Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for :

  • "olajtartalom" x
Clear All

A Debrecen-látóképi öntözési és műtrágyázási tartamkísérlet keretein belül vizsgáltuk az alkalmazott hibrid [korai éréscsoportba tartozó Mv 251 (FAO 280), a középes tenyészidejű Mv Koppány (FAO 420) és Mv 500 (FAO 510)] és a tápanyagellátási szintek (kontroll mellett öt tápanyaglépcső: 30:23:27, valamint 150:115:135 kg·ha -1 N:P 2 O 5 :K 2 O közötti adagok) hatását a kukorica termésére, keményítő-, olaj- és fehérjetartalmára nem öntözött körülmények között. Első éves vizsgálati eredményeinket kéttényezős varianciaanalízis és lineáris regresszió-számítás segítségével támasztottuk alá. Az egyes kisparcellák területe 7,6 m²; a parcellák száma minden hibrid esetében 48. A főparcellát az öntözés, az alparcellát a hibridek, míg az al-alparcellát a trágyázás jelenti. A hektáronkénti tőszámot 70 000-re állították be 76 cm-es sortáv és 18 cm-es tőtáv alkalmazásával. A kísérleti terület talaja löszön képződött mészlepedékes csernozjom, amelynek AL-oldható P 2 O 5 -tartalma – kezeléstől függően – 58 és 141 mg·kg -1 , AL-oldható K 2 O-tartalma 199 és 258 mg·kg -1 , míg CaCl 2 -oldható N-tartalma 11,5 és 17,3 mg·kg -1 között változott. A termés mennyiségét kezelésenként hektárra és 14%-os nedvességtartalomra átszámítva mértük, míg annak keményítő-, olaj- és fehérjetartamát a közeli infravörös tartományú átmenő fényt mérő optikai elven működő Infratec 1241 Grain Analyser műszerrel mértük. Megállapítottuk, hogy a kukorica termését a 2008-as évjáratban mindkét vizsgált növénytermesztési tényező, azaz az alkalmazott hibrid és a különböző tápanyagszintek szignifikánsan befolyásolta. A keményítőtartalmat (%) a tápanyagellátás határozta meg: a növekvő tápanyagdózisok hatására általában csökkent a keményítő-tartalom, igaz, nem minden kezelés esetében jelentős mértékben. A kukorica olajtartalma (%) eredményeink szerint a tápanyagellátás és az alkalmazott hibrid függvénye. A növekvő tenyészidőszak hatására csökkent a szemtermés olajtartalma, míg a növekvő tápanyagdózisok a rövid tenyészidejű Mv 251-es hibrid esetében csökkenést okoztak. Az Mv Koppány esetében a csökkenés nem volt számottevő, míg a vizsgált leghosszabb tenyészidejű Mv 500 esetében nem tapasztaltunk jelentős különbségeket a mért értékek között. A fehérjetartalom (%) vizsgálata során megállapítottuk, hogy a tápanyagellátás befolyásolta a mért értékeket szignifikáns mértékben. A legkisebb fehérjetartalmat mindhárom hibrid esetében a kontrollkezelésben mértük, a növekvő tápanyagadagok hatására nőtt a fehérjetartalom is, de nem minden esetben konzekvensen és szignifikáns mértékben. A keményítő-, olaj- és fehérjetartalom értékeket vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a fokozódó tápanyagadagok hatására a termés is növekedett, tehát a mutatókban bekövetkezett esetleges csökkenés nem feltétlenül mutatkozik meg az említett komponensek hozamaiban. A beltartalmi értékek közötti összefüggések vizsgálata során az olaj- és a keményítőtartalom között a rövidebb, illetve a közepes tenyészidejű hibridek esetében gyenge pozitív, míg a leghosszabb tenyészidejű Mv 500 hibrid esetében közepes negatív összefüggést tapasztaltunk. A keményítő- és a fehérjetartalom között az Mv 251 és Mv 500 hibrideket tekintve szoros, míg az Mv Koppány esetében csupán közepes negatív összefüggést tapasztaltunk.

Restricted access

Termesztett növényeink tápanyagigény szerinti csoportosításában az őszi káposztarepce (Brassica napusL. subsp. napus) a nagy tápanyagigényű növényfajok közé sorolandó. A tápanyagok közül a nitrogéntrágya termést meghatározó szerepe mellett jelentős a repce P-igénye is. A nitrogén és a foszfor a növények esszenciális tápelemei, melyeknek egyedi koncentrációján túl arányuk is külön jelentőséggel bír. Tükrözi a termés kémiai összetevőinek (fehérje, szénhidrát, zsír) arányát, s így alkalmas a termesztett növények csoportosítására, továbbá az optimális tápanyag-ellátás jelzésére. Vizsgálatainkat 2007–2008-ban az MTA TAKI Nagyhörcsöki (mészlepedékes csernozjom talajon) és Őrbottyáni (humuszos, karbonátos homoktalajon) Kísérleti Telepén végeztük egy N-trágyázási tartamkísérlet részeként. Arra kerestünk választ, hogy hogyan alakul a két eltérő talajon a repcemag N/P aránya, s ez milyen összefüggést mutat a N-ellátással, a termés mennyiségével és olajtartalmával. Főbb eredményeink: – A N-adag növelésével a repcemag N-tartalma és N/P aránya nőtt, a P- és olajtartalma csökkent mindkét talajon. A két tápelem egyedi szintje a homoktalajon volt magasabb, arányuk (N/P) átlaga viszont a csernozjom talajon. – A két talajon termett repcemag N/P aránya hasonló tartományban mozgott (4,1–4,2 és 5,3–5,4 között). N-trágyázás nélkül azonos N/P arányt mutatott (4,4), és az arány növekedése mindkét talajon a mag olajtartalmának csökkenését eredményezte. Jellemző különbség volt viszont a termés- és olajhozamokban, a N/P arány és a termésmennyiség összefüggésében, továbbá a termésmaximumnál a mag N/P arányában. Az N/P arány növekedésével az őrbottyáni homoktalajon a magtermés mennyisége nőtt, a nagyhörcsöki csernozjom talajon csökkent. Ugyancsak különbözött az optimális tápanyag-ellátottságot jelző termésmaximumra jellemző N/P arány, amely Nagyhörcsökön 4,5–4,7, Őrbottyánban pedig 4,8–5,3 között volt. A csernozjom talajon tehát a termésmaximum alacsonyabb N/P aránynál volt, mint a homoktalajon. – Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a repcemag nitrogén- és foszfortartalma és N/P aránya a különböző talajokon nagyban hasonlít ugyan, azonban a tápanyagfelvételi lehetőségek különbözősége miatt a tápelemek „optimális szintjében és arányában” jellegzetes eltérésekkel kell számolnunk.

Restricted access

Összefoglalás

A köztermesztésben szereplő korszerű napraforgó hibridek termésbiztonságának fokozása az agrotechnikai tényezők optimalizálását teszi szükségessé. A vetéstechnológia jelentős mértékben képes kompenzálni az évjárat kedvezőtlen hatásait, valamint hozzájárulni a kórokozókkal szembeni sikeresebb védekezéshez és a termésmaximalizáláshoz. A tőszám és a vetésidő az agrotechnika két sarkalatos pontját képezi. A kísérletet a hajdúsági löszháton állítottuk be a 2009. évben. A köztermesztésben alkalmazott napraforgó hibridek tőszám és vetésidő reakcióját vizsgáltuk a kórtani tényezők és a produktivitás vonatkozásában. Az eltérő időpontú vetésidők a szárszilárdsági paramétereket, valamint a betegségfertőzöttséget jelentősen befolyásolták. A legkésőbbi időpontú vetésidőben volt a szárdőlés és a tányér alatti szártörés mértéke a hibridek átlagában a legalacsonyabb (4,6%, 1,9%), míg a korai vetésidőben a legmagasabb (9,5%, 6,3%). Ugyanez a tendencia érvényesült a szár Sclerotinia, a Diaporte, valamint a tányérbetegségek fertőzöttségével kapcsolatban is. A tőszám növelése ugyancsak a szárszilárdsági paraméterek romlásához, valamint a vizsgált kórokozók infekciójának növekedéséhez vezetett. A 2009. száraz évjáratban az 55 000 tő ha−1 állománysűrűség bizonyult optimálisnak (4838 kg/ha). A 2009. évben az április közepi vetésidőben kaptuk a hibridek átlagában a maximális termést (4717 kg/ha). A korábbi vagy későbbi vetésidő egyaránt terméscsökkenéshez vezetett (3712 kg/ha, 4228 kg/ha). A kórokozók kártétele a vetésidő későbbre halasztásával fokozatosan csökkent. A hibridek olajtartalmát a vetésidő és az állománysűrűség befolyásolta. A legnagyobb átlagos olajtartalmat a 3. vetésidőben (44,51%), valamint a legnagyobb vizsgált tőszámsűrűségi szinten figyeltük meg (44,27%). Az olajhozam alakulását elsősorban a termésmennyiség határozta meg. A hibridek genotípusosan eltérő módon reagáltak a kísérlet során mind a tőszám, mind a vetésidő változására a vizsgált tényezőkkel kapcsolatban.

Restricted access

Összefoglalás

Három különböző FAO csoportba tartozó szegedi kukorica hibridet (Sarolta FAO 200, Csanád FAO 300 és Kenéz FAO 400) vizsgáltunk szántóföldi kísérletben csernozjom talajon. A kísérletben 3 évben (2007–2009) értékeltük a vetésidő, a genotípus és az évjárat hatását a kukorica hibridek termésére és a kukoricaszem minőségi paramétereire (keményítő-, fehérje-, olajtartalom).

A vizsgálatok eredményei alapján az évjárat hatása (P<0,001) a legjelentősebb. Befolyásolja a termés (P<0,001) mennyiségét, a kukoricaszem fehérje-, (P<0,05) keményítő- (P<0,01) és olajtartalmát (P<0,001). A hibridek között a minőségi paramétereket, illetve a termést tekintve szignifikáns eltérések voltak. A vetésidő a termést (P<0,01) és a keményítőtartalmat (P<0,001) befolyásolta szignifikánsan, a fehérje- és olajtartalomra nem volt hatással.

Az egymást követő kísérleti évek vizsgálatának varianciaanalízis eredménye alapján megállapítottuk, hogy a szemtermés fehérje- és olajtartalma aszályos években (2007, 2009) jelentősen nagyobb volt, mint a kedvező időjárású 2008-ban.

Mind a száraz, mind a csapadékos években az optimális vetésidő (április 24.) bizonyult legjobbnak a keményítő-, a fehérje és az olajtartalom tekintetében.

A Sarolta és a Csanád hibridek nagyobb keményítő, a Kenéz hibrid nagyobb fehérje- és olajtartalommal rendelkezett.

A kukorica hibridek termése a vizsgált három évben eltérően alakult. A három hibrid átlagában 2007-ben 6,633 t/ha, 2008-ban 8,498 t/ha és 2009-ben 12,161 t/ha átlagtermést értünk el, amely a három évet tekintve 5,528 t/ha-os termésingadozást jelentett.

A kukorica termésmennyiségének alakulásában az optimális vetésidő megválasztása – különösen száraz években – döntő jelentőségű a megváltozó körülményekhez való alkalmazkodásban.

A vizsgált hibridek közül mindhárom évben a Kenéz hibrid adta a legnagyobb termést.

A kísérlet eredményei bizonyítják, hogy a hektáronkénti keményítő-, fehérje- és olajhozamot a szemtermés mennyisége határozta meg.

Restricted access
Acta Alimentaria
Authors: É. Kónya, G. Bujdosó, M. Berki, M. Nagy-Gasztonyi and N. Adányi

. HUNGARIAN STANDARD 2000 : Olajmagdarák. Az olajtartalom meghatározása . 1. rész: Hexános (vagy petroléteres) extrakciós módszer. (Oilseed residues. Determination of oil content. Part 1: Extraction method with hexane (or light petroleum)). MSZ EN

Restricted access
Acta Alimentaria
Authors: J. Tarek-Tilistyák, J. Agócs, M. Lukács, M. Dobró-Tóth, M. Juhász-Román, Z. Dinya, J. Jekő and E. Máthé

ISO (2000): Olajmagdarák. Az olajtartalom meghatározása 1. rész: Hexános (vagy petroléteres) extrakciós módszer . (Oilseed meals. Determination of oil content Part 1: Extraction using hexan (or petrolether).) No. MSZ EN ISO 734

Restricted access

MSZ EN ISO (2000): Olajmagdarák. Az olajtartalom meghatározása 1. rész: Hexános (vagy petroléteres) extrakciós módszer . (Oilseed meals. Determination of oil content Part 1: Extraction using hexane (or petrol ether) No. MSZ EN ISO 734

Restricted access

Karbonátos csernozjom vályogtalajon, egy mutrágyázási tartamkísérlet 14. évében vizsgáltuk az eltéro N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az olajlen (Szegedi-43 fajta) magtermésének olajtartalmára, zsírsavösszetételére, ásványi elemtartalmára és elemfelvételére. A termohely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20% agyagot tartalmazott. A talaj oldható K, Mg, Mn és Cu elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést × 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A fobb eredmények és következtetések: - Ezen a káliummal közepesen, foszforral gyengén ellátott termohelyen a P- és K-mutrágyázás érdemi terméstöbbleteket nem eredményezett. Optimális N-adagnak a 100 kg N/ha/év bizonyult. A 140-150 mg/kg ammónium-laktát (AL) oldható P2O5-tartalom, ill. 100 kg/ha/év N-trágyázás felett, az együttes NP-túlsúlyos kezelésekben az olajtartalom 3%-kal, a magtermés 25-30%-kal és az olajhozam 30-40%-kal csökkent. - A magtermés 1,2-2,0 t/ha, az olaj 38-41%, az olajhozam 453-789 kg/ha minimális (NP-túltrágyázás) és maximális értékeket mutatott a kezeléstol függoen. A mag olajában átlagosan 3,8% sztearinsav, 6,6% palmitinsav, 13,2% linolsav, 21,4% olajsav és 54,9% linolensav képzodött. A P-ellátás növelte, a N-trágyázás igazolhatóan mérsékelte a linolsav mennyiségét. Ellentétes irányú, de hasonló mértéku (4% körüli) változás állt be az olajsavtartalomban, azaz módosult a meghatározó linolensav/olajsav aránya. Igazolhatóan 10%-kal csökkent a linolsav mennyisége is az NP-túlsúlyos magban. - Az NP-túltrágyázás 10-12%-kal növelte a hulladék, ill. csökkentette a tiszta anyag mennyiségét a magtermésben. A csírázott magban 4-5%-kal igazolhatóan mérséklodött az ép csírák, ill. hasonló mértékben emelkedett a ki nem kelt rothadt csírák mennyisége. - Az extrém NP-túlsúlyos parcellákon nagyságrenddel nott a gyomborítottság és 20-30-szorosára emelkedett a hajtásokba épült makroelemek tömege. A K- 2-60, N- 2-34, Ca- 2-40, Mg- 0,3-6,8 és P-tartalom 0,2-4,3 kg/ha mennyiséget tett ki. A gyomok érdemi konkurensei lehetnek az olajlennek a talaj felveheto tápelemkészletének hasznosításában is. - A virágzás elott vett hajtásban a 2,5-3,5% N-, 0,30-0,45% P- és 1,5-2,5% K-koncentráció, ill. 8-10 N/P, 6-8 K/P és 1-2 N/K körüli arány lehet kívánatos, melyhez a termés, ill. olajhozam maximumai kötodtek. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a szaktanácsadás számára.  - A föld feletti betakarított termésbe aratáskor maximálisan 107 kg N, 44 kg K (53 kg K2O), 31 kg Ca, 9 kg Mg, 27 kg P (62 kg P2O5), 1-2 kg Na, 900 g Fe, 264 g Mn, 79 g Zn és 16 g Cu épült be. A fajlagos, azaz 1 t mag + a hozzá tartozó melléktermés (szár és tok) elemigénye az alábbi volt a kísérlet átlagában: 59 kg N, 32 kg P2O5, 26 kg K2O, 25 kg CaO, 8 kg MgO, 1,2 kg Na, 0,5 kg Fe, 135 g Mn, 45 g Zn, 9 g Cu. A szár + tok/magtermés aránya 1,63, a szár + tok + gyökér/mag aránya 1,93 volt átlagosan.

Restricted access

Összefoglalás

Tizenkét silókukorica hibridet vizsgáltunk szántóföldi kísérletben Martonvásáron, 2007–2008. évek folyamán. A kísérletben leafy (leveles) és nem-leafy silókukorica hibridek agronómiai tulajdonságait, a szemtermés minőségi paramétereit, valamint a biogáz kihozatalt hasonlítottuk össze. A vizsgált évek időjárása különbözött egymástól, az évjárat hatása jelentősen befolyásolta a kapott eredményeket. A 2008-ban lehullott nagy mennyiségű csapadéknak köszönhetően a hibridek elérték a genetikailag determinált magasságukat (átlagosan 274 cm), miközben a 2007-es aszályos esztendőben az átlagos magasságuk csupán 238 cm volt. Mindkét évben a leafy hibridek nagyobbra nőttek, mint a nem-leafy, hagyományos nemesítésű silókukorica hibridek. A főcső fölötti legnagyobb asszimilációs levélterületet mindkét évben a kísérletben szereplő öt leafy hibrid érte el. Két év átlagában ez az érték a leafy hibrideknél 0,53–0,84 m2, a nem-leafy hibrideknél 0,35–0,45 m2 közötti intervallumban változott. A leafy hibridek nagyobb levélterületét a főcső fölötti nagyobb levélszám és a szélesebb levelek eredményezték. Az ideális silókukorica hibridek a nagy zöldtömeg mellett (szár, levél) kielégítő mennyiségű szemtermést is produkálnak. A kísérletben szereplő néhány leafy és nem-leafy hibrid ebből a szempontból is kiemelkedő eredményt produkált. A legnagyobb egyedi csőtömeg produkciót egy leafy hibrid (Mv Massil) érte el mindkét évben (198; 320 g), ennél a hibridnél mértük a legnagyobb főcső fölötti levélterületet a vizsgált években. A legnagyobb keményítő tartalmakat leafy hibridek mintáiban mértük, miközben a legnagyobb fehérje- és olajtartalom a nem-leafy hibrideket jellemezte, elsősorban a korai érésűeket. Mind a hagyományos, mind a leafy silókukorica hibridekből elvégeztettük a biogáz kihozatali vizsgálatot. Az eredmények azt mutatták, hogy 1 kg szárazanyagra vetítve az Mv Limasil (494 l/kg) és az Mv Dunasil (490 l/kg) leafy hibridekből képződött a legtöbb gáz.

Restricted access
Acta Alimentaria
Authors: G. BujdosÓ, M. Tóth-Markus, H. Daood, N. Adányi and P. Szentiványi

phosphorus content. Spectrometric method.) No. 1136. MSZ EN ISO (2000): Olajmagdarák. Az olajtartalom meghatározása. 1. rész: Hexános (vagy petroléteres) extrakciós módszer . (Oilseed residues. Determination of oil content

Restricted access