Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for :

  • "perinatalis időszak" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

A perinatalis hospice-ellátás a gyermekgyógyászati palliatív ellátás egy speciális formája: elsősorban a terhesség alatt megállapított fejlődési rendellenességek esetében, a várandósgondozásban megvalósuló holisztikus szemléletű, az érintett családokra vonatkozó testi, lelki és szellemi gondozás. Célunk annak vizsgálata, hogy az elérhető szakmai irányelvek alapján hogyan valósítható meg és milyen lehetőségeket nyújthat a perinatalis hospice-palliatív gondozás. Néhány példán keresztül bemutatjuk az elsősorban angolszász területekről származó szakmai irányelveket, protokollokat, valamint a jó gyakorlat néhány példáját. A perinatalis hospice kiemelten nehéz ellátási terület a szakmai és emberi nehézségeket illetően. Kiindulási pontot jelentenek a standardizált, konszenzuson alapuló irányelvek, amelyek részletezik az ellátás sajátosságait és azt is, hogy milyen feltételek szükségesek a biztosításához, emellett pedig jelentős segítséget nyújthatnak a közreműködő szakmák közötti kommunikációs és koordinációs folyamatokban. Szupportív szakmai képzési programok során lehetőség adódhat a nehézséget jelentő helyzetek felismerésére, valamint a megoldások keresésére is. A továbbképzés a palliatív ellátásban és a megfelelő kommunikációban kompetenciafejlesztést jelent a szakmai feladatok ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 452–457.

Open access

Absztrakt:

Az endokrin diszruptorok a környezetből az állati (emberi) szervezetbe jutó olyan természetes vagy mesterséges molekulák, amelyek hormonreceptorokhoz kapcsolódva serkentik vagy gátolják adott sejtek tevékenységét, hormonok vagy receptorok előállítását, illetve transzportját. Ha kapcsolódásuk valamely kritikus periódusban történik, hibás hormonális imprintinget hoznak létre életre szóló következményekkel, mint hormonbefolyásolt sejtműködések megváltozása, betegségekre való hajlam manifesztálódása vagy betegségek megjelenése, ezért orvosi-egészségügyi jelentőségük van. Az endokrin diszruptorok száma nagy és éppúgy, mint felhasználásra kerülő mennyiségük, növekszik, ezáltal számos, felnőttkorban megjelenő kórkép (például daganat) visszavezethető perinatalis kori endokrin diszruptorártalmakra. Tartós hatásuk alapvető emberi jellegzetességek (például menarche időpontja) megváltozásához vezet. Az A- és D-vitamin is hormon (exohormon) és kívülről bejutva a szervezetbe endokrin diszruptorok lehetnek. Az endokrin diszruptorok által kiváltott imprinting az utódgenerációkra epigenetikusan átadódik, így befolyásolhatja az utódok gyógyszerérzékenységét is. Ha az epigenetikus öröklődés tartóssá válik, annak humánevolúciós jelentősége is lehet. Orv Hetil. 2017, 158(37): 1443–1451.

Open access

Absztrakt:

A hormonális imprinting (bevésődés) a célhormon és a fejlődő hormonreceptor első találkozása alkalmával történik meg, és életreszólóan meghatározza a receptor kötési képességét. Elmaradása esetén a komplex működése tartósan hiányossá válik. Az imprinting optimális időpontja perinatalisan van, amikor a fejlődési ablak nyitva áll: ez megteremti annak lehetőségét, hogy a célhormonhoz hasonló molekulák (rokon hormonok, szintetikus hormonok, endokrin disruptorok stb.) kapcsolódjanak a receptorhoz, ami hibás imprinting kialakulásához vezet. Az orvostudományi adatbázis (PubMed) tanulmányozása arra enged következtetni, hogy a fejlődési ablak nyitva tartása alkalmával nemcsak a célhormonhoz hasonló molekulák tudnak hibás imprintinget létrehozni, de a legkülönbözőbb gyógyszerek is (nem feltétlenül endokrin célpontokon); ez arra utal, hogy a hibás imprinting kialakulásában a fiziológiás molekulaszerkezethez való hasonlóságnál fontosabb szerepet játszik a kritikus periódus (a fejlődési ablak nyitottsága), ami megengedi az idegen molekulák általi provokációt. A gyógyszerek által kiváltott imprinting hatása a hormonális hibás imprintinghez hasonlóan tartós és hosszú idő után fellépő elváltozásokban (betegségekben) mutatkozik meg. Kritikus fejlődési periódus nemcsak perinatalisan van, de a pubertáskor is igényli a fiziológiás átprogramozást, és megengedi idegen molekulák (gyógyszerek) beavatkozását, ami ugyancsak késői betegségek megjelenéséhez vezet (pubertal origin of health and disease = POHaD). Míg hormonszerű hibás imprinterek esetében a receptorok játszhatnak szerepet a hibás imprinting kialakulásában, a gyógyszerek imprintingje esetében ez (figyelembe véve széles körű különbözőségüket) nem bizonyított, így a hatásmechanizmus tisztázatlan. Ez azonban nem akadályozhatja a jelzett időpontokban a gyógyszerelés elkerülését vagy maximális óvatossággal történő használatát. Orv Hetil. 2020; 161(2): 43–49.

Open access

A transzgenerációs hatások régóta ismertek a klinikai munkában. Némileg rejtélyes módon olyanoknál is jelentkezhetnek a traumatizáltság hatásai, akik maguk nem voltak kitéve a kedvezőtlen hatásnak, ám őseik valahogy továbbörökítették azt. Az utóbbi években a transzgenerációs epigenetikai kutatások biológiai alapú magyarázó mechanizmust kínálnak a transzgenerációs átvitelre. Olyan folyamatokat írnak le, amelyek a DNS alapszerkezetének változtatása nélkül lecsendesítenek, vagy épp átírhatóvá tesznek bizonyos szakaszokat, így befolyásolva az azok által kódolt fenotípus megjelenését. Az epigenetikai folyamatok adaptivitásának kulcsát az jelenti, hogy a környezeti változásokra való gyors reagálást teszi lehetővé, amely – változatlan környezeti feltételek esetén – továbböröklődik az új generációkra. E mechanizmusok rövid ismertetése mentén jelen dolgozat a születés körüli (perinatális) időszak jelentőségét, valamint a kérdéskör néhány pszichoterápiás vonatkozását veti fel.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emőke Adrienn Hompoth, Natália Gálosi, László Becsei, and Annamária Töreki

://semmelweis.hu/wp-content/phd/phd_live/vedes/export/csatordaisarolta.d.pdf . 16 Belső N. Psychological disorders of the perinatal period. In: C Molnár E, Füredi J, Papp Z. (eds.) Obstetrical and gynecological psychology and psychiatry. [A perinatális időszak pszichés

Open access

Absztrakt

A fejlődési rendellenesség klasszikus fogalma a születéskor észlelhető morfológiai rendellenességekre vonatkozott. Később a funkcionális teratogenitás is felismerésre és elfogadásra került, ami a születéssel záruló egyedfejlődés alatti ártalmak általi funkciókárosodásban nyilvánul meg és az élet bármely szakaszában jelentkezhet. Az egyedfejlődés azonban a születéssel nem zárul le, egyes szervrendszereink vagy szerveink a születés után hosszú ideig fejlődési állapotban vannak, és így különböző teratogén faktorok által befolyásolhatók. Különösen lényeges ebből a szempontból a perinatalis időszak, amikor a hormon- és receptorrendszer egymáshoz való beállítódása történik meg és létrejön a hormonális imprinting. Ha ez hibásan történik meg, életre szólóan befolyásolja a receptorok általi hormonkötést és mindazt, ami ennek következménye. A hibás hormonális imprinting tehát funkcionális teratogén és következménye egy fejlődési rendellenességgel egyenértékű zavar azzal súlyosbítva, hogy a hiba az utódgenerációkra is átöröklődik. Hibás imprintinget váltanak ki (állatkísérletekben és az emberi alkalmazáshoz arányosított dózisban is) a receptorszinten ható gyógyszerek, mint az oxitocin, a szteroidhormonok és analógjaik (terhességvédők, fogamzásgátlók, szurfaktánsok), a D- és A-vitamin, a környezetszennyező endokrin diszruptorok (benzpirén, bisphenol A, peszticidek, herbicidek) és egyes szójakomponensek stb. Ebben az értelmezésben mindezek (funkcionális) teratogének, amelyek elkerülése mind a prevenció, mind a terápia szempontjából alapvető jelentőségű. A fejlődési rendellenesség fogalmát tehát ki kell bővíteni azzal, hogy 1. keletkezése nemcsak születés előtt történhet, de perinatalisan, sőt annál később is; 2. az élet bármely időpontjában manifesztálódhat; 3. latens formában is jelen lehet, amit belső vagy külső környezeti faktorok aktiválhatnak; 4. a hibás hormonális imprinting teratogén tényező. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1120–1127.

Open access