Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "nem szteroid gyulladásgátlók" x
  • All content x
Clear All

A fokozott COX-2-expresszió számos úton befolyásolja a tumorok kialakulását és progresszióját. A COX-2-overexpresszió a sporadikus colorectalis carcinomák 80%-ában igazolható. A COX-2 enzim a nem-szteroid gyulladásgátlók legismertebb molekuláris célpontja. A colorectalis rák gyógyszeres kezelésének alappillérét több mint 40 éve az 5-fluorouracil jelenti. Az 5-FU terápiás hatásának fokozására számos törekvés irányul más gyógyszerekkel, illetve biomodulátorokkal. Az 5-FU a szervezetbe kerülve az aktiválás mellett igen gyors katabolizmuson megy keresztül. A lebomlás első, sebességmeghatározó enzime a dihidropirimidin-dehidrogenáz (DPD). Az intratumorális DPD hamar a klinikai érdeklődés középpontjába került, mivel az emelkedett DPD-aktivitás az 5-FU citotoxikus hatásának csökkenését okozhatja. Kísérleteink legfőbb célja a COX-2 gátlók és az 5-FU kombinált kezelések hatásának vizsgálata kísérleti rendszereken. Ehhez HCA-7 és HT-29 humán colon adenocarcinoma sejtvonalakat és HT-29 sejtekből kialakított xenograftokat használtunk. Kísérleteink során vizsgáltuk, hogy a magas COX-2-expresszió, valamint a COX-2-expresszió gátlása nem-szelektív COX-2-gátló indomethacinnal és szelektív COX-2-gátló NS-398-cal befolyásolja-e az 5-FU citotoxikus, illetve tumorgátló hatását. Továbbá, hogy az 5-FU hatékonyságának NSAID-ok útján történő fokozásában milyen mechanizmusok játszanak szerepet. Eredményeink alapján elmondható, hogy a COX-2-expresszió befolyásolja az 5-FU-kezeléssel szemben mutatott érzékenységet HCA-7 és kollagén-indukált HT-29 sejtekben, valamint HT-29 xenograftokban, amelynek valószínűsíthető oka elsősorban a COX-2 és a DPD enzimek koexpressziója. Az indomethacin és NS-398 szignifikánsan és szinergista módon fokozta az 5-FU-érzékenységet és a citotoxikus hatást magas COX-2-expressziót mutató sejtvonalakon és xenograft modellen azáltal, hogy a COX-2-aktivitás csökkentése mellett párhuzamosan gátolta a DPD enzim mRNS-expresszióját és aktivitását. Mindez a továbbiakban felveti olyan átfogó, nagy betegszámú prospektív klinikai vizsgálat szükségét, amelyben az 5-FU-alapú kemoterápiák esetén a tumorok COX-2-státusza mellett figyelembe vennék a daganatos fájdalmak vagy egyéb okok miatt alkalmazott nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazását. Magyar Onkológia 54: 377–381, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Döbrönte, Erzsébet Toldy, Levente Márk, Krisztina Sarang, and Lilla Lakner

A nem szteroid gyulladásgátlók néhány eddigi tanulmányban eredményesnek tűntek a poszt-ERCP-s pancreatitis incidenciájának csökkentésében, de az eredmények további megerősítésre szorulnak. Célkitűzés: Rectalis indometacin hatásosságának megítélése az ERCP-t követő pancreatitis gyakoriságának csökkentésében. Módszer: Prospektív, randomizált, placebokontrollált tanulmány. Kétszázhuszonnyolc beteg ERCP előtt 10 perccel randomizáltan kapott 100 mg indometacint vagy placebokúpot. A pancreatitis értékelése a klinikai tünetek és a 24 órás szérumamilázszintek alapján történt. Eredmények: Sem a pancreatitis, sem a hyperamylasaemia gyakoriságában nem volt szignifikáns különbség a két vizsgálati csoport között, jóllehet, az indometacint kapottak közt jóval ritkábban fordult elő pancreatitis, különösen nők, 60 év felettiek és 25-nél kisebb BMI esetén. E tendencia egyáltalán nem érvényesült pancreasvezeték-töltés és pancreas-EST esetén. Következtetések: Az eredmények statisztikailag nem erősítik meg, hogy a rectalisan adott indometacin csökkenti a poszt-ERCP-s pancreatitis gyakoriságát, de az észlelt tendencia az indometacin preventív hatása mellett szólhat. Nagyobb esetszámú multicentrikus tanulmány szükséges az indometacin szerepének biztonságos megítéléséhez. Orv. Hetil., 2012, 153, 990–996.

Restricted access

. Principles & practice of pain medicine 2004 Gyires K.: Nem szteroid gyulladásgátlók, nem opioid

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor József Horváth, Gy. Ádám Tabák, Gergely Szabó, Zsuzsanna Putz, Csaba Géza Koós, and Péter Lakatos

A nem szteroid gyulladásgátló készítmények jótékony hatásaik mellett számos, az alkalmazott gyógyszer típusától és dózisától is függő mellékhatással rendelkeznek. A leggyakoribb gastrointestinalis mellékhatások a terápia megkezdését követően már rövid időn belül jelentkezhetnek, de más nem kívánt hatások, mint a cardiovascularis események kockázatának fokozódása (amelyek a gastrointestinalis mellékhatásokhoz képest lényegesen ritkábbak) is előfordulhatnak a gyógyszerek alkalmazásának megkezdését követően, latenciaperiódus nélkül. Fontos megemlíteni, hogy fájdalomcsillapítás céljából nem szteroid gyulladásgátló kezelést leggyakrabban az idősebb, cardiovascularis szempontból fokozott kockázatú populáción alkalmazzák hosszabb ideig, ahol más gyógyszerek – például a kis dózisú acetilszalicilsav – kölcsönhatásba léphetnek az alkalmazott fájdalomcsillapító készítményekkel; ebben a tekintetben a diclofenac alkalmazása kevesebb kockázatot rejthet magában. Összefoglaló közleményükben a szerzők a nem szteroid gyulladásgátlók cardiovascularis mellékhatásainak előfordulását, azok kialakulását befolyásoló tényezőket és terápiás konzekvenciáit, valamint e készítmények acetilszalicilsavval történő interakcióit elemzik. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 516–520.

Open access

Absztrakt

A derékfájás világszerte az egyik legnagyobb népegészségügyi problémává vált. A szerző a jelenleg érvényes nemzetközi standardokra támaszkodva foglalja össze a derékfájás mindennapi ellátásában szükséges ismereteket. Az akut derékfájás ellátásában kiemeli a specifikus és nem specifikus derékfájás gyors és pontos diagnózisának, elkülönítésének szükségességét. Míg a specifikus esetekben a kiváltó okok specialisták által irányított ellátása szükséges, addig a nem specifikus esetekben fájdalomcsillapító kezelés, valamint korai és aktív mobilizálás a választandó terápiás eljárás. A kezelések elsődleges célja a tünetek hatékony csökkentése mellett megelőzni azok krónikussá válását. A krónikus derékfájdalom kezelésének célja a fájdalom hatékony csökkentése, a fizikai aktivitás folyamatos fenntartása, a tartós rokkantság megelőzése, valamint a munkaképesség visszaállítása. A fájdalomcsillapítók, a nem szteroid gyulladásgátlók és az izomlazítók csökkentik a fájdalmat, míg a multidiszciplináris kezelési programok, személyre szabott, irányított gyógytorna, kognitív viselkedésterápia, valamint rövid oktatási programok segítenek a funkció helyreállításában. Műtéti kezelés a konzervatív terápiás próbálkozások sikertelensége esetén csak a degeneratív kiváltó okok megszüntetésére irányulhat. Orv. Hetil., 2015, 156(33), 1315–1320.

Restricted access