Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for :

  • "onkológiai sebészet" x
Clear All

Absztrakt

A fej-nyaki nyálkahártyákról kiinduló laphámrák a magyar férfilakosságot érintő harmadik leggyakoribb daganatos halálok. Ezt a daganatot túlnyomórészt környezeti karcinogén hatások, azon belül is az alkohol és a dohányzás idézi elő. A látszólag azonos szövettanú daganatoknak azonban különböző a kórlefolyásuk, főleg azért, mert nem egyformán reagálnak a kezelésekre. Ebben a munkában olyan potenciális biomarkereket vizsgáltunk, amelyek az ismert környezeti toxikus hatásokra biológiai válaszként jöttek létre, így feltételezzük, hogy nyomonkövetésük révén közelebb juthatunk a klinikai onkológia legfontosabb kérdéseihez: a daganatkialakulás folyamatának megértéséhez, a daganat korai felismeréséhez és a daganat biológiai természetétől függően alakított terápiás terv felállításához. A genetikai instabilitásra utaló vizsgált markerek közül a spontán kromoszómaaberrációk megfelelő biomarkernek mutatkoztak a fej-nyaki daganatos fenotípus jelzésére. Ugyanakkor a mutagénszenzitivitás mérésére alkalmazott bleomycin-teszt, az egészséges magyar populáció több mint felében észlelt fokozott mutagénérzékenység miatt, magyar viszonyok között nem jelezte az egyedi daganatkockázatot szemben a nyugat-európai és amerikai tapasztalatokkal. A magyar rák-előfordulási és -halálozási statisztikák ismeretében a teljes populációt érintő fokozott mutagénérzékenység elgondolkodtató eredmény és további kutatást igényel. Hormonvizsgálataink során a krónikus alkoholfogyasztást kísérő hypophysis- és szexszteroidhormonok szérumszinteltéréseit észleltük, amelyek közül az emelkedett prolaktinszintnek és az összes és szabad tesztoszteron csökkent szintjének egyaránt rossz prognózist jelző értéke volt. A hormonok és fej-nyaki daganatok közötti kapcsolat további vizsgálatára ösztönöz funkcionáló ösztrogén- és progeszteronreceptorok kimutatása fej-nyaki laphámrák szövetekben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kristóf Dede, Géza Papp, Ferenc Salamon, Andrea Uhlyarik and Attila Bursics

Absztrakt

A májsebészet technikája és eredményei folyamatosan fejlődnek az utóbbi években, amely fejlődés talán legintenzívebben a laparoszkópos májsebészet területén érezhető. Az eddig közölt összehasonlító vizsgálatok alapján a laparoszkópos műtétek eredményei nem maradnak el a nyílt műtétek eredményeitől. Bár a májreszekciók igen kis százalékát végzik laparoszkóposan, a minimálisan invazív reszekciós technikának egyértelműen helye van az onkológiai sebészet területén. A minor, a major, az anatómiai vagy éppen a többszakaszos májreszekciók is elvégezhetők laparoszkóposan, és a korábban általános ajánlás, amely szerint az elöl fekvő szegmentumokban javasolható a minimálisan invazív technika, jelenleg már túlhaladott. A szerzők egy 70 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél rectumdaganat komplex onkosebészeti kezelését követően a máj VII-es szegmentumában kialakult metasztázis miatt végeztek laparoszkópos májreszekciót. Az esetismertetéssel a szerzők arra kívánnak rávilágítani, hogy a hátsó szegmentumok malignus elváltozásai is biztonsággal megközelíthetők és eltávolíthatók laparoszkóppal. Orv. Hetil., 2016, 157(20), 796–800.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Adrián Róbert Gál, Károly Kalmár-Nagy, András Fincsur, Örs Péter Horváth and András Vereczkei

Horváth ÖP, Vereczkei A: Onkológiai sebészet. In: Sebészet 10. kiadás (szerk. Gaál Cs) Medicina Könyvkiadó, 2016, 378−382 14 Langer R: Máj. In: Sebészet 10. kiadás (szerk. Gaál Cs

Restricted access

Absztrakt

A szerző áttekinti a korszerű onkológiai sebészet kialakulásának múlt századi történetét. A XX. század utolsó negyedében a colorectalis carcinoma sebészetére a radikalitás kiterjesztése vált jellemzővé. Három új eljárás jelent meg a nemzetközi gyakorlatban, amelyeket a Szegedi Egyetem Sebészeti Klinikáján a szerző és munkacsoportja a colorectalis carcinoma sebészeti kezelésében alkalmazott. 1.) A subtotalis colectomia (STC) a colon kiterjesztett – a flexura lienalist meghaladó – resectiója. Nyolc éves időszakban 72 STC-t végeztek elzáródást, vagy tünetnemző szűkületet okozó bal oldali vastagbéltumor miatt. Eredményeik alapján az STC onkológiailag elégséges, egyszakaszos műtéti megoldás, ami az ileocoecalis anastomosis miatt, akut indikáció alapján is biztonságos. Utánvizsgálataik a betegek kielégítő életminőségét igazolták a műtét után. 2.) 1996. jan. 1. és 1998. dec. 31. között 108 esetben végezték a rectum középső- és alsóharmadi carcinomájának eltávolítását a teljes mesorectum excisiójával (TME) Heald módszere szerint. Az esetek 60%-ában sikerült sphinctermegtartásos elülső resectiót végezni és a lokális recidívák arányát a hagyományos technikával operált betegek kontroll csoportjában talált 14,5%-ról 6,4%-ra csökkenteni. 3.) Az előrehaladott – IV. stádiumú – colorectalis carcinomák sebészi ellátására 154 multivisceralis resectiót végeztek, 112 esetben a colon előrehaladott daganata miatt, 42 esetben pedig rectumcarcinoma miatt. Műtéteik halálozása a colon csoportban 7%, a rectum csoportban pedig 12% volt. A tumormentes p.op. szakban a colon csoportban betegeik 90%-a, a rectum csoportban pedig 95%-a értékelte a helyzetét, állapotát, életminőségét jobbnak, mint a műtét előtt. A colon csoportban 40%-os, a rectum csoportban pedig 22%-os 5 éves túlélést értek el. Betegeiknek abban a csoportjában, amelyben a tumoros colon vagy rectum mellett 3 vagy több, más hasi lokalizációt érintett a folyamat, nem volt 3 évnél hosszabb túlélés.

Restricted access