Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "nyaki fájdalom" x
Clear All
Authors: Ildikó Végh, Kinga Harmat and Imre Gerlinger

Absztrakt:

A cervicalis vertigo létezése napjainkban is vita tárgyát képezi. A kórkép alaptézise, hogy a nyak rendellenessége szédülést okoz. Maga az elnevezés nem pontos, hiszen a leírások alapján nem is igazi vertigóról van szó. A cervicalis vertigóra leginkább jellemző tünetek a nyaki fájdalom vagy diszkomfortérzet, az egyensúlyzavar vagy bizonytalanságérzet és a nyaki mozgáskorlátozottság. A kórkép eredete nem tisztázott egyértelműen. A szakirodalom alapján négy, leginkább elfogadott hipotézisről beszélhetünk: neurovascularis, vascularis, proprioceptív elmélet és migrénasszociált cervicalis vertigo. Ezek közül a neurovascularis elmélet már idejétmúlt, létezése egyértelműen megcáfolható. A cervicalis vertigo diagnózisának felállításakor minden esetben az alábbi nehézségekkel szembesülünk: nincs a kórképre specifikus diagnosztikai módszer, cervicalis vertigóra pathognomicus klinikai elemek nem állnak rendelkezésre, egyértelmű terápiás ajánlás nem létezik. A kórkép felállítása kizárásos elven alapul, azonban a pszichogén vertigo lehetősége további nehézségek elé állítja a klinikusokat. Kezelését illetően a manuálterápiás eljárások – vestibularis fejlesztőgyakorlatokkal kombinálva – tűnnek a leginkább célravezetőnek. Orv Hetil. 2019; 160(25): 967–972.

Open access
Authors: Roland Oláh, Péter Hajós, Zsuzsanna Soós and Gábor Winkler

A pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései klinikai megjelenésük alapján heveny, szubakut és krónikus formákba oszthatók. A de Quervain- (más néven óriássejtes vagy granulomatosus) thyreoiditis a szubakut csoportba sorolható, a pajzsmirigy betegségeinek mintegy 5%-át teszi ki. Eredete pontosan még nem tisztázott, rendszerint két héttel a felső légúti virális infekciót követően jelentkezik. A klinikai képet típusos esetben nyelési, illetve a fül felé sugárzó fájdalom uralja, a pajzsmirigy kifejezett tapintási érzékenységével. Jellemző a jelentősen gyorsult süllyedés, amely nem feltétlenül társul leukocytosissal és a C-reaktív fehérje emelkedésével. Lefolyásában négy fázis figyelhető meg: a destruktív gyulladásos folyamat átmeneti hyperthyreosissal jár, majd annak mérséklődése, illetve megszűnése euthyreoid állapotot eredményez. Utóbbit átmeneti hypothyreoid fázis követi, végül, a regeneráció beindulását követően, ismét normofunkció észlelhető. Az ultrahangos képen diffúz hypoechogen szerkezet látható, nem ritka azonban göbök előfordulása sem. A kórkép gyakran felismeretlen marad, vagy kezdeti szakaszát tévesen, hyperthyreosisként véleményezik és kezelik. Antitestvizsgálatok, pajzsmirigy-szcintigráfia, göbök fennállása esetén finomtű-aspirációs citológiai mintavétel segíthet a kórisme felállításában. Speciális kezelést általában nem igényel, a fájdalom enyhítésére átmenetileg nem szteroid gyulladáscsökkentő, esetleg szteroid adható. A szerzők négy, részben eltérő klinikai megjelenésű esetük bemutatásával a kórismézés és az elkülönítő diagnózis sarokpontjaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 676–680.

Restricted access
Authors: Zoltán Hella, László Hodinka, Piroska Turbucz and Gábor László Kovács

Absztrakt:

A 65 éves férfi beteg rheumatoid arthritis miatt napi 4 mg methylprednisolon-bázisterápia mellé öt éven át heti 50 mg etanerceptkezelésben részesült. A betegnél nyaki fájdalom, gyengeség, láz, nyelészavar jelentkezett, amihez normális vérkép mellett gyorsult vörösvértest-süllyedés (88 mm/h), emelkedett CRP (49,3 mg/l) és hyperthyreosis (TSH 0,006 mIU/l, fT4 27,22 pmol/l, fT3 5,61 pmol/l) társultak. A normális tartományban lévő thyreoidea-peroxidáz elleni antitest és TSH-receptor elleni antitest értékei az autoimmun eredetet kizárták. Az ultrahangvizsgálat fokálisan csökkent echószerkezetű és vascularisatiójú pajzsmirigyet jelzett, amelyek alapján az etanerceptkezeléssel összefüggésbe hozható destruktív/szubakut thyreoiditisnek megfelelő betegséget diagnosztizáltunk. Az etanercept elhagyásával, valamint öt napig napi 16 mg, majd hét napig napi 8 mg, majd ezt követően napi 4 mg methylprednisolon adása mellett a beteg klinikai tünetei átmeneti javulás után romlottak, így a methylprednisolon-kezelést megismételtük (öt napig napi 16 mg, majd két hónapig napi 8 mg); ezután a pajzsmirigyfunkció és a gyulladásos állapot rendeződött. Esetismertetésünkben szeretnénk felhívni a figyelmet az etanercept egyik – Magyarországon elsőként leírt – esetleges mellékhatására, ami a pajzsmirigyfunkció időszakos ellenőrzését teszi szükségessé. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1550–1554.

Restricted access