyakorlatban a fájdalom és a gyulladás csökkentésére egyaránt használjuk, ugyanakkor a terápiás ajánlások is fokozott óvatosságra intenek e gyógyszercsoport használata során, azok jól ismert lehetséges – gastrointestinalis, cardiovascularis és renalis – mellékhatásai miatt. Különösen igaz ez az idősebb életkorú vagy fiatalabb, de polimorbid betegek esetében. Miután hazánkban is öregedő populációval kell számolnunk, alapvető fontosságú, hogy a gyakorló orvos tisztában legyen a nemszteroid gyulladáscsökkentők alapvető farmakokinetikai sajátosságaival, gyógyszer-interakcióival, mellékhatásprofiljával, és a saját szakterületén belül mindig a legújabb irányelvek mentén használja ezeket a gyógyszereket. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1783–1788.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Várnai, Mária Végh, László Pótó, and Lajos Nagy

Az acenocoumarol-kezelés gyakran okoz kórházi felvételt igénylő gastrointestinalis és egyéb manifeszt vérzéseket. Célkitűzés: Az acenocoumarollal kezelt betegek tudásszintjének felmérése a káros mellékhatásokkal, valamint a káros gyógyszer-táplálék kölcsönhatásokkal kapcsolatban. Módszer: Hatvanhat kérdésből álló kérdőív, amelyet a betegek családorvosi praxisokban (77 darab), illetve a Családorvostani Intézet és a III. Sz. Belgyógyászati Klinika szakrendelésein (80 darab) töltöttek ki. Eredmények: Összesen 157 fő vett részt a vizsgálatban (férfi:nő arány 45:55; átlagéletkor = 65,5 év). Az orvos mellett a dietetikus és a szakképzett nővér által is tájékoztatott betegcsoportban mindenki tudott a lehetséges mellékhatásokról. A családorvos, illetve az egyéb szakorvos által tájékoztatott csoportban a betegek 14,5%-ának, illetve 31,1%-ának nem volt tudomása a véralvadásgátló kezelés mellékhatásairól. A betegek 71,4%-a számára ismeretlen a diéta lényege és fontossága. Az acenocoumarol és egyéb gyógyszerek közötti káros kölcsönhatásokról a betegek tájékozottsága alacsony: az aszpirin, a fájdalomcsillapítók, illetve a K-vitamin közötti kölcsönhatásról a betegek 24,4, 23,0, illetve 18,6%-ának volt tudomása. Következtetések: Jelentős mértékben javítani kell a betegek informáltságát a per os antikoaguláns terápia körülményeiről. A betegtájékoztatás hatékonysága növelhető, ha ebben az orvos mellett dietetikus és szakképzett nővér is közreműködik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Bényi, Zsuzsanna Kéki, Péter Rákos-Zichy, Vilmosné Panics, and Ivett Honvéd

Az időskori esések egészségügyi, szociális, gazdasági terhe igen jelentős napjainkban is. A demográfiai változások következtében a problémával továbbra is számolni kell. Európa-szerte nagy figyelem hárul az időskori balesetek megelőzésére. A szerzők egy európai uniós program keretében kutatást végeztek a szociális otthoni körülmények között élők esési gyakoriságáról, illetve annak okairól. Cél: A kutatás célja az volt, hogy az esések gyakoriságán kívül azok háttere is feltárásra kerüljön, különös tekintettel a gyógyszerfogyasztásra. Adatok, módszer: Egységes kérdőív alapján két szociális otthonban, amelyeknek együtt 1016 lakója van, egyéves vizsgálat történt. A munka során az ápolószemélyzet rögzített minden esést és azok körülményeit, következményeit. Az okok között kiemelt helyen szerepeltek a környezeti tényezők mellett a fogyasztott gyógyszerek. Ez utóbbiakat az elnevezésük alapján tovább vizsgáltuk, a hatásukat és az elesést okozó mellékhatásukat illetően. Az adatfeldolgozás SPSS 14.0 programmal történt. Eredmények: A szociális otthonok lakói között 1013 esés történt a 12 hónap során. Az esetek kétharmadában valamilyen egészségügyi ellátást igényelt az elesett személy. A leggyakrabban horzsolás, zúzódás, illetve bőrsérülés jött létre (20–24%). Combnyaktörés 3%-ban, egyéb törés 1,8%-ban következett be. Szinte minden lakó fogyaszt gyógyszert: 19% háromfélét vagy annál kevesebbet, a többség ennek a többszörösét. Az egy főre jutó maximális gyógyszerfogyasztás 19 volt, az átlag 6. Az esést okozó mellékhatások tekintetében a maximum 43 volt, az átlag 14. Az egyes mellékhatások gyakoriságát, halmozódását külön is bemutatjuk. Következtetések: Az időskori esések száma, aránya jelentős a szociális otthonban élők körében. Ennek egyik oka lehet az igen nagy mennyiségű gyógyszerfogyasztás, amelynek mellékhatása következtében nő az elesés rizikója.

Restricted access

A szerző 1978-tól napjainkig rövid , valamint kombinált rövid + elhúzódó hatású betamethasoninjekciókkal rendszeresen intraarticularis és lokális kezeléseket végzett. A jelen közleményben 214 beteg esetében 965 rövid és 416 beteg esetében 2932 kombinált rövid + elhúzódó hatású betamethasonkészítmény intraarticularis, illetve lokális alkalmazása során 2003-ig szerzett tapasztalatait ismerteti. Célkitűzés: Saját tapasztalatok és az irodalmi adatok alapján ismertetni az intraarticularis és lokális szteroidkezelés optimális alkalmazásának szempontjait. Módszer: A betegeket reumatológiai, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok alapján választották ki. A készítmény alkalmazása az ARA ajánlása szerint történt. Az eredményeket a szerző az állapot, a tünetek alakulásának, a beteg és az orvos véleményének figyelembevételével értékelte és összevont táblázatokban ismerteti. Eredmények: Az intraarticularis kombinált rövid + hosszú hatású betamethason tünetmentességet vagy jelentős javulást 48,8%-ban, javulást 35,7%-ban eredményezett, lokálisan alkalmazva tünetmentesség, illetve jelentős javulás 50,5%-ban, javulás 29%-ban következett be. A rövid hatású betamethason lokálisan 40,6%-ban tünetmentességet, illetve jelentős javulást, 40,3%-ban javulást eredményezett. A kombinált gyors + elhúzódó hatású készítmény 62 esetben, a rövid hatású 10 esetben enyhe mellékhatást okozott. Az eredmények megfeleltek az irodalomban közölteknek, de a mellékhatásokat illetően lényegesen kedvezőbbek voltak. Következtetések: A gyors + elhúzódó hatású kombináció intraarticularis alkalmazása kizárólag a gyulladás látható és laboratóriumi jeleinek megléte vagy alapos gyanúja, illetve egy vagy kevés ízületre való korlátozódása esetében javasolt. Egy kezelési epizódban 3 injekciónál csak kivételes esetben van értelme többet alkalmazni. Extraarticularis alkalmazás esetében elsősorban a rövid hatású készítmény alkalmazása indokolt, kivéve ha a kezelendő betegség hosszan áll fenn, vagy előzőleg a rövid hatású szteroid hatástalannak bizonyult. A rövid hatású készítmény kevésbé és rövidebb ideig teszi ki a beteget a szervezet egészét érintő általános szteroidhatásnak. E szempontok figyelembevétele esetében a kezelés eredményesebb és biztonságosabb. A közlemény célja a részben helytelen hazai gyakorlat befolyásolása.

Restricted access

Absztrakt:

A köhögés miatt orvoshoz forduló betegek száma jelentős. A krónikus köhögés – amely definíció szerint 8 hétnél hosszabb ideig tart, és amelynek hátterében nem igazolható sem kóros radiológiai elváltozás, sem külső inhalatív ártalom, például dohányzás – leggyakoribb okai a felső légúti köhögés szindróma, az asztma, a refluxbetegség és a gyógyszer (ACE-gátló)-mellékhatás. A szerző a közleményben összefoglalja a kórképekkel kapcsolatos legújabb szakmai ajánlásokat, az oki kezelést, és rövid kitekintést nyújt a tünetei kezelés lehetőségeire. Orv Hetil. 2020; 161(40): 1707–1710.

Open access

Absztrakt:

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, amely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,0001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2%, 80,38%; p<0,0001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A hat hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül. Orv. Hetil., 2017, 158(4), 123–128.

Open access