Search Results

You are looking at 1 - 10 of 58 items for :

  • "obstruktív" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Vince Fazekas-Pongor, Gergő Szőllősi, and János Tamás Varga

References 1 Varga J. Chronic obstructive pulmonary disease. [Krónikus obstruktív tüdőbetegség.] Háziorv Továbbk Szle. 2018; 23: 26

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Gergő Szőllősi, Anna Noémi Németh, and János Tamás Varga

References 1 Varga JT. Chronic obstructive pulmonary disease. [Krónikus obstruktív tüdőbetegség.] Háziorv Továbbk Szle. 2018; 23: 54

Open access

Társaság módszertani ajánlása a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának vizsgálatához az obstruktív alvási apnoe szindróma vonatkozásában.] Orv Hetil. 2016; 157: 892–900. [Hungarian

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lilla Tamási, Gábor Speer, and Viktória Csilla Éva Margit Judit Ágnes Orsolya Zoltán Andrea Ildikó Gyöngyi Nikolett Emese Judit Maha Zsolt Marianna Anna Márta Zsuzsanna Károly Krisztina Erika Tibor Zoltán Csilla Imre Éva Ljubomir Aranka László Erika Emil Gabriella Eszter Réka Miklós Magdolna Márta Gabriella Orlovszki

lesions in chronic obstructive lung disease. [A krónikus parodontitis, illetve szájnyálkahártya-laesiók előfordulása és súlyossága krónikus obstruktív tüdőbetegségben.] Orv Hetil. 2018; 159: 831

Open access

recognition and screening of obstructive sleep apnea. [A családorvos szerepe az obstruktív alvási apnoe szűrésében, felismerésében.] Orv. Hetil., 2008, 149 (48), 2283–2290. [Hungarian] 9

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Szabó, Renáta Kun, László Hajba, Roland Koncz, András Guttman, and Eszter Csánky

Absztrakt:

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) világszerte előkelő helyet foglal el a morbiditási és mortalitási statisztikákban. A COPD megelőzhető és kezelhető betegség, kialakulásáért döntően a dohányzás tehető felelőssé. A prevenció kulcsfontosságú, de korlátozottan kivitelezhető, így a rizikó meghatározása és a korai noninvazív diagnosztika révén lehetne tovább csökkenteni a COPD miatti halálozást. A fejlődő diagnosztikus technikák ellenére az optimális szűrővizsgálat felfedezése még várat magára. Kellően szenzitív és specifikus biomarkerek felfedezése megfelelő eszközt adhat a klinikus kezébe a betegség korai diagnosztizálásához, a differenciáldiagnosztikához, a fenotipizáláshoz és a prognózis becsléséhez. Közleményünkben a COPD vonatkozásában a közelmúltban felfedezett potenciális fehérje és glikán biomarkereket foglaljuk össze. Orv Hetil. 2020; 161(4): 123–128.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Fekete, Judit Pákó, Gergő Szőllősi, Krisztina Tóth, Mónika Szabó, Dorottya Horváth, and János Tamás Varga

References 1 Varga JT. Chronic obstructive pulmonary disease. [Krónikus obstruktív tüdőbetegség.] Háziorv Továbbk Szle. 2018; 23: 54

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus parodontitis gyakori orális megbetegedés, amely a fogszuvasodástól függetlenül fogvesztéshez vezethet. Egyes szisztémás betegségek (például cukorbetegség, krónikus veseelégtelenség) súlyosbíthatják a krónikus parodontitist. Másrészről ez az orális betegség súlyosbíthat más szisztémás betegségeket. Korábbi vizsgálatok felvetették a krónikus parodontitis és a nagyon súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) összefüggését. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a krónikus parodontitis és a krónikus obstruktív tüdőbetegség kapcsolatának vizsgálata volt. Módszer: A vizsgálatokba a pécsi Fogászati és Szájsebészeti Klinika betegeit vontuk be. Az önkénteseket egy COPD-s (n = 29) és egy kontroll- (n = 45) csoportba osztottuk. A COPD-s csoport (FEV1/FVC: 61,52 ± 3,2%) légzésfunkciós értékei GOLD 2 (global initiative for chronic obstructive lung disease, FEV1: 52,66 ± 3,57%) súlyossági fokozatnak feleltek meg. A szájüregi egészség felmérésekor átlagos és maximális klinikai tapadásvesztést, fogmobilitást, a szuvas/tömött és hiányzó fogak számát, Löe–Silness-féle, orális higiénés és fogínyvérzési indexet regisztráltunk. Statisztikai analízisre egyutas varianciaanalízist és nem parametrikus Mann–Whitney-féle tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A COPD-s csoport szájegészsége rosszabbnak bizonyult a kontrollokénál. Ebben a csoportban magasabbak voltak az átlagos és a maximális tapadásvesztési, fogmobilitási értékek, valamint a Löe–Silness-, az orális higiénés és a fogínyvérzési index. Következtetések: Eredményeink megerősítik a pozitív korrelációt a krónikus parodontitis és a krónikus obstruktív tüdőbetegség közepesen súlyos formái között. Nem tisztázott azonban, hogy a krónikus obstruktív tüdőbetegséghez társuló szisztémás gyulladás hatott-e negatívan a szájüreg állapotára, vagy a parodontitis befolyásolta negatívan a krónikus obstruktív tüdőbetegséget. Orv Hetil. 2018; 159(21): 831–836.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban, kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40 évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el: marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Tamás Ferenci, Zsolt Kőszegi, Gergely György Nagy, Zoltán Jambrik, Zoltán Ruzsa, Géza Lupkovics, Zoltán Csanádi, Dávid Becker, Béla Merkely, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés: A szignifikáns koszorúér-obstrukció nélkül kialakuló heveny szívinfarktus (MINOCA) gyakoriságával és prognózisával kapcsolatos adatok ellentmondóak. Célkitűzés: A MINOCA gyakoriságának és a betegek prognózisának vizsgálata nagy esetszámú, válogatás nélküli beteganyagban. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 45 223 akut myocardialis infarctus miatt kezelt beteg található, akiknél a kórházi felvételre 2014. január 1. és 2018. június 30. között került sor, és a kezelés során koronarográfia történt. A kórházi kezelésre 22 469 betegnél (49,7%) ST-elevációval járó (STEMI), míg 22 754 (50,3%) esetben nem ST-elevációval járó infarktus (NSTEMI) miatt került sor. A MINOCA-csoportba 2003 beteget soroltunk, akiknél a koronarográfia nem igazolt obstruktív koszorúér-betegséget, és kórelőzményükben nem volt szívinfarktus, szívelégtelenség, percutan coronariaintervenció, illetve revascularisatiós műtét. A koronarográfia 43 220 betegnél igazolt szignifikáns koszorúér-betegséget, akiket a MICAD-csoportba soroltunk. Vizsgáltuk a betegek klinikai adatait, a halálozást és a reinfarktust. A túlélést a Kaplan–Meier-módszer szerint vizsgáltuk, és Cox proporcionális hazárd modellel elemeztük. Eredmények: AMI-ban a MINOCA gyakorisága 4,4%. Eltérő gyakoriságot találtunk STEMI, illetve NSTEMI esetén (2,0% vs. 6,8%). A MINOCA-csoport betegei fiatalabbak voltak (64,0 ± 14,4 vs. 65,5 ± 12,2 év), és magasabb volt a nők előfordulási aránya (55,7 vs. 36,5%). A MICAD-betegek között gyakoribb volt a hypertonia (79,1% vs. 73,7%), a cukorbetegség (33,0% vs. 21,2%) és a perifériás érbetegség (12% vs. 8%). Az egy éven belüli reinfarktust, valamint a halálozást – minden vizsgált időpontban – a MICAD-csoportban találtuk magasabbnak. Következtetés: A MINOCA-csoporton belül a STEMI-, illetve NSTEMI-diagnózissal kezelt férfiak halálozása nem különbözött, ezzel szemben a nők esetén a STEMI-típusú infarktus esetén (MINOCA–STEMI) a nők halálozása lényegesen magasabb volt. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1791–1797.

Restricted access