Search Results

You are looking at 1 - 10 of 114 items for :

  • "patológia" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Regina Lukács, Gábor Sándor, Miklós Resch, Antal Szabó, György Barcsay, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy, and András Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A patológiás myopia világszerte a látásvesztés egyik meghatározó oka, jelentős részben a még aktív, dolgozó korosztályt érintve. Az egyik jelentős, látást veszélyeztető komplikáció patológiás myopiában a chorioidea-neovascularisatio. Célkitűzés: A patológiás myopia talaján kialakult subfovealis érújdonképződések intravitrealis ranibizumabkezelése eredményességének vizsgálata. Módszer: Retrospektív analízisünk során 14 beteg (életkor: 61 ± 17 év) 14 szemén patológiás rövidlátás talaján kialakult subfovealis érújdonképződéseket kezeltünk intravitrealis ranibizumabbal, szükség szerinti adagolási móddal. Vizsgáltuk a legjobb korrigált távoli látóélesség, a chorioidea-neovascularisatiós laesio magasságának változását és a beadott injekciók számát. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség a kiindulási 55,8 ± 19,3 betűről az első év végére 64,8 ± 15,5 betűre (p = 0,0414), a követési idő végére 62,6 ± 16,3 betűre (p = 0,2896) javult. Az átlagos követési idő 19,7 ± 23,9 hónap, az átlagos injekciószám 2,8 ± 2,1 volt. Négy szemen a látóélesség a kezelés ellenére tovább romlott. Következtetések: Az intravitrealis ranibizumab a patológiás rövidlátás talaján kialakult érújdonképződések hatékony kezelési módja. Néhány szemen a kezelés ellenére tovább romlik a látóélesség. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 579–586.

Open access

Absztrakt:

A szerző röviden összefoglalja az oxidatív stressz és a fémion-metabolizmus megváltozása közötti összefüggéseket patológiás folyamatokkal kapcsolatban. Az esszenciális fémionok, mint például a Ca, Mg, Fe, Cu, Zn, Se, nélkülözhetetlenek az élő szervezetben, metabolizmusuk és sejten belüli koncentrációjuk szigorúan szabályozott. A külső vagy belső tényező hatására megváltozott fémion-metabolizmus fémion-akkumulációt vagy fémionhiányt idézhet elő. A felesleges mennyiségben jelen lévő redoxaktív esszenciális fémek, mint például a Fe, Cu, Co, Cr, Ni, bizonyos körülmények között szabad gyököket képesek indukálni, amelyek gyulladást, sejtkárosodást és daganatos elváltozásokat okoznak, bár a molekuláris mechanizmus még mindig nem tisztázott minden részletében. A nem esszenciális és nem változó vegyértékű fémionok metabolizmusának megváltozása is hatással van a redoxhomeosztázisra. Annak ellenére, hogy minden egyes fém egyedi módon és különböző mechanizmussal reagálhat, hasonló folyamatok játszódnak le, melyek során mind a fémhiány, mind a túlzott mennyiségű fém oxidatív stresszt vált ki. Károsodik az antioxidáns védekezőrendszer, a termelődő szabad gyökök megváltoztatják a redoxegyensúlyt, és a redoxhomeosztázis megváltozása kiváltja a citokinek és más transzkripciós faktorok termelését, amelyek befolyásolják az intracelluláris jelátviteli utakat, és hatással vannak különböző betegségek, így az anyagcsere-, szív- és érrendszeri betegségek, neurológiai betegségek és a tumor kialakulására is. Orv Hetil. 2019; 160(36): 1407–1416.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár, and Márta Jäckel

Kollégium Patológia Tagozata ajánlása a COVID-19 ellátásrenddel kapcsolatban.] Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest, 2020. március 21. Available from: http://pathology.hu/hu/hirek/1576/az-emmi-egeszsegugyi-szakmai-kollegium-patologia

Open access

A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus-infekcióval kapcsolatos elméleti kutatások és klinikai tapasztalatok két évtizedéről, a felfedezéstől az új terápiás lehetőségekig. Tárgyalja a virológia, az epidemiológia, a patológia-patogenetika kérdéseit, a HCV okozta immunológiai és metabolikus változásokat, valamint a diagnosztika és a kezelés fejlődésének állomásait.

Restricted access

Absztrakt

A jobb kamra geometriai és funkcionális változásai számos megbetegedésben nagy jelentőséggel bírnak. Mindazonáltal a rutin echokardiográfiás mérések csak korlátozott diagnosztikus és prognosztikus erővel rendelkeznek. Az olyan modern szívultrahangos technikák, mint a speckle-tracking analízis vagy a 3D echokardiográfia napjainkban már elérhető és könnyen kivitelezhető módszerek, amelyek a jobb kamra komplex felépítésének és működésének költséghatékony, noninvazív vizsgálatát teszik lehetővé. Diagnosztikus értékük és precizitásuk jóval nehezebben hozzáférhető eljárásokat helyettesíthet. Egyre bővülő irodalmi adatok alapján használatuk a mindennapi klinikumban (jobb kamrai infarktus, pulmonalis hypertensio, arrhythmogen jobb kamrai dysplasia, szívtranszplantáció utáni követés, a sportszív differenciáldiagnosztikája) lényeges segítséget jelenthet. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1139–1146.

Open access

Az emlőrák diagnózisa morfológiai alapú. A daganat mérete, a nyirokcsomóstátus és a hisztológiai grade olyan patológai paraméterek, amelyek a klinikai gyakorlatban jól használhatók a terápia tervezésében. Az ösztrogénreceptor-, a progeszteronreceptor- és a HER2-státust is rutinszerűen meghatározzák ma már a patológiai laboratóriumokban, hogy a betegek ellátásához szükséges prognosztikai és prediktív faktorokról további információt nyújtsanak. Az újabb molekuláris technikákat, így a génexpressziós profil meghatározását kiterjedten használják az emlőrák tanulmányozására, és ezeknek a tudományos erőfeszítéseknek köszönhetően már a klinikai gyakorlatban is elérhetővé váltak molekuláris prognosztikus tesztek. A szerzők áttekintést nyújtanak az invazív emlőrák tradicionális patológiai diagnosztikájáról és molekuláris klasszifikációjáról, elsősorban azok prognosztikai jelentőségére összpontosítva. Orv. Hetil., 2012, 153, 22–30.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Tahin, Justin Cooke, Magdolna Grasselly, János László Iványi, Barna Szima, Mátyás Bobest, Erika Ligeti, Ferenc Brittig, Ferenc Garzuly, and Csaba Tóth

A hétköznapi klinikai gyakorlatban a központi idegrendszer gombás fertőzései gyakoribbá váltak. Ennek leginkább ismert okai a kortikoszteroidok, immunszuppresszív gyógyszerek, citosztatikumok, antibiotikumok egyre szélesebb körű alkalmazása, az AIDS elterjedése, az életben tartható koraszülöttek mind nagyobb száma. A szerzők a diagnosztikus problémák illusztrálására eseteket mutatnak be. Esetismertetés: 1. Multifokális haemorrhagiás agyi infarktus generalizált aspergillosis következtében, köpenysejtes malignus lymphomában. 2. Éretlen koraszülöttben kialakult cerebralis microabscessusok szisztémás candidiasis talaján. 3. A comb térfoglaló daganatát utánzó, az agyban radiológiailag metasztázisnak tűnő tályogot, a tüdőben gyulladást okozó lethalis actinomycosis. 4. Idegsebészeti szövetmintából diagnosztizált nocardiosis. A visszatérő, migráló pneumonia, majd agyi tályogok miatt hosszasan kezelt beteg a megfelelő terápiára gyógyult. Megbeszélés: Fel kell készülnünk a veszélyeztetett betegek gombás infekciójának kialakulására – elsősorban aspergillosisra és candidiasisra –, ezek jelentős része a központi idegrendszerre is ráterjed. Az actinomycosis és a nocardiosis kezelésre jobban reagál, felismerésük, kezelésük életmentő. Következtetések: Terápiás kilátásaink javulnak, ha a nagy rizikójú betegek jelentős mortalitást okozó mycosisainak lehetőségével számolva, azokat időben – még az idegrendszeri részvétel előtt – kórismézzük és kezeljük.

Open access

Évtizedek óta megfigyelhető a boncolások számának csökkenése, de ennek okai talán nem elég átfogóan tárgyaltak. A graduális és posztgraduális képzés, az utóbbi évtizedekben végrehajtott curriculumreformok és megváltozott oktatási módszerek mind hozzájárultak a boncolások háttérbe szorulásához. Továbbá a klinikusok és patológusok megváltozott attitűdje, a diagnosztikus tesztek feltételezett megbízhatósága, a leletezés minősége és a jogi szabályozás megváltozása csökkentették a boncolások szerepét. A boncolás mindig is az egyik vezető módszere lesz a medikusoktatásnak, illetve jelentős szerepet fog betölteni a betegellátás jó minőségének fenntartásában. Az érintett területek (graduális és posztgraduális képzés, minőségbiztosítás, egészségügyi statisztikák, forráselosztás, kutatás) bemutatásával próbáljuk szemléltetni a boncolások sokrétű szerepét a mai és remélhetőleg a jövő orvostudományában. Ha megerősítjük a boncolások presztízsét, az az eljövendő generációk szakmai fejlődését is szolgálja, illetve biztosítja az egészségügyi ellátórendszer bizonyítékokon alapuló szakmai kontrollját.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Fakan, Eszter Baranyi, Réka Horváth, Endre Kálmán, Janina Kulka, Katalin Tölgyesi, Miklós Török, Nóra Udvarhelyi, Tamás Zombori, and Gábor Cserni

Absztrakt:

Bevezetés: Szervmegtartó műtéttel eltávolított emlőrákoknál fontos a sebészi szélek állapotának vizsgálata, dokumentálása. Ha az eltávolítás nem az épben történik, általában kiegészítő kezelés (ismételt sebészet, tumorágy-besugárzás) javasolt. Célkitűzés: Szervmegtartó műtéttel eltávolított női emlőrákok patológiai leleteinek sebészi szélekre vonatkozó információtartalmának elemzése, a nem ép szélek gyakoriságának felmérése és nem ép szélek esetén a további kezelések gyakoriságának becslése. Módszer: Nyolc magyar patológiai részlegből származó, mellrák miatt végzett szervmegtartó műtéthez tartozó patológiai leletek elemzése, nem ép szél esetén további lokális kezelésre vonatkozó adatok gyűjtésével. Eredmények: Kizárások után 386 leletet elemeztünk. Az ép szél korábbi definíciója (<5 mm) alapján 200, az újabb értelmezés (0 mm) alapján 32 lelet dokumentált nem ép széleket. Lobularis carcinoma esetén gyakoribb volt a szélek pozitivitása, mint nem lobularis rákok esetén. Az épben eltávolított tumorok műtéti anyaga nagyobb tömegű volt. Reoperáció 43/180, illetve 12/22 esetben történt a régi és az új definíció szerinti nem ép szélek esetén. A nem reoperált betegek közül csak 75/137 kapott biztosan külön tumorágy-besugárzást; sok esetben a ’boost’ kezelésről nem állt rendelkezésre információ. Reziduális tumor a reoperált betegek közül csak 15/43-nál igazolódott, 9-nél közülük úgy, hogy a festett szélben a primer műtéti anyagban nem írtak le daganatot. Következtetések: A patológiai leletek sebészi szélre vonatkozó információtartalma nem teljes körű. Az új biztonságos szél definíciója csökkentette a nem ép szél előfordulási gyakoriságát, de alkalmazásakor ép szélek mellett is maradhat reziduális daganat az emlőben, amint azt a reoperációs minták igazolják. Nem épben történő tumoreltávolításkor az esetek egy részében nem történik sem további sebészi kezelés, sem külön tumorágy-besugárzás. Orv Hetil. 2019; 160(26): 1036–1044.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamara Horváth, András Papp, Mónika Kiricsi, Nóra Igaz, Vivien Trenka, Gábor Kozma, László Tiszlavicz, Zsolt Rázga, and Tünde Vezér

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban a nanotechnológia intenzív terjedésével nő a munkahelyi és lakossági nanorészecske-expozíció veszélye. Jelenleg azonban kevés tudományosan megalapozott, ellentmondásmentes ismeret áll rendelkezésre a nehézfém nanorészecskék toxicitásáról és potenciális egészségkárosító hatásairól. Célkitűzés: Szubakut, intratrachealisan instillált, pálcika alakú titán-dioxid (TiO2)-nanorészecskék indukálta tüdőszövet-károsodás vizsgálata morfológiai, kémiai és biokémiai módszerekkel, patkánymodellben. Módszer: Az általános toxicitást (test- és szervtömegváltozás), a lokális (alveolaris üregekben/epithelben, hilusi nyirokcsomóban zajló) akut és krónikus celluláris toxicitást (gyulladás, sejtpusztulás), továbbá az oxidatív stresszt fény- és elektronmikroszkópiával, valamint biokémiai (lipidperoxidáció, reaktívoxigén-gyök, proinflammatoricus citokin expressziója) úton mértük. Eredmények: A kezelt csoportok testtömegében dózis- és időfüggő eltérés nem volt, azonban a tüdők tömege és Ti-tartalma a dózissal arányosan nőtt. A tüdőszövet fény- és elektronmikroszkópos vizsgálata igazolta a nanorészecskék jelenlétét az alveolaris térben szabadon és az alveolaris epitheltől független macrophagok phagosomáiban. A lokális akut alveolitis krónikussá válását alátámasztotta az alveolaris régió macrophagszámának dózisfüggő növekedése, az interstitium ödémája és megvastagodása, valamint egyes proinflammatoricus citokinek (interleukin-1a, LIX, L-szelektin, vascularis endothelialis növekedési faktor) fokozott expressziója. A kezelt állatok tüdőszövetében az oxidatív stressz és a lipidperoxidáció jelentősen fokozódott. A kezelt tüdők tömege, Ti-tartalma és a lipidperoxidáció mértéke között korrelációt találtunk. Az alveolaris epithel-capillaris endothel barrier elégtelenségére utaltak a nanorészecskékkel telt falósejtek a hilusi nyirokcsomóban, ami felveti a nanorészecskék szisztémás keringésbe és távolabbi szervekbe jutásának és akut szisztémás gyulladás kialakulásának lehetőségét. Következtetés: Az alsó légutakba jutott TiO2-nanorészecskék etiológiai tényezőként szerepelhetnek az akut, illetve idült légúti gyulladással és/vagy progrediáló fibrosissal és obstrukcióval járó légzőszervi betegségek (például idült obstruktív tüdőbetegség, asztma) kialakulásában és/vagy progressziójában, melyben jelentősége lehet az autophagiának és az immunválasz (lymphocytaműködés) károsodásának. Orv Hetil. 2019; 160(2): 57–66.

Open access