Search Results

You are looking at 1 - 10 of 54 items for :

  • "morbiditás" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

A regionális nyaki lymphadenectomia – elterjedt nevén nyaki dissectio – a fej-nyaki tumorsebészet fontos alapműtéte. Ezen műtét 110 éves evolúciója során a különböző iskolák, nevezéktanok és műtéti technikák keveredése nyomán olyan mértékű zavar alakult ki az irodalomban és a mindennapi szakmai életben, amely szinte lehetetlenné teszi a sebészi és onkológiai eredmények standardizálását és objektív összehasonlítását. Ezt a helyzetet kísérlik meg a szerzők jelen összefoglaló munkájukban közérthetően tisztázni, a multidiszciplináris fej-nyaki terápiás döntésekben részt vevő kollégák kommunikációját megkönnyítendő annak érdekében, hogy a fej-nyaki tumoros betegek számára minden esetben optimális terápiás döntés szülessék. A közlemény történeti és irodalmi áttekintést ad, valamint ismerteti a két legelterjedtebb műtéti technika eredményeinek statisztikai összehasonlítását. A műtéti technika megválasztása szignifikáns hatással van az onkológiai hozamra. A megfelelő sebészi koncepció az onkológiai haszon maximalizálása mellett a betegek életminőségét a lehető legkisebb mértékben befolyásolja, egyrészt a primer sebészi terápiás morbiditás csökkentése, másrészt az adjuváns indikációk optimalizálása révén. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1871–1879.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Bagyura, Loretta Kiss, Eszter Édes, Árpád Lux, Lívia Polgár, Pál Soós, Orsolya Szenczi, Zsolt Szelid, Réka Vadas, Péter Józan, György Bagdy, and Béla Merkely

Bevezetés: Az egyes európai országokban a prevenciós tevékenységnek köszönhető morbiditáscsökkenést Magyarországon még nem sikerült elérni. A hatékony prevenció alapfeltétele a lakosság egészségi állapotának, a kockázati tényezők jelenlétének pontos ismerete. Célkitűzés: A szerzők célja volt, hogy egy közép-magyarországi longitudinális lakossági vizsgálattal információt nyerjenek a magyar lakosság egészségi állapotáról, cardiovascularis kockázati státusáról, ami lehetővé teszi új rizikóbecslést befolyásoló tényezők azonosítását. Módszer: A Budakalász Vizsgálat a felnőtt lakosságot célzó (>20 év, ~8000 fő), átfogó, önkéntes alapú cardiovascularis szűrőprogram, amely egészségkérdőívből, noninvazív tesztekből (antropometriai mérések, szívultrahang, carotisultrahang, vérnyomásmérés, boka-kar index mérése), illetve vénás vérvételből és laborvizsgálatokból áll. Eredmények: 2014. januárig 2420 fő (a lakosság 30%-a, 41,2% férfi, átlagéletkor 54,8 év) kérdőíves, fizikális vizsgálata és cardiovascularis kockázatbecslése történt meg. A résztvevők cardiovascularis morbiditása a korábbi országos felméréshez viszonyítva magasabb volt, illetve a cardiovascularis kockázati faktorok száma és a becsült 10 éves kockázat is emelkedettnek bizonyult a lakosok körében. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a szűrések és a hatékony terápia fontosságára.Orv. Hetil., 2014, 155(34), 1344–1352.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Cserép, Eszter Losoncz, Anikó Malik, Andrea Székely, Piroska Balog, and Mária Kopp

A nyitott szívműtét kimenetelét, a műtét utáni felépülést nem csupán a beteg fizikai állapota és a klinikai változók határozzák meg. Ebben a kérdésben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szocioökonómiai és a pszichoszociális tényezők. Az utóbbi évtizedekben a revascularisatio eredményeinek értékelésekor előtérbe került a beteg egészségi állapotának, az egészséggel kapcsolatos életminőségének önértékelése, önbecslése (self-perceived health related quality of life). Az eddigi eredmények alapján valószínű, hogy az egészségi állapot önbecslése, a depressziós tünetegyüttes és a szorongás rövid és hosszú távon is befolyásolja a coronaria-bypassműtétet követő felépülést. Az egyedül élők, a szociálisan elszigeteltek körében szintén magasabb morbiditási és mortalitási kockázattal kell számolnunk. Az alacsonyabb iskolázottság és a rossz szociális háttér szintén szerepet játszhat a magasabb halálozási arányok alakulásában. Összefoglaló tanulmányunkban megpróbálunk áttekintést adni a szívműtét kimenetelét befolyásoló pszichoszociális tényezőkről.

Restricted access

A vastagbél-diverticulosis sebészi kezelése

Javallati dilemmák, kezelési lehetőségek, műtéti megoldások

Orvosi Hetilap
Authors: Alpár György, Bianka Barok, and Péter Lukovich

Összefoglaló. Bevezetés: A vastagbél-diverticulosis a lakosság kb. 60%-át érinti, incidenciája folyamatosan növekszik. A betegek 6%-ánál van szükség sebészi beavatkozásra. Jelenleg nincs egységes irányelv, mikor indokolt elektív műtétet végezni. Módszer: Retrospektív módszerrel elemeztük az osztályunkon 2017. július 17. és 2020. április 30. között vastagbél-diverticulosis miatt operált betegek demográfiai és műtéti adatait, emellett a szövődmények arányát. Összehasonlítottuk az elektív (EM) és a sürgős műtétek (SM), illetve a nyitott és a laparoszkópos műtétek adatait. Eredmények: 38 operált beteg közül 19-nél történt EM, illetve 19 betegnél SM. A betegek átlagéletkora az EM-eknél 64 év, az SM-ek esetében 67 év volt. EM-nél az indikáció 12 esetben recidiváló diverticulitis, 5 esetben colovesicalis, 2 esetben colovaginalis sipoly volt. SM-nél az indikáció 17 esetben perforáció, 2 esetben hasüregi tályog volt. Az EM-ek 89%-a laparoszkópos módon került elvégzésre; az átlagos műtéti idő EM/SM esetében 96 perc/89 perc, az átlagos ápolási napok száma 17/14 volt. Az EM-csoportból 1 beteg, míg az SM-csoportból 5 beteg meghalt. Szignifikáns különbség volt a műtét típusa, a stomaképzés és a transzfúziós igény tekintetében. Nem találtunk szignifikáns eltérést a posztoperatív ápolási napok és a mortalitás tekintetében. Következtetés: Az elektív műtétek alacsonyabb morbiditása és mortalitása, illetve a laparoszkópos technika alkalmazhatósága miatt törekedni kell a tervezett műtétre. Nincs egységes irányelv a relatív műtéti indikáció felállításában: gasztroenterológus és sebész által felállított, személyre szabott kezelési stratégia szükséges. Véleményünk szerint indokolt a műtét, amennyiben igazolt diverticulosis esetében szigorú diéta mellett kiújul a gyulladás. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2146–2152.

Summary. Introduction: Colonic diverticulosis affects 60% of the population, incidence of the disease grows progressively. During its course, 6% of patients with diverticulosis will need surgical intervention. There is no current guideline when to carry out elective operation. Method: We analyzed demographics, surgical patient data and also post-operative complications of patients operated in our department due to colonic diverticulosis between 17-07-2017 and 30-04-2020 retrospectively. We compared the results of elective (ES) and acute surgeries (AS), also laparotomies versus laparoscopies. Results: 19 out of 38 patients underwent ES and 19 AS. ES group average age was 64 years, and 67 in the AS group. Indications of ES were recurring diverticulitis in 12, colovesical fistula in 5 and colovaginal fistula in 2 cases. Indications of AS were perforations in 17 and intraabdominal abscesses in 2 cases. 89% of all ES were operated laparoscopically; average operation time in ES/AS was 96/89 minutes, average hospital stay was 17/14 days. 1 patient after ES and 5 after AS died. Significant difference was found between the groups with regard to the type of operation, frequency of colostomy creation and the need of blood transfusion but no significant difference was demonstrated in average hospital stay and mortality. Conclusion: Due to the lower morbidity and mortality rate as well as the benefits of laparoscopic approach, we should always opt for ES. No guideline for relative surgical indication exists: gastroenterologist and surgeon should make a personalized surgical plan. In our opinion, operation should be carried out if diverticulitis reoccurs while the patient is on strict diet. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2146–2152.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access

: Morbidity and stress predictors among female Hungarian physicians. [Az (orvos)egészséghez való jog anomáliái – Morbiditás és stressztényezők a magyarországi orvosnők körében.] Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, Budapest, 2010. [Hungarian

Open access

Győrffy, Zs.: Licence to health: Morbidity and stress predictors among female Hungarian physicians. [Az (orvos)egészséghez való jog anomáliái – Morbiditás és stressztényezők a magyarországi orvosnők körében.] Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány

Open access

Az egyik kevésbé jól dokumentált, potenciálisan módosítható stroke-kockázati faktor az obstruktív alvási apnoe szindróma. Obstruktív alvási apnoe jelenléte esetén nő a cardiovascularis morbiditás és mortalitás, ezen belül a stroke-kockázat is. Jelen közleményben a szerző azokat a patofiziológiai tényezőket foglalja össze, amelyek növelik a stroke-kockázatot alvási apnoe jelenléte esetén. Orv. Hetil., 2014, 155(16), 615–619.

Restricted access

Absztrakt

Számos bizonyíték támasztja alá „az alacsonyabb jobb” elv létjogosultságát az LDL-koleszterin-szint redukciójával elért cardiovascularis morbiditás- és mortalitáscsökkentésben. Annak ellenére, hogy a statinokkal csökkenthető a cardiovascularis események száma és halálozása, jelentős maradék kockázattal számolhatunk, különösen a súlyos veleszületett lipidanyagcsere-zavarokban, például a familiáris hypercholesterinaemiában. Néhány új módszerrel, köztük a koleszterin felszívódását gátló ezetimib és a nemrég bevezetett proproteinkonvertáz szubtilizin/kexin-9 elleni monoklonális antitestek hozzáadásával a korábbinál alacsonyabb LDL-szintek is elérhetők. Ráadásul ezek az új LDL-csökkentő szerek olyan betegeknél is alkalmazhatók, akik nem tolerálják a statinkezelést. A szerzők összefoglalják az új szerek hatékonyságát és klinikai indikációit, valamint áttekintik az idevonatkozó nemzetközi ajánlásokat is. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1219–1223.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Simonyi and Réka Kollár

A hypertonia és az elhízás gyakorisága fokozatosan nő hazánkban. Magyarországon a hypertoniás férfiak 68,52%-a, míg a nők 78%-a elhízott. A magas vérnyomás és az elhízás külön-külön is a cardiovascularis morbiditás és mortalitás fontos kockázati tényezői. A fokozott szimpatikus aktivitás és a hypertonia kapcsolata jól ismert, ugyanakkor a haskörfogat és a test zsírtömege szignifikáns, pozitív korrelációban áll a szimpatikus aktivitással, amelyben a hyperleptinaemia is szerepet játszik. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer fokozott aktivitása vascularis és renalis hatásai útján szintén vérnyomás-emelkedést okoznak. A fokozott szimpatikus aktivitással és a csökkent vagustónussal kísért autonóm idegrendszer egyensúlyzavara független és meghatározó kockázati tényezője a cardiovascularis eseményeknek, beleértve a hirtelen szívhalált is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1736–1742.

Restricted access