Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "növényi felvétel" x
  • All content x
Clear All

A megengedett határértéket meghaladó fémtartalmú városi szennyvíziszapnak a kísérleti talajok (savanyú és karbonátos homok, ill. savanyú agyagos vályog és karbonátos vályog) Co, Ni, Mn, Cu és Zn frakcióira (mobilis: 1 M NH 4 NO 3 -oldható, mobilizálható: ammónium-acetát+EDTA-oldható, „összes”: cc. HNO 3 +cc. H 2 O 2 roncsolás) és a tavaszi árpa szemtermésének elemtartalmára gyakorolt hatását vizsgáltuk tenyészedény-kísérletben. Az alkalmazott iszapterhelések a következők voltak: 0, 2,5, 5, 10 és 20 g iszap szárazanyag/kg légszáraz talaj. Az 5 iszapkezelés×4 talaj = 20 kezelés×4 ismétlés = 80 edényszámot tett ki. A kapott eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze: – A talaj elemfrakciói és az árpaszem elemtartalma között regresszió-analízist végezve megállapítottuk, hogy az árpaszem és a talaj Co-, Ni-, Cu- és Zn-tartalmának kapcsolatát legjobban ezen elemek mobilis frakciójával jellemezhetjük. – Az iszappal kijuttatott elemek elenyésző hányada jelenik csak meg mobilis formában a talajban. Az eredmények azt mutatták, hogy minél gazdagabb a talaj a vizsgált elemekben, annál kisebb hányaduk van mobilis formában. A legnagyobb arányban a kijuttatott nikkel jelent mobilis elemként, átlagosan 3%-ban. A vizsgált elemek a Co és Mn kivételével a legnagyobb arányban a két homoktalajon, elsősorban a savanyú homokon voltak a mobilis frakcióban. A nyírlugosi talajon a legkisebb terheléssel kijuttatott Zn 19%-ban NH 4 NO 3 -oldható formában jelent meg. – A vizsgált elemek sorrendje a talajokon való megkötődés erőssége szerint a következő volt az adott kísérleti feltételek mellett: Mn > Zn > Cu > Ni = Co. – Az iszap pH-növelő hatásának eredményeképpen a vizsgált savanyú homoktalaj mobilis Co- és Mn-tartalma harmadára csökkent annak ellenére, hogy az „összes” elemtartalom nem változott szignifikánsan. Ez a csökkenés az árpaszem Co- és Mn-tartalmában is megmutatkozott. Ezért az iszapok szabadföldre történő elhelyezésénél az iszap elemtartalmán túl figyelembe kell venni egyéb paramétereit (pH, CaCO 3 %, szerves anyag) is, mert azok a talaj tulajdonságait és ezen keresztül a szennyező elemek oldódását befolyásolhatják. A fenti megállapítások megnyugtatóak a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása szempontjából, de miután a kísérleti eredményeket extrém elemterhelés mellett kaptuk, hasonló munka elvégzése javasolható megengedett elemkoncentrációjú szennyvíziszappal is.

Restricted access

Összefoglalás

Mészlepedékes csernozjom talajon őszi búza kísérletben feltöltő adagú szuperfoszfát trágyázással a vegetáció során a fontosabb fenofázisokban tíz alkalommal a szántott rétegben vett talajmintákban, folyamatos vizes és ammónium-laktát oldatok áramában 5 percenként vett frakciókban foszfor deszorpciós vizsgálatokat végeztünk, a növényi felvétel egyidejű mérésekor. A kapott vizsgálatok eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze. A vizes áramban mért deszorpció időtartama a kezelések átlagában ugyan nem, a foszforos kezeléseken belül azonban a maximális 25 perces frakcióban már szignifikánsnak bizonyult. A foszfor tartalmú kezelések a frakciók átlagában és az egyes frakciókban statisztikailag igazolható többleteket mutattak a kezeletlen, az N és NK kezelésekhez képest. A szezonális dinamika kis különbségekkel elsősorban a klimatikus és a kapcsolódó oldhatósági viszonyokhoz igazodóan változott. Az ammónium-laktát áramban a P koncentrációk a frakcionális idő hosszával növekedtek és a 25 perces frakcióban érték el a maximumot mind a kezelések átlagában, mind azokon belül. A foszfor műtrágyázás hatása mindkét kivonószer alkalmazásakor bizonyítható. A szezonális dinamika enyhe növekedést mutatott – a környezeti, elsősorban a klimatikus tényezők függvényében – a kezelések átlagában a betakarítás időpontjáig. A növényi felvételhez tendenciában a deszorpció mindkét kivonószernél megegyezően változott.

Restricted access

Löszön képzodött vályog mechanikai összetételu karbonátos csernozjom talajon, az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérletet állítottunk be 1991 tavaszán. A termohely talajának szántott rétege mintegy 5 % CaCO3-ot és 3 % humuszt tartalmazott, kielégíto volt Ca-, Mg-, Mn- és Cu-ellátottsága; közepes N- és K-, ill. gyenge P- és Zn-ellátottsága. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület vízmérlege negatív, aszályra hajló. A 13 vizsgált mikroelem sóit 4-4 szinten alkalmaztuk 1991 tavaszán, a kukorica vetése elott. A 13 ´ 4 = 52 kezelést 2 ismétlésben állítottuk be, összesen 104 parcellán split-plot elrendezésben. A terhelési szintek 0, 90, 270, ill. 810 kg/ha mennyiséget jelentettek elemenként AlCl3, NaAsO2, BaCl2, CdSO4, K2CrO4, CuSO4, HgCl2, (NH4)6Mo7O24, NiSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, SrSO4, ill. ZnSO4 formájában. A 100-100-100 kg/ha N-P2O5-K2O alaptrágyázás egységesen történt az egész kísérletben ammonnitrát-, szuperfoszfát- és kálisómutrágyákkal. A növényi sorrend kukorica, sárgarépa, burgonya, borsó, cékla, spenót, búza, napraforgó és sóska volt. A kísérlet 10. évében oszi árpával végzett vizsgálatok eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze: - A 13 vizsgált elembol az As, Cd és Se bizonyult toxikusnak az oszi árpára. Az aszályos évben szennyezetlen talajon 5,0-5,5 t/ha szemterméseket kaptunk, mely a maximális Cd-terheléssel 3,0 t/ha, a maximális As-terheléssel 2,1 t/ha mennyiségre csökkent. A 10 évvel korábban adott 270, ill. 810 kg/ha Se-terhelés az árpa és a gyomok teljes pusztulását okozta.  - Extrém dúsulást a növényi szervekben a szelén és molibdén mutatott. A termett növényi anyag azonban fogyasztásra, ill. takarmányozásra alkalmatlanná vált az As-, Cd-, Mo-, Se- és Zn-kezelések parcelláiban is. - Szennyezett talajon a maximális elemfelvétel betakarításkor (föld feletti biomassza) 1 kg körüli Mo- és Se-, 200-400 g Ba-, Sr- és Zn-; 56 g Cu-; 10-20 g As-, Cd-, Cr- és Ni-; valamint 2 g Pb-mennyiséget jelentett ha-onként. Az erosen szennyezett talajok tisztítására, fitoremediációra az oszi árpa nem alkalmas. - A szalmában/talajban mért összes koncentráció hányadosaként ismert transzfer koefficiens az alábbinak adódott az egyes elemekre: Se: 5,9; Mo: 0,8; Sr: 0,2; Ba és Zn: 0,1; Cu, As és Cd: 0,02; Cr: 0,09; Ni: 0,005; Pb: 0,001. - Az 1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés elemtartalma szennyezetlen talajon 20 kg N-, 27 kg K- (32 kg K2O), 5 kg Ca- (7 kg CaO), 5 kg P- (11 kg P2O5), 4 kg Mg- (7 kg MgO), 5 kg S-, 100 g Fe- és Mn-, kereken 400 g Na-, 56 g Al-, 25 g Sr- és Ba-, 14 g Zn-, 8 g B-, 5 g Cu- és 1-2 g Mo- és Se-készletet jelzett. - Szennyezetlen talajon 0,1 mg/kg méréshatár alatt maradt az NH4-acetát + EDTA-oldható As-, Cd-, Mo-, Se-, Hg- és Cr-készlet a szántott rétegben. A 10 évvel korábban adott 810 kg/ha (270 mg/kg) kezelésekben a Cd, Cu, Pb 40-   46 %-a; a Sr és Zn 31-32 %-a; a Ba, Ni, As 14-19 %-a; a Mo, Se, Hg 2-5 %-a, valamint a Cr 0,6 %-a volt kimutatható e módszerrel. - Az NH4-acetát + EDTA módszer szerint becsült talajbani oldhatóság és a növényi felvétel között nem volt összefüggés az egyes mikroelemek közötti viszony tekintetében.

Restricted access