Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "neuroendokrin daganat" x
Clear All

A neuroendokrin tumorok prevalenciája lassú kórlefolyásuk következtében, alacsony incidenciájuk ellenére, magas. A szerzők osztályán 2008. július 1. és 2013. július 1. között 56 beteget vizsgáltak jól, illetve közepesen differenciált neuroendokrin tumor miatt; közülük 39 áttétes daganatos beteget részesítettek kezelésben, 17 beteg a daganat műtéti eltávolítása után a követésen kívül nem igényelt kezelést. Az áttétes betegek mindegyike tartós hatású octreotidkezelésben részesült; a további terápiás lehetőségeket a daganatok kiindulási helye, differenciáltsági foka, Ki-67-indexe, valamint a szomatosztatinreceptor, illetve metajód-benzil-guanidin szcintigráfia eredménye szabta meg. A szerzők részletesen ismertetik egy metasztatikus középbél carcinoid tumoros betegük kórtörténetét, akinél tartós hatású octreotidot és peptidreceptor radionuklid terápiát alkalmaztak. A kezelés a carcinoid szindróma tüneteinek megszűnésén túl objektív tumorválaszt is kiváltott. Az eset megerősíti, hogy a tartós hatású octreotid és peptidreceptor radioterápia metasztatikus középbél-eredetű neuroendokrin tumoros betegekben jó életminőséget és hosszú túlélést biztosíthat. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 194–198.

Restricted access

A neuroendokrin daganatok kialakulására több öröklődő daganatszindróma hajlamosít, és az ezekben szereplő molekuláris mechanizmusok a daganatok döntő többségét kitevő sporadikus előfordulású daganatokban is kimutathatóak. A multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa, a von Hippel–Lindau-szindróma, a neurofibromatosis 1-es típusa és a sclerosis tuberosa a legfontosabb daganatszindrómák, amelyek neuroendokrin daganatra hajlamosítanak. Ezek mindegyike autoszomális domináns öröklésmenetet követ. A főbb érintett molekuláris útvonalak közé tartozik a Ras-MAPK jelátviteli út, a hypoxia indukálta faktor-1α, az mTOR-jelátvitel, amelyek a sporadikus daganatokban is fontos szerepet játszanak és potenciális molekuláris célpontként is szóba jöhetnek a neuroendokrin daganatok kezelésében. Az összefoglaló közlemény az öröklődő daganatszindrómák főbb jellemzőit, molekuláris genetikáját és a sporadikus daganatok kialakulásában szerepet játszó patomechanizmusokat tárgyalja. Orv. Hetil., 2013, 154, 1541–1548.

Open access

A neuroendokrin daganatok ritkák; klinikai jelentőségüket alacsony incidenciájuk ellenére magas prevalenciájuk mutatja. A korai felismerés és a megfelelően megválasztott terápia jelentőségére utal, hogy metasztatikus esetekben a betegek túlélési mutatói egyéb előrehaladt daganatos betegségek túlélési adataival megegyeznek. Osztályozásuk jelenleg patológiai jellemzők, a WHO 2010-es javaslata alapján történik. Megkülönböztetünk nem funkcionáló, valamint klinikai szindrómákat okozó, funkcionálisan aktív daganatokat. A nem funkcionáló daganatok növekedésükből származó helyi tüneteket okoznak. A funkcionáló daganatok esetében ezekhez jól meghatározott endokrin szindrómák is társulhatnak. A laboratóriumi vizsgálatok közül alapvető jelentőségű a szérum-kromogranin-A mint biomarker meghatározása. A daganatok lokalizációjában a hagyományos képalkotó és endoszkópos vizsgálatok mellett a funkcionális leképezésnek, izotópvizsgálatoknak van fontos szerepe. A terápia során elsődleges a primer tumor eltávolítása. Előrehaladt betegség kezelésekor metastasectomia, intervenciós radiológiai módszerek, gyógyszeres kezelés és endoradioterápia egyaránt alkalmazható. Jelen összefoglaló célja a neuroendokrin tumorok tüneteinek, diagnosztikus lehetőségeinek áttekintése, valamint a rendelkezésre álló terápiás lehetőségek bemutatása. Orv. Hetil., 2013, 154, 1549–1555.

Restricted access

A szomatosztatinanalóg-kezelés a neuroendokrin daganatok terápiájának egyik sarokköve. A hormontermelés gátlásában hatékonysága jól ismert, de újabb adatok a daganatnövekedést gátló hatását is alátámasztják. A szerzők májáttétet adó 1-es típusú gyomor neuroendokrin daganatban szenvedő nő kórtörténetét ismertetik, akinél a szomatosztatinanalóg-kezelés két éven belül mind a gyomorfolyamat, mind a májáttétek teljes regresszióját váltotta ki. Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a szomatosztatinanalóg-kezelés nemcsak a hormonális tünetek, hanem a daganat növekedésének gátlásában is eredménnyel alkalmazható. Orv. Hetil., 2011, 152, 407–410.

Open access