Search Results
A magyar főúri paloták és európai előképeik diszpozíciója a 18–19. századi városi környezetben
The arrangement of the hungarian noble palaces and their european prefigurations within the urban environment in the 18th and 19th centuries
Die anordnung der ungarischen edlen paläste und ihrer europäischen vorbilder in städtischer umgebung in 18–19. jahrhunderten
–49.) Bende Csaba : Paloták a Józsefvárosban . Műemléklap (2000) Március– április . 12 . Benedek
Andrássy út 96.: egy másik Herzl Tivadar háza. A Herzl-Hernádi – Szász-Koburg – Gothai hercegi – ideiglenes köztársasági elnöki palota
No. 96, Andrássy avenue: the house of another Theodor Herzl. The Herzl-Hernádi – Saxe-Coburg – Gotha ducal palace – temporary residence of the president of the republic
Abstract
Two centrally symmetrical squares, Octogon and Rondeau divide into three sections the representative avenue of Budapest, Andrássy út, lined mostly with neo-renaissance buildings. The two sections closer to the city centre are built up in a closed line with the building height decreasing towards the City Park while the section ending in the park comprises detached villas. There is a short connecting section between the Rondeau and the villas, which is also closed but the buildings with front gardens are on a smaller scale. No public buildings were erected here; all is residential housing, some being palaces of single families, the rest rental housing. One of them is discussed in this paper, joined into a visual unity with its larger and more richly decorated neighbours.
The rusticated façade of the three-storied neo-renaissance residential building has eight evenly spaced out axes; what alone upsets the perfect symmetry of the apertures is the entrance in the first axis on the left. The broad cornice running along the entire façade and the identical windows by stories make the front look strongly horizontal. The plastic aediculae of the second storey suggest that it is the principal storey, but unusually the piano nobile is the mezzanine. The courtyard facades of the L-shaped building with a single courtyard wing are more massively articulated. To the court side of the street wing a single-storey high central addition and a tower-like elevator-shaft are added. On the courtyard face of the court wing a glazed balcony runs along the whole length to the cylindrical tower with a pointed steeple in the northern corner of the courtyard also attached to the courtyard wing of the rear neighbor, no. 59 Aradi utca. In the western corner there is a similar staircase tower belonging to the next rear neighbor at the end of the other courtyard wing of the Aradi street building.
The barrel-vaulted doorway is divided into sections by 5 pairs of Corinthian pilasters and the archivolts. Both the archivolts and the vault sections are coffered. Restorers have found that the coffers had decorative painting and the pilaster capitals were gilded. The staircase opens from the doorway on the right. The staircase of a square plan has wrought iron railing with an ornate candelabrum at the start. The bottom of the landing on each floor is decorated with plasterwork geometric motifs and rosettes originally gilded. The ground-plans of the mezzanine and the storey above it are identical. Next to the staircase there is a narrow anteroom with its axis perpendicularly to the main walls. It has a small extension projecting into the courtyard. Next to it, in the middle of the courtyard front, there is an oblong room also extended into the courtyard in the middle.
There are twice four rooms in the street tract. The most richly decorated space in the piano nobile and the entire building is the reception room in the courtyard tract of the mezzanine. Up to half the length of the side walls and the entire ceiling is paneled. The doors leading to the anteroom and street tract are highly embellished, lined with pilasters but the aperture heads they used to hold are missing. The courtyard projection looks like a bay window from the inside; wall investigation has exposed ornamental painting on a gilded ground on the walls. The anteroom and two outer (single-window) rooms have stucco ceilings. None of the original interior decoration of the two inner rooms (with two and three windows) survives, and little of the second-storey interior is original, too.
The plot was purchased by Theodor Herzl and his wife Sarolta Herzog in 1881. He is only a namesake of the founder of Zionism also born in Budapest. This Herzl was born in 1830, nearly 30 years before his world-famous namesake. His career was connected to one of the most successful families of merchants and haute bouregoises rising into the ranks of the aristocracy by the turn of a century, the Herzogs, who had a real palace built for themselves along Andrássy út, right across from the Herzl house. Herzl contracted Adolf Feszty (1846–1900) who had 11 buildings erected along the Avenue. All are in the closed-row sections in neo-renaissance style, none being villas or public buildings. The majority is four-storied rental buildings, and only two three-storied building were private palaces. The one in question was built in 1881–83; the original plans are lost. In this phase of construction, the entire street wing and a short courtyard section attached to the street wing were built. There is no information on the original furnishings. Since the ornaments possibly date from the subsequent reconstruction, it is presumed that there were higher middle-class apartments (one per storey) in the building of decent quality but reserved interior decoration, which is more in line with the facade of a residential rather than palatial appearance.
Herzl and his wife bought the Aradi utca plot behind no. 96, Andrássy út in two installments. In 1890 they applied for permission to unite the two plots and enlarge the building towards Aradi street. The new building section was planned by Swiss-born Lajos Ray Rezső (1845–1899), a fashionable architect of his age, the planner of the Herzog palace. A greater part of the extension fell on the Aradi utca plot; Ray actually added a separate tenement building to the Herzl palace with an atelier on the fourth floor. The character of the property was modified by this enlargement, a rental building being added to a palace. As a result, a typical Budapest complex of mixed palatial and rental housing emerged. The combination of the two building types of different functions was required by economy, by the aim to recover the building costs. In terms of architecture, there were several variants. There could be rented apartments within a palace (in a separate wing or storey – as it was here at the beginning), in a separate building of rented apartments next to the palace (behind a common façade or also separated on the front), or (like in this case) behind the palace. The point was that the two should constitute a cadastral or architectural unity. The discussed variant is unique in that the rental building was erected a decade or so later and occupied a part of the palatial plot as well. The visual unity of the two courtyards, the palace yard not being separated, is unusual. It is also peculiar that the architectural design of the courtyards is predominated by the rental building. The decoration of the reception room in the original building probably also dates from the time of reconstruction (it has only written accounts now).
Theodor Herzl had two sons schooled by the father abroad. At the turn of the century they adopted the Hungarian name Hernádi and both made a considerable career in their respective professions. The better known was Kornél, the younger one, who studied painting with Sándor Liezen-Mayer and Gyula Benczúr in Munich and Jules Lefebrve and Francois Flameng in Paris where he eventually settled. He usually returned to Hungary for exhibitions. He was a master of conservative genre-painting of peasant and soldier's scenes. His best-known work shows E. A. Poe with the raven. He has a single painting – Women cleaning fish – in the Hungarian National Gallery. The elder son, Mór, was a literary historian. He studied at several German universities and later presumably also in France. He was an expert of medieval Provencal and Catalonian literature. In the History of universal literature published in 1905 he wrote the sections on these themes. After their father's death in 1902 they inherited the Andrássy út property. Mór Hernádi died in 1907, Kornél in 1910.
In 1911 Philip, prince of Saxon-Coburg-Gotha, a well-known aristocrat at the turn of the century, became the owner of the building. He was the scion of the Hungarian line of the family whose members ruled several countries from Belgium to Bulgaria. Prince Philip moved to Budapest in 1875 and had a former apartment building on the Danube bank converted into a palace by the leading conservative architect of the age, Alajos Hauszmann. It was replaced by the headquarters of one of the largest banks in the early 20th century, and Philip the landowner, famous traveler, hunter and medal collector moved to the former Herzl-Hernádi palace. In 1912 he had minor redecorations carried out by the son of the former planner, Vilmos Rezső Ray (1876–1938).
Prince Philip died in 1921 but no new owner can be documented before 1936 when Mrs József Bún, widow of a well-known banker bought it. She ordered no change on the building but through her the Andrássy út palace assumed political significance after World War II. Mrs Bún's nephew who adopted the Hungarian name Csornoky in 1945 married the daughter of one of the best-known Hungarian politicians, Zoltán Tildy. He thus became the son-in-law of the first (and last) freely elected president of the second Hungarian Republic proclaimed in 1946. Not much later Csornoky was accused of spying on trumped-up charges, sentenced to death and executed by the Hungarian Stalinists. Tildy lived in this building already in 1945, thus in 1946 it became the temporary presidential residence. It had this function until the completion of the conversion of the former Esterházy palace in the so-called aristocratic district behind the National Museum. When the Andrássy út palace was the president's residence, it was still owned by Mrs. Bún who applied for permission to divide the unified plot again into an Aradi street and an Andrássy út property in June 1949. The authorities complied and the plot demarcation defined in 1949 and left unchanged by the nationalization is still in effect. The building is again privately owned but in bad state of repair and its prospected function is unknown.
2002 Anthony Gall: Kós Károly. Budapest, Mundus Kiadó, 2002. Kós Károly Bagyinszki 1999 Bagyinszki Zoltán: Kastélyok es paloták a
Freund Vilmos munkássága a Fővárosi Középítési Bizottmányban •
A 175 éve született építész életművének egy máig nem kutatott fejezete
The Work by Vilmos Freund in the Metropolitan Commission of Public Architecture
An Unresearched Chapter of the Work of an Architect Born 175 Years Ago
Freund Vilmos (1846 –1920), Gottfried Semper tanítványa a dualizmus korabeli Budapest egyik igen termékeny építőművésze volt. Több mint félszáz épületet alkotott a fővárosban. Főleg olasz neoreneszánsz stílusban tervezte meg épületeit. 1900 után már szinte egyáltalán nem alkotott építészként. Építészi tapasztalata megszerzését követően, 1891 körül egyre aktívabb szakmapolitikai tevékenységbe kezdett. Tanulmányunk ismerteti a Fővárosi Középítési Bizottmány szerepét, majd Freund itt végzett munkáját mutatja be, beszédeinek nagyrészt az egykorú Fővárosi Közlönyben megjelent szó szerinti rögzítése alapján. Először a gyakor lati, technológiai ügyek terén tett felszólalásait ismertetjük. Itt többek között kiviláglik Freund útburkolatokkal kapcsolatos komoly tudása, és az, hogy figyelemmel kísérte azon útvonalak állapotát, ahol általa tervezett paloták álltak. Ezt követik a más építészek plánumaival és épületeivel kapcsolatos megszólalásai. A vele egykorú vagy nála fiatalabb alkotók műveivel kapcsolatos javaslatait, illetve véleményét ismerhetjük meg. Végül pedig a „legizgalmasabb” témát, a városrendezés terén elhangzott hozzászólásait tárgyaljuk. Meglepő, hogy néhány, városképileg igen meghatározó épület létrejöttében vagy megépült formájuknak kialakításában is szerepe volt. Például az új tőzsdepalota kezdeményezését és Szabadság térre helyezését két másik építész (Hauszmann Alajos és Quittner Zsigmond) mellett ő kezdeményezte. A piaristák Duna-korzón álló épületének megjelenésére is hatással volt. Freund az igen jelentős építészeti életművén kívül a szakmapolitikai tevékenységével is figyelemre méltót alkotott Budapesten.
Vilmos Freund (1846–1920) was a prominent Hungarian architect who lived during the period of the Austro-Hungarian Empire. He was a student of Gottfried Semper. The majority of the buildings by Freund were built in Budapest. His most preferred style was the Italian Neo-Renaissance. From about 1891 he had an architectural political carrier too. After 1900 he radically reduced the number of his designing work. This study is written about his work in the Metropolitan Commission of Public Architecture (Fővárosi Középítési Bizottmány). His speeches in this commission survived until today as word-by-word recordings published in the old bulletins. The first chapter deals with his speeches in relation to practical, technological affairs for example the paving of the roads of Budapest. He reported his opinion of the designs by other architects, this is the topic of the second chapter. Finally, we can read about his speeches about the great city planning actions. It is interesting that several buildings of Budapest were constructed because he and a few of his colleges initiated them.
A 19. század folyamán a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia magyar lakta városaiban nagyszabású színházépítés folyt. A színház a nemzeti identitás megerősítésére és a magyar nyelv általános használatának szorgalmazására szolgált. A színházépületek stílusát nem elsősorban építészeti és esztétikai szempontok, hanem politikai indokok határozták meg, a színház a városok fejlődése, s egyben a polgárosodás bizonyításának egyik fontos eszköze volt, olyan középületet jelentett, amely a várossá válás egyik meghatározó elemévé vált. A színházépítők elsősorban fővárosi építészek voltak, akik Bécsben, Berlinben és Münchenben végezték a tanulmányaikat, ahol a 19. század közepére Európában általánosan elfogadottá és a városi paloták, illetve a városi középületek esetében divattá vált neoreneszánsz stílusban tervezték meg színházépületeiket. A magyar építészek az Európában látott stílusmintát követve alkották meg színházépületeiket, amelyek elsősorban a városi palota jellegét mutatják külső megformálásukban (Szkalnitzky Pesti Nemzeti Színház, 1871–1874; Arad, 1871–1874; Fellner & Helmer Temesvár, 1871–1875; Halmay Andor Békéscsaba, 1884–1885; Hauszmann Alajos Szombathely, 1880), belsejükben, a nézőtér-játszótér viszonylatában pedig a 17–18. században kialakult és kanonizálódott „itáliai–francia színház” tipológiáját mutatják. A magyar és az európai építészetnek is remekműve Ybl Miklós alkotása, a Magyar Királyi Operaház (1874–1884), amely Budapesten a Sugár út első traktusában épült fel az egész utat átfogó urbanisztikai koncepció jegyében alkalmazott neoreneszánsz stílusban.
A pesti serfőzéstől a sörgyártásig
Budapest Főváros Levéltárának kiállítása ipari építészet története témakörben (2017. 06. 09. – 2017. 10. 31.)
Evolution from the brew houses of pest to the industrial breweries
Exhibition on the history of the industrial architecture budapest city archives (09. June 2017 – 31. Oct 2017)
Von den pester brauhäusern zu den industriellen grossbrauereien
Exhibition on the history of the industrial architecture budapest city archives (09. June 2017 – 31. Oct 2017)
A kiállítás a budapesti történeti ipari építészet egyik fontos szeletét mutatja be. A rendezők nem titkolt célja, hogy megváltoztassák és kiegészítsék az ipari építészettel kapcsolatban elterjedt általános sztereotípiákat. A kiállított gazdag forrásanyag a korai budapesti sörfőzdék példáján keresztül áttekinthetővé teszi azt a hatalmas fejlődést, amelyen az épülettípus az 1815. év és az első világháború közötti időszakban alaprajzi, szerkezeti és méretbeli szempontból, valamint a környező urbánus környezetre való hatása tekintetében átesett, továbbá felcsillantja az épületek e hatások következtében kialakult összetéveszthetetlenül sajátos esztétikáját is. Erős egyszerűsítés lenne ezt a jelenséget kizárólag a „funkcionális építészet” túlságosan is átfogó fogalmával magyarázni. A kiállítás ezzel a fogalmi redukcióval szakítva mutatja be a korai budapesti gyárépületek sokoldalúan gazdag építészetét. Ezek az épületek ugyanis éppen úgy alkalmasak az identitáshordozói szerepkörre, mint a templomok vagy a paloták, és ezt az állítást a Budapest Főváros Levéltárában őrzött gazdag történeti forrásanyag is jelentősen alátámasztja.
Főúri házikápolnák a 18–19. századi Magyarországon
The Noble Home Chapels of Hungary in the 18th and 19th Centuries
A kastélyok, paloták, kúriák, „várkastélyok”, várak – vagyis a főúri lakóhelyek – elsősorban profán építészeti műfajt képviselnek, azonban funkcionális sokszínűségüket és komplexitásukat jól reprezentálja, hogy többségük szakrális rendeltetéselemeket is befogadott. A házikápolna a világi főúri lakóhelyekben az otthoni vallásgyakorlás legfontosabb színhelye, amely a 19. század közepéig jellemzően a főúri vallásosság szimbóluma volt. A házikápolnák térkompozíciója a liturgia egyszerűsített változatára specializálódott. Ugyanakkor a főúri, valamint a köznépi együttes jelenlét funkcionálisan differenciált, tagolt téralakítást eredményezett. A 18. századi példák nagy belmagasságú, karzatokkal kialakított, boltozott csarnokterei késő középkori hagyományon alapulhattak, ugyanakkor korabeli jellemzőjük, hogy közvetlen udvari bejáratuk révén nyilvános liturgiára is alkalmasak voltak. A házikápolnák diszpozíciója a 18–19. században rendkívüli változatosságot mutatott. Az 1850 előtti példáknál az épületen belüli térkapcsolatot a főúri oratórium-karzat biztosította, amely jellemzően a férfi lakosztály felől – annak földszinti vagy emeleti elhelyezésétől függetlenül – volt megközelíthető. Az időszakban volt példa arra, hogy a kápolna a női oldalon helyezkedett el, és volt példa a két lakosztály közötti diszpozícióra is. A nagyvonalú, attraktív kialakítású nyilvános kápolnák mellett kisebb, helyiségsorba illeszkedő, lakosztályokon belülre pozícionált magánkápolnát is gyakran létesítettek a korszakban. A 19. század közepétől a házikápolnák hagyományos funkcionalitása megmaradt, de elhelyezésükre jellemző volt a tulajdonosi lakosztályoktól távolabbi, esetenként a vendéglakrészekhez az épületszárnyak végén kapcsolódó, tehát az elsődleges forgalmi terektől kieső, „perifériás” diszpozíció, de előfordult a központi társasági terek monumentális csoportjához történő hangsúlyos kapcsolódás is.
Summary. Castles, palaces, mansions, fortresses – namely the noble households – are elements of the profane architectural genre primarily, but their functional diversity and complexity are well represented by the fact that most of them have sacred functions as well. The home chapel of the secular noble households can be considered as the most important venue for religious practice at home, which was a typical symbol of the noble religiousness until the mid-19th century. The spatial composition of the home chapels was specialized to a simplified version of the liturgy. Nevertheless, the joint presence of the nobility and the common folk resulted in a functionally differentiated, articulated space form. The 18th-century examples of vaulted halls with high ceilings and galleries could have been based on a late-medieval tradition, but they were suitable for public liturgy as well through their direct courtyard entrance. The disposition of the home chapels was very various in the 18th and 19th centuries. As for the pre-1850 examples their spatial connection within the building was provided by the noble oratorial gallery, which was accessible from the male apartments typically, regardless of its layout in ground-floor or upstairs. At the same time there were also some examples of a chapel on the female side, and between the two apartments as well. In addition to the generous, attractive public chapels, also smaller private chapels were often built within the apartments at that time. From the middle of the 19th century the traditional functionality of the home chapels was preserved, but it became typical that the location of the chapels was rather away from the owner apartments, in some cases connected to the guest apartments at the end of the building wings, which meant a “peripheral” disposition to the primary paths of usage. Besides, there are examples to an emphatic connection to the monumental group of central social rooms.
Fazekas 2005 - Fazekas, István: Oláh Miklós esztergomi érsek udvara (1553–1568). [Der Hof von Miklós Oláh, Erzbischof von Esztergom] In: Idővel paloták 2005, 343–360. Fazekas I
I. Lipót császár változó arcai Almanach Royalokon
The changing faces of Emperor Leopold I in the Almanach Royal
. In: Idővel paloták… Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Szerk.: G. Etényi Nóra–Horn Ildikó . Budapest 2005 , 172 – 191 , itt: 183,185. 38. Viskolcz, Noémi: Ungarische Königsbilder in Nürnberg im 17
A főúri lakóhelyek társasági és gyűjteményes tereinek funkcionális elrendezése a 18–19. században
The functional arrangement of social and collection-spaces of the noble household in the 18th and 19th centuries
Die funktionale anordnung der gesellschafts-und sammlungsräumen der edlen wohnsitze in 18–19. jahrhunderten
Értesítő XVII ( 1968 ) 189 – 206 . Kaiser-Lipp 2002 Kaiser Ottó – Lipp Tamás : Kastélyok, várak, paloták . Alexandra , Budapest 2002