Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for :

  • "neuroendokrin daganatok" x
Clear All

Petrányi, A., Bodoky, G.: Drugs for the treatment of neuroendocrine tumours. [Neuroendokrin daganatok gyógyszeres kezelése.] Orv Hetil, 2011, 152 , 379–391. [Hungarian] Bodoky G. Drugs

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Reismann, Zoltán Kender, Gabriella Dabasi, Lídia Sréter, Károly Rácz and Péter Igaz

A neuroendokrin daganatok kezelésében a hagyományos terápiás lehetőségek mellett ma már egyre nagyobb szerepet kap a peptid-receptor endoradioterápia. A kezelés alapjául a neuroendokrin daganatok jellegzetes szomatosztatinreceptor-expressziója és a ligand (szomatosztatin, illetve analógjai) kötődése után a szomatosztatinreceptor internalizálódása szolgál. Ezeket a jellegzetességeket kihasználva lehetőség nyílt a szomatosztatinanalógokhoz kapcsolt radioaktív izotópok terápiás célú felhasználására. Az endoradioterápiában a szomatosztatinanalóghoz kelátot kapcsolnak, ami stabilan köti a sugárzó izotópot. Neuroendokrin daganatok kezelésére a leggyakrabban használt izotópok a β-sugárzó ittrium-90 (90Y) és a β+γ-sugárzó lutécium-177 (177Lu). A szomatosztatinreceptor-endoradioterápia indikációja ma leginkább a sebészileg nem megoldható, progresszív, szomatosztatinreceptort erősen expresszáló neuroendokrin tumoros betegek esetében áll fenn. A nemzetközi irodalom szerint a kezeltek 25%-ában 50%-nál nagyobb tumorméret-csökkenés érhető el. Bár hazánkban jelenleg ez a kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre, 2005 óta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával hazai betegek számára is lehetőség nyílt a bázeli Nuklearmedicina Intézettel történő együttműködés révén a kezelésre. Az elmúlt 5 évben a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikáján keresztül 51 beteg részesült ilyen kezelésben. Az összefoglaló röviden áttekinti a szomatosztatinreceptor-endoradioterápia alapjait, felhasználási területeit, a nemzetközi irodalomban közölt eredményeit, mellékhatását, valamint elsőként mutatja be a bázeli intézettel kooperációban kezelt hazai betegekkel szerzett tapasztalatokat. Orv. Hetil., 2011, 152, 392–397.

Open access

A neuroendokrin tumorok a ritka daganatok igen heterogén csoportját alkotják, amelyek a test különböző területein elhelyezkedő neuroendokrin rendszerből indulnak ki. A neuroendokrin daganatok lehetnek funkcionálók, sokféle mediátort termelhetnek, nagyobb részük azonban a nem funkcionáló csoportba tartozik. Szövettani jellegük és biológiai viselkedésük alapján lehetnek jól differenciált formájú alacsonyabb malignitású, valamint rosszul differenciált nagy malignitású tumorok. Az előrehaladt alacsony malignitású daganatok esetében a szomatosztatinanalógok nemcsak csökkentik a tumor okozta tüneteket, hanem közvetlen tumorgátló hatásuk is van. Azoknál a betegeknél, akiknél a standard szomatosztatinanalóg-terápia ellenére progresszió észlelhető, az új szelektív agonistáktól, illetve kimerikus készítményektől és panszomatosztatinagonista alkalmazásától további terápiás előnyt remélünk. Vizsgálatok utalnak arra is, hogy a szomatosztatinanalógok interferonnal együtt adva szinergista hatást mutatnak. A jelenleg elfogadott kemoterápiás kombinációkat a progresszív folyamatok esetében főleg a rosszul differenciált formáknál alkalmazzuk, de a jól differenciált carcinomák esetében is javasoltak, ha azok más kezelésre nem alkalmasak, illetve ha a terápia ellenére előre haladnak. Az újonnan kifejlesztett daganatellenes szerek, a közeljövőben felválthatják a régi protokollokat. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a telozolomiddal és capecitabinnal kedvezőbb mellékhatásprofil mellett magasabb és tartósabb terápiás választ lehet elérni jól differenciált tumorokban. A célzott terápia neuroendokrin daganatok esetén is a figyelem központjába került. A vascularis endothelialis növekedési faktor receptorra ható monoklonális antitest, a bevacizumab mind monoterápiában, mind szomatosztatinanalóggal vagy oxaliplatinnal/capecitabinnal kombinált kezelés során terápiás előnyt hozott. A kis molekulasúlyú multikinázgátló sunitinib hatékonyságát a pancreas neuroendokrin daganataiban fázis III-as vizsgálat igazolta. Az mTOR-gátló everolimus is szignifikánsan növeli a túlélést ugyanebben a daganataltípusban. További vizsgálatok szükségesek annak meghatározásához, hogy más lokalizációjú, illetve rosszul differenciált daganatok esetén melyik célzott terápia nyújthat előnyt. A 131I-MIBG, 90Y-DOTA-TOC és 177Lu-DOTA-TOC radionuklidkezelések előrehaladt, illetve metasztatikus daganatokban hatékony és jól tolerálható kezelések. Jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse és elemezze a rendelkezésre álló kemoterápiás kezelések eredményeit annak érdekében, hogy meghatározható legyen a legmegfelelőbb terápia a neuroendokrin daganatok esetében. Orv. Hetil., 2011, 152, 379–391.

Restricted access

. [Neuroendokrin daganatok szomatosztatinreceptor-endoradioterápiája: hazai betegeken szerzett tapasztalatok.] Orv. Hetil., 2011, 152 (10), 392–397. [Hungarian] Raymond, E., Dahan, L., Raoul, J. L., et al.: Sunitinib malate

Open access

Absztrakt

Egy fiatal (34 éves) nőbeteg esetét szeretnénk bemutatni, akit hospitalizációja előtt egy héttel fokozatosan tűrhetetlenné váló, görcsös hasi fájdalom miatt vettünk fel osztályunkra. Az elvégzett vizsgálatok – ebben az életkorban műtéti előzmény nélkül szokatlan módon – mechanicus ileust igazoltak. Az urgens műtét során hasfalba törő, stenotizáló, descendens–sigma határon lévő tumort találtunk, kismedencei carcinosissal. Az extrém colontágulat és serosarepedések miatt subtotalis colectomiát végeztünk, ileosigmoidealis anastomosis képzésével. Az operáció során kismedencei peritonectomia is történt. A resecatum kórszövettani vizsgálata a várt, descendens–sigma határ adenocarcinomáján kívül egy másik, eltérő hisztológiai szerkezetű malignus tumor (jól differenciált neuroendokrin carcinoma [NEC]) egyidejű jelenlétét is igazolta, amelyet intraoperatívan látni, tapintani nem lehetett. A peritonealis áttétképződésért azonban ez a tumor volt felelős.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Bencze, Nikolette Szücs, Péter Igaz, Katalin Leiszter, Zsolt Nagy, Attila Patócs and Károly Rácz

A carcinoid tumorok neuroendokrin sejtekből származó ritka daganatok. E daganatok jelentős része szerotonint és más biológiailag aktív hormonokat termel, amelyek liláspiros bőrpírral, hasmenéssel és bronchospasmussal járó tünetegyüttest, carcinoid szindrómát okoznak. A carcinoid szindróma ritka szövődménye a carcinoid szívbetegség, ami önmagában lényegesen befolyásolja a carcinoid tumoros betegek életkilátásait. A szerzők carcinoid szívbetegségben szenvedő férfi kórtörténetét ismertetik és áttekintik e ritka szövődmény jellegzetességeit. Orv. Hetil., 2013, 154, 546–550.

Open access

154 1367 1373 Igaz, P.: Genetics of neuroendocrine tumours, hereditary tumour syndromes. [A neuroendokrin daganatok genetikája

Open access

A neuroendokrin daganatok kialakulására több öröklődő daganatszindróma hajlamosít, és az ezekben szereplő molekuláris mechanizmusok a daganatok döntő többségét kitevő sporadikus előfordulású daganatokban is kimutathatóak. A multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa, a von Hippel–Lindau-szindróma, a neurofibromatosis 1-es típusa és a sclerosis tuberosa a legfontosabb daganatszindrómák, amelyek neuroendokrin daganatra hajlamosítanak. Ezek mindegyike autoszomális domináns öröklésmenetet követ. A főbb érintett molekuláris útvonalak közé tartozik a Ras-MAPK jelátviteli út, a hypoxia indukálta faktor-1α, az mTOR-jelátvitel, amelyek a sporadikus daganatokban is fontos szerepet játszanak és potenciális molekuláris célpontként is szóba jöhetnek a neuroendokrin daganatok kezelésében. Az összefoglaló közlemény az öröklődő daganatszindrómák főbb jellemzőit, molekuláris genetikáját és a sporadikus daganatok kialakulásában szerepet játszó patomechanizmusokat tárgyalja. Orv. Hetil., 2013, 154, 1541–1548.

Open access

A szomatosztatinanalóg-kezelés a neuroendokrin daganatok terápiájának egyik sarokköve. A hormontermelés gátlásában hatékonysága jól ismert, de újabb adatok a daganatnövekedést gátló hatását is alátámasztják. A szerzők májáttétet adó 1-es típusú gyomor neuroendokrin daganatban szenvedő nő kórtörténetét ismertetik, akinél a szomatosztatinanalóg-kezelés két éven belül mind a gyomorfolyamat, mind a májáttétek teljes regresszióját váltotta ki. Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a szomatosztatinanalóg-kezelés nemcsak a hormonális tünetek, hanem a daganat növekedésének gátlásában is eredménnyel alkalmazható. Orv. Hetil., 2011, 152, 407–410.

Open access

A szomatosztatin az emésztőrendszerre sokrétűen hat. Gátolja az emésztőrendszeri hormonok felszabadulását, a gyomor, a hasnyálmirigy és az epe exokrin működését, csökkenti a motilitást és befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását is. E sokirányú hatás alapján fokozott várakozás előzte meg a szomatosztatinkezelés eredményességét különböző emésztőrendszeri betegségekben. A szomatosztatinkezelés realitását az elhúzódó hatású analógok (octreotid, lanreotid) kialakítása teremtette meg. Az elmúlt negyed században kiterjedt vizsgálatok tisztázták a szomatosztatinanalógok eredményességét és helyét különböző emésztőrendszeri betegségek kezelésében. A tanulmány az eredmények rövid összefoglalására és értékelésére tesz kísérletet. A kezelés az emésztőrendszer számos kóros állapotában hatékony, a klinikai gyakorlat részévé azonban csak a neuroendokrin daganatok elsődleges konzervatív, valamint a nyelőcsővisszér-vérzések és a hasnyálmirigysipolyok kiegészítő kezelésében vált. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540.

Open access