Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "orvosi antropológia" x
  • All content x
Clear All

; 87: 204–210. 18 Lázár I, Pikó B. (eds.) Medical anthropology. [Orvosi antropológia.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2012. [Hungarian ] 19 Helman CG. Culture

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A kórképpé minősítés előszobájában két, említésre méltó evési viselkedés is van: a DSM-5-ben nemspecifikus evészavarként feltüntetett purgálózavar és az egészségesétel-függőségnek fordított orthorexia nervosa. Célunk annak leírása, hogy ezek miként figyelhetők meg a léböjttáborokban, amelyek alternatív egészségmegőrző trendként igen népszerűek napjainkban. Módszer: Az első szerző két országos léböjttáborban többterepű etnográfiai megfigyeléssel rögzítette adatait. A gyűjtése során készült terepnapló, jegyzetek és interjúk alapján mutatjuk be az evészavartünetek motívumait. Eredmények: A tábor legfőbb motívuma a „méregtelenítés”. A szilárd táplálék nélkülözése s ezáltal igen alacsony kalóriabevitel és fizikai aktivitás során bekövetkező gyors testi változásokat a mérgek távozásának tudják be. A léböjttábor résztvevői beiktatták mindennapos rutinjukba a szándékos hashajtást is, amelyhez pozitív konnotációk társulnak, és a holisztikus szemlélet jegyében az „elengedés” és „megújulás” lelki folyamataihoz kötik. A szimbólumok használata az élettani folyamatokkal kapcsolatban erősen észlelhető volt. A vízvesztésből adódó gyors fogyás lendülete, a tiszta étkezés iránti vágy és az ezoterikus-önsegítő kultúrából kölcsönzött „önjutalmazás” is gyakori motívumok. Az újratáplálásból adódó komplikációk miatt eddig két halálesetet tartanak számon a táborszervezők. Következtetések: Mind a purgálózavarra, mind az orthorexia nervosára találhatók jól beazonosítható leírások. Ez azt mutatja, hogy a klinikumon kívüli környezetben is komoly a valószínűsége olyan evési magatartások intézményesítésének, amelyek az egészségre veszélyesek. A „méregtelenítés” ugyanis nemcsak fiziológiailag lehet káros, de hosszú távú mentális segítségnyújtásra sincs bizonyíték. Megoldásként javasoljuk az egészséges életmódról és étkezésről szóló tévhitekre irányuló megfelelő egészségkommunikációs terv kidolgozását és a pszichoterápiás lehetőségek népszerűsítését. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1153–1157.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A komplementer és alternatív medicina egészségügyi piacon történő térnyerése megkérdőjelezhetetlen, fontos kérdés tehát, hogy a betegek miért választják az ilyen gyógymódokat, ezzel gyakran megszakítva a nyugati medicina keretében zajló terápiás folyamatot. Célkitűzés: A szerzők célja azoknak a tényezőknek a feltérképezése és elemzése, amelyek miatt a betegek a különböző alternatív medicinák szolgáltatásait igénybe veszik. Módszer: A kvalitatív kutatás alapja egy hagyományos kínai orvoslást nyújtó rendelőben végzett orvosi antropológiai terepmunka: résztvevő megfigyelés (355 óra), strukturálatlan interjúk betegekkel (n = 93) és mélyinterjúk (n = 14). Eredmények: Az alternatív medicinát alkalmazó betegek gyakran nem kapnak a nyugati orvoslástól diagnózist, magyarázatot vagy gyógymódot betegségükre, illetve ezek valamelyike a beteg számára nem volt elfogadható. Máskor a betegek azért választják az alternatív medicinát, mert filozófiai kongruenciát mutat olyan világ-, ember- és betegségképbeli képzetekkel, amik eleve magyarázó modelljük részét képezik. Következtetések: Egy adott terápia mindig egy kulturális rendszer része, valamint egy specifikus pszichoszociális kontextusba ágyazott jelenség, így a terápiaválasztás is csak ennek fényében értelmezhető. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 584–592.

Open access