Search Results

You are looking at 1 - 10 of 81 items for :

  • "mineral fertiliser" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

The classical method of growth analysis was applied to compare the effects of farmyard manure (FYM) and mineral fertiliser on the dynamics of growth and growth parameters in maize ( Zea mays L.) over a three-year period (2005–2007) in a long-term continuous maize experiment set up using the principle of active agent equivalence in 1959. The experiment included two nutrient levels: (i) the NPK active agent equivalent of 35 t ha −1 FYM in the form of FYM, FYM + mineral fertiliser or mineral fertiliser alone; (ii) the NPK active agent equivalent of 70 t ha −1 FYM in the form of FYM, FYM + mineral fertiliser or mineral fertiliser alone. The aim was to determine the mean and maximum values of the plant growth parameters AGR, ALGR, RGR, NAR and LAR and to compare the effects of FYM and mineral fertiliser on maize growth in various years in a long-term experiment. The effect of the treatments and the year were analysed in terms of the dynamics of total dry matter production, leaf area, absolute growth rate, net assimilation rate and leaf area ratio.Both the fertiliser treatments and the year had a significant influence on the mean and maximum values of the given growth parameters during the vegetative growth stage. The rate and duration of growth (AGR and ALGR) were lowest in the unfertilised control and highest in treatments given high rates of mineral fertiliser or combined FYM and mineral fertiliser. In all the treatments the significantly lowest values of maximum NAR were observed in 2005, when the weather was average, with higher values in the drier years (2006 and 2007). The maximum values of LAR were significantly the highest in the droughty year of 2007. It could be concluded from the results that the effects of FYM and mineral fertiliser and that of the year on maize growth can be reliably evaluated with the classical method of growth analysis in long-term experiments.

Restricted access

istállótrágya és a műtrágya hatása a kukorica ( Zea mays L.) termésére és termésstabilitására monokultúrás és dikulturás tartamkÍsérletekben. [Effect of farmyard manure and mineral fertilisers on the yield and yield stability of maize ( Zea mays L) in

Restricted access

istállótrágya és a műtrágya hatása a kukorica ( Zea mays L.) termésére és termésstabilitására monokultúra tartamkísérletben. [Effect of stable manure and mineral fertiliser on the yield and yield stability of maize ( Zea mays L.) in a long-term monoculture

Restricted access

Berzsenyi, Z., Győrffy, B. (1997): Az istállótrágya és a műtrágya hatása a kukorica ( Zea mays L.) termésére és termésstabilitására monokultúra tartamkísérletben. (Effect of stable manure and mineral fertiliser on the yield and yield stability of maize

Restricted access

The elaboration and introduction of an environment-friendly N fertilisation system requires studies on the soil N regime, and on NO 3 -N accumulation and leaching under field conditions. The present work aimed to provide data on the soil N balance and on the depth distribution and leaching of NO 3 -N in chernozem meadow soil, based on the results of an 18-year long-term mineral fertilisation experiment. The soil contained 3.0–3.2% humus and had good N-supplying ability. Averaged over 18 years, the plant N uptake on plots without N fertilisation was 126 kg ha −1 year −1 . At the 80 kg ha −1 N rate the soil N balance was negative, with a mean plant N uptake of 170 kg ha −1 year −1 and a low rate of NO 3 -N leaching was observed. At 160 kg ha −1 N the accumulated N balance was only slightly negative. In 7 of the 18 years plant N uptake was below 160 kg ha −1 . Under the given experimental conditions, considering the natural N-supplying capacity of the soil, the 160 kg ha −1 N fertiliser rate proved to be excessive, surpassing the N requirements of the potential crop yield in most years and resulting in NO 3 -N leaching. The N regime data indicated that the 240 kg ha −1 N rate represented over-fertilisation in the given location.

Restricted access

Abstract  

The development of equipment for thermal analysis has opened up new areas for applications in science, industrial practice and environment studies. On the basis of the literature and information from equipment producers, the directions for the use of thermal analysis in research and practice are classified. Special attention is paid to the possibilities of controlling environmental pollution, and the stability and other properties of intermediate and final industrial products. It is stressed that DSC and DTA systems can be successfully applied to determine enthalpy changes in raw materials and products as control tests for their application. The advantages of coupled thermal systems for complex studies and the control of raw materials, products and wastes are described.

Restricted access
Restricted access

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Restricted access

Műtrágyázási kísérletünk 36. évében, 2009-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és Kellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangósnélküli gyepkeverék kilencedik évének termésére, ásványi elemtartalmára és elemfelvételére. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben eredetileg közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült.A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Az 1. kaszálás idejéig (május 26-ig) a terület 119 mm, a 2. kaszálás állománya 124 mm csapadékot kapott augusztus 12-ig, tehát a 2,5 hónapos tenyészidő alatt, amikor a napi maximum hőmérséklet általában 30 °C körül vagy felett volt.A főbb eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze:

  1. — A 36 éve trágyázatlan kontrollon 0,8 t·ha−1, a bőségesen trágyázott NPK-kezelésben 6,4 t·ha−1 szénahozam termett a két kaszálással. Az őszi kaszálás átlagos szénatömege a májusi első kaszálás átlagos szénatermésének 63%-át tette ki. Döntőnek a N, illetve a N×P kölcsönhatások bizonyultak. Terméscsökkenést a legnagyobb PK-ellátottság, ill. N-adag sem okozott.
  2. — A javuló N-kínálattal az 1. kaszáláskor a N, NO3-N, Mn, Zn, Ba és Cu; a P-kínálattal a P, S és Sr; a K-kínálattal a K koncentrációja emelkedett a szénában. Mérséklődött viszont a N-trágyázás nyomán a K, P, B és Mo; a P-trágyázás hatására a NO3-N, Zn és Mo; a K-kínálattal a Ca, Mg, Na, Sr és Cr kationok mennyisége.
  3. — A N 1,05–1,86%, a K 0,55–1,52%; a Ca 0,45–0,65%; a P 0,13–0,34%; a Mg 0,13–0,22%; a Na 0,02–0,23%, a NO3-N 52–405 mg·kg−1, a Zn 12–24 mg·kg−1, a Sr 11–23 mg·kg−1, a Mo 0,3–2,1 mg·kg−1, a Cr 0,2–0,4 mg·kg−1 tartományban változott a N×P, ill. N×K kezelések nyomán az 1. kaszálás idején.
  4. — A gyepszénába épült elemek mennyisége az 1. kaszáláskor a kezelések függvényében az alábbi minimum-maximum értékeket mutatta: 5–60 kg N, 7–37 kg K, 2–16 kg Ca, 1–5 kg P és S, 1–4 kg Mg, 0,1–3,4 kg Na, 5–58 g Sr, 7–49 g Zn, 1–2 g Mo hektáronként. Hasonló felvétel jellemezte a 2. kaszálás elemtartalmát, ill. elemfelvételét is.
  5. — A 2. kaszálás idején a kisebb termésben a vizsgált elemek átlagos koncentrációja 20–50%-kal dúsult a szénában, összevetve az 1. kaszáláskorival. A N-trágyázás a széna N- és NO3-N-, a P-trágyázás a P- és Sr-, a K-trágyázás a K-tartalmát növelte. Egyéb elemek mennyisége általában mérséklődött az NPK-terheléssel. A felvett elemek mennyisége az 1. kaszáláskor mérthez viszonyítva a Na és Ni esetében átlagosan 25–30; a K, Ca, Al, S, Cu és Mo elemeknél 50–70; míg a N, Ca, Mg, Sr, Ba, B és Zn esetében (melyek jobban dúsultak az elöregedő szénában) 70–90%-ot tett ki.

Restricted access

Egy műtrágyázási kísérlet (35. évében, 2008-ban) vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 8. évének termésére és ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A kísérlet módszerét, beállításainak körülményeit és az előző évek adatait korábbi közleményeink taglalták. A kaszálás 2008. május 26-án történt.A főbb eredmények:

  1. A 35 éve trágyázatlan kontrollon mért 0,9 t·ha−1 szénatermést az együttes NPK-trágyázás 10 t·ha−1-ra növelte. Döntőnek a N, illetve a N×P kölcsönhatások bizonyultak, de a javuló K-ellátás is 2 t·ha−1 körüli szénatöbbletet eredményezett a nitrogénnel és foszforral egyaránt jól ellátott talajon. A kielégítő ellátottság a 150–200 mg AL-P2O5, ill. AL-K2O·kg−1 értékekhez köthető a szántott rétegben.
  2. A nagy szénaterméshez köthető „optimális” összetételt az 1,8% körüli N- és K-, valamint a 0,2% körüli P-koncentráció jelezte növénydiagnosztikai szempontból. A kedvező N/P arány 8–12 közötti, a N/K 1 körüli tartományban volt. A N-trágyázás általában növelte, míg a K-trágyázás csökkentette a kationok beépülését. Érvényesült a nitrát-molibdenát, foszfát-molibdenát, a K-B és a P-Zn antagonizmus. A N×P kölcsönhatások eredőjeként a P 0,10–0,29%, a NO3-N 100–2138 mg·kg−1, a Mn 45–75 mg·kg−1, a Zn 12–25 mg·kg−1, ill. a Mo 0,3–1,3 mg·kg−1 tartományban változott. A N×K kölcsönhatások függvényében 0,7–1,7% K, 0,3–0,6% Ca, 46–1653 mg·kg−1 Na, 4–8 mg·kg−1 B, és 2–4 mg·kg−1 Cu szélsőértékeket mértünk. A Cu-hiányos széna a N-hiányos kezelésekben azonosítható, ahol a Cu/Mo arány 2–3 közötti. A kívánatos 10 körüli, vagy feletti Cu/Mo arány csak a bőséges NP-kínálattal állt elő.
  3. A hektáronkénti elemfelvétel a kezelések függvényében az alábbi szélsőértékek között változott: N 7–141, K 15–131, Ca 4–36, P 2–14, S és Mg 2–11, és Na 0,1–11 kg·ha−1. A termésekkel felvett mikroelemek mennyisége szintén tág határok között ingadozott a termés tömege és összetétele eredőjeként: Fe 54–430, Mn 42–540, Al 30–270, Zn 12–120, Sr 8–116, B 5–46, Ba 3–33, Ni 1–4, és Co 0,1–0,5 g·ha−1.
  4. A hektáronkénti egy tonna szénatermés képződéséhez a pillangósnélküli gyep a kísérlet átlagában 15 kg N, 13 kg K (15 kg K2O), 1,7 kg P (4 kg P2O5), 4,4 kg Ca (6 kg CaO), 1,4 kg Mg (2,3 kg MgO) mennyiséget igényelt. A fajlagos elemtartalom adatai felhasználhatók a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

Restricted access