Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for :

  • "mentalizáció" x
Clear All

. B ernÁth Á. és K ovÁcs J. ( 2013 ). A mentalizációs igény és a machiavelliánus nézetekkel való egyetértés . Magyar Pszichológiai Szemle , 68 ( 4 ), 671 – 685

Restricted access

Az interperszonális konfliktusok gyakran eszkalálódnak: az egyik fél ellenséges gesztusát követi a másiké. A tét jellemzően emelkedik, az okozott és viszonzásképp kapott károk egyre nagyobbak. Ez a folyamat mindenkinek árt, s a felek gyakran élik meg azt, hogy szeretnének belőle kilépni, de a folyamatnak olyan sodrása van, ami ezt nem engedi megtenni. Kísérletes vizsgálatunkban, amelyben 90 fő vett részt, azt tanulmányoztuk, hogy az eszkalálódó konfliktusokból való kilépést bizonyos interaktív és személyi változók hogyan befolyásolják. Az interaktív tényezők közül a viszonzatlan békülési gesztus, a személyi változók közül pedig a mentalizációs képesség hatása állt érdeklődésünk középpontjában. Kérdéseink megválaszolására egy olyan kísérletes játékhoz fordultunk, amelyben jól értelmezhetőek voltak az eszkalálódó konfliktus, a békülési gesztus, a viszonzatlan békülési kezdeményezés és a bosszú jelenségei. A kísérletes játékot azért tartottuk megfelelő keretnek, mert a viszonzatlan békülési gesztus hatásának megragadása kontrollált környezetben lehetséges benne, másrészt a mentalizációs képesség feltételezett hatásai a stratégiai játékokban megfelelően kibontakozhatnak. A viszonzatlan békülési gesztus későbbi megegyezést befolyásoló hatásáról felállított hipotézisünk egyértelmű megerősítést nyert: ez az esemény nehezíti a későbbi megegyezést. Normát sért, a kezdeményező felet ezáltal presztízssérelem éri, ami az egyébként is jelenlevő anyagi veszteségekhez adódóan további megtorlásra ösztönöz. A mentalizációs képességgel kapcsolatban pedig sikerült megerősíteni azt a várakozásunkat, hogy konfliktusviselkedés esetén a jobb mentalizációval bíró személyek (esetünkben a Szemből olvasás tesztben jobb eredményt elérő személyek), valószínűleg az empátia közvetítésével, könnyebben békülnek, könnyebben tudnak megegyezésre jutván véget vetni a konfliktusoknak.

Restricted access

Absztrakt

A mozinéző érzelmi és empátiás válaszainak vizsgálata központi szerepet kap a modern filmelméleti munkákban. Kevés olyan empirikus vizsgálatot találunk viszont, ami a narratív tényezőket és a befogadói jellemzőket integratívan kezelné az érzelmi válaszok kutatása során. Az itt bemutatott vizsgálatunkban a filmszereplő mentális folyamataira vonatkozó információ mértékének (pszichológiai fokalizáció), a befogadó kötődési jellemzőinek és a néző filmre adott válaszainak kapcsolatát vizsgáltuk meg a pszichonarratológia módszertani keretének alkalmazásával. A vizsgálat során (n = 17) két eltérő narratív fokalizáció stratégiával működő filmre on-line befogadói válaszokat gyűjtöttünk, a hangos gondolkodás adatgyűjtési módjának alkalmazásával. A nézői választípusokat a filmelméleti klasszifikációk és Mark Davis multidimenzionális empátiafelfogása alapján létrehozott taxonómia mentén tartalomelemeztük, majd a válaszgyakoriságokat a kötődési szorongás és elkerülés (ECR-R) összefüggésében kevert típusú varianciaanalízissel vizsgáltuk meg. Az eredmények alátámasztották azt a feltételezésünket, hogy a fokalizáció és a kötődési jellemzők interakcióban fogják meghatározni a nézői válaszokat. A két eltérő stratégiával bemutatott főszereplő a nézői válaszok jelentősen eltérő válaszmintázatát váltotta ki. A belső fokalizációval bemutatott szereplőt a nézők több érzelmi és kognitív tartalommal ruházták fel. A kötődési elkerülés kiemelten fontos tényezőnek bizonyult az empátiás válaszmintázatok alakulásában: a magas kötődési elkerülésű egyének karakterre irányuló mentalizációs válaszaihoz nem társultak szelf-fókuszú empátiás reakciók.

Restricted access

Elméleti háttér: Számos klinikai megfigyelés és kutatási eredmény utal rá, hogy a hipnózis iránti fogékonyság és az alexitímia hátterében közös — részben azonos, részben ellentétes irányban ható — mechanizmusok működnek. Ennek ellenére csak néhány tanulmány található a szakirodalomban, ami közvetlenül a két konstruktum kapcsolatával foglalkozik. Úgy tűnik, hogy a disszociatív hajlam, a fantáziakészség, az empátia és a mások érzelmeinek azonosítására való képesség mind a hipnábilitás, mind az alexitímia szempontjából meghatározó jelentőségűek. Ezek a tulajdonságok (a disszociáció kivételével) egy tágabb kategória, a mentalizációs készség elemeinek tekinthetők. Neuroanatómiai, neurofiziológiai és pszichogenetikai kutatások eredményei pedig azt sugallják, hogy az alacsony hipnotikus válaszkészség és az alexitímia központi idegrendszeri és neuroendokrin korrelátumai átfednek egymással. Célkitűzés: A hipnotikus fogékonyság és az alexitímia közös tényezőinek azonosítása. Módszer: Releváns szakirodalmi tanulmányok áttekintése és elemzése. Eredmények: A hipnózis iránti fogékonyság és az alexitímia egyaránt kapcsolatban áll a disszociációval. A magasabb hipnábilitás erősebb, a magasabb alexitímia gyengébb képzeleti bevonódással és aktivitással függ össze. Úgy tűnik, a hipnábilis/”lexitímiás” (nem alexitímiás) személyek mind a saját, mind mások érzelmeit inkább képesek azonosítani és azokra reagálni, mint az alacsony hipnábilitású/alexitímiás személyek. A két konstruktum hátterében átfedő (legnagyobbrészt ellentétes) neuroendokrin, neurofiziológiai és pszichogenetikai mechanizmusok állnak. Következtetések: A szakirodalmi adatok alapján feltételezzük, hogy a hipnábilitás és az alexitímia egymással összefüggő jelenségek, de kapcsolatuk nem lineáris. Feltételezzük, hogy köztük a mentalizációra való képesség és a másodlagos, elhárító funkciójú disszociáció közvetít. Összefüggésük feltárása további empirikus vizsgálatot igényel. A hipnábilitás és az alexitímia viszonyának megértése elősegítheti egyes mentális és pszichoszomatikus betegségek hatékonyabb hipnoterápiás kezelését.

Restricted access

A mindennapi megismerés legfontosabb aspektusai a self és a társas környezet vonatkozásában szerveződnek. Hogyan vagyunk képesek intencionális cselekvések létrehozására és ezek külső történésektől való megkülönböztetésére? Milyen szerepet játszik a testünkből érkező impulzusok idegrendszeri leképezése az éntudat és a társas jelzések észlelésének kialakulásában? Hogyan formálódik meg az interszubjekti­vitásra és az empátiára való képesség? Miként tudunk a fizikai valóságtól elvonatkoztatva mások hitéről és szándékáról elképzeléseket kialakítani (mentalizáció)? Az újabb neuropszichológiai és funkcionális képalkotó eljárásokat alkalmazó vizsgálatok az intencionalitás és a cselekvések monitorozásában részt vevő mechanizmusok alapjaként a homloklebeny különböző részei és a szenzoros kéreg közötti funkcionális kapcsolatokat tárták fel. A szociális jelzések feldolgozásában olyan specifikus területek játszanak szerepet, mint az amygdala vagy a halántéklebeny felső-hátsó része, míg a homloklebeny belső része a mentalizációs funkciókra specializálódott. Végül az agy számos területén találhatunk tükörsejteket, amelyek az intencionális cselekvések alkalmával és azok megfigyelésekor, imitációjakor is aktivitást mutatnak, megteremtve az interszubjektivitás és végeredményben a mimetikus kultúra biológiai alapját. E területek közül néhány részt vesz a nyelvi szerveződés kialakulásában is. A szociális kog­ní­ció neurobiológiai alapjainak feltérképezése szemléletformáló és vitaalapot kínáló hatásán felül új lehetőséget nyújt a pszichiátriai zavarok megértéséhez is.

Restricted access

Esperger Zs. és Bereczkei T. (2011). Törekvés mások belső világának feltérképezésére: spontán mentalizáció és machiavellizmus. Magyar Pszichológiai Szemle , 66 (3), 487–506. Bereczkei T

Restricted access

Psychology, 57 , 243–259. Herold, R., Tényi, T. (2005) A mentalizáció neurobiológiája és kezelése skizofréniában. Neuropsychopharmacologica Hungarica , VII, 187–193. Kinderman, P., Dunbar, R I. M

Restricted access
Pszichológia
Authors: Zita Gál, Katalin Katona, Karolina Janacsek and Dezső Németh

(2008): Mentalizációs deficit vizsgálata Faux Pas Teszttel skizofréniában. Neuropsychopharmacologia Hungarica , 10 (2), 67–72. Herold R Mentalizációs deficit vizsgálata Faux Pas

Restricted access

A cikk a szkizofrénia neurokognitív elméleteinek jellegzetes képviselőjét, a mentalizációs deficit hipotézist mutatja be. C. Frith (1992) elképzelése szerint a szkizofrénia tüneteinek és viselkedéses jellegzetességeinek nagy része egyetlen funkció, a tudatelmélet sérülésének következménye. Írásunkban a tudatelmélet fejlődéslélektani és autizmussal kapcsolatos kutatásának tapasztalataira alapozva kritikai áttekintését adjuk az elmélet indukálta empirikus vizsgálatok eredményeinek.

Restricted access

A természetes pedagógiáról

On natural pedagogy

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: György Gergely, Katalin Egyed and Ildikó Király

Az evolúció során kiválasztódott fajspecifikus adaptáció eredményeképpen az ember sajátos hajlandóságot mutat arra, hogy spontán átadja releváns kulturális tudását fajtársainak, illetve hogy az ilyen tanítás tartalmát gyorsan és közvetlenül elsajátítsa egy erre a feladatra specializált társas tanulási rendszer, az úgynevezett természetes „pedagógia”segítségével (Csibra, Gergely, 2006). A pedagógiai tudásátadást sajátos kommunikatív jegyek váltják ki (úgymint szemkontaktus, kontingens reaktivitás, a dajkanyelv sajátos prozódiai mintázata és a saját néven szólítás). A csecsemők korai és speciális érzékenységet mutatnak az ilyen „osztenzív”jegyekre, amelyek azt a kommunikációs szándékot jelzik számukra, hogy a másik személy új és releváns tudást fog közölni a referensről. A természetes pedagógia elmélete új funkcionális értelmezési lehetőséget kínál egy sor olyan, az ontogenezis során igen korán megjelenő triádikus interakciós készségre, amelyben a csecsemő és a felnőtt egy általuk közösen figyelt referenciális tárgyról kommunikál. A ma uralkodó (mentalizációs) értelmezés szerint az ilyen triádikus interakciókban a csecsemő a másik személynek az adott tárgyra vonatkozó viselkedését a neki tulajdonított referenciális mentális állapotok (úgymint érzelmek, diszpozíciók vagy szándékok) segítségével értelmezi. Új kísérletünkben megvizsgáltuk - egymással szembeállítva a természetes pedagógia és a standard mentalizációs modell előrejelzéseit -, hogy egy osztenzív kommunikatív jegyeket alkalmazó kontextusban a tizennégy hónaposok miként értelmezik mások tárgyakra vonatkozó érzelemkifejezéseit. Végezetül röviden összefoglaljuk a természetes pedagógia elméletének újszerű implikációit a korai társas megismerés kialakulásának természetére és az emberi szociális és kognitív fejlődés empirikus kutatásának új irányaira nézve.

Restricted access