Search Results

You are looking at 1 - 10 of 129 items for :

  • "mortalitás" x
Clear All

Absztrakt:

A szerzők jelen folyóirat egy korábbi számában már ismertették és összefoglalták a hazai Nemzeti Rákregiszter alapvető célkitűzéseit és feladatát, nemzetközi környezetbe helyezve. Az újabb közlemény az előző folytatásának tekinthető, s az aktuális statisztikai adatok ismertetése és elemzése során vizsgálják azok népegészségügyi hátterét, a lehetséges kockázati tényezőkkel együtt. Az elmúlt évek változásai, a mortalitási adatokat illetően, stagnáló, enyhén hullámzó jelleget mutatnak, egyes lokalizációkat tekintve (például ajak és szájüreg, emlő, prosztata) azonban reménykeltő mutatókat lehet megfigyelni. Az összes daganatos halálozás alig változó jellegével szemben, az évi új bejelentett esetek száma jelentősen megemelkedett, amely a hatékonyabb diagnosztika és terápia szerepét egyaránt feltételezi. A fentiek tükrében megerősíthető, hogy a hazai onkológiai ellátórendszer szerkezetváltása s európai illeszkedése elkerülhetetlen. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 84–89.

Restricted access

Az akut mesenterialis ischaemia ritka kórkép, 1000 akut műtét során átlagosan négy eset fordul elő. Felismerése gyakran nehéz a szegényes tünetek miatt. Mortalitása napjainkban is 70–90%-os. Célok: A szerző azt vizsgálta, hogy az időfaktor hogyan befolyásolja a betegség kimenetelét, illetve van-e lehetőség az életkilátások javítására. Módszer: 2001. január és 2010. december között a Szent Pantaleon Kórházban kezelt azon betegek adatait dolgozta fel, akiknél műtét vagy kórboncolás során bélelhalás igazolódott. Ezen időszak alatt összesen 114 betegnél fordult elő akut mesenterialis ischaemia. Eredmények: A betegek 55%-ában fordultak elő típusos tünetek. A betegek 43,8%-ánál történt műtéti beavatkozás. Operált betegek esetében a mortalitás a beavatkozás ellenére 70%-os volt. Ha 12 óránál kevesebb ideig fennálló panaszok esetén végezték el a műtétet, a túlélés 72,3%-os volt, míg ha a panaszok kezdete után 24–48 órával végezték el a műtétet, a túlélés 20%-os volt. Következtetések: Az akut mesenterialis ischaemia korai diagnózisa és a korai beavatkozás növeli a betegek túlélési esélyeit. Orv. Hetil., 2012, 153, 1424–1432.

Restricted access

A stressz-hyperglykaemia számos kórállapot törvényszerű velejárója egyébként nem diabéteszes betegeknél, szignifikánsan befolyásolja a morbiditást és mortalitást. Célkitűzés: Felnőtt betegeknél prospektív tanulmányok igazolják mind független prediktorértékét, mind a normoglykaemia intenzív inzulinterápiával történő biztosításának túlélést javító hatását. Gyermekpopulációra vonatkozóan kevés az adat, egy retrospektív vizsgálatban kimutatták a hyperglykaemia tartama, intenzitása, csúcsértéke és a mortalitás közötti szignifikáns korrelációt. Betegek és módszerek: A szerzők multidiszciplináris gyermekintenzív osztályon retrospektív statisztikai elemzést végeztek a vércukorstátusz és a kórlefolyás közti korreláció meghatározása céljából. Eredmények: Megállapították, hogy legmagasabb vércukorérték bármely kórállapothoz társuló tragikus kimenetel (átlag: 14,38 mmol/l), és kimeneteltől függetlenül szepszis fennállása esetén fordult elő (átlag: 13,97 mmol/l). Az exitált betegek a kezelés teljes időtartama alatt (átlag: 7,59 mmol/l), és az utolsó kezelési napon is hyperglykaemiásak (átlag: 7,00 mmol/l), a túlélők a lefolyás során szignifikánsan kisebb mértékű vércukorszint-emelkedést mutattak (átlag: 6,52 mmol/l; p < 0,01), az emisszió napján pedig normoglykaemiásak (átlag: 5,28 mmol/l; p < 0,01) voltak. A > = 6,1 mmol/l vércukorszinttel járó kezelési napok százalékos aránya hasonlóan alakult túlélés és exitus esetén (42,68 vs 74,07; p < 0,01), a tragikus kimenetelű szepszisben bizonyult legnagyobb mértékűnek (átlag: 76,52%). Következtetés: Adataik alapján igazolták, hogy gyermekbetegek változó etiológiájú kritikus állapota – a felnőttekéhez hasonlóan – konzekvens hyperglykaemiát indukál, és a magasabb vércukorcsúcs, tartósabb, valamint intenzívebb hyperglykaemia nagyobb mortalitási kockázattal jár. A szepszist a szénhidrátanyagcsere-kisiklás potens induktorának találták.

Restricted access

Kásler M, Ottó Sz, Kenessey, I. The current situation of cancer morbidity and mortality in the light of the National Cancer Registry, Hungary. [A rákmorbiditás és -mortalitás jelenlegi helyzete a Nemzeti

Restricted access
Authors: Tímea Kakucs, László Harsányi, Péter Kupcsulik and Péter Lukovich

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access
Authors: Erzsébet Feiler, Károly Gombocz, Győző Wrana, Margit Varró, Roland Csécs and Nasri Alotti

Bevezetés: Célunk a EuroSCORE-modell pontosságának és precizitásának vizsgálata az osztályunkon operált betegek populációjában. Anyag és módszer: 2003. 01. 01. és 2005. 12. 31. között operált 1839, egymást követő beteg adatait vizsgáltuk. A műtét előtt meghatározott additív és logisztikus EuroSCORE által jósolt mortalitási értéket hasonlítottuk össze a tényleges 30 napos halálozással. A statisztikai elemzés során a módszer diszkriminatív pontosságát a C-statisztika alkalmazásával határoztuk meg. A modellek kalibrációját, illetve precizitását a Hosmer–Lemeshow-statisztikával elemeztük. Eredmények: A fenti időszakban a műtéti mortalitás 3,3% volt. Az additív, illetve a logisztikus EuroSCORE átlagértéke 4,1 ± 2,8, illetve 4,5 ± 6,1% volt. A C-statisztika alapján a görbe (Receiver Operating Caracteristic curve) alatti terület sorrendben 0,699 (0,629–0,769), illetve 0,711 (0,642–0,779). A Hosmer–Lemeshow-statisztika κ 2 -értéke 6,5 ( p = 0,475), illetve 12,5 ( p = 0,131). Következtetés: A logisztikus EuroSCORE-modell diszkriminatív ereje jó, kielégítő precizitás mellett, míg az additív EuroSCORE pontossága csak megközelíti az elfogadható szintet, ugyanakkor a kalibrációja megfelelő. Eredményeink alapján a logisztikus EuroSCORE alkalmasabb a betegek preoperatív rizikóbecslésére.

Restricted access
Authors: Oszkár Hahn, Dávid Bárdos, Péter Kupcsulik, Attila Szijártó, András Fülöp, Bálint Kokas, Damján Pekli, Attila Zsirka-Klein, Ibolyka Dudás, Péter Pajor and László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A májtumorok reszekálhatóságának egyetlen biológiai feltétele a májreszekció után megmaradó, a májműködést még biztosítani képes elégséges májszövetmennyiség (FLR). A műtét után visszamaradó májszövet tömege még a műtét előtt megnöveszthető vena portae okklúziós eljárásokkal. A legújabb ilyen eljárás az Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), mely a legrövidebb idő alatt a legjelentősebb indukált hipertrófiát biztosítja. A műtét morbiditása és mortalitása az eljárás bevezetése idején azonban elfogadhatatlanul magas volt. Célkitűzés: A szövődmények csökkentése a betegszelekció pontosításával és a műtéti technika módosításával. Módszer: Műtéttechnikai módosításként a ’teljes mobilizálás’ technika helyett klinikánkon ún. ’no touch’ technikát dolgoztunk ki. Klinikánk betegadatait nemzetközi regiszterbe kapcsoltuk, melyben gyűjtjük a demográfiai adatok mellett az alapbetegség, a májműtét, illetve a szövettani jellemzőket, vizsgáljuk a morbiditást (Clavien–Dindo) és a mortalitást. A májtérfogat és -funkció mérésére CT-volumetriát, valamint 99mtechnécium-mebrofenin SPECT/CT-t alkalmazunk. Az adatokat multivarianciaanalízissel vizsgáltuk. Eredmények: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának I. Sebészeti Klinikáján 2012 és 2018 között 20 ALPPS-műtétet végeztünk. A relatív térfogatnövekmény, illetve a reszekabilitás 96% vs. 86%, illetve 95% vs. 98% volt klinikánk és a regiszter 320 betegét vizsgálva. ’No touch’ technika alkalmazásakor a Clavien–Dindo III–IV. morbiditás és a mortalitás (22%–0%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint ’complete mobilization’ technika esetén (63%–36%; p<0,05). A regiszter betegadatainak multivarianciaanalízise alapján mortalitást fokozó független tényező volt a 60 év feletti kor, a máj macrosteatosisa, a nem colorectalis májtumor, a 300 percnél hosszabb műtét, a több, mint 2 egység vörösvértest-transzfúzió, illetve az elégtelen FLR-funkció a stage 2 előtt (p<0,05). Következtetés: Az ALPPS-műtét morbiditása és mortalitása helyes betegkiválasztással és ’no touch’ műtéttechnikával csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szívelégtelenség magas mortalitású, nagy betegpopulációt érintő, cardiovascularis betegség. A mortalitási adatok és azok változásai fontos információt jelentenek a kezelés hatékonyságának céljából. Célkitűzés: A szívelégtelenség miatti halálozás alakulásának és változásának tanulmányozása a 2010 előtti időszakhoz képest. Módszer: A 2017-ben szívelégtelenség miatt kezelt betegek számát, illetve mortalitási adatait elemeztem, a kórházi halálozást, valamint az 1–6–12 hónapos halálozást figyelembe véve. Az I50 és I42 BNO-kódokat vettem figyelembe, függetlenül attól, hogy az ápolást indokló fő- vagy mellékdiagnózisként szerepeltek. A mortalitásnál csak az összhalálozást értékeltem. Eredmények: A 2017. évben szívelégtelenség miatt szakorvosi ellátásban részesülők száma 1,1%-os prevalenciát adott. Ezen betegek kórházi halálozása 3,9% volt, míg az 1–6–12 hónapos halálozás 5,2–12–17%-nak adódott. Következtetések: A szívelégtelenség prevalenciája kisebb, mint a 2009-ben megadott 1,6%. Ez annak köszönhető, hogy most csak egy évet néztem, míg 2009-ben figyelembe vettük az előző 5 évben diagnosztizált szívbetegeket is, akik adott évben nem voltak szakorvosi ellátáson. A mortalitási adatok is jelentős javulást mutatnak 2009-hez képest, de még mindig a nyugat-európai értékek felett vannak. A javulás nagy valószínűséggel a túlélést nyújtó gyógyszerek jobb feltitrálásával, illetve a jobb adherenciával magyarázható. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1012–1014.

Restricted access
Authors: Gyula Csepregi, András Büki, Judit Futó, János Sándor, Gábor Göbl and Tamás Dóczi

Hazánkban a koponya-agy sérülésekkel kapcsolatos epidemiológiai és klinikai adatok meglehetősen hiányosak. A Magyar Neurotraumatológiai Társaság célul tűzte ki, hogy átfogó tanulmányt készít a hazai súlyos koponya-agy sérültek számáról, halálozásáról, ellátásának szervezettségéről, a használatos diagnosztikus és monitorizálási lehetőségekről, valamint a meglévő klinikai gyakorlatról. Kérdőíves módszerrel az egész országra kiterjedő, a 2001-es év adataira vonatkozó retrospektív és három hónapos, prospektív esetelemző adatgyűjtést végeztek a 2002-es évben. A helyszíni ellátás és a szállítás adatainak rögzítését az Országos Mentőszolgálat központilag szervezte meg, míg a kórházi ellátási adatok összegyűjtése regionális koordinátorok és kórházi adatközlők hálózatával történt. A válaszolók az ország kórházi neurotraumatológiai ellátásának 76%-át fedték le. A koponya-agy sérültek évi száma közel 14 000; 71,3%-uk az enyhe, 19,4%-uk a közepes, 9,4%-uk a súlyos kategóriába tartozott. A prospektív adatok szerint a kórházakba súlyosként került koponya-agy sérültek 55%-a, a másodlagosan súlyossá vált sérültek 35%-a halt meg az akut ellátás során, ami jóval magasabb, mint a világ fejlett részén közölt halálozási adatok. Ennek hátterében a prehospitális és a hospitális ellátás közötti kommunikációs zavar, a definitív ellátásig, illetve az első CT-vizsgálatig eltelő extrém hosszú idő, illetve az áll, hogy a magyar és a nemzetközi ellátási irányelvek nem kerülnek széles körben alkalmazásra.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A dohányzás és az infarktus bekövetkezése közötti szoros, pozitív kapcsolatot már az 1960–70-es években bebizonyították. A dohányzás prognosztikus jelentősége az infarktus akut szakában, illetve az akut szakot túlélt betegek esetén nem egyértelműen tisztázott. Számos tanulmány foglalkozik az úgynevezett „smoker’s paradox” (dohányzási paradoxon) jelenségével, vagyis azzal, hogy a szívinfarktust elszenvedő betegek körében a dohányosok alacsonyabb halálozási kockázattal rendelkeznek a nem dohányosokhoz képest. Noha a confounderekre való kontrollálás után ez a hatás több esetben eltűnt, a kérdésben még nem alakult ki nemzetközi konszenzus. Célkitűzés: A tanulmány célja a dohányzás hatásának vizsgálata volt akut szívinfarktus miatt kezelt magyarországi betegek prognózisára, oly módon, hogy a betegek kockázati profiljára kontrolláltuk. Módszer: A kutatás adatforrását a Gottsegen György Kardiológiai Intézet által működtetett Nemzeti Szívinfarktus Regiszter 2014 és 2016 közötti adatai jelentették (n = 20 811). Az elemzés többváltozós statisztikai eljárásokat alkalmaz a confounding szűrésére. A rövid távú túlélés vizsgálatánál logisztikus regresszióra, a hosszú távú túlélésnél – Cox-regresszióval, illetve „Accelerated Failure Time” (AFT-) modellekkel megvalósított – túléléselemzésre került sor. A többváltozós modellekben életkorra, nemre, az infarktus típusára (ST-elevációval vagy nem ST-elevációval járó esemény), a kezelés módjára (PCI igen versus nem), kreatinineltérésre, a prehospitális reanimáció és a kardiogén sokk tényére, valamint többféle társbetegségre, illetve kórelőzményi adatra kontrolláltunk. Eredmények: Mind a rövid távú – 30 napos – halálozás (OR = 1,517, 99% konfidenciaintervallum: 1,229–1,872), mind a hosszabb távú túlélés (HR = 1,395, 99% konfidenciaintervallum: 1,232–1,579) tekintetében rosszabbak voltak a dohányzó betegek életkilátásai a nem dohányzókkal egybevetve az említett változókra történő kontrollálás után. Következtetés: A dohányzási paradoxon nem figyelhető meg a magyar betegek esetében, sőt a dohányzás önmagában rontja az adott beteg túlélési esélyét. Orv Hetil. 2018; 159(14): 557–565.

Restricted access