Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for :

  • "perioperative care" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Alexandra Horváth, Géza Reusz, János Gál, and Ákos Csomós

A Helsinki Deklaráció egy olyan dokumentum, amelyet közösen hozott létre a két legjelentősebb európai aneszteziológustársaság: a European Board of Anaesthesiology (EBA) és a European Society of Anaesthesiology (ESA). A kezdeményezést 2010 júniusában bocsátották útjára, és egy olyan európai konszenzust jelent, amelyben foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi perioperatív ellátást. A program elemei közül a szerzők négy területet emelnek ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek: a műtéti ellenőrző lista, a műtétekhez társuló fertőzések megelőzése, a célorientált folyadékterápia és a perioperatív táplálás. Az irodalmi áttekintés hangsúlyozza, hogy a jól szervezett perioperatív ellátás kulcsfontosságú szerepet tölt be a betegbiztonság javításában. Orv. Hetil., 2012, 153, 1447–1455.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Végh, István László, Marianna Juhász, Mariann Berhés, Ákos Fábián, György Koszta, Csilla Molnár, and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A 2019 decemberében kitört koronavírus-fertőzéses világjárványban megbetegedettek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre. Nemcsak azért, mert a betegek egy része intenzív terápiás ellátást igényel, hanem mert a betegség bármely súlyossági formájában szenvedő betegeknek sebészi kezelésre is szükségük lehet. Ennek megoldása pedig jelentős kihívás elé állítja az aneszteziológusokat. Ezen összefoglaló a sebészi kezelést igénylő betegek aneszteziológiai és perioperatív ellátásának gyakorlati aspektusait hivatott bemutatni. Orv Hetil. 2020; 161(17): 692–695.

Open access

Absztrakt

A várható életkor emelkedésével a Parkinson-kórban szenvedő betegek száma is nő, ezzel párhuzamosan pedig az elektív vagy sürgős műtéti beavatkozások is növekedést mutatnak. Irodalmi adatok arra utalnak, hogy a Parkinson-kóros betegek több mint felének perioperatív gyógyszerelése nem megfelelő. Az is ismert, hogy a megfelelően előkészített és megfelelő perioperatív ellátásban részesített Parkinson-kóros betegekben a perioperatív szövődmények aránya közel 50%-kal alacsonyabb. A szerzők összefoglalják a Parkinson-kór legfontosabb perioperatív szövődményeit, a műtét előtti, intraoperatív és műtét utáni kezelés legfontosabb szempontjait. Felhívják a figyelmet arra, hogy az érintett kezelőorvosok együttműködése és a témával kapcsolatos ismereteinek szélesítése hozzájárulhat az interdiszciplináris kezelés sikeréhez. Orv. Hetil., 2015, 156(34), 1355–1359.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyógynövények alkalmazása egyre szélesebb körben terjed világszerte, használatuk során azonban számos gyógyszer-interakcióval, mellékhatással kell számolni. Magyarországon még nem végeztek vegyes műtéti profilú beteganyagon gyógynövények alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatot. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük egy városi kórház és egy egyetemi klinika betegei között a leggyakrabban használt gyógynövények fajtáit, alkalmazási gyakoriságukat és ennek hajlamosító tényezőit. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztünk két helyen: a Jávorszky Ödön Kórházban és a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Összesen ezer kérdőívet osztottunk ki, melyből 612 kérdőív került feldolgozásra leíró statisztikai elemzéssel, χ2-próbával és Fisher-féle egzakt teszttel. Eredmények: A válaszadók 34,3%-a használt már valaha gyógynövényt, 19,6%-uk a műtét előtti két hétben. A legnépszerűbb gyógynövény az élettartam-prevalenciát tekintve a fokhagyma, a kamilla és a citromfű volt, míg a műtét előtti kéthetes időintervallumban a fokhagyma, a gyömbér és a csipkebogyó. A felmérésben szereplők 58,5%-a szenvedett valamilyen társbetegségben, melyek közül a daganatos betegségek, gastrooesophagealis reflux és endokrin betegség esetén a gyógynövény-felhasználás szignifikánsan gyakoribb volt. A betegek 64,4%-a általános sebészeti beavatkozásra várt, köztük a gyógynövény-felhasználás népszerűbb. A szociodemográfiai tényezőket vizsgálva elmondható, hogy a gyógynövények alkalmazására hajlamosít a női nem, a magas iskolázottság, a 60 év feletti életkor és a fővárosi környezet. Következtetés: Vizsgálatunk alapján az elektív műtétre váró betegek harmada használt gyógynövénykészítményeket, ötödük a műtétet megelőző két hétben. Alkalmazásuk gyakoribb a női nem, magas iskolázottság, daganatos vagy endokrin betegség és 60 év feletti életkor esetén. A gyógynövények fogyasztásáról az alkalmazók alig ötöde számolt be a kezelőorvosának. Orv Hetil. 2020; 161(1): 17–25.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Norbert Jeszenői, Katalin Darvas, and László Harsányi

Absztrakt

Bevezetés: A nem konvencionális gyógymódok egyre emelkedő használata miatt tudnunk kell ezek igénybevételéről a perioperatív ellátás során is. Célkitűzés: A szerzők felmérték az elektív műtétre váró betegek viszonyulását a természetgyógyászati módszerekhez, valamint ezek esetleges igénybevételét és az ezt befolyásoló tényezőket. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztek a Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinikán 2014. július és 2016. április között. Eredmények: Az 519 kitöltő (21%-os válaszadás) 63,6%-a érdeklődött a nem konvencionális gyógymódok iránt. Természetgyógyászati gyógymódot a válaszadók 26,8%-a vett már igénybe: e csoportban szignifikánsan több volt a nő (p = 0,022; OR: 1,066–2,3635), a diplomás (p = 0,000315; OR: 1,3915–3,1132), a 40–49 éves (p = 0,012419; OR: 1,1451–3,2405) és a hormonális betegségben szenvedő (p = 0,039482; OR: 1,0186–5,7242). Élettartam-prevalenciát tekintve a hagyományos kínai orvoslás (8,9%), az alternatív mozgás- és masszázsterápia (7,5%), illetve a homeopátia (7,3%) voltak a legnépszerűbb gyógymódok. Mindössze a betegek 12,9%-a számolt be e módszerek használatáról kezelőorvosának. Következtetés: A sebészeti betegek érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban, és negyedük igénybe vesz ilyen gyógymódokat, akár a perioperatív időszakban is. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1483–1488.

Open access

: Diagnosis and management of hepatopulmonary syndrome and portopulmonary hypertension. Transplantation 2016; 100: 1440–1452. 8 Keegan MT, Kramer DJ. Perioperative care of the liver

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Barna Babik, Ferenc Peták, Szilvia Agócs, Ivett Blaskovics, Endre Alács, Kinga Bodó, and Roberta Südy

Absztrakt:

A diabetes mellitus magas vércukorszinttel járó krónikus metabolikus kórelváltozások heterogén csoportját jelöli. A diabetes az élethosszig tartó kezelés, gondozás és a markáns cardiovascularis szövődmények medicinális, szociális, társadalmi következményeinek ellátása vagy éppen el nem látása miatt az egyik leginkább költségigényes megbetegedés, az egészségügyi erőforrások 2–20%-át foglalja le. Cardiovascularis profilú belgyógyászati és sebészeti betegellátó rendszerekben a cukorbetegek aránya a 30–40%-ot is elérheti. Diabetes mellitusban a hyperglykaemia, az inzulinrezisztencia és a megváltozott lipidanyagcsere kóros metabolikus miliőt teremt. Az endothelsejtben kóros biokémiai, sejt- és szöveti szintű elváltozások alakulnak ki, melyek endotheldiszfunkcióhoz, majd a micro- és a macrovascularis keringés károsodásához vezetnek. Diabetes mellitusban thrombocytadiszfunkció is kialakul, mert a glükóz a vérlemezkék sejtmembránján is inzulinfüggetlen transzporterrel jut át. A vérplazmaalvadási faktorok koncentrációja a gyulladásos folyamatok miatt megemelkedik, és fenotípusuk az oxidáció, nitrolizáció, glikáció miatt megváltozik. Cukorbetegségben tehát direkt és indirekt hatások következtében a prothromboticus folyamatok erősödnek, az antithromboticus tendenciák gyengülnek, ez a haemostasis kóros thrombogen eltolódásával jár. Az endotheldiszfunkció és a haemostasis egyensúlyvesztésének „from bench to clinical basics” ismeretei megteremtik a lehetőséget, hogy alaposan meg tudjuk érteni a terápiás lépéseket, melyek áttekintése egy következő munka feladata lesz. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1335–1345.

Restricted access

Napjainkban a világon a leggyakrabban végzett sebészi beavatkozás a császármetszés. Alapvető feltétel, hogy a műtétet szövődménymentesen lehessen végezni és a gyermekágyasok gyors posztoperatív felépülése biztosítható legyen, hiszen az anya–újszülött kapcsolatot már a műtét napján lehetővé kell tenni. A császármetszések mortalitása az elmúlt évtizedekben lényegesen csökkent, ez jelentős teammunka eredménye, valamint köszönhető a széles körben elterjedt gerincközeli érzéstelenítő eljárásoknak. A perinatológusteam tagja a szülészen és a neonatológuson kívül az aneszteziológus is, aki a páciens perioperatív ellátásáért felel. A szövődmények megelőzésének és korai eredményes kezelésének a feltétele, hogy az aneszteziológus már a terhesség során ismerkedjék meg a várandós nő állapotával, hogy megtervezhesse a perioperatív ellátást. A szerzők ismertetik a nagy kockázatú szülőnők csoportjait, a leggyakoribb anyai halálokokat és a preventív, valamint terápiás lehetőségeket. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1147–1151.

Open access

Absztrakt

A nyelőcsősebészet – néhány sporadikus próbálkozástól eltekintve – alig több mint 50 éves múltra tekinthet vissza. A mellkassebészet fejlődésével párhuzamosan alakult ki, majd az anaesthesiologia és a perioperatív intenzív terápia előrehaladásával teljesedett ki. A kezdeti időszakban a nyelőcsőrák sebészete az alsó harmadi daganatok és az oesophago-gastricus átmenetben ülő, ún. cardiatumorok műtéteivel indult. Az 1970-es évekre esik a nyelőcsőrák miatt végzett műtétek egyre szélesebb körben történő elterjedése és a nyelőcső-sebészeti centrumok kialakulása. Az 1980-as években a részleges resectiókat a szubtotális resectiók váltották fel. Az 1990-es évek eredménye volt a hypopharynx és a nyaki nyelőcsőszakasz tumorainak rutinszerű kiirtása a megfelelő centrumokban. Általánosan elfogadottá vált a rutinszerű kiterjesztett nyirokcsomó-eltávolítás. Az évtized végére kikristályosodott a neoadjuváns radio-kemoterápia jelentősége. Megkezdődött a thoracoscopos és laparoscopos műtétekkel kapcsolatos tapasztalatszerzés. A napjainkra kialakult gyakorlat: intraepithelialis és csupán a muscularis mucosaera terjedő daganatoknál endoscopos mucosectomai vagy más endoscopos kezelés az elfogadott a thoracotomia nélküli nyelőcsőkiirtás mellett. Submucosus daganatoknál transthoracalisan vagy tranashiatalisan végzett szubtotális resectio és 2 mezős lymphadenectomia a választandó eljárás. Előrehaladott T2-es tumoroknál kizárólag a szubtotális resectio tekinthető kuratív módszernek, a daganat helyétől függően 2 vagy 3 mezős lymphadenectomiával kiegészítve. T3-as és T4-es középső, felső harmadi és nyaki daganatoknál neoadjuváns radio-kemoterápia szükséges. Csak reszpondereknél jön szóba resectiós műtét kuratív céllal.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógymódokhoz még nem vizsgált téma. Célkitűzés: Célunk volt felmérni a Semmelweis Egyetem hat, perioperatív ellátást végző klinikáján az egészségügyi szakdolgozók ismeretét és véleményét a természetgyógyászattal kapcsolatban. Módszer: Anonim, papíralapú kérdőíves felmérést végeztünk. 82%-os válaszadási arány mellett összesen 119 kérdőív adatait dolgoztuk fel leíró statisztikai elemzéssel és χ2-próbával. Eredmények: A válaszadók mindössze 25,2%-a tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68,1%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a természetgyógyászatról. A napi munka során 70,6%-uk szívesen alkalmazna komplementer terápiás gyógymódokat, szignifikánsan gyakrabban azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat (p = 0,0027). A legnépszerűbb gyógymódok a homeopátia, az alternatív masszázs- és mozgásterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Következtetés: A nemzetközi szakirodalommal egyezően idehaza is a vizsgálatunkban felmért szakdolgozók nyitottak és érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375.

Open access