Search Results

You are looking at 1 - 10 of 109 items for :

  • "orvosképzés" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

A tanulmány „A tudományos elitek és a politika (1945–1948)” című monográfia része. A témában feltártam és rangos folyóiratokban publikáltam a politikai pártoknak a különböző elit csoportokhoz: agrártudományi, bölcsész, gazdaságtudományi, jogtudományi, műszaki és természettudományi elithez való viszonyát, illetve az egyes eliteknek a tudományos életen belül játszott szerepét. A dolgozat új források felhasználásával mutatja be a különböző szakmai csoportoknak és politikai erőknek 1947–1948-ban az orvosképzés átalakítására tett javaslatait. Feltárja továbbá az orvostudományi elit helyzetét az egyetemeken és a Magyar Tudományos Akadémián. A kutatás révén így képet kapunk a háború utáni „teljes” orvostudományi elitről. Megtudjuk, hogy kik és milyen tudományos teljesítmény alapján lettek az MTA tagjai, kiket neveztek ki egyetemi tanárnak és kik lettek habilitált doktorok. A tanulmány hiányt pótló munka, a kutatók mellett szélesebb értelmiségi rétegek, elsősorban az orvosok érdeklődésére is számíthat. Orv. Hetil., 2017, 158(11), 432–437.

Restricted access

Absztrakt

A magyarországi és erdélyi orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karának létesítéséig (1769) külföldön zajlott, a katolikusok többnyire a bécsi és itáliai, a protestánsok pedig a német, holland és svájci egyetemeket látogatták. A XVIII. században mintegy 500 medikus tanult Nyugat-Európa egyetemein. Az orvosi peregrináció nemcsak akadémiai képzést jelentett; aki tehette, már a stúdiumok alatt vagy azt követően híresebb kórházakat, egyetemi klinikákat, neves szakembereket keresett fel, hogy a megszerzett ismeretek mellé orvosi gyakorlatot és tapasztalatokat szerezzen. Cseh-Szombaty Sámuel Pesten és Göttingenben tanult, Bécsben szerzett orvosdoktori címet (1790), majd másfél évet töltött Németország, Hollandia és Anglia különböző egészségügyi intézményeiben. Cseh-Szombaty eddig publikálatlan útinaplója és emlékkönyvei számos információval szolgálnak arra vonatkozóan, milyen gyakorlati ismereteket lehetett a peregrináció és tanulmányút során elsajátítani, milyen volt az orvosképzés, a betegellátás és a kórházak színvonala a XVIII. század végén Németországban és Hollandiában, kik voltak a jelentősebb orvosok, és mivel töltötte idejét egy friss diplomás orvosdoktor Nyugat-Európában. Orv. Hetil., 2015, 156(29), 1179–1187.

Restricted access

Absztrakt:

A modern orvosképzés elengedhetetlen része, hogy a hallgatók ismereteket szerezzenek az ember kettős – biológiai és kulturális – természetéről, hiszen viselkedésünket mindkettő befolyásolja. Az orvosi antropológia kurzus segít megérteni a betegek döntései mögött álló mechanizmusokat, laikus koncepciókat, ami globalizálódó világunkban különösen fontos. Célja, hogy az orvostanhallgatók az elméleti alapok elsajátításával gyakorlati példákon keresztül szerezzenek olyan kulturális kompetenciát, amely később segítheti őket az eltérő kulturális háttérrel rendelkező betegek ellátásában. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karán folyó orvosképzés részét képező orvosi antropológia kurzus ún. szegedi modelljét, főbb célkitűzéseit, tematikáját, erősségeit, lehetőségeit és esetleges nehézségeit. A tantárgy fejlesztése során különösen nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a tematika kapcsolódjon a többi magatartástudományi, illetve orvosi tantárgyhoz, és kiemelten gyakorlatcentrikus legyen. A részben előadások, részben szemináriumok keretében megvalósuló kurzus a biológiai valósághoz kapcsolódó kulturális sokszínűséget a gyakorlati példákon keresztül vázolja fel. Az orvosi antropológia tantárgy témakörei úgy készítik fel a leendő orvosokat, hogy az itt kapott ismereteket – a szükséges készségekkel és attitűdökkel kiegészítve – hasznosítani tudják az orvosi gyakorlatban. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1527–1532.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet idején a Szegedi Tudományegyetemen a negyedéves orvostanhallgatók Orvos-beteg kommunikációs gyakorlata is online történt. A gyakorlat a videóanalízis módszerén alapul, szimulált páciensek bevonásával történik, kiemelt hangsúlyt fektetve a személyközi interakciókra, így az online megvalósítás rendkívül nagy kihívást jelentett. Célkitűzés: Az online Orvos-beteg kommunikációs gyakorlattal kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. A hagyományos, személyes jelenléten alapuló és az online gyakorlatok összehasonlítása. Az online gyakorlatokkal kapcsolatos hallgatói értékelések elemzése. Módszer: Az online megvalósításhoz a Zoom ingyenes változatát használtuk. A gyakorlatok ötfős kiscsoportokban egy oktató családorvos vezetésével és egy szimulált páciens részvételével zajlottak. Valamennyi hallgató részt vett egy szituációban, amit rögzítettünk. A felvételek megtekintését közös elemzés, értékelés követte. A hallgatók anonim online kérdőív segítségével értékelték a kurzust. Az adatokat leíró statisztikai módszerekkel, a szöveges válaszokat kvalitatív módon elemeztük. Eredmények: A kérdőívet a hallgatók 74,4%-a, 64 fő töltötte ki. Valamennyi kérdés esetén a hallgatók többsége (78,1–100%) jó (4) vagy kiváló (5) értékelést adott. A legmagasabb átlagpontszámot (4,95 ± 0,21) a gyakorlati oktatók szakmai felkészültsége, míg a legalacsonyabbat az elméleti rész témaválasztása (4,06 ± 1,02) kapta. A szöveges értékelések alapján a hallgatók többsége elégedett a kurzussal, örömmel vennének rajta többször részt, a személyes megvalósítást azonban előnyben részesítenék az online formával szemben. Következtetések: Az online gyakorlat megvalósítása sikeres volt, sok szempontból megfelelően helyettesítette a hagyományos formát. A hallgatói értékelés nem volt rosszabb az előző évek eredményeinél. A személyes kontaktus hiánya limitáló tényező, ezért az online gyakorlat nem tekinthető a személyes kommunikációs tréning alternatívájának, hanem olyan önálló képzési forma, amely jelentősen hozzájárulhat a hatékony, modern oktatáshoz. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1355–1362.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ajándék Eőry, János Szabó, Ivett Csik, Dezső Csupor, Csaba Sőti, László Kalabay, Péter Varsányi, Ildikó Komsa, Ajándok Eőry, and Péter Torzsa

Absztrakt:

Az integratív medicina a XXI. századi egészségügyi ellátás egészség- és személyközpontú irányvonala, mely az evidenciákon alapuló, biztonságos és hatékony komplementer eljárásokat és a konvencionális orvoslást egységes biomedicinába integrálja. Orvosok és komplementer terapeuták partnerként együtt dolgoznak a betegekkel azon, hogy az utóbbiak visszanyerjék egészségüket, és teljes életet élhessenek. Ezzel egyenrangú cél az egészség fenntartása és kiteljesítése, ebben az orvosok példaképpé válnak. Közleményükben a szerzők a szakorvosok számára tervezett kétéves magyarországi képzés koncepcióját és főbb tartalmi elemeit mutatják be, és összefoglalják a nemzetközi orvosképzésben ezen a téren elért eredményeket. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1122–1130.

Open access

Absztrakt:

A 2013-as évet követő, fokozódó nemzetközi migrációs nyomás váratlan kihívások elé állította az európai uniós tranzit- és célországok egészségügyi ellátórendszereit és szakembereit. Európa-szerte is egyre inkább előtérbe került az olyan, ún. ’kulturálisan kompetens’ egészségügyi ellátórendszerek kialakításának fontossága, amelyek képesek alkalmazkodni és megfelelő választ adni a változó összetételű populációk szükségleteire, valamint figyelembe veszik a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget. Ma már köztudott, hogy az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek hátterében főként társadalmi-gazdasági tényezők állnak, és hogy ezek az egyenlőtlenségek egyes etnikai és kulturális kisebbségek körében különösen nyilvánvalóak. Esetükben ehhez hozzáadódik, hogy gyakran még az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is komoly akadályokba ütközik, beleértve a nyelvi és kulturális különbségekből eredő akadályokat, amelyek elsődlegesen az ellátórendszer és a beteg közötti kommunikáció és egyéb interakciók során manifesztálódnak. A kommunikációs nehézségek és félreértések az ellátók körében frusztrációhoz és előítéletekhez, a betegek részéről pedig az orvossal való együttműködés hiányához is vezethetnek, így hosszú távon hozzájárulhatnak a betegek rosszabb egészségi mutatóihoz. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a lehető legjobb minőségű egészségügyi ellátás biztosítása érdekében a többségi társadalomtól eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású migráns, etnikai vagy más kisebbségi populációk ellátása során egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a különbözőségekből fakadó nehézségek leküzdésére, és ennek egyik fontos lépése az interkulturális kompetenciák fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben. Közleményünkben az interkulturális kompetencia fogalmát, tartalmát és fejlesztési lehetőségeit járjuk körül klinikai és egészségügyi környezetben. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1322–1330.

Open access

, Göttingen, 1787. [German] Rab, I.: The beginning of the medical education at the Göttingen University (1734–1751). [Az orvosképzés kezdetei a Göttingeni Egyetemen (1734–1751).] Orvostört. Közl., 2013, 222–225 , 133

Restricted access

hatása az empátiára az orvosképzés során. Kharon. Thanatológiai Szemle, 10 (1—2), 1—41. Vijayabhaskar, P., Shankar, P.R., & Dubey, A.K. (2005). Emotional impact of cadaver dissection: A survey in a medical college in western

Restricted access

pszichiátria és a magatartástudományok, a magatartástudományok kapcsolata az orvosképzés és a szakképzés területén. Psychiatria Hungarica, 2001, 16 , 183–190. Pikó B. A magatartástudományok

Restricted access