Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for :

  • "neoadjuvant treatment" x
  • All content x
Clear All
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Banai, Béla Lestár, Lajos Berczi, József Földi, Zsigmond Harkai, and Tibor Karácsony

Irodalomjegyzék 1 Garajová I, Di Girolamo S, de Rosa F, Corbelli J, Agostini V, Biasco G, Brandi G: Neoadjuvant treatment in rectal cancer: actual status

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Fábián, Renáta Bor, Anita Bálint, Klaudia Farkas, Ágnes Milassin, Mariann Rutka, László Tiszlavicz, Ferenc Nagy, Tamás Molnár, and Zoltán Szepes

. Gastroenterol., 2011, 35 (10), 666–670. 10 Pastor, C., Subtil, J. C., Sola, J., et al.: Accuracy of endoscopic ultrasound to assess tumor response after neoadjuvant treatment in

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kalincsák, Péter Gőcze, Noémi Bohonyi, Nikoletta Bárdos, Miklós Koppán, Krisztina Kovács, Gábor Lénárd Toller, Melinda Csima, and Szilárd Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A legjobb túlélési eredmények a tumor műtéti eltávolítása után várhatók, ezért a komplex ellátás célja a lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott betegség reszekábilissé tétele. Célkitűzés: A jelen közleményben azt vizsgáljuk, hogy a neoadjuváns kemoterápiával kezelt és műtéten átesett betegek teljes túlélése jobb-e a csak sugárkezelést kapott páciensekéhez képest. Módszer: 2015. január és 2018. december között 28, lokálisan, illetve lokoregionálisan előrehaladott, primeren irreszekábilis, magas kockázatú méhtesttumoros betegnél végeztünk neoadjuváns szisztémás kezelést paklitaxel-karboplatin alkalmazásával. Ezt követően radikális hysterectomia, kétoldali petefészek-eltávolítás történt lymphadenectomiával. Eredmények: A 6 ciklus kemoterápia után készült kontroll-MR-vizsgálat minden esetben méretbeli csökkenést igazolt. Minden betegnél véghez vihető volt a teljes tumoreltávolítás. A szövettani leletek alapján 4 páciens esetében igazolódott maradék tumor az eltávolított nyirokcsomókban. A 2 éves túlélési arány 65,5%, a 2 éves progressziómentesség 66,1% volt. A medián teljes túlélés 16,5 hónap volt. Mindegyik érték jobbnak bizonyult a csak sugárkezelést kapó csoportnál. Következtetés: A neoadjuváns kezelés hatékony módja lehet a reszekabilitás feltételeinek megteremtésében, ami túlélésbeli előnnyel járhat. A komplex ellátás ellenére a betegek túlélése továbbra is szerény. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Pavlovics, Róbert Farkas, Gábor Varga, Sándor Márton, László Pótó, Olga Ésik, and Örs Péter Horváth

. 19. IG Kaklamanos GR Walker K Ferry 2003 Neoadjuvant

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Géczi, Edit Csada, László Tiszlavicz, György Lázár, and József Furák

Absztrakt:

Bevezetés: A tüdőrák Európában és hazánkban is a leggyakoribb rosszindulatú daganat, 2010-ben hazánkban 10 557 új megbetegedést regisztráltak. Ezen betegek 80–85%-a dohányos. Célkitűzés: Munkánk során az elmúlt 15 év adatait retrospektíven elemezve vizsgáltuk a műtéten átesett tüdőrákos betegek adatait. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk a demográfiai jellemzők mellett a tüdőrák szövettani típusát, stádiumát, az alkalmazott műtéti típust, az egyéb kiegészítő kezelést és a túlélést. Eredmények: Jelentős változásokat észleltünk a tüdőrák klinikopatológiai jellemzőiben: a megbetegedés a nőknél 50%-kal gyakoribbá vált, ami elsősorban az adenocarcinomák előretörésének tudható be. Az egyre javuló diagnosztikai módszereknek köszönhetően az utóbbi időben a korai (I/A stádiumú) tüdőrákos esetek száma megduplázódott, valamint pontosabbá vált a preoperatív stádiumbeosztás és állapotfelmérés. Bevezetésre került a neoadjuváns kezelés, növekedett a sublobaris reszekciók aránya, a pulmonectomiák és a sleeve reszekciók aránya azonossá vált, így a korábban funkcionális okokból műtétre nem kerülő betegek is operálhatóvá váltak, valamint az adjuváns kezelés tolerálhatósága is javult. A videotorakoszkópos lobectomia mindennapi rutinná vált, csökkentve a betegek műtéti megterhelését. Következtetés: Mindezen, a diagnosztikában és a terápiában elért fejlődés ellenére az emelkedő esetszám mellett az ötéves túlélés nem javult számottevően, továbbra is 50% körül van. Orv Hetil. 2018; 159(10): 391–396.

Restricted access

Napjainkban az előrehaladott colorectalis carcinoma mindennapos onkológiai kihívásként jelenik meg a kezelőorvos számára. Az utóbbi években bevezetett protokolloknak köszönhetően jelentős terápiás előrelépésnek lehetünk tanúi. A neoadjuváns kemoterápia biológiai válaszmódosítókkal történt kiegészítése nagymértékben növelte a terápiára adott klinikai választ a májmetasztázisos betegek körében. Az ezredfordulót követően egyre gyakrabban találkozunk a májáttétek teljes eltűnésének jelenségével. A májáttétek sebészetével foglalkozó irodalom egyértelmű és világos különbséget tesz a klinikai és patológiai válasz között, ugyanakkor a két válasz között lévő összefüggés pontos kritériumait is rögzítette. A colorectalis carcinoma májmetasztázisainak komplex kezelésében a teljes patológiai válasz jelenti a végső célt. Célok és módszerek: Jelen kutatás 2009. január 1.–2010 augusztus 31. közötti időszakban, 39 betegben vizsgálta a klinikai és patológiai választ. A májreszekciós műtétet neoadjuváns kemo- és targetterápia előzte meg. Eredmények: Teljes patológiai válasz két betegben (5,71%), major patológiai válasz (necrosis >50%) 12 betegben, minor patológiai válasz (necrosis <50%) 22 betegben alakult ki, míg 3 betegben egyáltalán nem volt necrosis. Következtetések: A colorectalis carcinoma májmetasztázisainak neoadjuváns és célzott terápiás kezelése során a patológiai válasz elérésére kell törekedni. Jelenleg a patológiai választ tartjuk a legfontosabb prognosztikus faktornak, amely az R0 reszekciót követő hosszú távú túlélést döntően és alapvetően határozza meg. Ellentmondásos a májmetasztázisok teljes eltűnésének megítélése, mivel műtéttechnikailag ez igen nehéz helyzet elé állítja az operatőrt. Ebben az értelemben az áttétek teljes eltűnése nemkívánatos mellékhatás, amely miatt a stratégia azt kívánja, hogy májmetasztázisos beteg ne legyen „túlkezelve”, amíg az áttét/áttétek teljesen eltűnnek, hanem a multidiszciplináris onkoteam hozza meg időben a döntést a májműtét indikációját illetően a még lokalizálható metasztázis/metasztázisok eltávolítására. Orv. Hetil., 2010, 47, 1956–1960.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A végbél alsó és középső harmadának daganatai hagyományosan jelentős sebésztechnikai problémát jelentenek. A minimálisan invazív sebészeti technikai fejlesztések a korábban „senki földjének” nevezett régiót biztonsággal feltárhatóvá, kezelhetővé tették. Cikkünkben a legújabb műtéttechnikai fejlesztések egyikét, a transanalis minimálisan invazív sebészet (TAMIS) eljárását ismertetjük. Betegek és módszerek: Három év alatt 19 TAMIS-műtétet végeztünk (14 benignus, három malignitásra gyanús, egy semimalignus és egy igazoltan malignus tumor esetén). Utóbbi esetben extrém magas rizikójú betegen palliatív célú műtétre került sor. Végül beszámolunk az egy esetben azonos műtéti eszköztárral végzett transanalis teljes mesorectum-excisióról (TaTME). Eredmények: Az elvégzett 19 TAMIS-műtét mindegyike alsó és középső harmadi rectumpolip széles lokális, teljes falvastagságú excisiója volt. R1 reszekció két esetben történt. Lokális recidíva miatt egy betegnél 14 hónap után második TAMIS-műtétet végeztünk. Postoperativ mortalitás nem volt, peritoneummegnyílás miatt két műtétet konvertáltunk laparotomiára, illetve laparoszkópiára. Tranziens székletinkontinencia egy betegnél alakult ki. Szubklinikus rectalis varratszétválást betegeink harmadánál észleltünk. Következtetés: A transanalis minimálisan invazív sebészet biztonságos és technikailag kivitelezhető eljárás a rectum alsó és középső harmadi polipjainak sebészi eltávolítására. Szorosan kontrollált indikációs körrel a TAMIS-műtétnek helye lehet a hazai rectumsebészet egyre bővülő eszköztárában.

Restricted access

A rectum középső és alsó harmada válogatott daganatainak ellátására kifejlesztett transanalis endoscopos mikrosebészeti (TEM) eljárás alacsony recidíva- és szövődményrátájú, így a hagyományos műtéti technikák alternatívája lehet, ha az onkológiai radikalitás szempontjából nem jelent kompromisszumot. A TEM-eljárás 2013 őszétől érhető el – Magyarországon második centrumként, de jelenleg a legkorszerűbb felszereltségű − a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Jelen vizsgálatunkban célul tűztük ki, hogy az utóbbi egy év klinikopatológiai adatait elemezzük. 2013. szeptember és 2014. szeptember között TEM-technikával operált betegek adatait elemeztük retrospektív módon. 44 beteg került TEM-eljárással ellátásra rectumneoplasia miatt. Szövettani vizsgálattal az elváltozások között 12 low grade adenoma, 14 high grade adenoma, 17 invasiv adenocarcinoma és 1 neuroendokrin tumor volt. A low grade és high grade adenomák, illetve adenocarcinomák mérete között nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni (p = 0,210). A 30 mm alatti és feletti elváltozások között a szövettani diagnózisok tekintetében szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk (p = 0,424). A 44 esetből 13 esetben a praeoperativ szövettani vizsgálat kedvezőbb prognózisú elváltozást jelzett, mint a TEM-excisiós preparátumon végzett végleges szövettani elemzés (p < 0,001). A szövettani vizsgálat 41 esetben (95,3%) igazolta az épben történő kimetszést. Mindazonáltal a több darabban vagy mucosectomiával történő polypectomia – különösen nagyméretű adenomák esetében – nem tekinthető elegendő kezelésnek, ezért – más kutatócsoportokhoz hasonlóan – javasoljuk a TEM-technikával a teljes rectumfalra kiterjedő excisiót. A pT2 stádiumú daganatok esetében a választandó eljárás tekintetében a jelenleg is zajló prospektív klinikai vizsgálatok fognak bizonyosságot adni.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az első TEM (transanal endoscopic microsurgery) műtétet Magyarországon Nagy Attila professzor végezte osztályunkon 1992-ben. Azóta 2016. augusztus 1-jéig éves átlagban 60, összesen 1385 ilyen műtét történt, 992 esetben jóindulatú és 393 esetben rosszindulatú elváltozás miatt. Közleményünkben egy év (2013) beteganyagát, azon belül pedig a carcinomás eseteket dolgoztuk fel. Betegek és módszer: 2013-ban 118 betegnél összesen 121 esetben végeztünk TEM-műtétet (három betegnél kétszer). Ebből 70 betegnél jóindulatú, 48 betegnél rosszindulatú elváltozás miatt végeztük a beavatkozást. Az átlag utánkövetési idő: 32,06 (12–39) hónap volt. Az eseteket az egyedi betegsorsok részletes bemutatásával retrospektíve elemeztük. A carcinomák patológiai stádiumai a következők voltak: nyolc in situ carcinoma, 14 T1, 12 T2, kilenc T3 és öt Tx. Preoperatív RCT-t 17 beteg kapott (négy ypT0, kettő ypT1, három ypT2, nyolc ypT3). Eredmények: A pTis stádiumú betegcsoportban nyolcból hét beteget tudtunk utánkövetni. Recidíva: 2/7, ebből malignus egy (14,28%), távoli áttét: 0, DFS: 85,71%; OS: 100% volt. A pT1 stádiumú csoportban egy beteget csak négy hónapig tudtunk utánkövetni. Recidíva 13-ból két esetben (15,38%), távoli áttét 1/13 (7,69%) alakult ki. DFS: 84,61%, OS: 84,61% volt. A pT2-csoportban három malignus recidívát észleltünk: 3/11 (27,2%.). Távoli áttét egy esetben igazolódott: 1/11 (9,09%). DFS: 81,81%, OS: 81,81% volt. A pT3-csoport eredményei: lokális recidíva: 2/8 (25%), távoli áttét: 3/8 (37,5%), DFS: 62,5%, OS: 75%. A pTx-csoportban öt betegből négy esetben neo-RCT-t követően teljes patológiai regressziót észleltünk, egy beteg szövettani eredménye carcinoid lett. A neo-RCT-t kapott betegek közül összesen 10 esetben észleltünk downstaginget. Következtetések: A részletes esettörténetek bemutatásával a rectumcarcinomák TEM-mel történő ellátásának komplexitására és az egyénre szabott ellátás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A vizsgált betegcsoport alapján messzemenő következtetéseket a kis esetszám és az ellátás sokfélesége miatt nem lehet levonni. A TEM és hasonló módszerek hatékony alkalmazásához a rectumcarcinomák ellátásában elengedhetetlen mind a preoperatív diagnosztika, mind a patológiai alcsoportok részletekbe menő pontosítása. A neo-RCT-vel TEM-re alkalmassá tehető betegek számát a korai esetek kiszűrésén túlmenően a reszponder, nonreszponder státusz egzakt meghatározhatóságával lehetne növelni.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A laparoszkópos colontumor-sebészet létjogosultságát több I/a szintű evidencia támasztja alá. A sigmatumorok és felső harmadi rectumtumorok esetén is kiváló korai és késői eredményekről számoltak be a laparoszkópos sebészet javára. A kemoirradiált rectumtumorok sebészetében kevés az ilyen szintű irodalmi állásfoglalás. Anyag és módszer: 2006. 01. 01. és 2011. 12. 31. között 196 beteg kapott neoadjuváns kezelést alsó és középső harmadi rectumtumor miatt a BAZ Megyei Kórház Sebészeti Osztályán. A 196 beteg közül 12 beteg nem volt követhető, így 184 beteg adatait elemeztük. Laparoszkóposan operáltunk 67 beteget, ebből 15 esetben konverzió történt. Nyitott műtétet végeztünk 117 betegnél. Eredmények: A Dukes-stádiumok hasonlóak voltak, az ASA-stádium szintén. A betegek BMI tekintetében sem mutattak jelentős különbséget. Az eltávolított specimenek hossza és a tumorméret is hasonló volt. A betegség kiújulását meghatározó faktor a körkörös reszekciós szél (CRM) érintettsége, a TME komplett kivitelezése, mely saját anyagunkban a laparoszkópos technikánál is megfelelő volt, nem találtunk szignifikáns eltérést (khí-négyzet teszt, p = 0,94). A műtéti idők a laparoszkópos, konvertált és nyitott csoportban hasonlóak voltak, nem volt szignifikáns különbség. Az ápolási idő a laparoszkópos csoportban volt a legrövidebb, de a Mann–Whitney-teszt nem mutatott szignifikáns különbséget. Jelentős különbség mutatkozott a laparoszkópos és nyitott csoport transzfúzióigényében. A két csoport között a nyitott hátrányára szignifikáns eltérés mutatkozik (khí-négyzet teszt, p = 0,04). Betegeink utánkövetése során sem a betegség kiújulásában, sem a túlélésben nem találtunk szignifikáns különbséget. Konklúzió: A laparoszkópos műtét rövid távú előnyei mellett onkológiailag is biztonságos a rectum kemoirradiált tumorainak megoldására.

Open access