Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for :

  • "neurodegeneratív betegségek" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Franciska Erdő, Csilla Temesszentandrási-Ambrus, and Erzsébet Beéry

Absztrakt

Bár a vér–agy gát jelenlétét az emlősszervezetekben már a XX. század elején felismerték, pontos szerkezetét, illetve a benne található gyógyszertranszporter fehérjéket csak az utóbbi évtizedekben azonosították. A központi idegrendszer védelmét biztosító ATP-kötő kazettatranszporter pumpafehérjék mellett fontos szerepet játszanak az idegrendszer működésében a solute carrier transzporterek is, amelyek a táplálék- és energiaellátást biztosítják, illetve a metabolizmus során „eltakarító” funkciót is betöltenek. Az összefoglaló közlemény áttekintést ad az idegrendszerben előforduló főbb transzporter fehérjetípusokról, sejttípusonkénti lokalizációjukról, illetve a vizsgálatukra szolgáló főbb módszerekről. A közlemény második felében különböző neurodegeneratív betegségek és a patológiájukkal összefüggésbe hozható transzporter fehérjék kerülnek bemutatásra. Mindezek fényében olyan új terápiás stratégiák kerülhetnek a figyelem középpontjába, amelyek a jelenleg gyógyíthatatlan betegségek esetében jelenthetnek majd megoldást. Orv. Hetil., 2016, 157(10), 370–378.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Győrffy, László Rosivall, Zoltán Prohászka, András Falus, György Füst, Gyöngyi Munkácsy, and Tivadar Tulassay

Az öregedő lakosság ellátása egyre nagyobb kihívást jelent Európában. Az eredményesebb gyógyítás és megelőzés érdekében javítani kell a rendelkezésre álló technológiai eszközök felhasználását, hogy felgyorsuljon a betegségasszociált rizikófaktorok és gének azonosítása. E feladat megvalósításának azonban előfeltétele egy ellenőrzött minőségű, jól osztályozott és elegendően nagy betegminta-gyűjtemény/bank létrehozása, amelyben a DNS/szérum/plazma/sejtek/szövetek/RNS/fehérje fizikai tárolása egy információ alapú infrastruktúrával kombinálva garantálja a kutatók számára a minták és adatok széles körű hozzáférését. A Danubian Biobank egy olyan kezdeményezés, mely egyetemeket, oktató kórházakat és rehabilitációs klinikákat kapcsol össze a Duna mentén lévő, illetve az ezzel szomszédos államokban. A tudományos program fő célja a vascularis betegségek (pl. myocardialis infarktus, stroke, szívelégtelenség, artériás trombózis, veseelégtelenség), a metabolikus betegségek (pl. obesitas, diabétesz, metabolikus szindróma) és a neurodegeneratív betegségek (pl. demenciaszindrómák, Parkinson-kór) vizsgálata. A biobankprojekt egyes részfeladatainak megoldására munkacsoportok jöttek létre, hogy segítsék a betegek bevonásának, minták és adatok kezelésének, népegészségügyi, epidemiológiai, genetikai technológiai alkalmazásoknak és a kutatási stratégiáknak az összehangolását. A folyamatosság, illetve belső fejlesztés, optimalizálása érdekében a konzorcium, illetve az egyes munkacsoportok önmagukban is rendszeresen konferenciákat szerveznek, valamint az együttműködést finanszírozó pályázatokat készítenek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gyöngyvér Lacza and Zsolt Radák

A testedzés komplex, az egész testet átfogó hatásrendszere miatt valamennyi szervünket érinti. A relatív maximális aerob kapacitás (VO2max) nagysága fontos lehetett az emberré fejlődés során is, hiszen a magasabb VO2max eredményesebb táplálékszerzéssel párosulhatott. Azonban úgy tűnik, hogy a magasabb VO2max ma, a XXI. században is jelentősen befolyásolhatja a túlélést, hiszen a magasabb VO2max csökkenti a szív- és keringési, bizonyos rákos és idegrendszeri megbetegedések előfordulását is. Számos vizsgálat eredménye azt sugallja, hogy az átlagnál magasabb VO2max, a fizikai fitnesz elérése, illetve megtartása az egyik leghatékonyabb eszköz a túléléshez a modern civilizált világban is. Orv. Hetil., 2013, 154, 764–768.

Open access

A táplálás és táplálkozás összefüggése a neurológiai kórképekkel igen sokrétű. A szerző az első részben az idegrendszeri megbetegedésben szenvedők tápláltsági állapotának változását és a szükséges táplálásterápia lehetőségeit mutatja be. Ismerteti az akut neurológiai kórállapotok főbb jellemzőit, különös tekintettel a központi idegrendszeri sérülésekre, a stroke következményeit, majd az egyes táplálási modalitások alkalmazását. A krónikus megbetegedések között tárgyalt neurodegeneratív betegségek és táplálásterápiájuk mellett etikai és jogi szempontok is megjelennek. A második rész a táplálkozási zavarok következtében kialakuló idegrendszeri betegségek közül mutat be néhányat, mind a makro- és mikronutriensek hiánya, mind toxikus hatások következtében fellépő kóros állapotokat. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2041–2047.

Restricted access

Az endoplazmás retikulum (ER) mint metabolikus kompartment funkciói meghatározók az intracelluláris homeosztázis fenntartásában, a belső és külső környezet zavaraihoz történő alkalmazkodásban. A legkülönbözőbb stresszhelyzetek (intracelluláris kalciumegyensúly változása, hypoglycaemia, hypoxia, redox homeosztázis zavara, vírusfertőzés stb.) érintik az ER luminális kompartimentumában zajló fehérjefolding folyamatrendszerét – foldingzavar alakulhat ki, aminek eredményeképpen nem megfelelően tekert, unfolded fehérjék halmozódnak fel. A változatos ER-stresszformák során megjelenő unfolded fehérjék az ER-ből induló különböző jelátviteli utak aktiválását idézik elő, amelyek sajátos, ER-specifikus válaszreakciók sokaságát váltják ki. A különböző stresszorokra adott hasonló jelátviteli válasz, az „unfolded protein response” (UPR) számos teljesen eltérő etiológiájú betegségben (pl. diabetes mellitus, neurodegeneratív betegségek, hepatitis) aktiválódik, így részben közös patomechanizmust jelent. Ezért az ER-stressz megismerése új távlatokat nyithat a terápiában.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Enikő Sáfrány, László Balikó, András Guseo, Bernadett Faragó, and Béla Melegh

Az autoszomális domináns cerebellaris ataxiák örökletes neurodegeneratív betegségek. Az ataxiák még néhány évtizeddel ezelőtt is a legkevésbé megértett idegi rendellenességek közé tartoztak, de molekuláris hátterük tisztázása mára lehetőséget teremtett a pontos diagnózis megállapítására, és segítséget nyújtott számos olyan különös jelenség értelmezésében is, mint például a családon belül változatosan megjelenő fenotípus. A spinocerebellaris ataxiák patogenezisének megismerése esélyt kínálhat sikeres terápiák kifejlesztésére, a jelenlegi, pusztán tüneti kezelések helyett. A gyors egymásutánban felfedezett gének és génlocusok, valamint a kialakított ataxiaaltípusok azonban zavart is okozhatnak a betegség pontos meghatározásában. Célunk rövid betekintést nyújtani e neurodegeneratív kórképek genetikai hátterébe, és a fontosabb ataxiaaltípusok jellemzésével megkönnyíteni az egyértelmű diagnózis felállítását.

Restricted access

Absztrakt:

Az agy és a keringés kapcsolatát biztosító, mikroerek szintjén megjelenő védelmi vonal a vér–agy gát, amely az idegrendszer homeosztázisának fenntartásában, az agy védelmében, táplálásában és finoman regulált működésének biztosításában játszik jelentős szerepet. Funkcióját számos sejttípus összehangolt működése és molekuláris rendszerek szabályozott kifejeződése teszi lehetővé. Azonban ez a komplex rendszer bizonyos behatásokra károsodik, szerkezete megbomlik, s akkor a védelmi struktúra permeabilitása megnő. Ez nemkívánatos exogén és endogén anyagok idegrendszeri megjelenését vagy szintjének emelkedését eredményezi, amely számos akut és krónikus központi idegrendszeri betegség patomechanizmusában játszik szerepet. A vér–agy gát károsodásának legfőbb rizikófaktora maga az öregedés, amely DNS-mutáción, oxidatív károsodáson és gyulladásos mediátorok megjelenésén keresztül destrukturálja a védelmi rendszert. Ez bizonyos fokig a természetes öregedés velejárója, de a membrántranszporterek működésének diszfunkciója patológiás állapotok kialakulásához is vezethet, amely a krónikus neurodegeneratív betegségek oki tényezői között szerepel. Ebben a közleményben a vér–agy gát felépítését, működését, károsodását és az agyi gyógyszerbeviteli lehetőségeket foglaljuk össze. Orv. Hetil., 2016, 157(51), 2019–2027.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Tóth, Ferenc Fülöp, István Szatmári, József Toldi, Imre Dékány, and László Vécsei

Absztrakt:

A kinureninek manapság intenzív érdeklődés tárgyát képezik, mivel számos fiziológiás és patológiás folyamatban részt vesznek. Az esszenciális aminosav triptofán elsősorban a kinurenin-útvonalon keresztül metabolizálódik. A lebomlás során kinurenin-aminotranszferázok segítségével keletkezik az egyik fontos termék, a kinurénsav. A kinurénsav excitatorikus receptorok ligandja, neuroprotektív tulajdonságú. A kinurénsav szintjének abnormális csökkenése vagy növekedése a neurotranszmitter-rendszerek egyensúlyának felborulásához vezethet, és ez számos neurodegeneratív és neuropszichiátriai betegségben megfigyelhető. A kinurénsav a poláros szerkezete miatt nehezen jut át a vér–agy-gáton, emiatt közvetlenül nem alkalmas terápiás célokra. Ezért kutatásunk célja olyan kinurénsav-analógok előállítása és farmakológiai tesztelése volt, melyek a vér–agy-gáton könnyebben átjutnak. Az újonnan szintetizált kinurénsav-analógok hatékonynak bizonyultak több idegrendszeri betegség (migrén, Huntington-kór) modelljében. A kinurénsav-származékokkal kapott eredmények szerint e vegyületek új terápiás célpontot jelenthetnek a neurodegeneratív betegségek kezelésében. Kutatási eredményeink alapján számos szabadalmi bejelentést benyújtottunk. Orv Hetil. 2020; 161(12): 443–451.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gyöngyi Munkácsy, Zsolt Tulassay, and Balázs Győrffy

Az RNS-interferencia a poszttranszkripciós génelcsendesítés olyan formája, amelynek során rövid, specifikusan RNS-molekulák elnyomják a gének kifejeződésében kulcsszerepet játszó hírvivő RNS-ek működését. A sejtbe juttatott dupla szálú vagy rövid interferáló RNS-molekulák aktiválják az RNS-indukált elcsendesítő komplexet, amely a célgén hírvivő RNS-ét lebontja. A sejtek saját szabályozó mikro-RNS-molekulákkal is rendelkeznek, amelyeknek hírvivő RNS-e képes önmagával hajtűt képezni, amit a sejt dupla szálú RNS-ként értelmez. Az RNS-interferencia élettani működései közé tartozik a vírusok és a transzpozonok elleni védekezés, valamint a génkifejeződés szabályozása. Az RNS-interferencia nemcsak in vitro alkalmazható az egyes gének működésének vizsgálatára, hanem klinikai alkalmazásainak lehetőségei is megjelentek. Eddig vírusfertőzésekben, az időskori makuladegeneráció gátlására, a vér koleszterinszint-csökkentésére, daganatellenes és neurodegeneratív betegségek kezelésében alkalmazták. Az RNS-interferencia alkalmazását azonban nehezíti, hogy a megfelelő rövid interferáló RNS-molekulák tervezéséhez szükséges bioinformatikai algoritmusok nem tökéletesek; a szervezet szöveteibe való bejuttatásuk nehéz; illetve csak olyan esetekben alkalmazható, amelyekben átmeneti antagonista génelcsendesítő hatás és nem hosszú távú kezelés szükséges. Az alkalmazás legnagyobb előnye a jelentős specificitás, ami miatt mellékhatása is kevés. Az RNS-interferencia alapú kezelések megjelenése már a közeli jövőben várható.

Restricted access