Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for :

  • "perinatal mortality" x
Clear All

Introduction, aim and methods: Authors report data from 48,794 deliveries at 1st Department of Obstetrics and Gynecology, Semmelweis University, from January 1, 1990 to December 31, 2006. Data were analyzed based on their computer database, showing the complexity of obstetrics, genetic counseling and neonatology. Results: For an easy survey, data are shown on detailed figures. In the last 17 years the delivery number is increasing, from 2,299 in 1990 to 3,861 in 2006. Early neonatal mortality rate is decreasing (22 infant deaths per 1,000 live births in 1990 compared with 6 in 2006). If we do not take those < or = 1,000 grams or intrauterine death outside the institute or induction of labour because of malformation, perinatal mortality is very low, below 6/1,000 deliveries in the last 7 years, 2.8 in 2004, 1.8–1.9 in 2005 and 2006. Neonatal and infant mortality is also decreasing. There is an increase in the frequency of caesarean sections, 15–20% in 1990–1991, and approximately 35% in the last years. Main indications are previous caesarean section, threatened fetal hypoxia, dystocia, cephalopelvic disproportion, twin pregnancy, hypertension/praeeclampsia/HELLP syndrome, breech presentation. Conclusions: Because of the progressive system in obstetrics care in Hungary, in this leading institute approximately one fifth of the deliveries are preterm, furthermore they also have numerous severe pathological cases, though there are favorable changes in perinatal statistics in the last 17 years, showing the continuous improvement in obstetrical and neonatological care.

Restricted access

Célkitűzés és módszer: A szerzők a Semmelweis Egyetem I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1990. január 1. és 2006. december 31. között a terhesség 24. és 42. hete között befejeződött 48 794 terhesség adatait elemezték olyan számítógépes nyilvántartási rendszerük adataira támaszkodva, mely a szülészeti, genetikai és neonatológiai ellátás komplexitását tükrözi. Eredmények: A szülésszám az adott 17 évben folyamatosan emelkedett, 1990-ben 2299, míg 2006-ban 3861 szülést regisztráltak. A korai neonatalis mortalitás fokozatosan csökkent (1990-ben 22/1000 élveszületés, 2006-ban 6/1000 élveszületés). Ha nem vesszük figyelembe az 1000 g súly alatt meghalt, az intézeten kívül intrauterin elhalt és a malformatio miatti szülésindukciók következtében születetteket, a perinatalis mortalitás igen alacsony, az utóbbi 7 évben 6/1000 szülés alatti, 2004-ben 2,8/1000 szülés, 2005-ben és 2006-ban pedig 1,8–1,9/1000 szülés! A neonatalis és csecsemőkori mortalitás adataiban is jelentős csökkenés tapasztalható. A császármetszések száma a vizsgált időszakban fokozatosan emelkedett; gyakoriságuk 1990–1991-ben 15–20%, az utóbbi években pedig 35% körül mozog. A főbb javallatok között szerepel az előzetes császármetszés utáni állapot, a (fenyegető) magzati hypoxia/acidosis, fájásgyengeség/elhúzódó szülés, relatív téraránytalanság, többes terhesség, hipertónia/praeeclampsia/HELLP-szindróma, medencevégű fekvés. Következtetések: A progresszív betegellátás következtében a klinikán a szülések kb. ötödrésze koraszülés, valamint számos súlyos terhespatológiai eset fordult elő, ennek ellenére a perinatalis statisztikai mutatókban – az utóbbi 17 év adatait elemezve – kedvező változások mutatkoznak, jelezvén a szülészeti és neonatológiai ellátás folyamatos szakmai fejlődését.

Restricted access

perinatal mortality . J. Matern. Fetal Neonatal Med., 2009, 22 (7), 552–559. 7 Berkő, P., Joubert, K.: The effect of intrauterine development and nutritional status

Restricted access

A vállelakadás a szülészet egyik legriasztóbb, legaggasztóbb, legváratlanabb vészhelyzete. Olyan helyzet, amikor a magzat megszületése a fej megszületését követő fájás alatt sem következik be, és további műfogások szükségesek a magzat világrahozatalához. Sok tényezőt lehet a vállelakadással kapcsolatba hozni, de a legtöbb esetben előjel nélkül, kiszámíthatatlanul következik be. Gyakorisága 0,2–0,6%. Tekintettel arra, hogy a fej megszületése után a köldökzsinór beszorul a medence üregébe, a kórkép magzati hypoxiát okoz. Ezért vállelakadás esetén a vészhelyzet azonnali, higgadt és hatékony kezeléséhez a helyzet felismerése és a megfelelő műfogások korrekt alkalmazása szükségesek. A McRoberts-manőver, a szeméremcsont feletti nyomás, belső forgatás és a hátsó kar kifejtése növelik a magzat spontán megszületésének esélyét. Végső esetben, életmentés céljából a Zavanelli-műfogás, a cleidotomia és a symphysiotomia áll rendelkezésre. A vállelakadás megoldására nincs ideális kezelés, nincs precíz, minden helyzetben hatékony manipulációs tevékenységsorozat. A szövődmény szakszerű ellátása során is súlyos anyai és magzati szövődmények jöhetnek létre, amelyek akár a magzat halálához is vezethetnek. Orv. Hetil., 2012, 153, 763–767.

Restricted access

The goal of this study was to investigate the fetal renal vascularization during the third trimester of gestation and the perinatal outcome in pregnancies diagnosed with hypertension. Depending on the medical history, the cases were divided into two groups: chronic hypertension (CHT) group and gestational hypertension (GHT) group. The vascularization and the volume of kidneys were observed in prenatal period by three-dimensional ultrasound. We monitored gestations and perinatal complications. Renal volume and vascularization were detected in 45 cases complicated by GHT and 21 cases with CHT during the 20-month study period. The alteration in fetal renal volume and vascularization may be an in utero cause of subsequent intrauterine and neonatal complications, such as cesarean section because of fetal distress (36%), perinatal infection (24%), treatment in neonatal intensive care unit (39%), or increased perinatal mortality (1%) in affected cases. The results demonstrate that fetuses with depressed vascularization of medullae had 1.5 times the risk of an abnormal outcome compared with the control group. The volume of kidneys had a strong correlation with their vascularization. Detailed ultrasound examinations of renal parenchyma appear to be useful for the prenatal diagnosis of intrauterine hypoxia, allowing the detection of potential pathological fetal conditions in utero.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ákos Jakobovits and Antal Jakobovits

A vese méhen belüli funkciója csak közvetve, a méhen kívüli pedig közvetlenül életfontos. Méhen belül jelentős mértékben járul hozzá a magzatvíz mennyiségéhez. A magzatvíz kellő térfogata teszi lehetővé a magzat légzőmozgásait, amelyek a tüdő fejlődését segítik. Ezek nélkül a tüdő hypoplasiás, ami halálos lehet a világrajövetel után. Megszületés után a vese választja ki a nitrogéntartalmú salakanyagokat, amely funkció hiánya esetén a halálos uraemia következik be. A vesefunkció mellett lényeges a húgyutak épsége, mert nélkülük a felgyülemlett vizelet elsorvasztja a vese állományát. Egyes rendellenességek befolyásolhatók punkcióval vagy sönttel. A vese funkciója azonban már károsodott lehet, és a beavatkozás nem segít. Figyelembe kell venni azt is, hogy a húgyúti rendellenességek egyéb anomáliákkal társulhatnak, amikor hiba lenne a terápiás kísérlet. Nem korrigálható esetekben marad a terhességmegszakítás, ami által a perinatalis halálozás is csökkenthető.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ervin Hruby, Lilla Sassi, Éva Görbe, Petronella Hupuczi and Zoltán Papp

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát. Módszer: Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott. Eredmények: 122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (<28. hét) koraszülések aránya 8,8%, az éretlen (<32. hét) koraszülések aránya 42,1% volt. Az élve születettek átlagos 5 perces Apgar-értéke 9,2 ± 0,8, átlagos születési súlya 1664 ± 506 g volt. A magzatok 38,0%-a igen kis (<1500 g) születési súllyal jött világra. A késői magzati halálozás 23,4‰, a perinatalis halálozás 64,3‰, a tisztított perinatalis halálozás 27,4‰ volt, melyek kedvezőtlenebbek, mint szinguláris terhességben. Súlyos fejlődési rendellenesség a magzatok 11,7‰-énél volt észlelhető. Megszületés után az újszülöttek 54,4%-a szorult lélegeztetésre. Intracranialis vérzés az újszülöttek 4,3%-ánál, respiratiós distress szindróma 17,1%-ban, transitoricus tachypnoe 5,2%-ban, szepszis vagy pneumónia 25,5%-ban, újszülöttkori sárgaság 11,4%-ban fordult elő. Következtetések: Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Turai, Márton Ferenc Schandl, Timea Dergez, Réka Anna Vass, Tímea Kvárik, Eszter Horányi, Dorottya Balika, Barbara Mammel, Judit Gyarmati, Fruzsina Fónai, Gabriella Vida, Simone Funke, Valéria Gaál, Dóra Reglődi and Tibor Ertl

Absztrakt:

Bevezetés: Az újszülött intenzív osztályok működésének köszönhetően az extrém alacsony súlyú koraszülöttek perinatalis mortalitása jelentősen csökkent. Fontos feladat a korai és késői szövődmények felismerése. Célkitűzés: A hyperglykaemia (vércukorszint > 8,5 mmol/l) előfordulási gyakoriságát, a korai és késői komplikációkat feltárva kapcsolatot kerestünk a hyperglykaemia és a szövődmények kialakulása között. Módszer: A 2014. január 1. és 2017. december 31. közötti periódusban született, 1000 g alatti súlyú 188 koraszülött klinikai adatait elemeztük. Meghatároztuk a hyperglykaemia, a retinopathia, az agyvérzés, valamint a bronchopulmonalis dysplasia gyakoriságát. Állatkísérleteinket Sprague Dawley patkányokon végeztük. A hyperglykaemiás állapotot intraperitonealis sztreptozotocininjekció adásával értük el (100 mg/ttkg). A 7. életnapon az aortát eltávolítottuk, szövettani metszeteket készítettünk, melyeket hematoxilin-eozin oldatokkal festettünk. A falvastagságot a QCapture Pro 7 képelemző programmal mértük. Eredmények: Az 1000 g alatti születési súlyú koraszülöttek gesztációs kora és születési súlya 27,1 ± 2,2 hét, illetve 814,9 ± 151,9 g volt, közülük 33 exitált (17,5%). Hyperglykaemiát 62 esetben igazoltunk (32,9%), inzulinkezelést 43 esetben alkalmaztunk (22,8%). A hyperglykaemiás csoport gesztációs kora, születési súlya szignifikánsan alacsonyabb volt (p<0,001), a súlyos retinopathia előfordulása gyakoribb (p = 0,012), az inzulinkezeltek mortalitása magasabb (p = 0,02) volt, mint a normoglykaemiás koraszülötteké. A túlélő gyermekeket vizsgálva (n = 155) logisztikus regressziós analízissel megállapítottuk, hogy a hyperglykaemia jelentős kockázati tényező a súlyos retinopathia kialakulásában (p<0,001). Állatkísérletes modellen megfigyeltük, hogy a neonatalis hyperglykaemia az aortafal jelentős megvastagodását okozza. Következtetés: Retrospektív és állatkísérletes vizsgálataink eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy hyperglykaemia gyakran alakul ki extrém alacsony súlyú koraszülöttekben; gondozásuk során a szemészeti kontroll mellett a veseműködés és a vérnyomás ellenőrzése is fontos feladat. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1270–1278.

Open access

. BMJ, 2005, 330 (7505), 1416–1422. 11 De Jonge, A., van der Goes, B. Y., Ravelli, A. C., et al.: Perinatal mortality and morbidity in a nationwide cohort of 529,688 low

Open access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Salih Taskin, Emre Göksan Pabuccu, Ahkam Göksel Kanmaz, Korhan Kahraman and Gülay Kurtay

perinatal mortality and intrapartum morbidity in preterm delivery Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 70 41 47 . 16. E

Restricted access