Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for :

  • "organ symptoms" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Posztakut COVID–19 szindróma

Post-acute COVID-19 syndrome

Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Szekanecz
and
István Vályi-Nagy

Összefoglaló. A posztakut COVID–19 szindróma (PACS) az akut betegséget követő 4–12 hét szubakut, tünetes szakasznak, valamint az ezt követő krónikus poszt-COVID-időszaknak az együttesét jelenti. A PACS különböző általános tünetekkel és szervi (pulmonalis, cardiovascularis, neuropszichiátriai, endokrin, mozgásszervi, bőrgyógyászati, renalis) manifesztációkkal jár. Ebben az összefoglalóban áttekintjük a PACS kialakulásához vezető patogenetikai és rizikótényezőket. Bemutatjuk a klinikumot és a diagnosztikát. A PACS ellátása alapvetően háziorvosi feladat, mely a szervi tünetek gyógyszeres és nem gyógyszeres kezeléséből, multidiszciplináris rehabilitációból és gondozásból áll. Kitérünk a háziorvos feladataira, a szakellátásba történő beutalás indokaira és a poszt-COVID-hálózat létrehozásának és működtetésének szükségességére is. Orv Hetil. 2021; 162(27): 1067–1078.

Summary. Post-acute COVID-19 syndrome (PACS) includes the subacute, symptomatic phase 4–12 weeks after acute COVID-19 as well as the subsequent chronic post-COVID-19 period. PACS is associated with various general symptoms and organ (pulmonary, cardiovascular, neuropsychiatric, endocrine, musculoskeletal, dermatological, renal) manifestations. In this summary, we review the pathogenetic and risk factors leading to the development of PACS. We present the clinical picture and diagnostics. PACS should usually be managed by the general practitioner. The management of PACS includes pharmacological and non-pharmacological treatment, multidisciplinary rehabilitation and regular follow-ups. Here we also discuss the tasks of the general practitioner, the reasons for referral to specialists and the need to set up and operate a post-COVID-19 network. Orv Hetil. 2021; 162(27): 1067–1078.

Open access

G4-immunglobulinnal társult endokrin betegségek

Immunoglobulin G4-related endocrine diseases

Orvosi Hetilap
Author:
Annamária Erdei

A G4-immunglobulinnal társult betegség az elmúlt években került az érdeklődés középpontjába. A kórképre jellemző az érintett szervek gyulladásával járó állapot, gyakran daganat gyanúját keltő makroszkópos megjelenés, emelkedett immunglobulin-G4-szint, szövettani vizsgálat során immunglobulin-G4-pozitív plazmasejtes beszűrődés, fibrosis, obliterativ phlebitis és típusos esetben kortikoszteroidra adott gyors terápiás válasz. A betegség változatos szervi manifesztációt mutathat, gyakori az exokrin mirigyek érintettsége. Az endokrin szervek közül a pajzsmirigyben és az agyalapi mirigyben jelenhetnek meg a tünetek. A G4-immunglobulinnal társult hypophysitis kritériumrendszerét 2011-ben fogalmazták meg. A G4-immunglobulinnal társult pajzsmirigybetegség évekig kizárólag a Riedel-thyreoiditist jelentette, majd néhány évvel ezelőtt változott az ezzel kapcsolatos szemlélet. A 2021-ben megjelent kritériumrendszer alapján a Hashimoto-thyreoiditisben és Graves–Basedow-kórban szenvedő betegek egy része is a G4-immunglobulinnal társult pajzsmirigybetegség kategóriájába sorolható. Az irodalmi adatokat alapul véve a G4-immunglobulinnal társult endokrin betegségek azonosítása, a pontos diagnózis felállítása a beteg kezelését módosíthatja, a betegség lefolyását meghatározhatja. A G4-immunglobulinnal társult endokrin kórképben szenvedő betegek esetében egyéb szervi manifesztációkat is keresni kell, és a betegek élethosszig tartó immunológiai követése indokolt. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1175–1180.

Restricted access