Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "microvascularis szövődmények" x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Sztanek, Bernadett Balogh, Ágnes Molnár, Eszter Zöld, Nóra Tóth, András Áron Jakab and György Paragh

Absztrakt:

Bevezetés: Világszerte jelentősen növekszik a cukorbetegség előfordulása. A distalis típusú szenzomotoros polyneuropathia (DSPN) a leggyakrabban előforduló és a legkorábban kimutatható microvascularis szövődmény, mely változatos klinikai megjelenése és sokszor atípusos tünetei miatt gyakran csak a cukorbetegség előrehaladott stádiumában kerül felismerésre. Célkitűzés és módszer: Munkánk során 431 beteg adatait dolgoztuk fel, akiket 2011 és 2018 között a Debreceni Egyetem Diabeteses Neuropathia Centrumában vizsgáltunk Neurometer® segítségével, és összefüggéseket kerestünk a különböző szív-ér rendszeri és microvascularis szövődmények (retinopathia, microalbuminuria), a laboratóriumi paraméterek és a DSPN súlyossága között. Eredmények: A betegek átlagéletkora 63,4 év, 62%-uk nő volt, 92%-uk 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett. A cukorbetegség fennállásának átlagos ideje 13,7 év volt. Cardiovascularis betegség a betegek 42%-ánál volt ismert. A microvascularis szövődmények közül a retinopathia előfordulása 12% volt, perzisztáló microalbuminuria a betegek 16%-ánál volt igazolva. A vizsgált betegek 19%-ánál a típusos DSPN-panaszok ellenére sem tudtunk idegi károsodást kimutatni; 49%-ban enyhe fokú, 19%-ban közepes fokú és 13%-ban súlyos fokú neuropathia volt kimutatható Neurometer® segítségével. A cukorbetegséggel összefüggő idegi károsodás kifejezettebb volt diabeteses retinopathia (p<0,001) és perzisztáló microalbuminuria esetén (p<0,001), e microvascularis szövődmények előfordulása összefüggést mutatott a DSPN súlyosságával. A cardiovascularis szövődmények megjelenése nem mutatott korrelációt a perifériás idegkárosodás mértékével, és nem találtunk összefüggést a DSPN súlyossági foka és a cardiovascularis betegségek előfordulása között. Következtetés: Eredményeink alapján a diabeteses neuropathia progressziója előre jelezheti az egyéb microvascularis szövődmények megjelenését 2-es típusú cukorbetegségben, adataink azonban nem mutattak összefüggést a cardiovascularis betegségek kialakulásával. A Neurometer® segítségével végzett perifériás idegrendszeri vizsgálat alkalmas a DSPN követésére és a neuropathia súlyosságának megállapítására. A cardiovascularis kockázatot az autonóm idegrendszeri funkciót vizsgáló Ewing-féle reflextesztek segítségével jobban meg tudjuk ítélni cukorbetegeinknél. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1243–1251.

Open access

Absztrakt

A diabeteses neuropathia egyik leggyakoribb és súlyos szövődmény lehet diabetes mellitusban. Az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a cukorbetegség microvascularis komplikációinak progressziójában. A fokozott oxidatív stressz elősegíti bizonyos kóros metabolikus útvonalak, mint a poliol- és hexózamin-útvonal, az előrehaladott glikációs végtermékek, a poli-ADP-ribóz polimeráz és a proteinkináz-C aktivációját. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az oxidatív stressz és a cukorbetegség kapcsolatának legfrissebb ismereteit és összegzik a fokozott oxidatív stressz patofiziológiai hatásait a diabeteses neuropathia kialakulásában. A diabeteses neuropathia kezelésében alkalmazott modern gyógyszerek vizsgálatában még intenzív, hosszú távú összehasonlító vizsgálatokra van szükség a közeljövőben. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1939–1946.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktória Ferencz, Beatrix Domján, László Gerő, Tímea Tänczer and Gy. Ádám Tabák

Absztrakt

Az inzulinkezelés a cukorbetegség leghatékonyabb kezelési módja. A microvascularis szövődmények kockázatának egyértelmű csökkentése és az esetleges hosszú távú cardiovascularis előnyök elérésének azonban ára van: a (súlyos) hypoglykaemia kockázata 2–3-szorosára nő, továbbá az inzulinkezelt betegek testsúlya gyorsabban növekszik, mint az egyéb kezelésben részesülőké. Egy vizsgálatban ráadásul az intenzív glykaemiás kezelés mellett (ami gyakrabban igényelt inzulint) növekedett az összmortalitás is. Jól ismert ezeken kívül az inzulin növekedési faktorszerű hatása, ami fokozott mitogenitást eredményezhet. Ezen potenciális mellékhatások mind a beteg, mind az orvos részéről gátat szabhatnak az inzulinterápia elkezdésének. A közleményben a szerzők bemutatják, hogy a cukorbetegség diagnózisakor alkalmazott átmeneti intenzív inzulinkezelés hosszú távú remissziót eredményezhet. Tárgyalják továbbá az inzulinkezelés elkezdésének optimális módját (napi egyszeri bázisinzulin), illetve az intenzifikálás lehetőségeit is. Kitérnek az analóg inzulinok farmakokinetikai előnyeire, és bemutatják, hogy az új bázisanalógok mellett hasonló hatékonyság érhető el, mint a humán inzulinnal, miközben a hypoglykaemia kockázata körülbelül 20–30%-kal csökken. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1443–1450.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin H. Nagy, Barnabás Rózsai, Kálmán Kürti, Ilona Rippl, Éva Erhardt, Adrienne Kozári, Erika Pákozdiné Vajda, Ágnes Czvenitsné Árkus and Gyula Soltész

A diabeteses gyermekek fiatal felnőttkori morbiditására (autoimmun komorbiditás és vascularis komplikációk) vonatkozóan nem ismertek hazai adatok. Célkitűzés: A 15 évesnél fiatalabb életkorban diagnosztizált 1-es típusú diabetesesek autoimmun komorbiditásának és szövődményeinek felmérése két évtizedes betegségtartam után. Módszer: Kérdőíves vizsgálat, négy dél-magyarországi megye összes betegének bevonásával. Eredmények: Coeliakiát az esetek 6,2%-ában találtak. Coeliakiával szövődött esetekben a diabetes szignifikánsan fiatalabb életkorban manifesztálódott. Autoimmun pajzsmirigybetegség a betegek 7,6%-ában fordult elő, e betegek életkora magasabb és diabetes-időtartamuk szignifikánsan hosszabb volt, mint a pajzsmirigybetegségben nem szenvedőké. Retinopathiáról a betegek ötöde, hypertoniáról egyhatoda számolt be. Neuropathiáról a páciensek 3,4%-a, veseérintettségről 4,8%-a tudósított. Következtetések: A retinopathiát és a hypertoniát kivéve, a microvascularis szövődmények előfordulása viszonylag alacsony volt. A kérdőíves vizsgálat korlátai miatt további laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a prevalencia pontosabb felmérésére. Orv. Hetil., 2012, 153, 222–226.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Kender, Péter Torzsa, Vince Grolmusz K., Attila Patócs, Adrienn Lichthammer, Márta Veresné Bálint, Károly Rácz and Péter Reismann

Az átmeneti, illetve a tartós hyperglykaemia következménye a sejten belüli reaktív oxigéngyökök mellett a reaktív aldehidek felszaporodása. A reaktív aldehidek kóroki tényezőként szerepelhetnek a cukorbetegség késői szövődményeinek kialakulásában. Ezen csoportból kiemelkedő jelentőséggel bír a glükózfüggő α-dikarbonil, a metilglioxál. Elsőként cukorbetegségben igazolták a metilglioxál sejten belüli felhalmozódását és a szérumszint emelkedését. A felhalmozódó metilglioxál káros hatással bír a hasnyálmirigy β-sejtjeinek inzulintermelésére, a fehérjék és nukleinsavak működésére, valamint az egyik legfontosabb prekurzora a késői glikációs végtermékeknek (advanced glycation end-products). A metilglioxál-akkumuláció elleni védelmet jelentő katabolikus rendszer, a glioxaláz enzimrendszer minden emlőssejtben megtalálható. Jelen közlemény áttekintést ad a metilglioxál anyagcseréjéről normális, valamint hyperglykaemiás körülmények között, és tárgyalja a metilglioxál szerepét a diabeteses késői, microvascularis szövődmények kórélettanában. Orv. Hetil., 2012, 153, 574–585.

Open access