Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for :

  • "metaanalízis" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: A trimetazidin olyan metabolikus hatású anyag, amelynek hatékonysága igazolást nyert a stabil koszorúér-szindróma kezelésében. Az ajánlás szerint a trimetazidin második vonalbeli kezelésként megfontolandó az angina gyakoriságának csökkentésére és a terhelési tolerancia javítására azokban a betegekben, akiknek a tünetei nem kontrollálhatók megfelelően béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók és tartós nitrátok adása mellett. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunkban a különböző adagolású (3 × 20 mg, 2 × 35 mg, 1 × 80 mg) trimetazidinkészítmények hatékonyságát kívántuk tisztázni stabil angina pectorisban. Az elsődleges klinikai célváltozók a következők voltak: heti anginaszám, valamint a heti rövid hatástartamú sublingualis nitrátfogyasztás. Módszer: Mindketten adatgyűjtést végeztünk a PubMed, a Cochrane Library és a Cochrane Central Register of Controlled Trials adatbázisokban az 1967-től 2019. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan. A statisztikai elemzést standard metaanalízis-módszerekkel hajtottuk végre. Eredmények: Összesen 31 randomizált, kontrollált, illetve obszervációs tanulmány került bevonásra. 9856 beteg (átlagéletkor: 59,6 év, férfi: 61,6%) kezelését értékeltük. A trimetazidin a randomizált tanulmányokban a placebóval összehasonlítva csökkentette a heti anginaszámot (átlagos különbség: –1,84, 95% CI: –2,39; –1,30; p<0,0001) és a heti nitroglicerin-fogyasztást (–1,65, 95% CI: –2,17; –1,14; p<0,0001). A trimetazidin a kiinduláshoz képest a kombinációs és az obszervációs vizsgálatokban csökkentette a heti anginaszámot (átlagos különbség: –3,73, 95% CI: –4,53; –2,92; p<0,0001) és a heti nitroglicerin-fogyasztást (–3,23, 95% CI: –4,23; –2,24; p<0,0001). A három kezelési dózis között az anginaszám csökkenésében és a nitroglicerin-fogyasztásban nem lehetett különbséget kimutatni (p = 0,57, illetve p = 0,48). További eredményeink: a két primer változó vizitről vizitre csökkent; nagyobb beválasztási anginaszám a rövidebb időtartamú tanulmányokban és a kisebb adagú trimetazidint kapók között fordult elő gyakrabban, és ezek a betegek a többieknél fiatalabbak voltak. A rövidebb időtartamú tanulmányokban a kezdeti nitroglicerin-igény, illetve a -csökkenés nagyobb volt a hosszabb időtartamúakhoz képest. Következtetések: A trimetazidin kedvező klinikai hatású stabil angina pectorisban, az alkalmazott adagtól függetlenül. Új megállapításunk az, hogy a súlyosabb állapotú, fiatalabb betegek kezelésének klinikai haszna a legnagyobb. Orv Hetil. 2020; 161(16): 611–622.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A jelen kutatás célja, hogy szisztematikus irodalomkeresésre épülő hálózati metaanalízis segítségével összehasonlítsa a 2-es típusú cukorbetegség terápiájában alkalmazott, metforminnal kombinált nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2)-gátlókat a húgyúti fertőzések kialakulási kockázatának vizsgálatán keresztül. Módszer: A MEDLINE és EMBASE adatbázisokban történt irodalomkeresés alapján beválogatott randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatok húgyúti fertőzések gyakoriságára vonatkozó eredményeit hálózati metaanalízis segítségével foglaltuk össze, melyben a közös komparátor a placebóval kombinált vagy monoterápiaként adott metformin volt. Eredmények: Az irodalomkeresés során 10 165 hivatkozást azonosítottunk, s ezek közül 10 közlemény eredményeit tartalmazza a hálózati metaanalízis, amely alapján a húgyúti fertőzések kockázata a metforminnal kombinált, kis dózisú ertugliflozin mellett számszerűleg alacsonyabb volt a többi SGLT2-gátlóhoz képest (ertugliflozin, 5 mg vs. empagliflozin, 10 mg: RR = 0,606, 95%-os CrI: 0,264–1,415; ertugliflozin, 5 mg vs. dapagliflozin, 10 mg: RR = 0,853, 95%-os CrI: 0,301–2,285). Az empagliflozin 25 mg-os dózisa mellett a húgyúti fertőzés kockázata számszerűleg alacsonyabbnak adódott az ertugliflozin 15 mg-os (RR = 0,745, 95%-os CrI: 0,330–1,610), valamint a dapagliflozin 10 mg-os (RR = 0,680, 95%-os CrI: 0,337–1,289) dózisához képest. A hatóanyagok, illetve a dózisok közötti eltérés a húgyúti fertőzések tekintetében nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A metaregressziós elemzések alapján a kiindulási éhomi plazmavércukorszint statisztikailag szignifikáns, pozitív irányú összefüggést mutatott a húgyúti fertőzések relatív gyakoriságával (β = 0,785, 95%-os CrI: 0,062–1,587). Következtetések: A húgyúti fertőzések relatív gyakoriságát vizsgálva nem igazolható statisztikailag szignifikáns különbség a vizsgált, metforminnal kombinált SGLT2-gátló kezelések között. A jelen tanulmány példaként szolgálhat arra, hogy szabadon rendelkezésre álló eszközök felhasználásával lebonyolítható egy hálózati metaanalízis, amely az egészségügyi technológiák relatív hatásosságának, biztonságosságának értékeléséhez gyakran nélkülözhetetlen. Orv Hetil. 2020; 161(13): 491–501.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kinga Kálcza-Jánosi, Andrea Lukács, László Barkai and István Szamosközi

Bevezetés: A cukorbetegséget különféle kognitív károsodásokkal társítják. Célkitűzés: A szerzők 1-es és 2-es típusú diabetesben a kognitív működés közötti különbségek pontosítását tűzték ki célul. Módszer: Metaanalízis a Medline, PubMed és ScienceDirect felhasználásával (három tanulmány az 1-es és hat tanulmány a 2-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatban). Eredmények: Az 1-es típusú cukorbeteg felnőttek teljesítménye gyengébb volt a kontrollokhoz képest az összes mért területen. A hatásméret a pszichomotoros aktivitásnál volt a legmagasabb (D = –0,69). Kicsi volt a hatásméret a késleltetett verbális memória (D = –0,48), figyelem (D = –0,47), nyelv (D = –0,44), vizuális feldolgozás (D = –0,35), azonnali verbális memória (D = –0,30), munkamemória (D = –0,27) és a végrehajtó funkcióknál (D = –0,26). A felnőtt 2-es típusú cukorbetegek teljesítménye gyengébb volt, mint a kontrolloké a munkamemória kivételével (D = +0,03) az összes kognitív területen. Legmagasabb hatásméretet az azonnali verbális memória (D = –1,12), pszichomotoros aktivitás (D = –0,82) és a késleltetett verbális memória (D = –0,81) mutatott. Közepes volt a hatásméret az általános intellektuális képességek (D = –0,68) területén, míg kicsi volt a hatásméret az általános memória (D = –0,37), a figyelem (D = –0,35), nyelv (D = –0,35), vizuális feldolgozás (D = –0,33) és a végrehajtó funkciók (D = –0,33) terén. Következtetés: Mindkét típusú cukorbetegség csökkent teljesítménnyel társul számos kognitív területen. Orv. Hetil., 2013, 154, 694–699.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, László Gulácsi, Endre Ludwig, Gyula Prinz, János Banai, Péter Reményi, Bálint Strbák, Adrienne Kertész, Irén Kopcsóné Németh, Edit Zsoldiné Urbán, Petra Baji and Márta Péntek

Bevezetés: A Clostridium difficile az antibiotikum asszociálta hasmenések leggyakoribb kórokozója, aminek kezelésére az elmúlt évtizedekben kevés új szer került kifejlesztésre, és a tudományos bizonyítékok korlátozott mértékben és nehezen összehasonlítható módon állnak rendelkezésre. Célkitűzés: A Clostridium difficile okozta fertőzés terápiájának hatásossági és biztonságossági végpontjainak elemzése a metronidazol, vancomycin és a fidaxomicin alkalmazása esetén. Módszer: A szakirodalom áttekintése és az eredmények metaanalízise. Eredmények: A metaanalízis szerint a klinikai gyógyulás végpontban nincs szignifikáns különbség a három terápia között (esélyarányok: fidaxomicin vs. vancomycin 1,19, vancomycin vs. metronidazol 1,69 és fidaxomicin vs. metronidazol 2,00). A rekurrencia és a globális gyógyulás végpontokban a fidaxomicin szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult, mint a vancomycin és a metronidazol (esélyarányok: fidaxomicin vs. vancomycin 0,47, vancomycin vs. metronidazol 0,91 és fidaxomicin vs. metronidazol 0,43). A biztonságossági végpontokat tekintve nem volt szignifikáns különbség az antibiotikumok között. Következtetések: A klinikai gyógyulás esetében a vizsgált antibiotikumok hatásossága hasonló. A rekurrens fertőzések megakadályozásában jelenleg a fidaxomicin a leghatásosabb terápiás alternatíva. Orv. Hetil., 2013, 154, 890–899.

Restricted access

A rheumatoid arthritis kezelésében jelentős változást hoztak a biológiai készítmények. Számos randomizált, kontrollált vizsgálatban értékelték hatásosságukat. Ezekben a vizsgálatokban a beválogatott betegek jellemzői különbözőek, és az adagolás módja is eltérő lehet. A vizsgálatokban placebokontrollt alkalmaztak, hiányzik a biológiai kezeléseket közvetlenül összehasonlító eredmény. Célkitűzés: A rheumatoid arthritisben alkalmazott biológiai készítmények hatásosságának indirekt összehasonlítása a randomizált klinikai vizsgálatok eredményei alapján. Annak számszerűsítése, hogy a rheumatoid arthritis súlyosságával szoros összefüggést mutató betegségfennállás és a funkcionális állapot változói hogyan befolyásolják a terápiás hatást. Módszer: A szerző elvégzi az adatok metaanalízisét és metaregresszió alkalmazásával megvizsgálja, hogy a betegséget leíró változók hogyan befolyásolják a megfigyelt hatást. Eredmények: A rendelkezésre álló irodalom kiterjedt, a metaanalízis eredményei 32 vizsgálatban követett 18 500 beteg adatain alapulnak. Az egyes gyógyszerek placebóhoz hasonlított esélyaránya monoterápiában 3,6–20,0 között, míg kombinációban 6,4–35,5 között változott. A biológiai kezelések páronkénti indirekt összehasonlítása szerint a relatív esélyarány 0,3–5,5 között volt. A betegség fennállásának hossza és a hozzáadott hagyományos bázisterápia pozitív, míg a betegség súlyossága negatív kapcsolatban volt a biológiai szerek relatív hatásosságával. Következtetések: Az elemzés szerint a biotechnológiai gyógyszerek hatásossága hasonló. Súlyosabb betegeknél a relatív hatás kisebb, hosszabb betegségfennállás nagyobb relatív hatással jár együtt. Orv. Hetil., 2011, 152, 919–928.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, László Czirják, Pál Géher, László Hodinka, Krisztián Kárpáti, Márta Péntek, Gyula Poór, Zoltán Szekanecz and László Gulácsi

A rheumatoid arthritis terápiájában legújabban alkalmazott gyógyszerek a biológiai szerek. Legutóbb a B-lymphocyta-gátló rituximabot törzskönyvezték rheumatoid arthritis indikációjában. A rituximabot eddig a non-Hodgkin-lymphoma kezelésében alkalmazták. Európai és a magyar reumatológusok ajánlása szerint a rituximab rheumatoid arthritisben azoknak a betegeknek javasolható, akiknél a kórtörténetben eredménytelenség vagy toxicitás miatt sikertelen TNF-α-gátló kezelés szerepel. Célkitűzés: A rituximabkezelés klinikai hatásosságáról rheumatoid arthritisben rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése. A rituximabkezelés hatásosságának és biztonságának értékelése. Módszer: A szerzők a MEDLINE- és Cochrane-adatbázisokban megkeresték az összes randomizált, kontrollált rituximabvizsgálatot rheumatoid arthritisben. Elvégezték az adatok metaanalízisét. Eredmények: Az irodalomkeresés során 3 randomizált kontrollált klinikai vizsgálatot azonosítottak a szerzők, amelyekben összesen 1145 beteget követtek. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló, súlyos gyulladásos tüneteket mutató betegeknél rituximabkezelés mellett 33%-kal több betegnek (95%; KI: 25–41%) javulnak a tünetei az American College of Rheumatology 20 kritérium szerint, mint ha nem kezelnék őket. Majdnem 5-ször nagyobb (relatív kockázat = 4,77; 95%; KI, 3,12–7,31) esélyük van a javulásra, mint kezelés nélkül. A funkcionális állapotot jelző Health Assessment Questionnaire pontszám is szignifikánsan nagyobb mértékben ( p < 0,001) javult a rituximabcsoportban (–0,4 pont), mint a kontrollcsoportban (–0,1 pont). Rituximabkezelés hatására a mérsékelt vagy jó választ adó betegek aránya 38%-kal nagyobb (95% KI, 32–44%) a rituximabkezelési ágon, mint a kontrollcsoportban, a különbség szignifikáns ( p < 0,00001). A rituximab a radiológiai progressziót is javítja a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegek között. Következtetések: A rituximab új, hatásos terápiás lehetőség a rheumatoid arthritis terápiájában. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél is javulás érhető el.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Antal Tamás Zemplényi, László Mangel, Zoltán Kaló, Dóra Endrei, Szimonetta Lohner and Imre Boncz

Absztrakt

Bevezetés: A sugárterápia technológiai fejlődésének egyik célterülete a prosztatarák megfelelő sugaras ellátása. Célkitűzés: Az elemzés célja a normálfrakcionálású és a hipofrakcionált, illetve a konvencionális és a magas dózisú intenzitásmodulált sugárterápia biztonságosságának vizsgálata. Módszer: A sugárkezelés szövődményeinek gyakoriságát metaanalízissel elemezték. Eredmények: Magasabb dózisú intenzitásmodulált sugárterápiával sem a súlyos urogenitalis (akut: p = 0,9, késői: p = 0,95), sem a mérsékelt vagy súlyos gastrointestinalis (akut: N/A, késői: p = 0,08) mellékhatásokban nincs eltérés a hagyományos besugárzási eljárásokhoz képest. A mérsékelt akut (relatív kockázat = 1,39, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,09–1,78, p = 0,008) és késői (relatív kockázat = 1,48, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,26–1,75, p<0,00001) urogenitalis mellékhatások relatív kockázata magasabb. A hipofrakcionált besugárzás súlyos urogenitalis (akut: N/A, késői: p = 0,73) és mérsékelt vagy súlyos gastrointestinalis (akut p = 0,73, késői p = 0,55) mellékhatásrátája sem tér el a normálfrakcionálású kezeléstől, azonban a mérsékelt késői urogenitalis mellékhatás kockázata magasabb (relatív kockázat = 1,39, 95%-os konfidenciaintervallum: 1,00–1,94, p = 0,05). Következtetések: Intenzitásmodulált sugártervezés és képvezérelt kezeléskiszolgáltatás mellett a hipofrakcionált és az emelt dózisú protokoll egyaránt biztonságos. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 776–788.

Restricted access

A szerző az utóbbi 2 év Helicobacter pylori-kutatás eredményeit tekinti át. A genetikusok több mint ezer mikro-RNS közül azonosítottak néhány csoportot, amelyek gyomorrákban vagy rákmegelőző állapotokban túl- vagy alulszabályozottak: ezek lehetnek a jövő markerei vagy terápiás célpontjai. A metaanalízisek 95 közleménnyel gazdagodtak: több dolgozatban kimutatták a Helicobacter pylori és a nyelőcső-, vastagbél-, hasnyálmirigy- és májrák asszociációját, bár a kapcsolat ezek egyikében sem olyan erős, mint a fertőzés és a gyomorrák kapcsolata. Az Epstein–Barr-vírus a gyomorrákok 10%-ában mutatható ki; a fertőzés gyakoriságát normális nyálkahártyában, krónikus gastritisben és peptikus fekélyben jelenleg kutatják. Az eradikációs kezelések eredményei gyakran elégtelenek: néhány módszer kerül bemutatásra, amelyekkel azokat optimalizálni lehet. 2013-ban az Európai Helicobacter Munkacsoport kezdeményezte egy páneurópai regiszter összeállítását: eddig 5792 beteg adatait regisztrálták, kimutatva, hogy több terápiás módszer nem elég hatékony. 2013-ban indult útjára az Egészséges Gyomor Kezdeményezés azzal a céllal, hogy az egészséges egyénekben és gyomorbetegségekben végzett kutatásokat világszerte támogassák, hogy azok mielőbb alkalmazásra kerüljenek. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 203–210.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, Viktor Nagy, Csaba Farsang, Krisztián Kárpáti and László Gulácsi

Bevezetés: Az első vonalba tartozó vérnyomáscsökkentőktől elvárható, hogy csökkentsék a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. A thiazid vízhajtók ez irányú hatékonyságát több metaanalízisben leírták. Az indapamid hatásosságát bár számos tanulmány vizsgálja, eddig nem készült az összes adatot összefoglaló elemzés. Célkitűzés: az indapamid hatásosságát vizsgáló összes randomizált kontrollált vizsgálat adatainak szintézise. A tanulmányok eredményeit a különböző cardiovascularis és biztonsági végpontok szerint elemezzük. Módszer: A MEDLINE adatbázisban megkerestük az összes randomizált kontrollált indapamidvizsgálatot 1995 és 2005 között. Csak a kettős vak-, párhuzamos lebonyolítású vizsgálatokat vontuk be. Az adatok metaanalízisét állandó és véletlen hatású modellekben is elvégeztük, az eredményeket Mantel–Haenzel-próbával, inverz varianciapróbával teszteltük. Eredmények: 9 vizsgálat és 10 108 beteg adatait elemeztük. 48, stroke-on átesett beteg indapamidkezelésével megelőzhető egy újabb stroke-esemény (NNT = 47,8; 95%; KI: 29,6–126,6). 5 vizsgálatban 7085 beteg adatai alapján az indapamid a szisztolés vérnyomást 7,28 (95%; KI: 6,37–8,19), a diasztolés vérnyomást 3,50 Hgmm-rel (95%; KI 2,99–4,01) nagyobb mértékben csökkentette, mint a placebo. 5 vizsgálatban 2856 beteg szisztolés vérnyomását az indapamid 1,30 Hgmm-rel (95%; KI: 0,28–2,31) nagyobb mértékben csökkentette, mint az aktív kontroll, a diasztolés vérnyomáscsökkentés esetében nem volt szignifikáns különbség. 505 beteg adatai alapján az indapamid 6,50 g/m 2 -rel (95%; KI: 0,81–12,9) nagyobb mértékben csökkenti a bal kamrai izomtömegindexet, mint az enalapril. 6206 beteg követése során a gyógyszerhez köthető mellékhatások előfordulásának gyakorisága hasonló a placebóéhoz (rr = 0,97; 95%; KI: 0,76–1,22). Következtetések: Az indapamid hatásos az újabb stroke megelőzésében, hatékonyan csökkenti a vérnyomást és a bal kamrai izomtömegindexet. A kezelés biztonságosan alkalmazható.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, Katalin Farkas, Zoltán Járai, Anna Landi, Zsolt Pécsvárady, Petra Baji, Orsolya Balogh, László Gulácsi and Márta Péntek

A prosztanoidok (alprostadil, iloprost) azoknál a kritikus végtagischaemiás betegeknél alkalmazhatóak, akiknél a revascularisatiós beavatkozások nem végezhetőek el vagy sikertelenek voltak. Egy Cochrane-elemzés (CD006544) szerint a prosztanoidok hatásossága a fájdalomcsökkenés és fekélygyógyulás terén eltérő. Célitűzés: A vizsgálat célja a prosztanoidok hatásosságának és biztonságosságának értékelése. Módszer: Szisztematikus irodalomkeresés és a randomizált, kontrollált vizsgálatok kevert típusú metaanalízise. Eredmények: Hét vizsgálat (n = 964 beteg) metaanalízise alapján mind az alprostadil (OR: 3,2, 95%-os KI: 1,7–5,5 és OR: 1,8, 95%-os KI: 0,6–4,3), mind az iloprost (OR: 2,7, 95%-os KI: 1,7–4,2 és OR: 2,5, 95%-os KI: 1,0–5,4) a placebónál nagyobb arányban oldja a nyugalmi fájdalmat és javítja a fekélygyógyulást. Egymáshoz viszonyított hatásosságuk között nincs szignifikáns eltérés a két végpontban (OR: 1,2, 95%-os KI: 0,7–1,9 és OR: 0,7, 95%-os KI: 0,3–1,5). Mindkét kezelés mellett gyakrabban fordulnak elő nem kívánt események a placebóhoz képest, az egymáshoz viszonyított esélyarány az alprostadilnál kedvezőbb (OR: 0,2, 95%-os KI: 0,1–0,3). Következtetések: Mindkét prosztanoid kedvező hatású kritikus végtagischaemiában a nyugalmi fájdalom oldására és a fekélygyógyulásra, közöttük nincs szignifikáns különbség. A korábbi Cochrane-vizsgálat (CD006544) módszertani hiba miatt téves eredményt közölt. Orv. Hetil., 2011, 152, 2047–2055.

Open access