Search Results

You are looking at 1 - 10 of 127 items for :

  • "multidiszciplináris" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Gyökeres, Eszter Schäfer, Attila †Szepes, Zsuzsanna Vitális, Mária Papp, István Altorjay, László Czakó, Áron Vincze, Attila Bursics, Péter Kanizsai, and Tamás Berényi

Absztrakt:

A gastrointestinalis vérzés gyakori előfordulása, súlyossága miatt kiemelkedő népegészségügyi jelentőséggel bír. Az antikoagulált és/vagy rendszeres thrombocytaaggregáció-gátló készítményeket, nemszteroid gyulladásgátlókat szedő, idősödő populáció arányának növekedésével az emésztőszervi vérzés a jövőben várhatóan számban és súlyosságban is egyre növekvő terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A gastrointestinalis vérzés ellátásában a sürgősségi szakember mellett a gasztroenterológus-endoszkóposnak van alapvető szerepe. A társszakmák (radiológus, invazív radiológus, intenzív terapeuta, sebész) képviselői sok esetben nem mellőzhetők a döntéshozatalban, a betegek ellátásában. Az érintett szakterületek képviselői szükségét érezték egy átfogó, multidiszciplináris, közösen elfogadott szemléletet tükröző, gyakorlati szemléletű hazai iránymutatás összeállításának az érvényes nemzetközi irányelvek alapján. A szerzők részletesen tárgyalják a gastrointestinalis vérzés ellátásának feltételeit, a kezdeti betegészlelést, a rizikóbecslést, a laborvizsgálatokat, a betegek resuscitatióját, valamint a vérzések diagnosztikájának és terápiájának lépéseit a vérzésforrás lokalizációja szerint külön csoportosítva. A szerzők iránymutatást adnak az elsődleges ellátás sikertelensége, illetve az ismételten fellépő vérzés eseteiben, végül a sebészet mai helyét is definiálják a gastrointestinalis vérzésekben. Orv Hetil. 2020; 161(30): 1231–1242.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Varga, Zsuzsanna Lelovics, Viktor Soós, and Tibor Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az elmúlt években húsznál több új sürgősségi osztályt adtak át. A betegforgalmi adatok, betegségek, indikátorok ismeretének hiánya számtalan logisztikai, szervezési problémát vethet fel. Célkitűzés: A sürgősségi betegellátás adatainak elemzése és rendelkezésre bocsátása a hatékony működtetés elősegítésére. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház multidiszciplináris Sürgősségi Betegellátó Centrumának hároméves betegforgalmi (n = 106 203), epidemiológiai, triázs és a betegségek nemzetközi klasszifikációjának adatait elemeztük. Eredmények: A betegek 73%-a 24 órán belül otthonába bocsátható volt. Hospitalizációt (21%) döntően belgyógyászati, gyermekgyógyászati, valamint idegrendszeri betegségek indikáltak. A kritikus állapotú betegek aránya kicsi (<2%). Jellegzetes napszaki, heti és szezonális ingadozások figyelhetők meg. A betegforgalom domináns részét a sérülések, mérgezések adták (40%). Az állapotstabilizálás eredményességét igazolja a kis (0,3%) halálozási ráta. Következtetések: A szerzők eredményei megerősítik, hogy a vizsgált sürgősségi ellátás betegbiztonsági értéke nagy és mentesítheti a kórházi osztályokat az indokolatlan betegfelvétel alól. Orv Hetil. 2017; 158(21): 811–822.

Open access

breast cancer. [Az emlőrákok multidiszciplináris megközelítése. In: Mátrai Z, Gulyás G, Kásler M. (szerk.): Az emlőrák korszerű sebészete.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2015; pp. 101

Restricted access

Absztrakt

A csípőtáji töréseket a magas mortalitás, életminőség-romlás, funkciócsökkenés és betegségteher jellemzi. Számuk világszerte növekszik. Jelen közlemény összefoglalja a csípőtáji törések előfordulásával, halálozásával, szövődményeivel, költségeivel és rehabilitációjával kapcsolatosan rendelkezésre álló magyarországi adatokat, amelyek jelentőségéről együttesen kevés tanulmány számol be. A csípőtáji törések menedzsmentjében a halálozások és a szövődmények csökkentése érdekében a szerzők hangsúlyozzák a 12 órán belüli ellátás, a combfej életképességének ismeretében a törési típusnak megfelelő műtéti módszerválasztás, a D-vitamin-pótlás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosításának, valamint a beteg általános állapotának megfelelő akut ellátás és a rehabilitáció fontosságát. A csípőtáji törések magyarországi adatokon alapuló multidiszciplináris eredményeinek integrált feldolgozása a jövőben egy hatékony ellátási és prevenciós stratégia egységes kialakítását támogathatja, amely a csípőtáji törések költséges törésgyógyulási szövődményeinek és a halálozás csökkenésével az egyén a családok, az egészségügyi ellátórendszer és a társadalom számára egyaránt előnyös. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1469–1475.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Virág Ralovich, Norbert Kiss, Krisztina Horváth, Sarolta Kárpáti, and Márta Medvecz

Absztrakt:

A szerzők a ritka, örökletes kötőszöveti betegségek közé tartozó Ehlers–Danlos-szindrómacsoportra vonatkozó korszerű, nemzetközi osztályozáson alapuló klinikai ismereteket foglalják össze. Az Ehlers–Danlos-szindrómacsoport vezető tünete az ízületi hipermobilitás, a bőrhiperextenzibilitás és az általános szöveti fragilitás. Az Ehlers–Danlos-szindróma klinikailag és genetikailag nagyfokú heterogenitást mutató multidiszciplináris jelentőségű betegségcsoport. A szindróma egyes altípusai elsősorban az életminőséget rontják, de bizonyos formái súlyos, fatális kimenetelű vascularis és intestinalis komplikációkhoz vezethetnek. A nemzetközi gyakorlatban nagy esetszámban megvalósult genotípus-fenotípus korrelációs vizsgálatok szolgáltatta adatok alapján a szindróma klinikai alcsoportjainak új osztályozását vezették be. Az Ehlers–Danlos-szindrómák 2017-ben közreadott korszerű, nemzetközi nozológiája 13 klinikai alcsoportot különít el, megadva azok genetikai hátterét, öröklődésmenetét, és definiálja az egyes altípusok major és minor diagnosztikus kritériumrendszerét. Az Ehlers–Danlos-szindrómák összetett, multidiszciplináris tüneteit a differenciáldiagnosztikai gondolkodást segítő összefoglaló táblázatba gyűjtöttük össze. A mindennapi orvosi gyakorlatban az Ehlers–Danlos-szindrómák által érintett betegek azonosítása a klinikai gondozás feladatainak meghatározását és ezáltal a súlyos szövődmények prevencióját szolgálja. Orv Hetil. 2019; 160(16): 603–612.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Molnár, Stefani Maihoub, Zoltán Fent, László Tamás, and Ágnes Szirmai

Absztrakt:

Bevezetés: A Ménière-betegség belsőfül-eredetű szédüléses kórkép; jellemző tünetei a forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés, valamint vegetatív tünetek. A betegek gondozásának, tünetorientált kezelésének egyik alapja a szédülésnapló adatainak elemzése. Célkitűzés: Kutatásunkban a betegségre jellemző tünetek részletes elemzését végeztük, illetve hangsúlyozzuk a multidiszciplináris megközelítés jelentőségét. Anyag és módszer: 58 (12 férfi, 46 nő; átlagéletkor 56,97 év ± 10,45 SD) definitív Ménière-beteg által kitöltött szédülésnapló adatait elemeztük. A paraméterek statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a paraméterek nem mutattak normáleloszlást, nem parametrikus teszteket (Mann–Whitney-féle U-teszt) alkalmaztunk. Eredmények: A panaszok elemzése alapján a legdominánsabb tünet a szédülés (átlagos erősség 5,38 ± 2,06 SD), második a sorban a fülzúgás (4,54 ± 2,81 SD), végül ezt követi a fejfájás (2,77 ± 3,1 SD). A fejfájás gyakori társulása ellenére a vestibularis migrén minden esetben kizárható volt. Fontos eredmény, hogy akik fejfájást is panaszoltak, szignifikánsan nagyobb értéket adtak meg a szédülés erősségével kapcsolatban (p = 0,001). A vegetatív tünetek tekintetében pedig még erőteljesebb összefüggés volt tapasztalható (p<0,01). A narratív elemzés alapján a betegek a leggyakrabban a stresszhelyzetet és a hidegfrontot jelölik meg rohamprovokáló tényezőként. Következtetés: A szédülés mint domináns tünet kezelése mellett az egyéb társuló tünetek kezelése is lényeges. Az életminőség-monitorozás és a gyakran társuló pszichés eltérések felvetik a multidiszciplináris megközelítés fontosságát. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1915–1920.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Németh, Balázs Pécsy, Tibor Géczi, Katalin Sas, László Szpisjak, Anna Rieth, Valéria Kiss, Ferenc Szőnyegi, László Tiszlavicz, Tamás Zombori, György Lázár, and József Furák

Absztrakt:

A Castleman-betegség egy ritka, lymphoproliferativ betegség, melynek pontos oka ismeretlen. Diagnosztikájának alapja az adekvát szövettani vizsgálat. Míg az unilocularis formánál a betegség a leggyakrabban a mellkast érinti, és az épben történő sebészi eltávolítás a tünetek megszűnését eredményezheti, addig a multilocularis formánál egyéb kezelési formák egészíthetik ki vagy válthatják fel a műtéti eltávolítást. Munkánkban egy Castleman-betegség miatt multidiszciplináris kezelésen átesett beteg esetét mutatjuk be. Az 56 éves férfi betegnél kivizsgálása előtt 18 héttel, egy felső légúti infekciót követően beszédnehezítettség, nyelészavar, felső és alsó végtagi progresszív paresis jelentkezett. Plazmaferézisre a beteg panaszai átmenetileg megszűntek ugyan, de a sebészi mintavételek a mellkas-CT-n látott mediastinalis lymphadenomegalia eredetét nem tudták igazolni. Így az 5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó eltávolítása vagy mintavételezése miatt került a beteg osztályunkra. Átvételkor mind a négy végtagon jelentős atrófia, hipotónia, tetraplegia volt látható, és testszerte areflexia igazolódott. Osztályunkon posterolateralis thoracotomiából eltávolítottuk az 5,5 × 3,5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó-konglomerátumot. A szövettani vizsgálat Castleman-betegséget jelzett. 3 nappal a műtét után a végtagok mozgása megindult, a 9. napon már járókerettel járóképessé vált, ezt követően neurológiai rehabilitációs osztályra került. Ekkor a felső végtagokban közel megtartott, míg az alsó végtagokban 4/5-ös izomerőt észleltek. Ezt követően a beteg metilprednizolon-, B1-vitamin-, kalcium-citrát- és famotidinkezelésben részesült; 2 héttel átvétele után otthonába bocsátották, ekkor már járókeret nélkül biztonságosan közlekedett. Tünetei 3 hónappal a műtét után csaknem teljes mértékben megszűntek. A Castleman-betegség diagnosztikája és kezelése multidiszciplináris feladat. Ha a páciens műtéti teherbíró képessége engedi, akkor az unilocularis Castleman-betegség terápiás eszköztárában a sebészeti eltávolításnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen. OrvHetil. 2020; 161(1): 33–38.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Balázs Bánky, Miklós Lakatos, Krisztina Varga, Edit Hansági, Éva Horváth, and Géza Járay

Absztrakt:

Bevezetés: A colorectalis betegek perioperatív kezelésében mintegy 20 éve új multidiszciplináris gyakorlat jelent meg, az úgynevezett „gyorsított felépülést segítő program”, angol terminológiával az „Enhanced Recovery After Surgery (ERAS)”. Az ERAS evidencián alapuló tevékenységsor, amely a laparoscopos műtéti technikával összekapcsolva a posztoperatív morbiditási mutatók javulását, a kórházi tartózkodás csökkenését és költséghatékony ellátást tesz lehetővé. Célkitűzés: A tatabányai megyei kórház Sebészeti Osztályán 2013-tól vezettük be a laparoscopia mellett az ERAS protokollt. A 2015–2016-os két év vonatkozásában a „hagyományos” és az ERAS szerint vezetett colorectalis perioperatív kezelési módszert hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Retrospektív, egy centrumban végzett klinikai vizsgálatban a két, demográfiai és betegségjellemzők szerinti homogén betegcsoport kórházi tartózkodási idejét, a posztoperatív morbiditást, mortalitást, valamint a korai funkcionális eredményeket elemeztük. Eredmények: 130 beteget kezeltünk hagyományos, 84 beteget ERAS protokoll szerint. Az átlagos kórházi tartózkodási idő 8 és 6 nap (median) volt. A korai osztályos visszavételi arány az ERAS csoportban nem mutatkozott magasabbnak (3,1% és 1,2%). Posztoperatív morbiditásban az ERAS protokollt találtuk kedvezőbbnek (27,4% hagyományos, 8,3% ERAS), hasonlóan a mortalitási mutatók is enyhe javulást mutattak. Következtetések: Az ERAS protokoll sikeres bevezetéséről számolunk be egy megyei kórház gyakorlatában. A kedvező tapasztalatok alapján a 2017-es évtől egységes protokollként az ERAS-t minden egyes elektív colorectalis műtétes beteg esetére kiterjesztettük.

Restricted access

Az oktatáskutatás inter- és multidiszciplináris jellege

Interdisciplinar and Multidisciplinar Nature of the Educational Researches

Educatio
Authors: Zsuzsanna Hanna Biró and Péter Tibor Nagy

Absztrakt:

Amikor a neveléstudomány illetékesei áttekintik a tudományág állását, szívesebben beszélnek a neveléstudomány művelőinek és módszereinek interdiszciplinarizálódásáról, mint arról a tudományszociológiai tényről, hogy az oktatásról több tudományág képviselői is folytatnak kutatást. A tanulmány bemutatja, hogy 1945 előtt elsősorban a statisztika és történettudomány vett részt az oktatásügy leírásában. Az 1960-as évektől jelent meg a szociológia, a közgazdaságtudomány és a filozófia. Az 1970–2010 közötti időszakra vonatkozó empirikus vizsgálat szerint a személyek vonatkozásában erőteljes történettudományi interdiszciplinarizáció ellenére az oktatástörténet és neveléstörténet meglehetős elkülönültségben működik. A művek vonatkozásában domináns szociológiai és pszichológiai interdiszciplinarizáció alapvetően eltérő természetű: míg a szociológiai és neveléstudományi orientáció intézményesen is összefonódott, a pszichológiai interdiszciplinarizáció csupán azt jelenti, hogy vannak olyan pszichológusok, akik oktatásügyi kérdésekkel foglalkoznak.

Open access