Search Results

You are looking at 1 - 10 of 101 items for :

  • "metabolizmus" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt:

Az inzulinszerű növekedési faktorok (IGF-ek) létezését a porcba történő szulfátbeépítés stimulálása kapcsán ismerték fel. Az IGF-ek a növekedési hormonnal (GH) kölcsönhatásban részt vesznek az embrionális fejlődésben és a születés utáni növekedésben. Az IGF1-ek fiziológiai hatása a szövetek növekedése és fejlődése, lipid- és szénhidrát-metabolizmus, túlélés/’anti-aging’, gyulladáscsökkentő, anabolikus antioxidáns, neuro- és hepatoprotektív tulajdonságok. A GH–IGF-tengelyről szóló ismereteink szerteágazóak, részben ellentmondásosak, kutatásuk napjainkban is intenzíven folyik. Ezért tartottuk érdemesnek e hatalmas ismeretanyag áttekintését és interpretálását. A GH–IGF-szisztéma működésével kapcsolatos közlemények tanulmányozása, különös tekintettel a kevésbé ismert anyagcsere-szabályozásra. A növekedési faktorok 75%-ban a májban keletkeznek GH- és inzulinstimulációra, hatásaikat specifikus receptoraikon fejtik ki, és kötőfehérjék módosítják. Az IGF1 növeli az izomtömeget és a csontsűrűséget. A mikrobióta indukálja az IGF1-et, ami elősegíti a csontnövekedést és -átépülést. A rövid láncú zsírsavak, melyek a mikrobióták által fermentált rostokban keletkeznek, IGF1-et indukálnak, ami arra utal, hogy a mikrobióta a csont egészségét is befolyásolja. Az IGF1-nek direkt és indirekt glükózszintcsökkentő hatása is van, fokozza az izomban a szabadzsírsav-oxidációt; ez csökkenti a szabadzsírsav-beáramlást a májba, így az inzulin-jelátvitel javul, csökken a máj glükózkibocsátása. Az inzulinszerű peptidek bioaktivitását az agyban a neuronalis túlélés, az izgalmi és gátló neurotranszmisszió, a normális szabadzsírsav-szint fenntartása, a kognitív funkció javítása, a sejtkárosodás elleni védelem, neurogenezis, angiogenezis jellemzik. Az IGF1 közvetlenül befolyásolja a cirkadián BMAL1-gén expresszióját a hypothalamicus sejtekben. Ez a szabályozás az IGF1 újonnan felismert ’zeitgeber’ szerepére utal. Az IGF2 hatásai kevésbé tisztázottak, bár releváns szerepe van a fetus fejlődésében, és protektíven hat az agyra. Az IGF-ek hiánya vagy éppen túlzott jelenléte számos betegségben kimutatható, illetve ezekkel oki összefüggésbe hozható. E felismerés hasznosítása a klinikai orvostudomány legközelebbi feladatai közé tartozik. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1774–1783.

Restricted access

Absztrakt:

A retrometabolikus gyógyszertervezés összekapcsolja a szerkezet–hatás és szerkezet–metabolizmus összefüggéseket, így sikeresen választja el a kívánt hatást és a mellékhatásokat. Ez a terápiás index lényeges javulását eredményezi. A fő szempont, hogy ne csak tanulmányozzuk a metabolizmust, hanem a gyógyító hatás mellett egy kívánt metabolizmust tervezzünk be a gyógyszermolekulába. Két általános, különálló tervezési módszer alkalmazható, melyek a gyógyszer irányítását ellentétes módon végzik. Viszont, mind a 1) kémiai gyógyszerirányító rendszerek (CDS), mind a 2) lágy gyógyszerek a megtervezett metabolizmust használják a gyógyszer hatásának és irányításának szabályozására. A lágy gyógyszerek tervezésekor a hidrolitikus enzimekre kell támaszkodni, az oxidatív folyamatok szigorúan kerülendők. A jelen munkában elsősorban az általunk megtervezett lágy gyógyszerek sikeres klinikai használatára irányítjuk a figyelmet. Csak hogy érzékeltessük a különbséget, először az agyba irányított kémiai rendszert mutattuk be, ahol a kiinduló inaktív molekula szekvenciális metabolizmusa az agyba koncentrálja a hatóanyagot. A lágy gyógyszerek közül a nagyon sikeres lágy kortikoszteroidokat mutatjuk be először, világszerte használják a loteprednol-etabonátot már több mint 20 éve, s alkalmazása egyre nő. A kortikoszteroid-terápiás index drámai javulása mellett a tipikus, általános és súlyos szemészeti mellékhatásokat, a belső szemnyomás emelése révén a glaukóma és a katarakta kialakulását sikerült kiküszöbölni. Hasonlóképpen tervezett második generációs lágy kortikoszteroidokat is bemutatunk, ahol a farmakofor kialakítása szerkezetileg meglepő módon történt. Az egyik legújabb sikeres lágy gyógyszer a sofpironium bromide, egy lágy antikolinerg, többrétű klinikai felhasználhatósága közül a hyperhidrosis, egy kielégítetlen szükséglet kezelésére lett először kifejlesztve. A sikeresen befejezett III. klinikai fázis után rövidesen piacra kerül. A jól meghatározott tervezési szabályok lehetővé tették a lágygyógyszer-tervezés számítógépes szakértői rendszerének kifejlesztését is. Orv Hetil. 2020; 161(10): 363–373.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Buday, Enikő Kulcsár, Botond Literáti Nagy, Tünde Horváth, Márta Vitai, Istvánné Vecsei, Katalin Bezzegh, József Kiss, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Egerekben az osteocalcin hiányakor csökken a pancreas β-sejtjeinek proliferációja, és bennük az inzulin , a zsírsejtekben pedig az adiponektin génexpressziója. Módszer: Az inzulinérzékenység, a csontállapot, illetve az osteocalcin kapcsolatát 45 egészséges (nő: 20, férfi: 25) és 92 glükózintoleráns (nő: 51, férfi: 41) egyén esetében vizsgálták. Nemenként elkülönítve mérték a testösszetételt, a csontok denzitását, a csontbontás és a csontépítés markereit és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás teszttel az inzulinérzékenységet tükröző cukorfelhasználást. Eredmények: Az osteocalcinszintek a két nemben hasonlóak voltak, de a glükózintoleráns férfi betegek osteocalcinszintje alacsonyabb volt, mint az egészségeseké (24,5±11 vs. 18,1±9 ng/ml, p < 0,05). Az egészséges csoportban, mindkét nemben pozitív volt a korreláció az osteocalcin és az izomszövet cukorfelhasználása között (M-érték: nők: r = +0,319, p < 0,05, férfiak: r = 0,481, p < 0,01), de a glükózintoleráns csoportokban ez a kapcsolat eltűnt. Az osteocalcin egyik nemben sem mutatott korrelációt az adiponektinszinttel. Többváltozós lineáris regresszió alapján az osteocalcin szignifikáns független prediktora az összes nő esetében az éhomi vércukor, a teljes test és az izomtömeg cukorfelhasználása, a cukorfelhasználás sebessége, az ösztradiol és az LDL-koleszterin-vérszint (92%-os determináció), míg az összes férfi esetében a szérumkalcium, az OGTT során mért glükózszintek görbe alatti területe, a szabadzsírsav-szint, az inzulogenikus index, a HOMA-IR és a has/csípő körfogat (95%-os determináció) volt. A csontbontást-csontépítést jellemző BMU-index csak nők esetében korrelált szignifikánsan az M-értékekkel. Következtetés: Vizsgálatunk egészségesek esetében megerősítette az inzulinérzékenység–osteocalcin kapcsolatot emberi vonatkozásban is, de a csontanyagcsere–energia-háztartás közötti kapcsolatban jelentős nemi különbséget talált, amely nem az osteocalcin szintjén alakult ki.

Restricted access

A növényi szterinek csaknem valamennyi növényfélében fellelhető, izoprén vegyületcsoportba tartozó bioaktív hatóanyagok. A leggyakrabban előforduló vegyületek a β-szitoszterin, a kampeszterin és a sztigmaszterin. A legfőbb fitoszterinforrások a növényi magvak, növényi olajok, dió- és gabonafélék, hüvelyesek. Kontrollált klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy napi rendszeres 2-3 g fitoszterin/fitosztanol fogyasztás 7–11%-kal csökkenti az LDL-koleszterin-szintet, miközben a HDL- és a TG-szint nem változik normo- és hypercholesterinaemiában. A napi 3 g-nál nagyobb mennyiség nem eredményez fokozottabb hatást. Ugyancsak klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy még napi 8,6 g rendszeres fogyasztása is biztonságos a fogyasztók számára. Az irodalomban leírt kedvezőtlen hatás a szokásosnál nagyobb fitoszterinbevitel esetén a szérum csökkent karotinoidszintje, amely rendszeres, napi ötszöri zöldség- és gyümölcsfogyasztással megelőzhető. Az igen ritka, öröklődő, genetikai rendellenességben, úgynevezett sitosterinaemiában szenvedő egyének számára pedig nem ajánlott fitoszterinekkel dúsított élelmiszerek fogyasztása. Tekintve, hogy a hagyományos étrenddel nem vehető fel a szignifikáns hatás eléréséhez szükséges mennyiségű fitoszterin, az Európai Unió az új élelmiszerekre vonatkozó 258/97/EK rendeletben leírt engedélyezési eljárást követően számos élelmiszertípusban jóváhagyta a napi 3 g-nál nem több fitoszterinbevitelt eredményező dúsítást. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a saját felmérése, valamint az egyes tagállamokban elvégzett elemzések alapján megállapította, hogy az Európai Közösség lakosságának 10-15%-a tekinthető a fitoszterinekkel dúsított élelmiszerek rendszeres fogyasztójának. Ennek alapján kicsi a kockázata a fitoszterinek túlzott bevitelének, inkább az jellemző, hogy a fogyasztók kevesebbet fogyasztanak, mint a hatásos dózis. Az EFSA ugyancsak megállapította – a rendelkezésre álló tudományos információk birtokában –, hogy a fitoszterinekkel/fitosztanolokkal dúsított élelmiszerek rendszeres fogyasztása és a szérumkoleszterin-szint csökkenése között egyértelmű és bizonyított az összefüggés. Ennek megfelelően ez lesz az első élelmiszercsoport, amely a 2007-ben életbe lépett, az élelmiszereken megjeleníthető tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006/EK jogszabály alapján olyan, a betegség kockázatának csökkentésére vonatkozó állítást viselhet, amely a fogyasztó felé azt kommunikálja: „A növényi szterinek/sztanolészterek kimutathatóan csökkentik a vér koleszterinszintjét. A vér koleszterinszintjének csökkenése mérsékelheti a coronariás szívbetegségek kockázatát.”

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Szentmihályi, Péter Vinkler, Judit Fodor, József Balla, and Béla Lakatos

2465 2469 Székely E., Tasnádi Gy., Szentmihályi K. és mtsai: A fémion-metabolizmus és az oxidatív stressz jelentősége porphyria cutanea tarda betegségben szenvedő

Restricted access

764 773 A III. Magyar Cardiovascularis Konszenzuskonferencia eredményei. Metabolizmus, 2008, 6, 1–94. Fonarow, G. C., French, W. J

Restricted access

Reiber I., Paragh Gy., Márk L.: Helyzetjelentés a szakadékból – A Magyar MULTI GAP 2009 eredményei. Metabolizmus, 2010, 3 , 137–142. Márk L

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Kőhalmy, Damjana Rozman, Jean-Marc Pascussi, Enikő Sárváry, and Katalin Monostory

Napjainkban a cardiovascularis megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak világszerte. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában jelentős szerepet játszik a magas szérumkoleszterin-szint, illetve az atherosclerosis. A vér koleszterinszintjének csökkentésével kedvezően befolyásolható a káros folyamatok kialakulása, és a már kialakult betegségekben is javulás érhető el. Az általánosan alkalmazott sztatinalapú gyógyszeres terápia a de novo koleszterin-bioszintézist gátolja a májban. Más hatóanyagok (például ezetimib) a koleszterin táplálékból történő felszívódását gátolják. A leghatékonyabb megoldást ezek kombinált alkalmazása jelentheti. A gyógyszeres terápia során azonban figyelembe kell venni, hogy számos vegyület (gyógyszer) képes specifikusan megváltoztatni – a koleszterinhomeosztázis fenntartásában szerepet játszó enzimek mellett – a gyógyszer-metabolizáló enzimek indukciójával a citokróm P450 enzimek mennyiségét is (például sztatinok), ami a terápia módosítását teszi szükségessé. A koleszterin-anyagcsere és a gyógyszer-metabolizmus szabályozásában ugyanis több kapcsolódási pont is található. A kapcsolat az úgynevezett nukleáris receptorokon keresztül valósul meg, ezért a koleszterinhomeosztázis és a gyógyszer-metabolizmus közti összefüggés megértése és ismereteink bővítése elengedhetetlen egy megfelelő terápiás stratégia kidolgozásához, illetve új gyógyszerek fejlesztéséhez.

Restricted access

Absztrakt:

A szerző röviden összefoglalja az oxidatív stressz és a fémion-metabolizmus megváltozása közötti összefüggéseket patológiás folyamatokkal kapcsolatban. Az esszenciális fémionok, mint például a Ca, Mg, Fe, Cu, Zn, Se, nélkülözhetetlenek az élő szervezetben, metabolizmusuk és sejten belüli koncentrációjuk szigorúan szabályozott. A külső vagy belső tényező hatására megváltozott fémion-metabolizmus fémion-akkumulációt vagy fémionhiányt idézhet elő. A felesleges mennyiségben jelen lévő redoxaktív esszenciális fémek, mint például a Fe, Cu, Co, Cr, Ni, bizonyos körülmények között szabad gyököket képesek indukálni, amelyek gyulladást, sejtkárosodást és daganatos elváltozásokat okoznak, bár a molekuláris mechanizmus még mindig nem tisztázott minden részletében. A nem esszenciális és nem változó vegyértékű fémionok metabolizmusának megváltozása is hatással van a redoxhomeosztázisra. Annak ellenére, hogy minden egyes fém egyedi módon és különböző mechanizmussal reagálhat, hasonló folyamatok játszódnak le, melyek során mind a fémhiány, mind a túlzott mennyiségű fém oxidatív stresszt vált ki. Károsodik az antioxidáns védekezőrendszer, a termelődő szabad gyökök megváltoztatják a redoxegyensúlyt, és a redoxhomeosztázis megváltozása kiváltja a citokinek és más transzkripciós faktorok termelését, amelyek befolyásolják az intracelluláris jelátviteli utakat, és hatással vannak különböző betegségek, így az anyagcsere-, szív- és érrendszeri betegségek, neurológiai betegségek és a tumor kialakulására is. Orv Hetil. 2019; 160(36): 1407–1416.

Open access

Szollár L.: III. Magyar Kardiovaszkuláris konszenzuskonferencia – az ajánlás az elmúlt két év új nemzetközi irányelveinek tükrében. Metabolizmus, 2008, Supplementum A , 7

Restricted access