Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for :

  • "perifériás artériás érbetegség" x
Clear All
Authors: Zsombor Tóth-Vajna, Gergely Tóth-Vajna, Zsuzsanna Gombos, Brigitta Szilágyi, Zoltán Járai and Péter Sótonyi

Absztrakt:

Bevezetés: A boka-kar index (BKI) mérése az első választandó szűrőmódszer az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség (LEAD) diagnosztikájában. A LEAD tekintetében veszélyeztetett populációban végzett szűrés célja a major végtagi események, így az amputáció kockázatának csökkentése. A nyugalmi BKI-érték ugyanakkor könnyen adhat álnegatív eredményt. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy, a családorvosi praxisban könnyen megvalósítható, gyors és költséghatékony szűrőmódszer tesztelése mellett azon betegek azonosítása volt, akiknél a családorvos eszközeivel nem kaphatunk definitív diagnózist (negatív BKI mellett tünetes, illetve nem komprimálható artériás csoport). Módszer: Az Észak-Magyarország régióban 680 beteg szűrését végeztük el. Edinburgh-kérdőívet használtunk, rögzítettük a saját és a családi anamnézist, a rizikófaktorokat, a jelenlegi panaszokat és a gyógyszerelést. Fizikális vizsgálatot és BKI-mérést végeztünk. Eredmények: A betegek 34%-a jelzett alsó végtagi claudicatiót, 23%-nak volt abnormális BKI-értéke, 14% jelzett normális BKI-érték mellett dysbasiás panaszokat. 12% került a nem komprimálható artériás csoportba. A BKI alapján negatív, de tünetes csoport rizikófaktor-profilja jelentős hasonlóságot mutatott a biztosan LEAD-pozitív és a nem komprimálható artériás csoport rizikófaktor-profiljával. Következtetés: A LEAD valós előfordulása magasabb lehet, mint a csak a BKI alapján történő szűrés eredménye. A populáció közel negyede került a BKI alapján a negatív, de tünetes és a nem komprimálható artériás csoportba. Ezen csoport betegei a családorvos részéről különös odafigyelést igényelnek. A normális BKI-érték ellenére – ha felmerül a LEAD klinikai gyanúja – további vizsgálatok szükségesek. A LEAD szűrése többirányú megközelítést igényel. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1381–1389.

Open access

.: A perifériás artériás érbetegség. Orv. Hetil., 2006, 147 , 723–730. Mikita J. A perifériás artériás érbetegség Orv. Hetil

Restricted access
Authors: Edit Szomják, Henrietta Dér, György Kerekes, Katalin Veres, Judit Tóth, Sándor Olvasztó, Csaba Herczku and Pál Soltész

A perifériás artériás érbetegség napjainkban is aluldiagnosztizált kórkép. Kialakulásában és progressziójában számos befolyásolható és nem befolyásolható rizikótényező bír szereppel. Mint rendszerbetegség részjelensége és indikátora is lehet fatális kimenetelű cardio- és cerebrovascularis eseményeknek. Esetismertetés: A betegség multilokularitását jól példázza a szerzők által ismertetett 73 éves férfi beteg esete, akinél egyidejű carotisérintettség és az alsó végtagok kritikus végtagischaemiáját okozó és aortobifemoralis bypassra szoruló eltérés mellett a szív vonatkozásában többszörös, mechanikai szövődménnyel társult infarktus, inoperábilis coronariastátus, valamint implantálható cardioverter defibrillátort igénylő kamrai ritmuszavar volt jelen. Következtetések: A perifériás artériás érbetegek kezelése során mindenképpen számolni kell a betegség teljes érrendszert involváló természetével, és a körültekintő, komplex terápia mellett is számítani kell a betegség progressziójára, súlyos cardialis, valamint cerebralis események bekövetkeztére, amelyek a beteg halálához is vezethetnek.

Restricted access
Authors: Csaba Dózsa, Zoltán Szeberin, Péter Sótonyi, Balázs Nemes, Zsombor Tóth-Vajna, Rita Kövi, Petra Fadgyas-Freyler, Gyula Korponai and Adrienn Herczeg

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A perifériás artériás betegségek legnagyobb alcsoportját az alsó végtagi verőérbetegségek képezik, melyek a népesség mintegy 4–6%-ában fordulnak elő. Magyarországon a vizsgált időszakban összesen 6798 major amputációra került sor. Az időben és megfelelő módszerrel elvégzett kezeléssel az alsó végtagi amputációk (melyek 30 napos mortalitása 20%, 2 éves mortalitása pedig 40–60% közötti) száma hatékonyan csökkenthető. Tanulmányunk célja feltárni az ellátásban rejlő területi különbségeket. Módszer: A perifériás erek kezelése finanszírozási adatainak bemutatása során retrospektív adatelemzést végeztünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2015–2017. évi finanszírozási adatainak felhasználásával. A halálozási arány területi különbségeit leíró statisztikával vizsgáltuk, elemezve a halálozási arányszám és egyéb faktorok közötti esetleges összefüggéseket. Eredmények: A kistérségi – járási szintű – elemzés (n = 174) nagy különbségeket tárt fel az országon belül az amputációk 10 ezer lakosra jutó arányát tekintve. Igazolta, hogy az amputációk döntő többségét a járások 30%-ában végzik, vagyis a kiemelkedő rossz hazai amputációs arányszámot a járások mintegy 30%-ának nagyon kedvezőtlen adata okozza. Regressziós elemzés támasztotta alá a járási szintű, akár négyszeres területi különbségek mögött meghúzódó kapcsolatot az amputációs ráta és az egyes szocioökonómiai tényezők, illetve az endovascularis radiológiai ellátás elérhetősége között. A rétegzett többszörös regressziós elemzés rávilágított arra, hogy azokban a járásokban, ahol nem érhető el az endovascularis ellátás (n = 159), az egyetemi végzettségűek aránya sokkal alacsonyabb (β1 = –0,13, 95% CI: –0,18 – –0,09) és a 65 év felettiek aránya magasabb (β1 = 0,14, 95% CI: 0,03–0,24), ami egymás hatásától függetlenül szignifikánsan befolyásolja az amputációs rátát. Azokban a járásokban viszont, ahol elérhető volt az intervenciós radiológiai ellátás (n = 14), a lakosság életkori megoszlása hatott a leginkább (β1 = 0,7, 95% CI: 0,42–0,98) az amputációk gyakoriságára. Következtetés: Területi és szociális alapon jelentős különbségek tapasztalhatók az országban incidenciában, prevalenciában és halálozási rátában is. A betegség kialakulásában, előrehaladásában erőteljesen megjelennek a szociális, képzettségbeli és jövedelmi különbségek, illetve a lakóhelyközeli ellátóhelyi kapacitások hatása is. Orv Hetil. 2020; 161(18): 747–755.

Open access
Authors: Attila Kiss, Gyula Reményi, Róbert Szász, Péter Batár, László Rejtő, László Váróczy, Tamás Sípos, Erika Kovácsné Kovács, Marianna Szarvas and Miklós Udvardy

Magyarország V. Hemopoetikus Őssejt Transzplantációs Központja öt évvel ezelőtt (2003 szeptemberében) kezdte meg működését. Az Európai Csontvelő Transzplantációs Bizottság 648-as alközpontja. Célok: Magyarország északkeleti régiói haemopoeticus őssejt transzplantációs igényének kielégítése, valamint a hazai és külföldi centrumokkal való aktív kapcsolat kialakítása. Módszerek: A beavatkozások a nemzetközi kritériumok szerint történtek. Eredmények: Működése során eddig 150 autológ őssejt-transzplantációra került sor. A betegek közül 74 myeloma multiplexes, 43 non-Hodgkin-lymphomás, egy krónikus lymphoid leukaemiás, 27 Hodgkin-kóros volt. Négy beteg autoimmun betegségben szenvedett. Egy leiomyosarcomás beteg átültetésére is sor került. A túlélési eredmények megfeleltek a hazai és a nemzetközi adatoknak. A központ szerepet vállalt a Debreceni Egyetem egyéb őssejtterápiás tevékenységeiben is (dendritikusvakcina-program, infarctus myocardii, perifériás artériás érbetegség, autoimmun betegségek őssejtterápiája). A központban került sor a legtöbb zevalin, bischloronitrosourea, etopozid, cytosin-arabinozid, melphalan kondicionáló protokoll alkalmazására Magyarországon (tíz beteget kezeltek ilyen módon).

Restricted access