Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "pajzsmirigyfunkció" x
Clear All

Absztrakt:

Bevezetés: Korábbi kísérletek és klinikai megfigyelések alapján a pajzsmirigyhormonok szerepet játszhatnak a prosztatarák kialakulásában. Célkitűzés: Retrospektív adatelemzésünk során a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) és a prosztataspecifikus antigén (PSA) vérszintjei közötti kapcsolatot értékeltük a Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetében az elmúlt 12 évben mért TSH- és PSA-szintek alapján. Módszer: A laboratóriumi informatikai rendszerből lekértük azon, 40 és 75 éves kor közötti férfi betegek TSH- és PSA-értékeit, akiknél a két mérés között legfeljebb 14 nap telt el (n = 7279). A logaritmizált TSH- és PSA-szintek közti kapcsolatot többszörös regresszióval értékeltük, és a betegek életkorára korrigáltuk. Eredmények: Az lnPSA és lnTSH, valamint az lnPSA és az életkor között szignifikáns kapcsolatot találtunk (r = 0,297, illetve 0,472). A hyperthyreoticus (TSH<0,35 mU/ml) (n = 405) és euthyreoticus (TSH 0,35–4,95 mU/ml) (n = 6698) betegek PSA-szintjei szignifikánsan különböztek, alacsonyabb TSH esetén magasabb volt a PSA-szint (1,118 [0,639–2,338] vs. 0,920 [0,508–1,826] ng/ml, p<0,016). A regressziós elemzés alapján a TSH 10%-os csökkenése esetén a vizsgált populációban 0,42%-kal nő a PSA-szint. Ez azt jelenti, hogy ha egy betegnél a 2,0 mU/ml TSH-szint 0,2 mU/ml-re csökken, akkor a PSA-értéke 42%-kal emelkedne. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a PSA-szint egészséges referenciatartománya hyperthyreoticus és euthyreoticus betegek között eltér. Javasolt, hogy a PSA klinikai vágóértékét a laboratóriumok a beteg pajzsmirigystatusa alapján módosítsák. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1376–1379.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Hella, László Hodinka, Piroska Turbucz and Gábor László Kovács

Absztrakt:

A 65 éves férfi beteg rheumatoid arthritis miatt napi 4 mg methylprednisolon-bázisterápia mellé öt éven át heti 50 mg etanerceptkezelésben részesült. A betegnél nyaki fájdalom, gyengeség, láz, nyelészavar jelentkezett, amihez normális vérkép mellett gyorsult vörösvértest-süllyedés (88 mm/h), emelkedett CRP (49,3 mg/l) és hyperthyreosis (TSH 0,006 mIU/l, fT4 27,22 pmol/l, fT3 5,61 pmol/l) társultak. A normális tartományban lévő thyreoidea-peroxidáz elleni antitest és TSH-receptor elleni antitest értékei az autoimmun eredetet kizárták. Az ultrahangvizsgálat fokálisan csökkent echószerkezetű és vascularisatiójú pajzsmirigyet jelzett, amelyek alapján az etanerceptkezeléssel összefüggésbe hozható destruktív/szubakut thyreoiditisnek megfelelő betegséget diagnosztizáltunk. Az etanercept elhagyásával, valamint öt napig napi 16 mg, majd hét napig napi 8 mg, majd ezt követően napi 4 mg methylprednisolon adása mellett a beteg klinikai tünetei átmeneti javulás után romlottak, így a methylprednisolon-kezelést megismételtük (öt napig napi 16 mg, majd két hónapig napi 8 mg); ezután a pajzsmirigyfunkció és a gyulladásos állapot rendeződött. Esetismertetésünkben szeretnénk felhívni a figyelmet az etanercept egyik – Magyarországon elsőként leírt – esetleges mellékhatására, ami a pajzsmirigyfunkció időszakos ellenőrzését teszi szükségessé. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1550–1554.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy and András Arató

Ismert, hogy azok a betegek, akikben egy autoimmun betegség már kialakult, fokozottan veszélyeztetettek más autoimmun betegségek fellépésével szemben. Korábban a szerzők kimutatták, hogy 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben a coeliakia előfordulása gyakoribb, mint a háttérpopulációban. Az autoimmun pajzsmirigybetegség az 1-es típusú diabétesz leggyakoribb társbetegsége, amely általában az élet második évtizedében, az 1-es típusú diabétesz manifesztációját követően lép fel. Célkitűzés: Mindezek alapján a szerzők megvizsgálták a thyreoidea-autoimmunitás, illetve az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakoriságát 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben. Választ kerestek arra a kérdésre is, hogy változik-e a thyreoidea-autoimmunitás prevalenciája azokban a gyermekekben, akik a diabétesz mellett coeliakiában is szenvednek. Módszerek: 268 1-es típusú diabéteszben, valamint 48 1-es típusú diabéteszben és coeliakában szenvedő betegben az autoimmun pajzsmirigybetegségek irányába szűrővizsgálatot végeztek a thyreoglobulin- és a peroxidáz-ellenes antitestek vizsgálatával. Pozitivitás esetén a betegséget a pajzsmirigyfunkció vizsgálatával, illetve ultrahang elvégzésével igazolták. Eredmények: Vizsgálataik szerint a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt azokban az 1-es típusú diabéteszes betegekben, akik egyidejűleg coeliakában is szenvedtek (1-es típusú diabétesz: 43 (16%), 1-es típusú diabétesz + coeliakia: 16 (33,3%, p < 0,01). A thyreoiditis talaján kialakult hypothyreosis is gyakrabban fordult elő azokban a diabéteszes betegekben, akik coeliakiásak voltak. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy a coeliakiában szenvedő 1-es típusú diabéteszes betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegség fellépésének nagyobb valószínűsége miatt ennek a populációnak az autoimmun pajzsmirigybetegségek iránti rendszeres szűrése feltétlenül indokolt.

Restricted access