Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for :

  • "pancreasrák" x
Clear All
Authors: Richárd Szmola, Gyula Farkas, Péter Hegyi, László Czakó, Zsolt Dubravcsik, István Hritz, Dezső Kelemen, Natália Lásztity, Zita Morvay, Attila Oláh, Andrea Párniczky, Gábor Rubovszky, Miklós Sahin-Tóth, Zsolt Szentkereszti, Ákos Szücs, Tamás Takács, László Tiszlavicz and Ákos Pap

A pancreasrák gyakran későn diagnosztizált kórkép, amely a legrosszabb kórlefolyású betegségek csoportjába sorolható, ezért a szűrése, diagnosztikája, kezelése és palliációja korszerű és bizonyítékokon alapuló útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve a pancreasrák kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyíték alapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 10 témakörben (Rizikófaktorok és genetika, Szűrés, Diagnózis, Staging, Sebészi kezelés, Patológiai feldolgozás, Szisztémás kezelés, Sugárterápia, Palliáció és szupportív kezelés, Utánkövetés és rekurrencia) 37 releváns irányelv került összeállításra. Az evidencia osztályozása a National Comprehensive Cancer Network (NCCN) rendszere alapján került meghatározásra. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők 15 irányelvet teljes (95% feletti) egyetértéssel, míg 22 irányelvet erős (70% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült pancreasrák-kezelési útmutató hazánkban. Az irányelv komoly segítséget nyújthat a pancreasrák oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához. Ezért a szerzők bíznak abban, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 326–339.

Open access
Authors: Zsanett Biró, Róbert Papp, Levente Kucserik, Yousuf Al-Farhat, András Fincsúr, András Vereczkei and Dezső Kelemen

Absztrakt:

A pancreasrák prognózisa kedvezőtlen. A betegség kiújulása típusosan főleg a posztoperatív első két évben történik. A késői és szoliter metasztázis azonban ritka. Esetünkben egy férfi beteg kórtörténetét mutatjuk be, aki hasnyálmirigyrák miatt radikális műtéten esett át. A betegnél 11 évvel később egy szoliter májmetasztázist diagnosztizáltak, amelyet az épben reszekáltunk. Egy évvel a műtét után betegünk jó általános állapotban van. Esetünk demonstrálja, hogy pancreastumor miatt reszekcióban részesített betegeknél indokolt lehet ismételt műtét késői, izolált metasztázis esetén. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1109–1111.

Restricted access

A tumormarkerek olyan géntermékek, amelyek az egyes szervekben kialakuló daganatok jelenlétét, illetve azok sebészeti/gyógyszeres kezelés utáni kórlefolyását jelzik. Felfedezésüket a syngen rágcsálókban kémiai vagy virális úton kiváltott daganatokban leírt tumorspecifikus antigénekből származtatják. A mai klinikai gyakorlatban használt tumorjelzők története az 1940-es években kezdődött: 1944-ben elsőként az alfa-foetoproteint, 1965-ben a karcinoembrionális antigént fedezték fel, azóta palettájuk egyre bővült. Ma már mindegyik pontos szerkezete és genetikája ismert. Egyeseknek funkciója lehet a daganatok növekedésében és a metasztázisok keletkezésében. A tumorjelzők meghatározása végezhető lakossági/kockázati csoportok szűrése céljából, a tumordiagnosztikában, a sebészeti és kemoterápiás kezelés eredményének kiértékelésében, a recidívák kimutatásában és a tumorlokalizációban, de ideális tumorjelző nincs. Izotópokkal jelzett anti-karcinoembrionális antigén ellenanyagnak és E-szelektin-gátló szereknek a jövőben szerepe lehet a vastagbél- és pancreasrák molekuláris sugár- és kemoterápiájában. Orv. Hetil., 2013, 154, 810–819.

Restricted access